Eger - hetilap, 1889

1889-10-15 / 42. szám

337 A szőlő, mint minden termény, folytonosan apasztja a földben rejlő ásványsókat, tehát épen úgy megköveteli, hogy a földből elvont termékenyítő részek annak visszaadassanak, azaz, hogy a szőlő talaja is rendszeresen trágyáztassék. Az a körül­mény, hogy a szőlő páratlan életképességénél fogva a legsová­nyabb talajban is diszlik, nem azt jelenti, hogy nincs trágyára szüksége, hanem azt, hogy messze elnyúló gyökerei, folytonosan bontanak fel a föld mélyében még bontatlan, tehát a hajszál­gyökerek által fel nem szívható ásványsókat, melyek aztán a nedvkeringés közvetítésével felszivatnak s a szőlőnek táplálkozá­sára fordittatnak, ha pedig nem fordittathatnak, a szőlő megbeteg­szik, elgyengül, mint a beteg állat, gyökerein a pusztító, halált jelző férgek kiszívják az utolsó nedvet s azután ki vész. Még él és némi termést is ad a trágyázatlan szőlő, daczára annak, hogy messziről sok fáradsággal birja magának megszerezni szükséges táplálékát; éppen úgy, mint az ökör is szánt, a legelőről fáradt létére, pedig messze területről szálankint keresi meg az anyag­csere következtében neki nélktilözhetlen s szükségessé váló táp­szereket. Önként merül fel tehát a kérdés: Van-e széles e világon gazda, a ki vitatni merné, hogy a jól tartott, az igából kifogott ökör, melynek elébe adják a kész és jó takarmányt, nem-e sokkal több és jobb munkát végez, mint az, melyet az igá­ból a legelőre és a legelőről az igába terelnek ? Épen igy képzelem a szőlő működését is: hogy ha oda hozzuk a gyökeréhez a táptartalomdus trágyát, a hajszálgyöke­rek gyorsabban dolgozzák fel a nekik nyújtott táplálékot, s annál erőteljesebben gyarapszik a tő s annál több és nemesebb gyü­mölcsöt terem. A bölcs és okos törökök a mohácsi vész után kényszeri- tették Arad megye és vidékét legelőbb, azután Magyarország összeségét az Ázsiából hozott szőlőmag vetésére s tiz-tizenkét év elforgósa alatt eredményre jutottak ; mert bőven termett, átültetésekkel nemesült; azóta senki sem vetett vagy magoztatott szőlőt, csak venyegével gyökereztettek és evvel a fajrokonságot annnyira tulvitték, hogy a szőlővessző pár század alatt a vad vizek nedvesítésével megvénült, megbetegült, gyökereit férgek pusztítják s nehány év alatt kivész. Ez évi julius 28-án Buziáson megjelent Chambrez franczia szaktudós elbeszélése szerint éppen úgy pusztultak a szőlők Francziaországban, mint Magyarországban oly rohamosan, hogy a betegség okát se voltak képesek tanulmányozni. Egyesek állí­tása szerint a pusztító rovar Amerikából hozatott volna be; ma azonban arra a megállapodásra jutottak, hogy a szőlők megvé­nültek, senkinek sem jutott eszébe 400 év alatt magról szaporí­tani a szőlő-faj-iskolákat, hogy kiki tetszése szerinti fajokat ültethessen. így a kimerült talajból kiszáradtak a megvénült szőlők. A szőlőtenyésztésnél és trágyázásnál, mint mindenben, meg kell tartani a helyes termelést és fajzást. A szőlők talaja annyiféle a hány szőlő; teljes lehetetlen még csak távolról is meghatározni, hogy mely szőlőben, minő arány­ban trágyázzunk; azt minden gondolkodó gazda maga ítélje meg. Mentül rosszabb, kiéltebb a szőlő, annál több trágyára van szük­sége és megfordítva. Francziaország legkitűnőbb szőlősgazdája: Guyott, hosszú tapasztalatok után arra a megállapodásra jutott, hogy 4—8-ik évig minden egymástól 1 méter távolságra eső tőkének 2l/2 kilo jó istálló marha-trágya elég, 8-ik évén túl pedig tőkeként és 2 évenkint 2 kilo friss jó marha-trágyával minden tőke átlag 1 kilo jó minőségű szőlőt hoz. Ezt a derék tudomáuyos embert nemcsak Francziaország ismeri, de az egész világ bortermelő közönsége tekintélynek tartja. Ha csak 1/2 kilo szaporulat a trágyázás eredménye, akkor is világosan áll előttünk, hogy 2 kilo friss marha trágyát */2 kilo szőlőért cserélünk ki, vagyis ha szőlőnkbe elhintett egy 10 m. mázsás szekér friss marhatrágyát 2 írtért veszünk, ezáltal szőlő­termésünk többletét 2 m. mázsára fokoztuk. Az igaz, hogy a mi megszokott fogalmaink szerint ez a lehetetlenséggel határos. De másrészt fel nem tehető egy meg­állapított tekintélyű emberről, mint minő Guyott, hogy minden alap nélkül badarságokat Írjon és mondjon; hogy az említett trágyázás mellett egészséges állapotra vergődik a szőlő és 1 hektár szőlőnek 80 hektoliter termését szabályszerüleg bemutassa. A ki kételkedik, az győződjék meg gyakorlatilag. Nem kép­zelek olyan szőlősgazdát, kinek módjában ne lenne 100 □ méter területen kísérletet tenni, még pedig úgy, mint dr. Guyott mondja, 100 □ méter területen csak 100 tőkét hagyva s minden tőkének 2 évenkint 2 kilo friss marhatrágyát adva. Hogy a trágyázás ne a régi 1—2 éves trágyával, hanem a legjobb erejében levő friss istállói marhatrágyával történjék, ezt azért tartja Guyott czélszerünek, mert ez által az értékes trá­gyának sokkal nagyobb részét fordíthatjuk a szőlő táplálékává, mintha azt az elkorhadás által legtermékenyebb alkatrészeitől megfosztjuk; de az ammoniákdus trágya nem is érinthetvén a tőke gyökereit, azokra maró hatását se gyakorolhatja, mert ammó­niák csak is az erjedés, tehát a meleg hozzájárulásával fejlődik, de a föld érintkezése által le vau kötve, csak közvetve adja át tápláló erejét a nélkül, hogy maró hatást gyakorolhatna. Mindeféle trágyázásnál, de főleg jó friss marhatrágya alkat­iakon a vasút mellett folyvást változó panorámában kezdett gyö­nyörködni, mialatt Dick Athanáz a két kézzel orrafelé feszi tett lapból a hirdetéseket böngészte. Nem is tartják Amerikában valamicsodás gyárosnak, aki egyebet is olvas a lapokban hirdetéseknél. Peace Beatrix és Dick Athanáz egyszerre untak bele a saját szórakozásukba. A miss ott hagyta az ablakot s leült; a gyáros meg zsebre gyűrte a lapot s nagyot ásított. — Ne ásítson uram, mert engem is arra késztet. — Igaz, nincs gúnyosabb a tátogó szájnál, mely hason­lít egy kinyitott paktáskához. De mit tegyek ? A lapból kifogytam, mivel öljem el most már az időt? — Tegyen, amit akar. Nekem nincsenek folyvást tanácsaim az ön számára. A gyáros elővette zsebóráját, valamit mormogott magában, s azután jó ideig rajta felejtette szemeit a leányon. — i^des Alicze kisasszony! Szabadna egy bizalmas kérdés­sel alkalmatlankodnom ? — Miért nem? — Van-e már választottja? Odaigérkezett-e már valakinek? — Nem, uram! Én még egészen szabad vagyok. — Én sem élvezem még a hymen rózsalánczait. Ma-holnap kivénülök. Ideje volna már asszony után néznem. Telefongyáram jövedelmez anyit, hogy zavarba nem jövök, ha nőm nyaranta ten­geri fürdőbe kívánkozik. Az időm drága. Alig érek rá, hogy ma­gamat ittott bemutattatnám. Nőkkel ritkán jövök össze. Nekem a kisasszony tetszik, szabadjon a kezéért esedeznem! — Ah, uram! Szavaival egészen zavarba hoz. Alig tudom, mit is feleljek? Váratlanul lep meg kérelmével. — Nézzen meg jól, s feleljen, ha valljon tetszem-e? — Sajnálom, de nemmel kell felelnem. Őszintén megvallva, rendkívül önfejű vagyok. Férfiak irányában túlságosan követelő. Képzeletemben alkottam magamnak egy minta-ideált . . — S az ? — Legkevésbbé hasonlít önhöz. — Sajnálom. Rendkívül sajnálom. Szerettem volna az utazás idejét a házasságkötésre, e régi kedvencz eszmém megvalósítására fordítani . így most már várakoznom kell néhány évig, mig újból hosszabb utam akad, s fiatal |nővel hoz a sors össze. Ha ugyan meg nem feledkezem e témáról. — Kár, hogy több nő nem utazik velünk. Legalább kisegít­hette volna önt valamelyik a bajból. így kárba vesz ideje s én valóban méltányolni tudom veszteségét. — E hosszú ut ép elegendő lett volna arra, hogy az egy­bekelés szertartásain is könnyedén átessünk. — Hol óhajtotta volna azt végrehajtani? — Háromnegyed óra járásnyira van innét Louisville, ott fél órát időzik a személyvonat. — Annyi éppen elegendő lett volna arra, hogy a polgármester minket összeadjon. — S ön nejét engedte volna egyedül utazni tovább, hogy megbízásának eleget tegyen? — Miért ne? Az időt tetszése szerint tűzhette volna ki a hozzám hurczolkodásra. Hiszen a nőknek is rendbe kell hozniok sa­ját ügyeiket, mielőtt férjeik dolgát s a házi teendőket nyakukba ven­nék. Tudom én jól, hogy mennyit lehet egy nőtől követelni. — Valóban, ami az ön gondolkozásmódját illeti, ez teljesen birja helyeslésemet. Azonban, ha szabad tudnom, meg szokta ön mindig hagyni a szakálát a fültövénél ? Ah! az csak a borbélyom ügyetlensége. — Hogyan ? Ön annyira tékozló, hogy nem maga végzi e csekély műtétet? *

Next

/
Thumbnails
Contents