Eger - hetilap, 1889

1889-09-10 / 37. szám

301 jeit illeti azok eléggé elegánsak és Ízléssel kiállitvák. R. Balog Etel a Szécliy Éva szerepében sokkal jobb alak. Rónay Gyula mint Wesselényi szintén igen jól megállta helyét. Számos jelenetein meglátszott e szerep gondos tanulmányozása s kár hogy alakja nem volt a Wesselényié. Jól játszottak még Bre znay Géza (Illésbázy György), Sz. Németh (Lisztius báró), hanem Szendreyvel sehogy sem tudtunk kibékülni, oly ügyetlenül játszotta István diák nem neki való szerepét. Különben az egész előadás vontatott volt, a jambusok meglehetősen döczögtek, s fö­lötte érezhető volt a tátongó üres padok láttára többnyire beál- lani szokott lehangoltság. Csütörtök, szept. 5. Közkívánatra „A mai nők“ másodszor. Péntek, szept. 6. „Válás után“ harmadszor. Szombat, szept. 7. „Rip van Winkle“, Planquette gyö­nyörű zenéjű regényes operetteje. Ledofszky Mariska (Lis- betb, Alice) kedves'szerepében, ez esti sükereivel is jelentékenyen növelte ama kedvező hangulatot, melyet közönségünk szivében fokonkint elfoglal. A II. felvon, levél dallamát sok bájjal s szeretet- reméltósággal énekelte s mint a kék hegyek szelleme is igéző volt. Kár azonban hogy nem nyilatkozhatunk igy Juhászról (Rip van Winkle), kinek ma sem énekével sem alakításával nem voltunk megelégedve. A többi szereplők jól megállták helyüket, s az egész előadás eléggé összevágóan, simán folyt le. Nyilttér. *) Csiky Attila, városi közigazg. számvevő, Hevesmegye fegyelmi választmánya határozata ellen 12333/a 89. szám rövid kivonatban a következő fellebbezéssel él: Mivel az ügyészi indítvány ellen előterjesztett védelme meg- czáfolva nem lett, sőt mint értesült, azok nem is tárgyaltattak és mert Egerváros gyámpénztára vagyon-nyilvántartás, felügye­let, vagy ellenőrzés czéljából neki soha átadva nem volt, a mi­niszteri ügyrend 30. §-a a számvevőre vagyoni felelősség melletti pénztári ellenőrzést nem biz, a gyámpénztári* napló a közgyám által az árvaszék meghagyása szerint vezettetik, kinek a pénz­tár rendelkezése és felügyelete alatt áll, a napló helytelen veze­tése és könyveléséért nem a számvevő, hanem a megszökött köz­gyám mint felelős számadó, és az árvaszék, ki azt szabálytala­néi vezettette, az felelős! A gyámpénztárt havonként megrovan- csolni nincs joga a számvevőnek, azt az ügyrend nem rendeli meg és nem írja elő, és mivel az ellenőrzés gyakorlására mód, alkalom, idő, valamint azon elővigyázati és a minucziákig kiter­jedő alap-számviteli ténykedések, milyenek: a vagyonváltozás körüli előjegyzés, nyilvántartás, ellenjegyzés, számfejtés, bírálat, érvényesítés stb. sok oldalú ténykedések csak az árvaszékhez beosztott és annak szervezetébe bizonyos jog és hatáskörrel fel­ruházott számvevő képesített. A pénztárt megrovancsolni egy 1877. évben kelt miniszteri rendelet az alispán és polgármester­nek teszi kötelességévé, kik mellett az ügyész és számvevő csu­pán segédkeznek. — Az árvaszék tehát az ellenőrzést nem engedte meg, kibocsájtott utalványozó végzéseiről előjegj^zést nem vezetett, foganatosítás előtt azokat számvevőileg nem állapította meg, fel nem jegyeztette és ellen sem jegyeztette, végzéseiben a künyvvelési adatokat nem idézte, a könyvelést szabályrendeleti- leg a pénzkezelő közgyámra és nem a számvevőre bízta. — A közgyámnak 1886. évig az évről főkönyve soha sem volt, és mi­vel a főkönyvveli összehasonlítás csak 1886. évben lett volna eszközölhető, amidőn időközben a reábizott árvapénzek nagyobb mennyiségének elsikkasztása után megszökött. — A takarékpénz­tárba gyümölcsözés végett elhelyezett pénzekre nézve az ellen­őrzés joga sem volt a számvevőre bízva, tehát ha sikkasztás tör­tént, az csak az árvaszék mint utalványozó hatóság közreműkö­désével volt elkövethető, mint a Támár-féle megyei árvaszéki 8—10.000 frtos sikkasztás, hol szintén számvevői ellenjegyzés nélkül utalványoztak, mi által e hatóságok eljárásán alapuló sik­kasztásokért a számvevő, ki abba be nem folyik, legyen a fele­lős, — Aesopus bölcs Lupus et agnus meséjeként. A vizsgálatot teljesítő felettes hatósági közeg, az igazság lábbal tiprása és a valódi tényállás meghamisításával, részrehajló tudatlansággal és lelkiismeretlenül oldotta meg feladatát. — A felettes hatóság e gazdálkodásba csak Lőrinczfy eltűnése után avatkozott bele, daczára a nyilvános hírlapokkal igazolt régebbi felhívásoknak. — Megemlíti fellebbező, hogy 1878. és 1884. évi tisztujifáskor a megyei alispán a városi pénztárakat meg nem rovancsolta, a hivatalokat át nem adta, mert ha megrovancsolta volna, az 1881. évben állítólag elkövetett sikkasztások nyomára kellett volna jönnie, tehát a mulasztás és felelősség nem csupán alant, hanem a felettes hatóságnál is keresendő. Az összes sikkasztás árvaszéki utalvány alapján történt, azok pedig számvevői ellenjegyzés nélkül hozattak, mi nélkül ellenőrzést a pénztár felett gyakorolni nem is lehet a számvevő­nek a mai napig sem; a számvevő elleni hajsza és jogtalan táma­dás ez alapon is romba dől, annálinkább, mert ez által igazolva van, hogy a közig, számvevők ellenőrzéssel nem csak hogy meg­bízva nem voltak, hanem az árvaszék által nem is engedtetett az meg, mert még a gyámpénztáros mellé sem adatott ellenőr. A szolgálati viszonyt, mi az árvaszék, gyámpénztár és v. közig, számvevő között létezik, az alispán igazolni a számvevő előtt nem tudván, az a fegyelmi vizsgálat elrendelése után, mint­hogy arra okot sem adhatott — nyilatkozatát megtagadta. — Az árvaszéki hiányok miatt az 1877. XX. törvény és miniszteri ügyrend szerint az árvaszék tagjai felelősek, s minthogy az ügyész és egy ülnök felmentetett, az ellene indított összes eljá­rás megsemmisítésével teljes felmentését kéri. Csiky Attila, v. számvevő. *1 Ezen rovat alatt közlőitekért felelőséget nem válal a Szerk. Felelős szerkesztő: Sza/bó Ignácz. A Csiky Sándor ntczában egy nagy pincze borházzal azonnal kibérelhető. Tudakozódhatni (173) 1-3 KÁNITZ DEZSŐNÉL. 7/kp. 1889. Hirdetmény. Egerváros központi választmánya által ,közhírré tétetik, hogy mintán az 1874. /évi XXXIII. t. ez. 48-ik §-a szerint a I beadott felszólalás felett az 1890. évre | érvénynyel birandó országgyűlési képvi- j selőt választók névjegyzékét illetőleg a központi választmány határozott és ennek tárgyalását be is fejezte; a hivatkozott törvény 49. §-hoz képest a központi választmánynak a felszólalásra vonat- - kozó határozata, 1889. évi szeptember '.20-tól 30-ig lesz a városi főjegyző hi­vatalos helyiségében közszemlére kitéve; minélfogva az érdekeltek, a hivatkozott törvény 50. §-ához képest figyelmeztet­nek, hogy azok, kiknek felszólalása fe­lett a központi választmány határozott, annak közszemlére történt kitételét kö­vető 10 nap alatt, azok pedig, kiknek a 49. §-ban elősorolt határozat kézhe- sittetett, a kézbesítéstől számítandó 10 nap alatt a m. kir. Curiához intézendő felebbezést a központi választmány elnö^ kéhez czimezve benyújthatják. j Eger, 1889. szept. 2-án tartott-Jfözp választmányi ülésből. Grónay Sándor, (175) 1* közp. választ, elnök. Aföutczán (volt SzalayhazbaA) az emeleten, egy három szolja, konyha és élés-kamarából áll lakás kiadó. Ugyanott több pincze-fiókok, kisebbek és nagyobbak kiadók; értekezhetni ugyanott. (172) 1-3 8080. 1889. HIRDETMÉNY. Mgly szerint közhírré tétetik, hogy Eg/ rvárosát illető 1890. évi költségve­tési előirányzat a városi tanács által szeállitva az 1886. évi XXII. t. ez. 25. §-hoz képest folyó évi szeptem­berhó 5-től kezdve 15 napi közszemlére a számvevői hivatalba kitétetik; hol ezen előirányzat a hivatalos órák alatt a községi adófizetők által megtekinthető s a netalán teendő észrevételek Írásban beadhatók. Eger, 1889. szeptember 5-én. (177) 1* Lefévre, h. polgármester

Next

/
Thumbnails
Contents