Eger - hetilap, 1889
1889-12-24 / 52. szám
419 „Mensa tertia: Aper lactucae corona, porcelli lactentes, per- nae galliae, cuniculi et gliivs. Bellaria impomenta, panes picen- tes, pastilli, placentae, poma et opera pistoria.“ Harmadik és utolsó fogás: vaddisznó salátával; malaczpe- csenye, gallus sonkák, tengeri nyulak; s a legfinomabb tészta- neműek, gyümölcsök és egyéb csemegék megszámlálhatatlan sokasága. Hogy mindezen rengeteg ételfélék a legszemkápráztatóbb s leginycsiklandóbb módon, diága arany- és ezüst edényekben és tálczákon kerültek a fényesen terített asztalra: arról kezeskedik Lucullus fejedelmileg fizetett három szolgája: a messzeföldön hires szakács; az asztalitok és pohárnok, kiknek egész sereg alsóbb rendű cselédség áll parancsolatjukra. Étkezésközben a pohárnok egyre sűrűbben töltögeti a legfinomabb faustiniumi, s a granátpiros ó falernumi bort az arany serlegekbe. Ezenkívül felváltva akrobaták, bűvészek, s válogatott — ballettánczosnök mulattatják Lucullus úri vendégeit. De ki bírná leírni mindama fényt, kincseket, pompát, Ízlést és találékonyságot, mely Lucullus orgiáit világra szólókká tette; s melyek egyenként is uradalmakat érő mesés összegekbe kerültek! De nemcsak Rómában, — másutt is értettek a lakmározás- ban kifejtett pazar fényűzéshez. Csakhogy másutt nem annyira az egyes étekfogások finomsága — s nagy értékére, mint inkább a kiterjedésre, az ételnemüek s a vendégsereg rengeteg sokaságára fektették a fosulyt. A többek közt egy perzsa királyról azt jegyezte föl a krónika, hogy egyetlen lakomája, melyre 15 ezer ember volt hivatalos, 400 talentumba (körülbelül 720 ezer forintba) került. — Orániai Vilmos lakodalmán 4000 véka búza, 8000 véka rizs, 3600 akó bor, s 1600 hordó sör fogyott el. A menyegzői vendégek lovai pedig, — számszerűit 5647 ló, — 13 ezer véka zabot, s ennek megfelelő szénát emésztettek föl! — Egyházi zene. A küszöbön álló karácsoni ünnepek folyamán az egri székesegyházban tartandó istentiszteletek alatt, a főegyházi ének- és zenekar a következő egyházi zeneműveket fogja előadni: Az éjféli misén: Missa pastoralis. Horaktól. Betétek: grad. „Exultent hódié“ Führertől; offert. „Hódié natus est“ Diabellitől. — Karácson első ünnepén, — mely alkalommal dr. Samassa József egri érsek ő exja fog, fényes papi segédlet mellett pontifikálui, — a főpásztor templomba léptekor „Ecce Sacerdos“ Leitnertől. Mise alatt, érsek ő exja óhajtása folytán: „Missa in D.“ Förster Józseftől, gregorián-stylben, vegyes kar által előadva orgona-kisérettel, (uj.) Betétek: grad. „Laetanimi“ Kamnierlandertől. Off. „Hódié natus est“ — férfi kar. — Karácson másod-ünnepén (Fér. V. st. Stephani): „Missa pastoralis“ Reimanntól (uj). Betétek: grad. „Nolite timere“ Bűhlertől (uj). Offert. „Tűi sunt coeli“ Führertől. — Zene- és tánczestély. Az egri jogakademia polgársága, segélyegyleie és olvasóköre javára 1889. évi deczember hó 26-án, az ó-kaszinó dísztermében tánczczal egybekötött zene-estélyt rendez. Műsor: 1) „La Priere du Marin“ (Hajótöröttek imája) Székely Imrétől; zongorán előadja Eliássy Ida k.-a.; 2) „Le reve“ (Az álom) Goltermanntól; gordonkán előadja Dusárdy István úr, zongorán kiséri Pátz Szidike k.-a; 3) Hármas (trio) Beethoventől (opus 1. nro 3. Es-moll) a) Allegro con brio, b) Andante cantabile con variazioni, c) Menuetto, d) Finale), előadják zongorán Pátz Szidike k.-a., hegedűn Szabó Béla és gordonkán Dusárdy István urak. 4) a) „Nocturne“ Fiedltől. b) „Rondo“ Mozarttól; hegedűn előadja Szabó Béla úr, zongorán kiséri Pátz Szidike k.-a. 5) „A velenczei Carnevál“ átírva Állaga Gézától; két czimbalmon előadják Frantz Etelka k.-a. és Biró József úr. Beléptidij: I. r. ülőhely 1 frt 50 kr., II. r. ülőhely 1 fit, állóhely 60 kr. Felül- fizetések a jótékony czél érdekében köszönettel fogadtatnak s hir- lapilag nyugtáztatnak. Jegyek előre válthatók Szolcsáuyi Gyula úr könyvkereskedésében és Köllner L. utóda gyógyszertárában. Kezdete pontban 7 és % órakor. Meghívók nem küldetnek szét. A rendezőség. — III. Felolvasó- s kamara-zeneestély. A cist. r. egri főgymn. tanárkara s az egri zenekedvelők társasága által tervezett felolvasó s kamara-zeneestélyek h a r m a d i k a f. hó 28- áról, közbejött akadályok miatt, 1890 évi januárhó 4-ére halasz- tatott el. Az estély műsorát s egyéb részleteit jövő számunk fogja ismertetni. — Székely Irén k. a. zongora-művésznő hangversenye TiszaRoffon. — Székely Irén k. a. fiatal zongora-művésznő, néh. Székely Imre hírneves zongora-művész és magyar zeneköltő hazánkfiának kedves leánya, s méltó tanítványa, ki imént Egerben tartott fényes sükerü hangversenyével, sokáig feledhetlen emlékében marad zenekedvelő müveit közönségünknek, f. é. decz. hó 26-án, Karácson másod ünnepén, Tisza-Roffo n, az ottani kaszinó termében, műkedvelő előadással egybekötött hangversenyt rendez, a következő érdekes műsorral: 1. A menny hazaérkezése, nagy élőkép. Barabás M. festménye után, bemutatja a műkedvelő társaság. 2. Le rossignol. Liszt Fe- rencztől, zongorán előadja Székely Irén k. a. 3. A siralomház, nagy élőkép, Munkácsy M. festménye után, bemutatja a műkedvelő társaság. 4. Rejtett könnyek. Palotásy Jánostól, hegedűn előadja Dr. Bodnár Sándor úr. 5. Az arc z kép, vígjáték pinczérei is szépen meggazdagodtak. Az egyiknek átlag véve 10,000 frt évi jövedelme volt. Thomas Rumbold, a ki több éven át pinczér volt a „klubban“, később madrasi kormányzóvá lett és lovagi czimet kapott. Ennek a századnak a harminczas éveiben a klub főhadiszállása volt a tory-knak, a kik itt, hozták legfontosabb politikai határozataikat. S hogy a tisztes lordok olykor milyen kedélyesen jártak el politikai jogaik gyakorlásában, kitűnik a következő tényből. Egy nemes lordnak, a ki a klub tagja és több úcska falu tulajdonosa volt. egy alkalommal jelölnie kellett valakit a parlamentbe. Hamarjában nem jutván eszébe más név, Robert Mackrellet, a klub egyik pinczérjét nevezte meg jelöltül. Csakhogy elfelejtette a pinczér előnevét bejelenteni, s igy a választást érvénytelenítették. Újra választottak. A nemes lord ekkor bejelentette a pinczér teljes nevét, a ki csakugyan be is jutott a parlamentbe. . . Különös alkalmakkor a klub fényes ünnepélyeket rendezett. így 1814-ben, a szövetséges monarchák tiszteletére rendezett bál a klubnak több mint 180,000 forintjába került. Három héttel később a klub passziolakomát rendezett Wellington her- czeg tiszteletére, a mely a klubnak 40,000 forintjába került. IJjabb időben a klub elvesztette ugyan politikai jellegét’ de azért izről-izre arisztokrata klub maradt. A fiatal arisztokraták azonban az újabb időben nem igen jól érezték magukat a „White’s Club“-ban s átpártoltak a „Malborough club“-hoz, s ebből csináltak egy kis játékbarlangot. Két másik hires angol játékbarlang volt egészen napjainkig, a mikor is a rendőrség mindkettőt bezáratta, az Adelphiclub Maidén Laneban és az aristocraticus Field-club a Park Place-on. Különösen az Adelphi-clnbnál kellett a rendőrségnek különös óvatossággal föllépnie, mert a klubnak több hivatásszerű öklöző tagja van, az ajtónálló meg éppen dijakat nyert boxoló. Ez okokból először is annyi rendőrrel hatoltak a club helyiségébe, hogy minden játékosra két-három markos legény jutott; másrészről a behatolás előtt jóval, egy kocsit küldtek a club helyisége elé, a melynek kocsisa huzamosb várakozás után, leszállt a bakról, kijelentvén a portásnak, hogy nincs kedve tovább is várni s azért kéreti utasát, ki bement a clubba, küldje ki az ő fuvardiját. A kapus zavarba jött és megkérdezte tőle, vájjon megismerné-e az illetőt, kinek nevét nem tudja, ha látná? A kocsis igenlő feleletére, a mit sem gyanító cerberus beeresztette a kocsisnak öltözött rendőrt, mire a lesben álló rendőrfelügyelő több rendőrrel utánok ment, a kapust lefogták s a játszóterembe hatoltak. Lefoglalták a kártyákat és a club könyveit, jegyzőkönyvet vettek fel a baccarat-asztalokról s egyéb játékra és fogadásra szánt eszközökről, a játékosokat pedig könyörtelenül elszállították a rendőrségi törvényszék börtöneibe, a hol barátaik meglátogatták pórul járt társaikat s hiába kínáltak pénzbeli biztosítékot, az elfogot- tak az egész napon át fogva maradtak. (Vége köv.) Különfélék.
