Eger - hetilap, 1889
1889-09-24 / 39. szám
312 máskép kell természet-, nyelv-, történettudósokat és teremtő ma- thematikusokat kiképződésükben gyámolitani. Hiszen ez el van ismerve az által, hogy az egyetemek mellett külön középiskolai tanárképző intézetek állíttattak fel. És ami az orvosi szakot illeti, minthogy e sorok Írója bizonyára nem tekintetik elég illetékesnek e téren, kénytelen mindenkit, a ki abban kételkednék, hogy itt is fenforog az ellentét a kevés tudós és a sok gyakorlati ember kiképzése közt, b. Eötvös Loráudhoz, vagy Jendrassikhoz utasítani, a kik el fogják nekik keseregni, hogy a physika és az élettan terén épenséggel nem érhetik el a kívánatos tudományos eredményt, sót tökéletesen le kell róla mondaniok hallgatóik átlagos csekély képessége, képzettsége és tudományvágya folytán. Viszont a hallgatók legnagyobb része folyton panaszkodik, hogy öt e két tudománynyal és különösen annak mathematikai formuláival kínozzák, a miket nem értenek, sohasem tanulhatnak meg, „a miknek soha haszuát nem veszik“, és a miknek tudása nélkül kell őket elvégre tudorokká avatni. Hol hát az orvosság? Azt állítottam fentebb, hogy ez nagyon egyszerit. Követni kell a természet azon nagy törvényét, hogy különböző feladatok legtökéletesebben különböző szervek által teljesit- tetnek. Külön intézetek kellenek tudósképzésre és külön intézetek a gyakorlati kiképzésre. Ez az igazi reform, melyre szükség van, az egyedüli mely felső-oktatásunkon segit. Az első ezélra kell nem két, még kevésbbé három egyetem e kicsiny, szegény, és mi fő, a tudományban még nem úttörő rangú, sőt három igazi egyetemre kellő szánni tanerővel nem is biró országban, hanem egy az ország fővárosában, négy karral, kitűnő fényesen fizetett, kizárólag tudósképző, munkakörrel biró tanárral, kevés, de tudományszomjas hallgatóval, teljes szabadsággal, leczkelátogatási ellenőrzés és évi vizsgák nélkül, de oly doctorok promotiojának jogával, kik érdemesek e névre, mely immár gúny tárgya lett. Másfelől szükségünk van az országnak több nagyobb városában jogi, orvosi, gyógyszerészi és tanárképző szakiskolákra, karokra vagy akadémiákra, melyeknek czéljok legyen az átlagos képzettségű és tehetségű ügyvédet, bírót, orvost, gyógyszerészt' és közép-iskolái tanárt nevelni. Ezen intézetekben szükséges nap- ról-napra való ellenőrzése a látogatásnak, napról-napra való fe- leltetése a tanulóknak, iskolai dolgozatok, évharmadi classificatio; a tanárok valamivel kisebb óra-szám mellett, középiskolai tanári, vagy valamivel nagyobb fizetésben részesülnek, ahogy mindez a kitűnő eredményűvel dicsekvő budapesti kereskedelmi akadémiánál meg van azzal a különbséggel, hogy mig ide a középiskolák 4. osztályából lehet belépni, azon intézetekre csak érettségi bizonyítvány adna jogot. A tanfolyam befejezéséül ezen iskolák jogászi, orvosi, gyógyszerészi, tanári okleveleket adnának ki, melyeknek az életben való érvényesítéséhez még bizonyos ideig tartó Az „EGER“ tárczája. A magyar tanítókhoz.#) A ti kezetekben van a haza sorsa, Legdrágább kincsünkre jól vigyázzatok ! Jaj, ki durva lábbal egyre csak tapossa! Durva láb nyomai: hitvány korszakok. Kihajt az önérdek, mint az úti burján, A haza sinlödik, elhagyott beteg — Nemzeti Géniusz tépett lelke burján Panaszos dal zokog, vádra vád rezeg. Hitvány korszakoknak miden árnya, biiue Haragos sötéten sírotokra hull. Hogy lehunyt, szemetek álmait elűzze S fületekbe zúgja átkait vadul.“ A nyíló virágot letépi a hantról, Emléketeket is összetördeli — Moraján keresztül bánatos harang szól : Haldokló szabadság végét hirdeti. A ti kezetekbe van jövőnk letéve, Legdrágább kincsünkre jól vigyázzatok! *) *) A „Vásárhely és Vidéke“ cziinii hetilap s/.ept. n-iki számából. gyakorlat volna szükséges. Tanáraik minősítéseid kívánható lenne, hogy a reformált egyetem tudori oklevelét bírják. Képtelen vagyok elgondolni, hogy valaki e tervet nem találná legjoöbnak, hogy valaki kifogást tudna ellene emelni. Az universitas scientiarum frázisával szoktak ellene fellépni. Azt mondják: a különböző karok tanárainak egymás támogatására van szükségük, és a jogászok és orvosnövendékeknek bölcsészeti szakot is kell hallgatniok. Hogy a tanárok kölcsönös támogatása merő frázis, hogy ma a könyvnyomtatás korában nem azoktól tanulunk legtöbbet, a kikkel egy városban vagyunk, mindenki be fogja látni. Ami pedig a tanulókat illeti: a jogászok bölcsészeti oktatása abból áll, hogy egy félévben, heti 4 órában, egy történeti és ugyanannyiban valami felületes filozófiai szakot hallgatnak. az orvosnövendékek pedig a természetrajzot, physikát, vegytant veszik át vázlatban. Nos, nem lehetne-e szakokat az illető szakiskolákon jobban, az illetők különös igényeikhez alkalmazottal! tanítani ? A budapesti kereskedelmi akadémián igen jól tanítják a kereskedelmi- és váltó-jogot, és eleg jól a közgazdaságtant és áruvegytant; követelte-e valaha valaki, hogy e tárgyak tanítása végett, a kereskedelmi akadémia az egyetem rendszerébe beillesztessék? Az ügyvéd vagy a biró pályája semmivel sem tudományosabb, mint a kereskedőé. Gyakorlati pálya, olyan tanítás kell neki, mint a milyen kell a kereskedőnek. Azt mondhatják továbbá, hogy nem kell a leendő gyakorlati szakemberek nagy tömegét megfosztani a magasabb tudományos kiképzés lehetőségétől. Nos, a ki magát azzal áltatja, hogy a tanulók, az emberek nagy tömege általában ily kiképeztetésre elegendő képességei bir, annak nincs fogalma a képzés valóban magas, tudományos színvonaláról. De annyit legalább is meg fog engedni, hogy ily magas kiképzésre valakit, kinek reá kedve nincs, semmiféle eszközzel kényszeríteni nem lehet. Már most a szakiskolák azon tanulói, kiknek reá kedvük van, szakkiképzé- sök után elmehetnek az egyetemre, tudorokká lehetnek, sőt pl. különös szetnészi, sebészi, stb. czimet, esetleg csak az az orvos nyerhetne, a kinek az egyetem egy évi olt működése után erre vonatkozó oklevelet ád. Hogy e reform az állam pénzügyi megerőltetésébe nem kerülne, nyilvánvaló. Az egyetem és a szakiskolák költségei nem rúgnának többre, mint a mai egyetemek, a tanárképző intézetek, jogakademiák költségei. Végül még megjegyezzük, hogy Kolozsvárnak e terv szerint három szakiskola juthatna. Ezzel az a reform, mely felső-oktatásunk valamennyi bajain egy csapással segítene, megakadályozná az egyetemi tanároknak, az egyetemi tanításnak és az egyetemi fokozatoknak sokszor panaszolt alacsony színvonalra való sülyedését, a tanulók hanyagságát, a tanítás gyakorlatiatlanságát. Gyermekek és ifjak szeplőtlen szivébe Tiszta honszerelmet harmatozzatok! Ne csak tudományra tanítsátok folyvást, Nemzeti szellemet, azt lehelljetek! Nyissátok meg nekik ez örök ősforrást; Nélküle nem érünk uj évezredet. Nagyvilági, csalfa, hívogató ösvény Folyamokat szívó tengerbe vezet: Rétjeik illatát elmossa az örvény, Hullámfodraival temet, csak temet. Honi ég derűjét ringató folyamból Mi lesz? Az oczeán tűnő könnye csak. Vissza-visszasit az idegen habokból, Lenne itthon inkább csöndes kis patak. Oh, magyar tanitók! Mindnyájatok ajka Nemzeti nevelés oltára legyen! Szent hazaszeretet lángja égjen rajta! Tágítsatok egyre a bilincseken! Tördeljetek össze valamennyi lánczot, Mely a szabad eszmék szárnyait szegi: Tanítsátok meg a serdülő világot Magyarul eszmélni s úgy is érzeni! Összetört bilincsből oltárok füzében Készítselek csengő, arany kardokat! Villogjanak fennen, sújtsanak merészen, Villanásuk légyen egy-egy gondolat!
