Eger - hetilap, 1889

1889-01-29 / 5. szám

35

Az egri jogakademia polgársága és — Pulszky papa.

Hire jár, hogy az egri jogakademia ifjúsága közelebbről ismét „matinét“ (hű magyar fordításban: felolvasó estélyt) fog rendezni, s erre Pulszky Ferenczet is meghívta, ki készséggel megígérte, hogy az estélyre eljő, s ott felolvasást fog tartani.

Hogy kizárólag a kath. klérus pénzén fönt ártott egri jogakademia ifjúsága a bpesti irók közöl épen Pulszky Ferenczet szemelte ki arra, hogy estélyére felolvasóul hívja meg; azt a Pulszky Ferenczet, aki, köztudomás szerint, a szabadkőművességnek hazánkban egyik legbuzgób hive és apostola: — ehhez nekem semmi közöm. Ezzel a furcsa dologgal számoljanak le azok, akik az egri érs.-lyceumi jogakademiát fen tartják.

De hogy az egri jogakademia azon ifjúsága, mely közlelkesedéssel foglalt állást az országgyűlésen ez idő szerint tárgyalás alatt levőominosus véderő-törvényjavaslattal szemen, s csatlakozott a magyar ifjúságnak e törvényjavaslat ellen megindított országos mozgalmához nemcsak, hanem e mozgalomban való tényleges részvétel czéljából a magyar ifjúság országos közgyűlésére képviselőket is küldött, — épen Pulszky Ferenczet hívta a maga körébe, hogy számára felolvasást tartson ; azon Pulszky Ferenczet, ki tudvalevőleg Tiszának és a kormánypártnak egyik leghirhed- tebb satellese, s igy az uj véderő-törvényjavaslatnak is csökönyös támogatója : — e magasabb politika megértéséhez — őszintén bevallom, — az én gyönge elmém nem bir elegendő juridikai tudománynyal.

De azért a felolvasásra minden bizonynyal elmegyek, mert én minden látványosságnak hűséges látogatója vagyok. Nem fordul meg Egerben czirkusz, majom-színház, kutya-komédia, vas- gyuró, késnyelő, csepűrágó, hasbeszélő, hétmázsás delhölgy, hal- farkú kisasszony, oráng-utáng mutogató, medve-tánczoltató, Paprika Jancsi stb. amelyet én meg ne néznék. Hát Pulszky papát hogy ne bámulnám meg? Kivált ha pénzéit mutogatják! Meg biz én !

És meg vagyok győződve, hogy meg fogják bámulni mások is: Eger összes intelligens és nem intelligens közönsége. Még pedig azért, mert Pulszky, az öreg. nevezetes ember.

Pro primo: európai hírű tudós. Aszongyák. Tehát velem együtt az összes egri publikum rendkívül kiváncsi rá: minő nagy

főorvosának néh. apósa; özv. Toronyi Sándorné, szül. Köllner Amália; Marinkás János, egri főkápt. tiszti ügyész ; Danassy Kálmán, az egri érs. lyc. nyomda másod-gépmestere; Détsy (Deutsch) Mór, kereskedő; özv. Sirk Károly né, szül. Fridvalszky Jozéfa; Paulo vies Béla elemi tanító; Mosóczy Katalin, özv. Mosóczy Jánosnő úrnő, fiatal hajadon leánykája; Hal assy Káz- mér, 48 előtt Hevesmegye szolgabirája. a szabadságharcz után kormánybiztos; Petrás Nándorné szül. Beöthy Janka; K o- vacsóczy István apát egri kanonok; Barth a Istvánná, szül. Fausztka Teréz, kereskedő neje; T o 1 n a y Mária, az egri angol- kisasszonyok szerzetének tagja; hórai Horánszky Irma, Ho- ránszky honv. százados leánykája, az egri hölgykoszoru egyik legkedvesebb virága; Kassai Zsigmond régi áll. végrehajtó; b u b n a i W a r 1 i c h Armin, cs. és kir. ezredes, az Egerben állomásozó 60. sz. b. Appel nevét viselő gyalogezred parancsnoka ; Koczka Nándor építész, a fővárosban isismert nagy vállalkozó, Horánszky Nándor országosan ismert képviselő apósa; Öllé László, nyug. kir. törvényszéki biró; Lukács Ödön, seborvos; Rónai Gusztáv kereskedő; Starosolszky Ede, nyug. magy. kir. pénzügyőri biztos.

A szerzetes bosszúja.

— Elbeszélés. —

Irta: Olsavszky Lajos.

I.

— Szuronyra velők, a nyomorult csőcselékkel! — Kiált Mihály fejedelem dühösen, mire az őrség parancsnoka kardjával t isztel kedve, megindul, hogy foganatosítsa a vett parancsot.

— Szuronyt szegezz ! — Őrség, rohamra, indulj!

Az őrség, mintha csak sok tagból álló, akaratnélküli gép

tudományos thémáról fogunk ajkairól kenetteljes felolvasást hallani. Az egyik ugyanis azt állítja, hogy Pulszky tata, mint kőműves, egy uj „malterkeverési s vakolási módszerről“ fog értekezni, minek főleg az egri magy. kir. építészeti hivatal néz lázas érdeklődéssel eléje. Mások azonban azt vélik, hogy európai hírű veterán régész-tudósunk „a múzeumi régiségek egy uj „k e z e- lési rendszeréről, s a régiségek véletlen eltűnésének megakadályozásáról“ fog egy nagy fontosságú essayt felolvasni. Ezek ellenében azonban a legjobban beavatottak határozottan azt állítják, hogy Pulszky Ferencz, mint három próbás mameluk, itt tartandó felolvasásában egyenesen kapaczitálni akarja a renitens egri jogakad. polgárságot az uj véderő-törvényjavaslatnak a hazára nézve egyedül üdvös voltáról. Be akarja bizonyítani, hogy nincs szebb pályaa földkerekségén, mint császári királyi közösügyes bakának lenni, s hogy a fiatal ember a hölgyek előtt semmiféle mundérban sem oly hódi tó, mint a közösügyes baka-uniformisban, kivált félretört sarkú bakancsban, s el ül hátul foltos baka-nadrágban, — mottóul a régi jó népdalt bocsátva előre, hogy:

A bakancsos akkor csinos,

Mikor a nadrága rongyos. . .

Záradékul pedig „schwartz auf weiss“ be akarja bizonyítani, hogy a Csá ky-n é m e t n y el vn é 1 még a volapük-nyelv se dicsőbb, magasztosabb; azért a magyar fiatalságnak okvetlenül meg kell németül tanulnia, már csak azért is, hogy valahára kiverje a fejéből azt az impertinens, botrányos nótát, hogy : „Jaj

de hunezut a . . .“ még pedig annál inkább, mert a hunezut (hundsvott) maga is bár elferdített, de igen furcsa jelentésű német sző.

Pro secundo: meg fogja Pulszky „eő orraságát“ bámulni az egri közönség azért is, mert — ha a bolond lapoknak hitelt adhatunk, — Pulszky apónak az ábrázatján egy oly k i em el k e dő ékessége vagyon, mely, közhiedelem és s z a k é r t ő k véleménye szerint, másnémü testi virtus säg ára is következtetést enged, — ami kétségkívül igen érdekelni fogja az egri elite-közönséget.

Pro tertio: hire jár, hogy Pulszky tata e felolvasásra mostani kedves élete párját is el fogja hozni.

Id. Pulszkyné ő nsga pedig, köztudomás szerint, egy elegáns, ritka bájakkal biró. fiatal menyecske, kit az öreg ur szemes ügyességgel választott ki magának „Hebron rózsái“ közöl, hogy élemedett korára teljes gyönyörrel élvezhesse annak — illatát. No már aki e ritka szép „fajrózsa“ színről szilire való megszemlélését elmulasztaná, attól minden jobb Ízlést meg kellene tagadnom. El is megyünk mindnyájan. A sémiták, és philosémilenne, megindul, hogy a nép könyörgő esdeklésére piros vérrel írja meg a fejedelem félremagyarázhatatlan válaszát.

A népcsoport néma rettegéssel várja a gyilkos támadást, egyetlen ajakról sem hangzik a rémület kiáltása, vagy a kétség- beesés sikoltása.

A borzasztó csendet csak a szuronyszegezve haladó katonák patkós-sarkú, nehéz csizmáinak egyidejű kopogása veri fel. Néhány lépés még és a zsoldos csapat a fénylő szuronyokat a dobogó kebleknek forró élet forrásában füröszti meg.

A legválságosabb pillanatban gyors hullámzás támad a néma tömegben s mielőtt a katonák vasa az emhereket érné, férfi válik ki a sűrű csoportból és odaáll a szuronyok hegye elé.

Az őrség tömött két sora. mintha vezényszóra tenné, egyszerre megáll, sőt a parancsnok is meglepetve ereszti le a kardját.

Az előlépő férfiúnak sötét szinü, durva szőrcsuha fedi tagjait s derekát fehér zsineg övezi, melyről kő-gyöngyökből készült füzéren függ a megfeszített Isten-ember képe. Sarut nem visel, lábait csupán nehéz bőrtalpak védik az éles kövek ellen ; sőt fejét sem borítja föveg, csak az ezüstös hajkoszoru veszi azt körül.

Odaáll az őrség elé fegyvertelenül és egyedül.

Arcza a felindulástól piros: értelmes, magas homlokára nehéz felhők vonulnak; szemei, — azok a jóságos szelídséget sugárzó szemek, melyeknek tekintete máskor olyan bizalomgerjesztő, — most villámokat lövelnek.

Szilárd lépésekkel, hősi halál-megvetéssel válik ki a csoportból és amint a gyilkos fegyverek előtt megáll, hajlott alakja kiegyenesedik, jobbjában pedig magasra emelkedik az egyszerű réz-feszület.

A katonaság, mintha ellenállhatatlan kényszerűségnek engedelmeskednék, akaratlanul áll meg és tiszteletteljes csodálkozással tekint a magasztos alakra.

— Pater Angelicas! — hangzik száz ajakról a bámulat