Eger - hetilap, 1889
1889-12-17 / 51. szám
411 Igen érdekes példa erre nézve hazánkban, a negyvenes évek elején, Kossuth Lajos nagy hazánkfiának kezdeményezésére, az országos védegyleti szövetség megalakulása. E védegyletnek, a mellett hogy a luxus túlságos elharapózá- sát meggátolja, egyik magasabb czélja az is volt, hogy a hazai ipart, a külföldi ipar termékek rohamos betolakodása ellen védelmébe vegye. Hogy a nemes törekvés nem ért czélt, s hogy a nagy fontosságúnak ígérkező védegylet nem prosperált, oka abban az általános emberi gyarlóságban rejlik, melynél fogva szeretünk egyik tulságból a másikba esni. Alig hogy alakulni kezdett az országos védegylet, az eszme azonnal „divatossá“, kapóssá lett, — különösen a nőknél. A „Selyem v iga nők at“ egyszerre fejér alapú, sűrű kék pettyes, olcsó, úgynevezett „honi“ karton-öltözetek váltották fel, s ezeket viselni utczán, szalonban, tánczvigalmakban, lett a legelegánsabb divat, a bon-ton. Minden közhasználati iparczikken ott fityegett a jelszó: „honi“, nagy, feltűnő betűkkel, még a selmeczi cserép makra pipákon, meg a zsaluzsáni fazekakon is. Nemcsak a magasabb értelmiség, de maga a köznép, a föld- míves osztály is rajongott a védegylet eszméjéért; mindent csak „honit“ vett, még a nótája is „honi“ volt : Hőnyi pipa hőnyi szár, Hőnyi legény, hőnyi lány! Akkor ez volt a luxus. Önként értetik, hogy a nevetségig vitt eme túlzásra csakhamar be kelle következnie a visszahatásnak, ugyannyira, hogy a magyar tudós akadémia szatírái pályázatán, maga Arany János is a védegylet túlzásait választotta pályanyertes szatírájában gúny tárgyául. Fényűzés volt és lesz is mindig, mig az emberi hiúság exis- tál. De mivé törpülne az ipar, művészet, a kereskedelem, sőt maga a tudomány is, ha luxus nem volna? Luxus az evésben, ivásban, az öltözködésben, a lakásban, a lakások berendezésében, s az ezerféle anyagi és szellemi élvezetekben, fő-fő motora s eszköze az ipar s művészet különféle ágaiban, a mai napság már bámulatos magasságra fejlett haladásnak, annyira, hogy sok foglalkozás, mely eddigelé a szerény „ipar“ körében foglalt helyet, ma már nem „mesterség“, hanem a „művészet“ magasabb fokú s hangzású nevét követeli magának; mint péld. a szakács- művészet, az építészet; sőt uram bocsá ! annyira jutottunk, hogy napjainkban nemcsak egy jeles hazafi polgártársunk hirdeti, hogy ő a „szabász mű vészetet“ geométriai, tehát tudományos alapokon gyakorolja! Bizonyos azonban, hogy a fényűzés fogalma, idők és viszonyok, valamint a műveltségi állapotok szerint is rendkívül relativ. Hajdanában is űztek, s talán még nagyobb mértékben luxust, mint ma; de sok oly dolog, ami hajdan luxus-számba ment, ma már épen nem mondható fényűzésnek. Nagy Károly császár idejében például az ágylepedő, az asztalkendő és zseb— Úgy, édes prücsköm, úgy! — biztatta Mihály bácsi! Még király is lehet belőled a — prücsök-országban! A míg igy szépen diskuráltak, haza is értek. Haj, otthon volt csak igazi öröm! Laczika meg Piroska már messziről elébe szaladtak Mihály bácsinak, — Mit hozott, Mihály bácsi? Mit hozott? Mutassa! Mert megszokták, hogy Mihály bácsi mindig hozzon valamit az erdőből. Nyárban madarat, epret; ősszel mogyorót; télben — — — vájjon mit hozhat télben, mikor hó borít erdőt, mezőt, falut, várost? Hanem Mihály bácsi most úgy tett, mintha semmit sem hozott volna. Elébb kifogta a lovakat, bevezette az istállóba, enni adott nekik s azután ment be a konyhába. Akkor aztán szépen előhúzta a kicsi prücsköt. Rátette a tenyerére, de nem szólt semmit. Várta, vájjon kitalálják-e a gyerekek ennek a furcsa kis jószágnak a nevét. Persze, hogy kitalálták! — Prücsök! prücsök! ujjongottak a gyerekek. 0. aranyos Mihály bácsi, milyen jó kigyelmed! Aztán kezdődött a kérdezősködés. — Ugy-e ez a kis prücsök nem harap ? — kérdé Laczika. — S nem is rúg? kérdé Piroska. Feleié Mihály bácsi; Se’ nem harap, se’ nem rúg, Ez csak énekelni tud ! kendő annyira luxus-czikkek voltak, hogy a császár egy egész uradalma nem tudott többet felmutatni két ágylepedőnél, egy zseb- és egy asztalkendőnél. VII. Károly franczia király nejéről Írják, hogy az egyetlen franczia nő volt, aki két vászon inggel birt. Általán, amaz időkben a fehérnemű oly rendkívüli fényüzési czikk volt, hogy — ha egy történetírónak hitelt adhatunk, — a középosztály még a reformáczió idejében sem viselt fehérneműt, sőt nagy része nem is ismerte azt. Köztudomású, hogy az ezüstből készült házi szükségleti tárgyakat, minők az ezüst kannák, szelenczék, poharak, evő eszközök, gyertyatartók stb. napjainkba» a módosabb középosztály is szöltiben használja; sőt hazánkban is nem egy földműves családot találunk, melyben nemcsak a nők nyakékei, hanem asztali evő eszközei is ezüstből vannak ; úgy, hogy ma már ilyetén ezüst házi eszközök használása jó formán luxusnak sem tekinthető. S ime, 1577-ből egy történetíró, az Angliában uralkodó rendkívüli fényűzésről panaszkodik, mely már annyira fajult, hogy nemcsak az úri, de még a köznép is kezd fatálak helyett, cserép, ón és czintálakból étkezni. — Egy másik történész szerint pedig Velen cze egyik dogejának a felesége annyira gőgös és fényűző volt, hogy az akkori szokások ellenére, ujjai helyett arany kétágú villával rakta az eledeleket a szájába, — amiért meg is büdösödött! Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük decz. hó végével lejár, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése íonnakadást szenvedjen. Egész évre Előfizetési föltételek: 5 frt. Félévre 2 „ 50 kr Évnegyedre . . 1 „ 30 „ Egy hóra n 45 „ Küzs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T gyűjtőinknek minden üt előfizető után egy tisztelet- példán ) nyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. De most, gyerekek, hagyjátok, hadd melegedjék föl szegényke. Azért hoztam haza az erdőből, hogy ott meg ne fagyjon. S Mihály bácsi mindjárt meg is mutatta a kis prücsöknek, hogy hol lészen ezután a lakása. Ott a kemencze háta mögött, abban a sötét kis lyukban. A kis prücsök pedig úgy tett, a hogy Mihály bácsi mondta. Esténként eléjött az ő házacskájából s cziripelt szép altató nótát Laczikának, Piroskának. Czirip, czirip, aludjatok, Kis prücsökkel aludjatok! így telt el a tél. Aztán kitavaszodott. — Na most kis prücsök, mehetsz világgá, nem kell félned, hogy megfagysz! Ezt mondá Mihály bácsi s csinált a kis prücsöknek szekeret, elejébe fogott tizenkét szúnyogot. — Eredj, kicsi prücsök, Isten hírével. Menj Budapestre, legyen tudós belőled. A kicsi prücsök aztán fel is ült a szekerecskébe s hipp, hopp! meg sem állott Budapestig, esztendőre, kettőre, akkora tudós lett belőle, hogy kikiáltották királynak — Prücsök- országban. — Itt a vége, fuss el véle. A ki nem hiszi, kérdezze meg Prücsökországban.
