Eger - hetilap, 1889
1889-10-15 / 42. szám
42-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Október 15-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr Félévre . . •> ~ n 50 ,. Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám n 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, héiyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Lengyel Miklós püspök sz. 1802. f 1889. Az egi'i érseki egyházmegyének nagy halottja van. Az egri székesfokáptalan nagy-prépostja fekszik ravatalon. A mélr. főkáptalan, fejének elhuny tárói a következő gyász- jelentést adta ki. „Az egri főkáptalan saját és az illető rokonok nevében mély fájdalommal jelenti Szakállosfalvi Lengyel Miklós, vál. dulcinói püspök, egri főegyházi nagyprépost és kanonok, szent, Mártonról nevezett orodi prépost, hittudor stb. stb. folyó 1889. évi október 10-én, életkora 87-ik, áldozársága 63-ik évében, a haldoklók szentségeinek áhitatos felvétele után, végelgyengülés következtében történt elhúnytár. Földi maradványa folyó hó 12-én reggel 9 órakor, a fószé- kestemplomban ünnepélyes gyászmise után, a szent Rókusról nevezett temetőben, a boldogult által építtetett saját sírboltban fog elhelyeztetni. Egerben, 1889. évi október 10-én. Az örök világosság fényeskedjék neki!“ Szakállosfalvi Lengyel Miklós, dulcinói vál. püspök, sz. Mártonról nevezett orodi prépost, egri fókáptalani nagyprépost, hittudor, a budapesti magyar kir. tudományos egyetem bekebelezett tagja, Budapest városa díszpolgára, tizenhárom év óta aranymisés áldozár, 1802-ben, deczember 5-ikén született Szabolcs- megyének Beököny nevű helységében, hol atyja mint g. kath. lelkész működött. Elemi iskoláit Debreczenben, középiskoláit részint az említett helyen, részint Miskolczon végezte fényes sikerrel. Az ifjú, a papi pálya iránt érezvén szivében vonzalmat, 1819-ben Egerbe sietett, hol Fischer érsek távollétében Tájer György nagyprépost s érsek-helyettes vette fel a papnövendékek sorába. Minden esetre érdekes találkozása a szerencsés körülményeknek az elhunyt nagyprépost életében az, ho?y con- cursusra jővén, éjszakára a kistállyai ispánnál szállt meg, Egerben pedig Tájer nagyprépost vendégszerető lakában tartózkodott, s ekkor bizonyára meg sem álmodta, hogy lesz idő, midőn — mint kisprépost — ő parancsol a kistállyai ispánnak, s valamikor ő lesz az úr a nagypréposti lakban. . . Midőn a papi öltönyt magára vette, még hátra volt a philosophiai tanfolyam, melyet az egri lyceumban kitűnő tanárok vezetése mellett fényes sikerrel végezve, a hittudományok hallgatására a Pazmaneumba küldetett. Itt négy évet töltött, melynek eltelte után visszatért hazájába. De mindjárt reá nézve hízelgő alkalmazást nyert, t. i. a pozsonyi országgyűlésre indúló káptalani követ, Frimm János oldala mellé rendeltetett kísérőül. A mozgalmas országgyűlésről visszatérvén, 1826-ban márcz. 9-én a kassai püspök által Kassán áldozópappá szenteltetett. Makiár képezte lelkipásztori működésének első színterét, hová kápláni minőségben küldetett. Azonban alig töltött el itt egy évet az ifjú pap, már is egy fontos állomásra, az érseki finevelő-intézet aligazgatójául lön kiszemelve; innét egy év múlva a papnevelőintézetbe költözött át mint tanulmányi felügyelő s egyúttal az erkölcs- és lelkipásztorkodástan helyettes tanárává neveztetett ki. 1829-ben az érseki udvarba került, s itt szolgált mint titkár és szertartó, később szentszéki aljegyzői minőségben is működvén. 1830. okr. 26-án ismét visszatért a tanári kathedrára s az egyházjogot és egyháztörténelmet adta elő, a szentszéknél pedig a szegények ügyésze, majd házasságvédő lett. 1834-ben felment Becsbe, honnét hittudori koszorúval jött vissza. 1836-ban szentszéki ülnökké s kispréposti káplánná neveztetett ki; ugyanez évben a budapesti tudományegyetem hittani kara bekebelezett tagjává választá. 1843. julius 24-kén a lelkipásztori szép és fontos pályára lépvén, Taron 1847-ig áldásos sikerrel működött, mely év márcz. 20-ikán nagykállói lelkészszé neveztetett ki. 1848. febr. 12-én szabolcsi főesperessé léptettetett elő. A forradalmi vihar lezajlása után 1851-ben székesegyházi kanonokká neveztetett ki s többféle feladattal bízatott meg a tevékeny férfiú. így 1853-ban az érseki nyomda felügyelőjévé, 1856-ban pedig a házasság és szerzetesi fogadalom védőjévé neveztetett ki. Ugyanez évben nyerte a sz. Mártonról nevezett orodi préposti czimet is. A következő évben zsinati vizsgálóvá lett s részt vett a csornai prépostság és zirczi apátság javainak összeírásában is. 1860-ban az egri legényegylet elnökségével tiszteltetek meg s a nemes czélu egylet felvirágoztatását mindvégig szivén viselte. 1863-ban pankotai, 1866-ban székesegyházi főesperessé, 1870-ben pedig kispréposttá lön. 1873-ban érseki helyettessé neveztetett ki, 1875-ben pedig elfoglalta a nagypréposti stallumot. Az 1879-ik év jun. 13-ikáu neveztetett ki dulcinói vál. püspökké s e czimen jogot nyert a főrendi házban való megjelenésre. Mellékesen megjegyezzük, hogy hold. Danielikkel és vele kihalt egyházmegyénk azon czimz. püspökeinek sora, kik mint ilyenek a főrendiház tagjai közé tartoztak. 1883-ban hajlott korára való tekintetből felmentetett az érsekhelyettesség alól. Mint az egri mélt. főkáptalan feje, sok érdeklődést tanúsított a káptalan gazdászati ügyeinek intézése körül, bár ellenmon- dást nem tűrő természete miatt buzgalmának nem mindig megfelelő sükerrel. Annak idején a megyei s társadalmi élet nyilvános mozgalmaiban is élénk részt vett, s szerepelt is. Tevékenysége aggastyán korában, élte végső éveiben sem hagyta el, s utazásaiban kifárasztotta maga mellett a legedzettebb fiatal embereket is. Olaszországot nyár derekán, forró kánikulában utazta be anélkül, hogy szívós természete a tikkasztó ut fáradalmait csak leg- kevésbbé is megérezte volna. Hasonló szívósság s életerő jellemezte végső óráit is. Napokig vívódott a halállal. Sokszor azt hitték, hogy már elszállt a lélek halotti ágyán mereven fekvő testéből, s csak halk lélekzése árulta el, hogy még él. Beszélik, hogy egy Ízben inasa lépett halkan a szobájába s keresni kezdett valamit. „Mi kell ?“ — kiáltott rá a haldokló. „Ezt meg azt keresem“ válaszolt az inas. „Hagyj magamra. Nem látod, hogy haldoklóm? Majd megkeresheted máskor.“ — Egyszer aztán csöndesen végkép elszenderült. Temetése a magasrangú főpapot megillető fénynyel és pompával ment végbe, a múlt szombaton, f. hó 12-én, a reggeli órákban. A halotti gyászszertartás a székesfőegyházban regg. 9 órakor ünnepi gyászmisével vette kezdetét, melyen díszes papi segédlet mellett Pánthy Endre apát-kanonok ur őnsga pontifikáit. E közben a katonai zenekar tagjai s műkedvelők által is erősbitett székesfóegyházi ének- és zenekar Reimann nagyhatású ünnepi Requiemét adta elő. — Gyászmise után a mélt. főkáptalan, s a helybeli papság teljes díszben vonult a halottas házhoz, hol az
