Eger - hetilap, 1889

1889-09-03 / 36. szám

293

— Farkas nyáron. Nagy Iván hevesmegyei községben, a nyár folytán a nyájat erősen dézmálgatta egy farkas. A község c miatt nem rég hajtó vadászatot rendezett ellene, és siikerűlt az ordast elpusztítani.

— Öngyilkosság. F. é. aug. hó 28-án Dormándon Tóth József, urasági béresgazda felakasztotta magát. Az öngyilkosság •oka ismeretlen.

— „Magyar világ.“ Vértessy Arnold jeles beszélyirónk ezer elbeszéléséből közelebbről már a 47. 48. füzetek jelentek meg. A nagybecsű beszélygyüjtemeny füzetenként 15 krért, vagy negyed- évenkint (13 füzet) 1 frt. 95 krért minden könyvkereskedés utján megrendelhető. Ismételve ajánljuk t. olvasóink pártoló figyelmébe.

— „Európai vándorképek.“ (Europaeische wanderbilder) ezalatt a 166 sz. füzete jelent meg egy igen derék útirajznak, melynek czélja Európa szebb és érdekesebb pontjait a touristák- kal szóban és képben megismertetni. E füzet „Nach und durch Ungarn“ (Magyarország felé és Magyarországon által) czim alatt már a II. füzetkében ismerteti hazánk szépségeit igaz tartalommal, és igen sükerülí, díszes képekben. A szöveget Siegmeth Károly irta. A füzetet 16 kép és 1 térkép diszitf. A mű franczia és angol nyelven is megjelenik. Egy-egy füzet ára 30 kr. s minden könyvárus utján megszerezhető Orell Füssli zürichi kiadóktól. — Útirajz-kedvelőknek igen ajánlatos mű.

— Sükerült arczkép látható a Barna Manó butorgyáros Széchenyi-utczai kirakatában. A kép az öreg Klein I. helybeli polgárt ábrázolja. Olajba festette Bauer Soma tehetséges festőművész földink, jelenleg az újpesti polg. leányiskola rajztanára.

— Volapük kongressus. — A világnyelv tudósai, tudvalevőleg, közelebbről Parisban kongressust tartanak, melyre a következő ékes hangzású körlevélben hívták meg a volapiiknyelvet kultiváló híveiket: „Kongef bevunetik volapuka zitol jelű volapü- ka klub flentanik lasumakad al kokoems de 19 ld 21 ld joelula 1889. Suaem: franks 5. Topop kokoemas: liit de Renes, 44.“ — Közöljük e meghívót figyelmeztetésül a volapüknyelv egri buzgó hívei s művelőinek.

— Jókai Mór legújabb regényének: „A lélekidomár“-nak Révai testvéreknél megjelenő füzetes kiadásából szerkesztőségünk a nevezett kiadóhivatal útján most kapta meg a 24. és 25. füzetet. Most, midőn a gyorsan gördülő cselekményből már okvetetlen következtethetjük, hogy a nagyszabású munka immár befejezéséhez közeledik, mintegy önkéntelenül is visszagondolunk arra a valóban mesés hatásra, melyet a legény első iveinek elolvasása gyakorolt reánk. Jókainál már megszoktuk azt, hogy mindig jót kapunk tollából, az utóbbi években közölt regényei közül bajos volna a legjobbra rámutatni, mert hiszen szép, élvezetes és érdekes volt valamennyi, de azért mégis „A lélekidomár“ az, melynek az elsőbbséget szívesen és örömmel odaítéljük. Részletekben meg- kapóbb, egészében hatalmasabb müvet, a meseszövésben érdekesebb regényt az utolsó évtizednek egyetlen regényirodalma sem produkált és bátran eleibe nézzünk az összehasonlításnak, ha mindjárt a franczia regények egész halmazát állítanák is elénk.

— Nem tisztán a magunk nézetének adunk kifejezést, de tolmá- csolói vagyunk az igazi, hamisítatlan közvéleménynek, mely semmi esetre sem engedi magát megvesztegetni akkor, midőn saját fiai felett kell Ítéletet mondania. A regényről szólván, lehetetlen az, hogy ismételten meg ne emlékezzünk magáról e vállatró] is, melynek kibocsájtásával és terjesztésével Révai testvérek igaz érdemeket szereztek maguknak. Ők tették lehetővé, hogy Jókai legújabb regényét ma mindenki pontom áron megszerezheti, mert a midőn oly regény, mint a milyen „A lélekidomár“ már a 25-ik füzetben vége felé jár, az egész öt köteles regények ára szót sem érdemel, oly csekély, — mert hát egy-egy füzet 20 krajezár.

— Akár az egész miire, akár az egyes füzetekre történhető előfizetés czéljából legjobb egyenesen a kiadóhoz (Budapest IV. Váczi utcza 1. sz.) fordulni.

— Színház. Hétfő, aug. 26. E napon Lecoqu szépen zenési- tett operettéje, a „Nap és hold“ adatott. Egyike volt a legsikerültebb operette-előadásoknak, miket eddig a szabadkai színtársulattól láttunk. Kövesi Róza Manola szerepében tűnt, ki szép játékával s ezúttal énekével is- A k.-a.-t már a múlt évben is láttuk e szerepében színpadunkon, az akkor róla elmondottak ma is rá illenek, azzal a különbséggel, hogy azóta hangja különösen a közép s felső regiszterekben sokat nyert erőben és teljességben. A kantilenát szép biztonsággal kezeli. Ma sok kedvességgel is játszott. B. Szőllősy Ilon (Beatriksz) is megmutatta ma,

mily hasznavehető tagja a társulatnak. Nagy érdeme, hogy az I. felvonás gyönyörű imája „Szt. Mihályhoz“ terzettje Manójával és Miguellel, s hogy a „CsizdaP, az operette e két legszebb részlete, a pianok tapintatos exequálása mellett, kellemes harmóniába folyt össze, s hogy, úgy a zenei rész, mint játék tekintetében is ez előadás oly pompásan sikerűit, mihez különben Rácz Gyula (Miguel) a tenorista is nagy mértékben hozzájárult, behízelgő szép hangjával, melyet különösen a Manolávali szerelmi kettősében ragyogtatok kiválóan, és szép játékával, melyekkel mint mindig ma is szép sikert aratott. S z. Németh Ivalabázasz szerepében szintén már a múlt évről ismeretes. Némethnek e féle kiváló szerepeivel úgy vagyunk, hogy minél többször látjuk, annál jobban megbarátkozunk velők, csak az az egy nem helyes, hogy hangját mindig vénasszonyos modorban ferdíti el s igy sokszor nemcsak a legérdekesebb részek vesznek el, de bele is csömöriünk elébb-utóbb. Némethnek kellemes, szépen csengő, erőteljes hangja van, bebizonyította már ezt sokszor. Juhász Sándor (Don Brazero) is jól játszott s szépen énekelt. Hozzájárultak még az előadás sikeréhez Breznay Géza (Don Degomez) Tolnayné, Szendrey, Palotay stb. stb. A karok is jól megállták helyüket, és a zenekar is sokkal correctebbül játszott ez alkalommal, mint máskor, mindamellett figyelmébe ajánljuk a karmester urnák a pianok szigorúbb megtartását.

Kedd, aug. 27. Sz. Németh József, a társulat egyedüli és kiváló komikusa jutalmául a „Nagyapó“ Szigligeti kitűnő énekes vigjátéka adatott. A czimszerepben Breznay Géza (PeWdi) excellált. Ha keresve kutatja föl az egész szinirodalmat, sem találhatott volna jobb szerepet számára, oly rendkívüli élethűséggel személyesítette, a már csak öreg béresgazdájában bizó gazdag nagyapót. Mai szerepében nem egyszer ragadta magával a szép számú közönséget, mely nem is késett még egyes jelenései között is élénk ovátiókban részesítve felujuló tapsvihar közepette hívni a lámpák elé. Breznay régi jóhirü szinész, kinek perfekt játékáról a kritika is mindig csak elismeréssel szólhat. Ledofszky Mariska Zsuzsi hálás kis szerepében volt kedves jelensége a darabnak. Szép dalai nagy tetszést arattak, Juhász Sándorral (Kiss Gyula) együtt, ki mint mindig, ma is pompásan töltötte be helyét. Balázsy Sándor az öreg Péter gazda szerepében szintén kitünően alakított. Nem kevesebb sikerrel játszottak Kövesi Róza (Rafaella) Rónay (Böjti) H. Szabó Ilka (Ágnes) sőt még Palotay Andor is elég ügyesen megállotta helyét, mint Eszlári nagyokat állító inasával Jakabbal, mely szerepre a jutalmazandó iránti tiszteletből Rácz Gyula a tenorista vállalkozott. No és Sz. Németh a jutalmazandó, kiről először kell vala szólanunk, ki ez alkalommal Nagy Jancsi mendicanst játszotta, elemében volt. Hogy az előadás után volt e örömében is, nem tudom, de nem hiszem, mert bár szép közönsége volt, még sem volt oly számú, a minőt érdemelt volna.

Szerda, aug. 28. „A mai nők“ Moser egyik legjobb vigjátéka. Az előadás komikai részét illetőleg Sz. Németh Pfelfer- mann bérszolgájában oly kitűnő alakítást láttunk, melyben ha egy kissé több élénkséget, tolakodóbb modort, s hozzá a bpesti hordárok számozott uniformisát ölti vala magára, teljesen élethű képet nyújt nekünk. Pompás' alakok voltak Breznay (Dorn), Beukő Jolán (Dórimé), B. Balogh Etel (Margit). Rónay (Stein), H. Szabó Ilka (Fáni), Balázsy (Hilberg) stb. stb., kik mindnyájan szép igyekezetét fejtettek ki, hogy élvezetes estét szerezzenek a — sajnos — nagyon is kevés számú közönségnek, sőt dicsérendő az a jó kedv, melylyel játszottak, daczára, hogy a színkör úgyszólván kongott az ürességtől.

Csütörtök, aug. 29. Rosen Gyula, a kiváló német vigjáték- iró egyik jelesebb alkotása „Oh ezek a férfiak“ itt először. Egyike a modern társadalmi vígjátékok legsikerültebbjeinek. Ismét egy vígjáték, melyben teljesen otthon érezték magukat a társulat drámai tagjai s játék dolgában sem hagytak hátra valami sok kívánni valót. A kiválóbb szerepek mind jó kezekben voltak. Breznay Géza mint Morland, Ben kő Jolán az Olga, R. Balogh Etel Francziska, Rónay Gyula Bollmann, Tol- n a y n é Schrabeu tanácsosim szerepeiben, ügyes játékukkal nagyban emelték a komikai helyzetekben bő előadás sükerét. Hozzájárultak az ensembléehez Balázsy Sándor, (Dr. Sauber) Sz. Németh (Walter) Szendrey (Haberland) és Almássy Julia (Karolin), kik már kevésbbé találták bele magukat szerepedbe, különösen Palotay Andor, ki a Bruno szerepében kissé esetlen volt. Általán véve azonban az egész előadás korrektül, s összevágóan folyt le, mulat- tatására a kis számú közönségnek, mely nem is fukarkodott tapsaival tüntetni ki a kiválóbb szereplőket.