Eger - hetilap, 1889

1889-02-05 / 6. szám

4 fi

Különfélék.

— Requiem. Néh. Rudolf trónörökösért, ma kedden, f. hó

5-én, temetése napján, az egri székesf'őegyházban reggel 9 órakor ünnepélyes gyászistentisztelet tartatik, melyen dr. Sa mássá József érsek ő exja fog, teljes papi segédlettel, pontiflkálni.

— Rezső trónörökös elhunyta alkalmából dr. Samassa József egri érsek ő exja elrendelte, hogy az egyházmegyéjéhez tartozó összes katli. népiskolák épületeire gyászlobogó tűzessék föl.

— Necrolog. A zirc-cisterei rend gyászol. Piros

János, Barnabás, fiatal cist. r. áldozár, egri főgymn. tanár, a cist. rend egyik szép reményekre jogosító tagja, élete 31-ik évében, rövid pár napi szenvedés után, f. é. febr. hő 2-án reggel váratlanul elhunyt. A boldogult Hosszu-Peresztegen, Vas megyében született 1858. máj. 20-án. jómódú szülőktől. Atyját korán elvesztvén, gondos édes anyja tanitatta. Gyuin. tanulmányait Szombathelyen kezdette meg, s Veszprémben a kegyesrendiek gymnasiumában folytatta. A 6-ik osztály elvégzése után 1877-ben a cist. rend ujoneznövendékei közé vétetett fel, hol 1879-ben gymn., majd theol. tanulmányait végezvén, 1883-ik évi jul. 8-án áldozárrá szenteltetett, miután elébb ünnepélyes szerzetesi fogadalmát letette. 1883-tól fogva mint gymn. tanár működött Pécsett, Fehérváron később Egerben, hóimét a bpesti egyetemre ment, tanári tanulmányainak befejezésére, minek végeztével a folyó iskolai év elején tanári állását az egri főgymnásium- nál ismét elfoglalta. — Halála, mely oly váratlanul következett be, mélyen sujtá első sorban szerető édes anyját és testvérét, nem különben szerető rendtársait, kik benne igazi nyílt, nemeslelkü, s szeretetteljes társat siratnak; sújtja e csapás sok jó ismerősét s barátját, kik a boldogultban egy kedélyes, jószivü barátot vesztettek. Elhunyta mélyen megrendité az egri főgymn. ifjúságot is, melyhez őszinte szeretettel ragaszkodott, s melynek szellemi fejlődésére minden erejével közrehatott. Hogy mily szeretettel s ragaszkodással vették körül a boldogulta! szerető rendtársai, barátai, s a főgymn. ifjúság: tanúsítja a kegyelet számos koszorúja, mely ravatalát virágos kertté változtatta. Koporsóját díszítették : az egri főgymn. tanári kar nagy nefelejts-koszoruja, széles fehér atlasz-szalagon e felirattal : „Szeretett társának, a főgymnasium tanárkara.“ A főgymn. VI. osztálya: „Felejthetetlen tanáruknak, hálás tanítványai“; a II. osztály növendékei: „Feledhetetlen tanáruknak II. osztályú szerető tanítványai“; az V. VII. és VIII. oszt. növendékei, mint a boldogult volt tanítványai: „Szeretett

dőn a lelket a bűnbánat hullámaiban füröszti, a bűn tátongó sebeitől tisztítja. E seráfhangoktól áthatottam az özvegy levert leikébe is megnyugvás s győzelmi boldogság vonulván, gyermekét egyedül Istennek szenteli, ajánlja.

g) Ezen ihletett hang, ez őszinte szavak vissza nem tarthatják a levélhordozót; távozik ő tőlünk s egy földszinti szoba ajtóján kopog, de semmi hang. Megnyitván az ajtót, elképedve látja: a szoba lakóját a szűz Mária képe előtt térdepelni. Mozdulatlanul áll; a leányzó arczát az áhitat fénye övedzi, ajkiról az angyalok zenéje foly, halk hangon könyörögvén: jelen szükségében pártfogásáért az egek Királynéjának. „Te — rebegé csendeskén — ó legszentebb szűz a kánai nép szükségletének bőséges kegyelmed forrását megnyitód, könyörülj rajtam is. nem pénz- és aranynyal, hanem csak munkaadással, hogy általa fönntarthassam gyarló életemet ; segíts meg hathatós közbenjárásoddal s én kegyességedért hálám koszorúját adom át zálogul.“ Az ajtatos ima leikébe vigaszt lehelt s benső megnyugvást az Isten akaratában, jámbor Jób példáját tartván szem előtt.

Mint a harmat cseppje a rét virányára, úgy hatott ez ima Istvánunk szivére. Egy mozdulatára a szegény leányka körülnéz s meghökken, látván közeledni a levélhordozót. A hozott levelet gondosan felvágja kicsiny ollójával, mialatt emberünk a barátságos szoba rendezett bútorzatán jártatja szemeit. Mint már emlit- tetett, a fehér falazatot egy csinos Máriakép, az ablakdeszkáját pedig illatos világok ékesítik; a tisztán súrolt padozat, a rózsaszín ágyhuzat, az egyszerű szalmaszékek, az asztal fölött levő varrókosár: minden ritka rend- s tisztaság-szeretetre mutat. De miért oly mozdulatlan a levélhordozó? Miért vonakodik elhagyni a szobát? Egy fensőbb gondolat, egy égi sugallat bilincseli itten; Isten kezét látja lelki „szemeivel, mely sokszor az egész életpályának uj irányt jelel. „0 dolgozni akar — igy suttog magában — az én házikómnál kijut neki bőven; árva gyermekeimnek mily

tanáruknak, hálás tanítványai“ ; — „Az I. III. és IV. oszt. tanulói, szeretetük jeléül.“ — „Az irgalmasrend, szeretett barátjának.“ — „A cisterci-rend növendékei, szeretetük jeléül.“ — A boldogult temetése, az egri növendékpapság, a főgymn. ifjúság, s nagy közönség részvéte mellett, a múlt vasárnap, f. hó 3-án délután,, díszes egyházi gyászszertartással ment végbe, melyet, teljes egyházi segédlettel, Győr gyén yi Ignácz apát-kanonok ő nsga. végzett. Temetés alatt a főgymn. énekkara zengette a gyászdalokat. A boldogult hült tetemei az egri cist. rendház templomának sírboltjában tétettek örök nyugalomra. Az örök világosság- fényeskedjék neki!

— Vértessi ünnepély. Vértessi Arnold beszélyiró füldink ind jubilaeumának f. é. márcz. 9-én Egerben, szülővárosában tartandó, megünneplése tárgyában, az ünneprendező bizottság programmját az egri törzskaszinó választmánya elfogadta, s azt magáévá tette. E szerint a jubilaeumi ünnep egész terjedelmében a kaszinó nagytermében fog az esti órákban lefolyni. Vértessi Arnold ünnepelt nőtársunkat a kaszinó részéről az elnökség fogja ünnepélyesen fogadni, azután az egri törzskaszinó nevében Babó csaj Sándor ügyvéd, majd azjegiijogakad. polgárság küldöttsége fogja az: ünnepeltet üdvözölni, s ugyan ez alkalommal fogják neki az egri hölgyek ajándékát is átnyújtani. Ezután az ünnepelt iró felolvasást tart. Az ünnep fényét az egri koszorús dalkör fogja néhány dal előadásával emelni. Az ünnepélyben való részvételre a kaszinó, megbízásából, az ünneprendező bizottság, belépőjegyekül, meghívókat fog az érdeklődőknek szétküldené Az ünnepséget,, ugyancsak a nagyteremben, az ünnepelt tiszteletéi e diszlakoma (egy teríték ára 1 írt 50 kr.) fogja követni, melyen az ünnepelt irót az ünneprendező bizottság elnöke, Zalái- József megyei főjegyző fogja felköszöntem; végül tánczmulatság befejezni. Egyébiránt. az ünnep részleteiről falragaszok utján fog a t. közönségért esittetni.

— „Concert spirituell Az egri székesfőegyházi ének- és zenekar. Hausmann V. karnagy kezdeményezése folytán, s vezetése alatt, a helybeli katonai zenekar tagjainak s számosabb egri zenekedvelők közreműködésével, f. é, márcz. hó 25-én tisztán egyházi zeneszerzeményekből nagyobb szabású hangversenyt fog rendezni. E hangverseny egyike lesz ama ritkább zenei műélvezeteknek, minők csak nagyobb városokban létesíthetők, s minőt városunk zenekedvelő müveit közönségének itt Egerben, első Ízben lesz alkalma hallhatni, a melyljel léhát Eger sok más előkelőbb várost is meg fog előzni. Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy a hangverseny nagy érdekű

nagy szükségek van egy ilyen anyára!“ — A jólelkű Gertrud - igy hívjuk a leányt. — letevén levelét, örömmel felkiált: „Hála neked Isten, ezerszeres hála, hogy megszabadítottál a vég~ nyomorúságtól! te. ki az ég madarait is gondjaidba veszed, a mezők liliomáról sem feledkezel meg, — rám is kiterjeszted gondviselésedet ; most már dolgozhatom csak kitartás legyen!“ — „Jámbor és szorgalmas“ — gondolja magában és ezzel távozik levélhordozónk, magával vivén nemcsak a leveleket, de a jól kifőzött titkos tervet is.

a) Egy nehéz sóhaj tör ki a melléből, midőn egy elhagyatott épület számát nézdegéli. Ide is betér ő s mit lát. Égy ócska, piszoktól ragadó asztalka körül vigadozó czimborát foglalnak helyet, hangzik a förtelmesen rikító dal, mely közé jó csomó nevetés is vegyül. Egyikök azonban félrehúzódva ül, kínzó gondolatok emésztő hullámai ostromolják ifjú lelkét. Kárba vesz a pajtáscsoport minden vigasz-szava, dúló bánatát ez nem oszlatja. A pokoli zaj az ő hallását is megtompitá, hogy a kopogtatást nem is vévé észre. Kedélyvihart eláruló tekintete a belépő láttára még borzalmasabb kinyomatot nyert. Reszkető kézzel nyúl a levél után. melynek a tartalma teljesen megtöré. — Szorgalmas, és most már ábrándnak, ideálnak is hódoló Istvánunk, szánalmas pillantásokat vetve a szülői korlátokat átlépett, szenvedélyeiknek könnyelműen hódoló, idejüket bűnösen pazarló, filléreiket gondatlansággal párosult egykedvűséggel szétszóró tapasztalatlan, életet nem ismerő, gondjaikat a szivarfüst-felhőbe fojtó uracsokra. — távozott, valószínűleg édes fiára, a szárnyára eresztendő fiára gondolva.

— A folszakitott levél rémes szavakkal van telve. „El vagyok veszve, apám kitagadott! a szégyen, a nyomor áldozata vagyok!“

— mondja félájultan, a sújtott ifjú, miközben eszméletlenül rogy össze. A czimborák egyike a villámszóró sorokból halk szótagolással ezeket olvassa. „Atyai szeretettel intettelek, hogy jobbul] meg, az erény, a tudomány ösvényére lépj. Sokszori fenyegető-