Eger - hetilap, 1889
1889-09-17 / 38. szám
308 mit a lány — talán kissé keményen — visszautasított. Svarcz bosszúból a lány hajfonását észrevétlenül levágta; midőn a lány ezt észrevette, s jajgatott, a nép összecsődült, a tettes azonban már nyugodtan mélte áruit sátoiában, de az e közben megérkező csendőrjárőr a levágott hajfonatot Svai ez uram lába alatt a sárba taposva megtalálta s tettét a zsebében talált olló is elárulta, mert bajszál volt rajta. Tettes Svarcz Soma a bűnjelvény csatolása mellett az epri kir. járásbíróságnak feljelentetett.- A helyi közfekefés Párizsban. A franczia világvárosban jelenleg a helyi közlekedés szolpálatára áll 330 lóvasúti kocsi. 650 emnibusz, 8713 bérkocsi, 200 számozatlan fiák er és 43,000 magán fogat. Legnagyobb a forgalom a Pivoli-utczán, melyen naponkint 42,875 kocsi- a Pont-rogal hídon pedig naponta 6192 kocsi megy végig. — Halálos Ítélet. Turcsogi Józsefet, a szóláthi korcsmá- ros gyilkosát, az egri kir. törvényszék tudvalevőleg még múlt évi május havában kötél általi halálra ítélte, s ez ítéletet a kir. tábla is helybenhagyta. Ugyanez ítéletet a kir. kúria a múlt héten szintén megerősítette, — s igy a halálos ítélet végrehajtása az elitéit Turcsogi Józsefen, Egerben, közelebbről várható. — Terményüzlet. (Sonnenchein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) A vérmes remények, melyeket termelőink a termény- üzlet kezdetben mutatkozó élénkségéhez fűztek, nem valósultak; a külföld folyvást tartózkodóbb állást foglal el, s ennek tulajdo- nitható az üzletben beállott folyvást hanyatló irányzat. Múlt heti jegyzett áraink: t. búza (első rendű tiszai) 7. 70—7. 90; mátrai: 7. 40—7. 60; rozs és kétszeres 6. 30—6. 70; árpa (takarmány) 6. 50—6. 80—7; kukoricza (ó) 5. 20—5. 40; idei term. 3. 80— 4; zab 5. 90—6. 20 mm kint. — Színház. Hétfő, szept. 9-én. Ledofszky Mariska, a társulat kedvelt operette-primadonnájának jutalomjátékáúl a „Troubadour“ Verdi nagy operája. Merész gondolat volt a k.-a.-tól vidéki színpadon, s plane ilyen nyomorúságos kis színkörben, mint a miénk, 8 tagból álló — nem minden kifogás nélküli — zenekar mellett, kellő diszletezés és személyzet hiányában, ily dologba bele vágni, de hát Eger város tisztelt publikumának ez elég jó. A közönség azon részének, mely még nem látott operát, mindenesetre valami rendkívüli, valami nagyszerű volt, mert opera a műértő közönség bizonyára végig mosolyogta a remek szép opera; e paródiáját. No de térjünk át magára az opera előadására. Ledofszky Mariska a jutalmazandó kedves színésznő Leonóra szerepében szép szabatossággal énekelt. Közönségünk már a saison kezdetétől rokonszenvvel és tetszéssel kisérte szereplését, s mindazok, akiknek eddig alkalmuk volt kedves hangja s játékában gyönyörködni, siettek elismerésüket kifejezni ez estén. A közönség zsúfolásig töltötte meg a színkört. Kapott is számtalan csokrot és koszorút tisztelői és barátaitól, taps és kihívásokban sem érzett hiányt. Meg is volt hatva, elannyira, hogy az egész előadás alatt remegett, mi hangján is érezhető volt. Nagy magán- dala s börtön előtti jelenete igen szépen sikerűit. A második, kit elismerés illet utánna, Kövesy Róza, ki ez estén Azucena czi- gányasszony szerepét töltötte be még pedig igen szép sikerrel. Az összes számbavekető szereplők között — még jutalmazandót sem véve ki — egyedüli volt, ki teljesen correctül énekelte nehéz, mély alt hangra irt szerepét. S ha még hozzá igaz az, hogy a k.-a. e szerepét jutalmazandó iránti szívességből, ennek kérésére, négy nappal az előadás előtt fogadta el, és tanulta be, úgy mindenesetre meghajlunk művészete előtt. Juhász Sándor (Luna) ez estén jól volt disponálva. Szépen, és helyenkint sok érzéssel énekelt. A czimszerepben (troubadour) Rácz Gyula is kitett magáért. Ma különösen hangjánál volt, s gyönyörű magán- dalait oly pompásan énekelte, hogy bizony több elismerést és tapsot is megérdemelt volna a közönség részéről. Az opera legszebb rész# azonban: a női kar, s a gyönyörű „Miserere“ kórus alaposan el volt rontva. No de nem is csuda. E nehéz karok jó exequálásához gyakorlott és tanult énekkarok szükségesek, minőket vidéki színtársulatoktól kívánni, túlságos követelés volna. Szerda, szept. 11. Az egri szinkör-alap javára „A kornevil- lei harangok“. Planquette örök szép zenéjü operetteje. az operetteknek úgyszólván fejedelme. Ez operette előadása, eltekintve attól, hogy a két primadonna, szerepeiknek nem tudása folytán az utolsó felvonás egyik jelenését teljesen elpuskázta, egyike volt a legjobbaknak, miket eddig a Csókaféle színtársulattól láttunk. Br ezna y, Gáspár apó nagy és nehéz szerepében excellált, szerepét nemcsak át értette de át is érezte. Hangja teljes összhangban volt korával. Jelenetei közül különösen örülési jelenete, melyben mint a kastély kisértete a gyertyákat felgyújtva pénzét mitsem sejtő gyönyörrel csörgeti s e közben megszólalnak a kastély harangjai, rendkívül szépen sikerült, úgy az is, melyben a „Csalavér“ bús dallamot dúdolja, úgy, hogy a közönség nyilt jelenésében megtapsolta. E jeleneteiben messze túlhaladta szerepének többi hatásos részeit. Kövesy Rózsa Szerpolette, Ledofszky Mariska Germán szerepében voltak kedves és szeretetreméltó jelenségei ez estnek. Ma még Rácz Gyula (Greniső) is,— daczára, hogy ma is elnyújtotta az operette legszebb énekszámait, — pompásan töltötte be helyét, ma jól is volt disponálva. Juhász Sándor a marquis — bár hangja valószínűleg betegeskedése folytán egész estén át fátyolozott volt — szintén csinosan énekelt. Sokkal több panaszunk van azonban játéka ellen, vagy gyöngélkedésének kifolyása volt az is, hogy oly egykedvűen, hogy ne mondjuk kelletlenül játszott? — Jók voltak mégSz. Németh (a biró) Szendrey, Palotay, Pokorny stb. stb. Közönség a megszámiálhatóságig kevés számmal. Szinte mulatságos, hogy mióta a színkör felépült, valahány társulat benne megfordúlt, évenkint mindenik adott a színkör alapja javára előadást, s mindig akkor volt a legkevesebb közönség. Csütörtök, szept. 12. „Akis menyecske“ (Graciella). Zenéjét szerzetté Lecocq. A leggyengébb constructióju operettéje a különben hírneves franczia zeneszerzőnek, telve coupleekkal, mig az úgynevezett fülbemászó zene, mi pedig különösen jellemzi Charles Lecocq többi operettéjeit, úgyszólván teljesen hiányzik belőle. A czimszerepben Kövesy Rózsa (Graciella) az első felvonásban kissé nehezen találta bele magát szerepébe, de annál inkább belemelegedett a másodikban, melynek csalogánydalát — az operette ez egyetlen kiváló szép részletét — meglepő tiszta csengő hangon, a nála megszokott praecisitással énekelte. — A k.-a. szépen halad énekben úgy, mint játékban egyaránt; ha mai debütje egészen önnálló tanulmány, s az az ő felfogása, úgy csak dicsérettel adózhatunk kifejtett szorgalmáért, melylyel csak újabban megszilárdította mind ama szép reményeket, melyeket évekkel előbb jövőjéhez, fűztünk. Játéka kifogástalan, mit nagyban emeltek ma elegáns toilettejei is. Juhász Sándor (Rudolfo) a podeszta hálás szerepében, bár hangja még mindeddig nem nyerte vissza teljes erejét, sok érzéssel énekelt Rácz Gyulával (San Carlo) a tenoristával együtt. — Nagy hibája azonban különösen utóbbinak, hogy szerepeit csak fölületesen tanulja be, s igy aztán, mint mais, az operette egyik legszebb részét, a második felvonás quintettjét végig — hallgatta. Breznay Géza (Cas- teldemolai marquis) igen jó alak. bár neki sem ártana egy kissé több e szerepre fordított gond és figyelem. S z. Németh József Montefiasco báró, Tolnayné Herrn in mint Lucretia mindkettő kitűnő alak. Tolnayné ez esti szerepével csak újabban bebizonyította, mily hasznavehető tagja a társulatnak. Jól játszottak még Szendrey Mihály (Beppo), Bérczy Mariska (Beatrice) és — the last but noth the least — B. Szőllősy lion (Theobaldo); általában véve azonban nem ártana még egy-két próba, mely után egy második előadásban talán jobbau sikerülne a „Kis menyecsk e.“ Szombat, szept. 14. Juhász Sándor jutalomjátéka,: „Furcsa háború“, Strauss ismert, fülbemászó zenéjü operettje. Az I. felvonás nemcsak ránk, de az összes közönségre azt a kinos benyomást tette, mintha a színtársulat azt akarta volna produkálni, hogyan megyen náluk egy — rósz próba. Az ensemb- léek valóban botrányosak voltak. Még a különben flegmatikus karmester is annyira kijött a sodrából, hogy először összeszidta a muzsikusait, aztán meg a karmesteri botjával kegyetlenül végig verte a — sugólyukat. De a II. és III. felvonásban már valamennyire kiköszörülték az I. felv. csorbáját, s bár az együttesek ezekben sem mentek, — a magándalok és egykét párdal igen szépen sükerültek. Különösen kiemelték a darabot a hínárból Ledofszky Mariska és Breznay korrekt énekökkel, s játékukkal, de főleg humoros duójukkal, melyért méltán megérdemelték a sűrű tapsokat. Kövessy Róza, Juhász és Rácz, a magán- dalokban szintén jól megálltak helyüket. Közönség közép számmal.
