Eger - hetilap, 1889
1889-10-15 / 42. szám
337 A szőlő, mint minden termény, folytonosan apasztja a földben rejlő ásványsókat, tehát épen úgy megköveteli, hogy a földből elvont termékenyítő részek annak visszaadassanak, azaz, hogy a szőlő talaja is rendszeresen trágyáztassék. Az a körülmény, hogy a szőlő páratlan életképességénél fogva a legsoványabb talajban is diszlik, nem azt jelenti, hogy nincs trágyára szüksége, hanem azt, hogy messze elnyúló gyökerei, folytonosan bontanak fel a föld mélyében még bontatlan, tehát a hajszálgyökerek által fel nem szívható ásványsókat, melyek aztán a nedvkeringés közvetítésével felszivatnak s a szőlőnek táplálkozására fordittatnak, ha pedig nem fordittathatnak, a szőlő megbetegszik, elgyengül, mint a beteg állat, gyökerein a pusztító, halált jelző férgek kiszívják az utolsó nedvet s azután ki vész. Még él és némi termést is ad a trágyázatlan szőlő, daczára annak, hogy messziről sok fáradsággal birja magának megszerezni szükséges táplálékát; éppen úgy, mint az ökör is szánt, a legelőről fáradt létére, pedig messze területről szálankint keresi meg az anyagcsere következtében neki nélktilözhetlen s szükségessé váló tápszereket. Önként merül fel tehát a kérdés: Van-e széles e világon gazda, a ki vitatni merné, hogy a jól tartott, az igából kifogott ökör, melynek elébe adják a kész és jó takarmányt, nem-e sokkal több és jobb munkát végez, mint az, melyet az igából a legelőre és a legelőről az igába terelnek ? Épen igy képzelem a szőlő működését is: hogy ha oda hozzuk a gyökeréhez a táptartalomdus trágyát, a hajszálgyökerek gyorsabban dolgozzák fel a nekik nyújtott táplálékot, s annál erőteljesebben gyarapszik a tő s annál több és nemesebb gyümölcsöt terem. A bölcs és okos törökök a mohácsi vész után kényszeri- tették Arad megye és vidékét legelőbb, azután Magyarország összeségét az Ázsiából hozott szőlőmag vetésére s tiz-tizenkét év elforgósa alatt eredményre jutottak ; mert bőven termett, átültetésekkel nemesült; azóta senki sem vetett vagy magoztatott szőlőt, csak venyegével gyökereztettek és evvel a fajrokonságot annnyira tulvitték, hogy a szőlővessző pár század alatt a vad vizek nedvesítésével megvénült, megbetegült, gyökereit férgek pusztítják s nehány év alatt kivész. Ez évi julius 28-án Buziáson megjelent Chambrez franczia szaktudós elbeszélése szerint éppen úgy pusztultak a szőlők Francziaországban, mint Magyarországban oly rohamosan, hogy a betegség okát se voltak képesek tanulmányozni. Egyesek állítása szerint a pusztító rovar Amerikából hozatott volna be; ma azonban arra a megállapodásra jutottak, hogy a szőlők megvénültek, senkinek sem jutott eszébe 400 év alatt magról szaporítani a szőlő-faj-iskolákat, hogy kiki tetszése szerinti fajokat ültethessen. így a kimerült talajból kiszáradtak a megvénült szőlők. A szőlőtenyésztésnél és trágyázásnál, mint mindenben, meg kell tartani a helyes termelést és fajzást. A szőlők talaja annyiféle a hány szőlő; teljes lehetetlen még csak távolról is meghatározni, hogy mely szőlőben, minő arányban trágyázzunk; azt minden gondolkodó gazda maga ítélje meg. Mentül rosszabb, kiéltebb a szőlő, annál több trágyára van szüksége és megfordítva. Francziaország legkitűnőbb szőlősgazdája: Guyott, hosszú tapasztalatok után arra a megállapodásra jutott, hogy 4—8-ik évig minden egymástól 1 méter távolságra eső tőkének 2l/2 kilo jó istálló marha-trágya elég, 8-ik évén túl pedig tőkeként és 2 évenkint 2 kilo friss jó marha-trágyával minden tőke átlag 1 kilo jó minőségű szőlőt hoz. Ezt a derék tudomáuyos embert nemcsak Francziaország ismeri, de az egész világ bortermelő közönsége tekintélynek tartja. Ha csak 1/2 kilo szaporulat a trágyázás eredménye, akkor is világosan áll előttünk, hogy 2 kilo friss marha trágyát */2 kilo szőlőért cserélünk ki, vagyis ha szőlőnkbe elhintett egy 10 m. mázsás szekér friss marhatrágyát 2 írtért veszünk, ezáltal szőlőtermésünk többletét 2 m. mázsára fokoztuk. Az igaz, hogy a mi megszokott fogalmaink szerint ez a lehetetlenséggel határos. De másrészt fel nem tehető egy megállapított tekintélyű emberről, mint minő Guyott, hogy minden alap nélkül badarságokat Írjon és mondjon; hogy az említett trágyázás mellett egészséges állapotra vergődik a szőlő és 1 hektár szőlőnek 80 hektoliter termését szabályszerüleg bemutassa. A ki kételkedik, az győződjék meg gyakorlatilag. Nem képzelek olyan szőlősgazdát, kinek módjában ne lenne 100 □ méter területen kísérletet tenni, még pedig úgy, mint dr. Guyott mondja, 100 □ méter területen csak 100 tőkét hagyva s minden tőkének 2 évenkint 2 kilo friss marhatrágyát adva. Hogy a trágyázás ne a régi 1—2 éves trágyával, hanem a legjobb erejében levő friss istállói marhatrágyával történjék, ezt azért tartja Guyott czélszerünek, mert ez által az értékes trágyának sokkal nagyobb részét fordíthatjuk a szőlő táplálékává, mintha azt az elkorhadás által legtermékenyebb alkatrészeitől megfosztjuk; de az ammoniákdus trágya nem is érinthetvén a tőke gyökereit, azokra maró hatását se gyakorolhatja, mert ammóniák csak is az erjedés, tehát a meleg hozzájárulásával fejlődik, de a föld érintkezése által le vau kötve, csak közvetve adja át tápláló erejét a nélkül, hogy maró hatást gyakorolhatna. Mindeféle trágyázásnál, de főleg jó friss marhatrágya alkatiakon a vasút mellett folyvást változó panorámában kezdett gyönyörködni, mialatt Dick Athanáz a két kézzel orrafelé feszi tett lapból a hirdetéseket böngészte. Nem is tartják Amerikában valamicsodás gyárosnak, aki egyebet is olvas a lapokban hirdetéseknél. Peace Beatrix és Dick Athanáz egyszerre untak bele a saját szórakozásukba. A miss ott hagyta az ablakot s leült; a gyáros meg zsebre gyűrte a lapot s nagyot ásított. — Ne ásítson uram, mert engem is arra késztet. — Igaz, nincs gúnyosabb a tátogó szájnál, mely hasonlít egy kinyitott paktáskához. De mit tegyek ? A lapból kifogytam, mivel öljem el most már az időt? — Tegyen, amit akar. Nekem nincsenek folyvást tanácsaim az ön számára. A gyáros elővette zsebóráját, valamit mormogott magában, s azután jó ideig rajta felejtette szemeit a leányon. — i^des Alicze kisasszony! Szabadna egy bizalmas kérdéssel alkalmatlankodnom ? — Miért nem? — Van-e már választottja? Odaigérkezett-e már valakinek? — Nem, uram! Én még egészen szabad vagyok. — Én sem élvezem még a hymen rózsalánczait. Ma-holnap kivénülök. Ideje volna már asszony után néznem. Telefongyáram jövedelmez anyit, hogy zavarba nem jövök, ha nőm nyaranta tengeri fürdőbe kívánkozik. Az időm drága. Alig érek rá, hogy magamat ittott bemutattatnám. Nőkkel ritkán jövök össze. Nekem a kisasszony tetszik, szabadjon a kezéért esedeznem! — Ah, uram! Szavaival egészen zavarba hoz. Alig tudom, mit is feleljek? Váratlanul lep meg kérelmével. — Nézzen meg jól, s feleljen, ha valljon tetszem-e? — Sajnálom, de nemmel kell felelnem. Őszintén megvallva, rendkívül önfejű vagyok. Férfiak irányában túlságosan követelő. Képzeletemben alkottam magamnak egy minta-ideált . . — S az ? — Legkevésbbé hasonlít önhöz. — Sajnálom. Rendkívül sajnálom. Szerettem volna az utazás idejét a házasságkötésre, e régi kedvencz eszmém megvalósítására fordítani . így most már várakoznom kell néhány évig, mig újból hosszabb utam akad, s fiatal |nővel hoz a sors össze. Ha ugyan meg nem feledkezem e témáról. — Kár, hogy több nő nem utazik velünk. Legalább kisegíthette volna önt valamelyik a bajból. így kárba vesz ideje s én valóban méltányolni tudom veszteségét. — E hosszú ut ép elegendő lett volna arra, hogy az egybekelés szertartásain is könnyedén átessünk. — Hol óhajtotta volna azt végrehajtani? — Háromnegyed óra járásnyira van innét Louisville, ott fél órát időzik a személyvonat. — Annyi éppen elegendő lett volna arra, hogy a polgármester minket összeadjon. — S ön nejét engedte volna egyedül utazni tovább, hogy megbízásának eleget tegyen? — Miért ne? Az időt tetszése szerint tűzhette volna ki a hozzám hurczolkodásra. Hiszen a nőknek is rendbe kell hozniok saját ügyeiket, mielőtt férjeik dolgát s a házi teendőket nyakukba vennék. Tudom én jól, hogy mennyit lehet egy nőtől követelni. — Valóban, ami az ön gondolkozásmódját illeti, ez teljesen birja helyeslésemet. Azonban, ha szabad tudnom, meg szokta ön mindig hagyni a szakálát a fültövénél ? Ah! az csak a borbélyom ügyetlensége. — Hogyan ? Ön annyira tékozló, hogy nem maga végzi e csekély műtétet? *
