Eger - hetilap, 1889

1889-10-01 / 40. szám

323

segélyért fordulni, és pedig nem eredménytelenül, mert költségeinek fedezésére Eger város 200, Érsekünk ő Excellentiája 100. a méltóságod fókáptalan 100, Imre Miklós úr 100, a Hevesmegyei takarékpénztár 50, az Ó-casinó 30, az egri keresk. és iparhitel- intézet 20, az új-casinó 15, és az egri takarékpénztár 10 irtot adományozott, mely adományok külön átirattal lettek az illető helyeken megköszönve. Dalkörünk az országos dalárszövetség ügyeiben most is folytatta tevékeny munkásságát. A rokonegyletekkel igyekezett a testvéries viszonyt fentartani, s igy habár a kőbányai férfidal-egylet zászló-szentélésén és az Ungvári dalárda mai 25 éves jubileumán megjelenni akadályozva volt is, mindkét alkalommal képviseltette magát. Dalkörünket ez évben is érte érezhetőbb veszteség. Főtisztelendő dr. Maczki Valér úrnak Egerből Pécsre történt áthelyezése folytán ügybuzgó alelnökét vesztette el. Ezen veszteséget oly annyira egyenlő mértékben éreztük mindannyian, hogy a dalkör intentiója szerint vélek cselekedni akkor, midőn dr. Maczki Valér úr távozta felett már ez alkalommal a dalkör mély sajnálatát fejezem ki. Örömemre szolgál, hogy kedves eseményt is jelenthetek, Pokornv János, a dalkör szeretett karmestere érdemeinek elösmeréseül a fóegyházi karnagyi állásra neveztetett ki. Megfelelőleg vélek szintén cselekedni, midőn ezen esemény fölött, a dalkör osztatlan örömének adok kifejezést. A dalkör ez évben eltávozás folytán jelentékeny erőket vesztett, új tagok belépése által azonban jeles erőkben nyert, s a további fejlődésre a Szegedi dalverseny tanúságaként továbbra is teljesen alkalmas. A lefolyt egyleti évben 1 közgyűlés s 6 választmányi ülés tartatott, melyen összesen 61 ügy nyert érdemleges elintézést. Ezekben évi jelentésemet meglévőn, kérem azt tudomáséi venni. Eger, 1839. szept. 22. Székely János, a dalkör jegyzője.

— Uj orvos Egerben. Dr. Trojan A. gyakorló orvos, műtő, és szülész, Salgó-Tarjánból, hol eddig, több éven át mint az ottani kószénbánya-társaság tiszti orvosa működött, közelebbről állandóul Egerbe tette át lakását, s itt fogja orvosi gyakorlatát folytatni. Dr. Trojan, orvosi diplomával kezében, nem lépett mindjárt a gyakorlati térre, hanem előbb hosszabb tanulmányul at tett Német-, Francz'a- s Angolországban, hol kiváló szakbeli ismereteket szerzett magának. Innét van. hogy városunkba telepedését müveit köreinkben már igen kedvező hir előzte meg; minek folytán csakhamar az egri papnövelő intézet rendszeres orvosává neveztetett ki, — s közönségünk körében is egyre nagyobb keresettségnek örvend.

— Bignio Lajos. kir. kamarai énekes, a magyar kit*, operaház előkelő művészének jövő vasárnap, f. hó 6-án tartandó hangversenye iránt müveit közönségünk köreiben az érdeklődés naponta növekszik. A hangverseny részleteit, mely lapunk egyik utóbbi

— Hát azt hiszed, bátya, hogy a ti puskalövéseitek olyan nagy lármát csinálnak ? Az én apám karabélya még nagyobbat csinál.

— Ördög vigyen el, gaz ficzkó. Bizonyos vaayok benne, hogy láttad Gianettot. Sőt talán el is rejtetted őt. Fel, vitézek. Menjünk a házba. Nézzük, nem rejtőzik-é benn valahol? Csak az egyik lábán vánszorgott már, s több esze van, semhogy meg- kisérlette volna, hogy a csalitot csuszva-mászva érje el. Egyébként itt a vérnyomok is eltűnnek.

— De mit szól majd az apám — kérdé Fortunato gúnyos mosolylyal, — ha megtudja, hogy távullétébeu házába tolakodtatok?

— Gazficzkó — kiálta az őrsvezető, miközben a fiút fülön fogta, — tudod-e, hogy csak tőlem függ, hogy más lyukba dugas- salak fütyörészni. Ha néhány kardlapot kapsz, bizonyára megered a nyelved.

Fortunato egyre durczáskodott.

— Az én apám, Mateo Falcone! -—

— Tudod-é kölyök, hogy Corteba, vagy Bastiába hurczol- tathatlak. Börtönbe csukatlak, vasra veretlek; szalmán fogsz feküdni; nyaktilóztatlak. ha nem mondod, hová rejtőzött Gianetto.

E fenyegetésre a fiú hangos kaczagásban tört ki, miközben ismételte: Az én apám Mateo Falcone.

— Őrsvezető ur — suttogta az egyik csendőr — nem lesz tanácsos Mateo Falcoméval összetűznünk.

Gamba szembetünőleg zavarba jött; suttogva adta ki rendeletét katonáinak, kik a közben az egész házat felkutatták. Ez ugyan nem tartott soká, mert egy korzikai viskója csupán egyetlen lakhelyből áll, melynek összes bútorai: egy asztal, mely egyszersmind nyoszolyául is szolgál, néhány ülőpad, láda, vadászszámában is tüzetesen közölve volt, a falragaszok ismertetik. Helyek iránt előre rendelkezhetni t. Szolcsányi Gy. könyvkereskedésében. (Piacz-utcza, Alapítványi ház.)

— Ösztöndij-adományozás. A város kezelése alatt lévő Kovács János-féle ösztöndíjban az 1888—9-ik iskolai év II. felére következők részesittettek : Bertha János, Péter Ferencz, Csoór Gáspár, Ury Lajos, Barchetti Károly, Héringh Kálmán, Horváth Gyula, Fiilöp József, Galambos János, Kotrba Nándor, Dusárdy István, Szapáry József, joghallgatók. Szalay László, Ott Péter, Farkas Dezső, Boros Gyula, fogymn. tanulók.

— Műkedvelői előadás. A helybeli kath. legényegylet szept.

22-én a lyceum dísztermében műkedvelői előadást rendezett „Hol a férj?“ és „A leányőrző“ czimü vig darabokat mutatván be a meglepő számmal egybegyűli közönségnek. Az előadást ugyan nem birálhatjuk azon szempontból, melyre valódi színészekkel szemben helyezkedünk : mindazonáltal örömmel jelezzük, hogy az előadás egy kis elfogultságot, pillanatnyi zavart leszámítva, tisztességesen sikerült. A szereplők mindegyike megállotta helyét, sőt a Molnár-testvérek „A leányórző“-ben ügyes alakításaikkal zajos1 tapsokra ragadták a hálás közönséget. Örömmel üdvözöljük a legényegyletet, mely ez által is egyik bizonyítékát adta életrevalóságának, megmutatván, hogy mily szép összhangba lehet hozni a szorgalmas munkásságot a tisztes szórakozással. B. J.

(Múlt számunkra megkésett. Szerk.)

— A kolozsvári „Ellenzék“ f. é. szept. 11-én megjelent számában városunk szülötte: Kapácsy Dezsőről következőket olvassuk: „Az Emke legnagi'obb gyűjtője. Köztudomású dolog, hogy az Emke részére legtöbbet Kapácsy Dezső gyűjtött, kiről, a lelkes es tevékeny férfiúról, egy otthelyi lap egész hosszú czik- ket közöl, melyben részletesen fölsorolvák, hogy mi czélra menynyit gyűjtött. E statisztikából kitűnik, hogy többek közt csak az Elnkének 3449 frt. 71 krt. gyűjtött. Gyűjtésének összege meghaladja a 10 ezer frtot. Ez ép oly fényes bizonyítéka önzetlenségének, mint közművelődési érdeklődésének.

— Csóka Sándor színigazgató, csakuem két havi működés után, a tegnapi, számszerűit 47-ik előadással búcsúzott el színházlátogató közönségünktől. A társulat, daczára hogy sok derék színi erővel birt, s eléggé változatos műsor mellett, melyben több újdonság is fordult elő, többnyire jól sükerült, kerekded előadásokat tartott, szóval minden lehető ügyekezetet kifejtett, hogy színház- kedvelő közönségünket szórakoztassa, s őket az előadások buzgóbb látogatására édesgesse, — az egész színi évad alatt anyagi tekintetben bizony édeskevés jó, vagy csak legalább tűrhető estét látott ugyannyira, hogy kivált az utolsó héten legtöbbnyire csak úgy kongott, színkörnek csúfolt esetlen fabódénk az—ürességtől.

eszközök, s házi edények. Ez idő alatt Fortunato macskáját simogatta, s látható pajzánsággal gyönyörködött az őrsvezető és katonái zavartságán.

Egy csendőr a boglyához közeledett. Észrevette a macskát, s szuronyát hanyagul bedöfte a szénába; de csakhamar vállat vonva győződött meg, hogy ez az eljárás nevetséges volt. A boglya nem mozdult, s a gyermek arcza a legcsekélyebb izgalmat se árulta el.

Az őrsvezető s katonái káromkodtak, s immáron a síkság felé tekintgettek azon szándékkal, hogy arra felé ismét visszatérjenek, midőn vezetőjők, meggyőződve, hogy itt a fenyegetés mit sem használ, még egy utolsó kísérletet tőn, vájjon a Mateo Falcone fiánál hízelgés, Ígéret, ajándék nem tennék-e meg a kívánt hatást ?

— Kis öcsém. — szólt az őrsvezető, — te ugyancsak talpraesett ficzkónak látszol, s még sokra vilieted; de velem szemben nagyon rosszul viseled magadat; s ha nem félnék, hogy Mateo bátyámat megszomoritom, magammal vinnélek.

— Ejha!

— De ha bátyám visszajö, mindent elmondok neki, s biztos vagyok benne, hogy ő hazugságodért vérig fog verni.

— Majd elválik.

— No meglásd. De légy becsületes fiú, s akkor kapsz tőlem valamit.

— Én pedig egy tanácsot adok neked, bátya. Ha még sokáig itt fecsegsz, Gianetto eléri a cserjést, s hogy ott aztán kéz- rekeritsd, ahhoz sokkal nagyobb ezermester kell, mint aminő te vagy.

(Vége kovJ