Eger - hetilap, 1889
1889-08-20 / 34. szám
274 bitang- kéregetőkre, kik magokat munkaképtelen iparüzőknek adva ti, a korhelység, később éhség, s egyéb nélkülözések folytán el- züllött. elrougyollott. állapotuk, nyavalyás kiilsejök és siránkozó alázatos hangjuk által törekszenek magok iránt szánalmat ébreszteni. Ezek-legnagyobb részt munka-kerülő csavargók s többnyire kitanult tolvajok, kik mindent elcsípnek, mi kezök ügyébe esik, s ha alamizsnát kapnak, azt rendszerint a csapszékben dorbézol- ják el. Az ilyenek kézre kerítésében kell főleg támogatni a rendőrséget a közönségnek, hogy a kéregetök e legveszedelmesebb fajától megszabaduljon; ha ilyesek fordulnak meg lakásainkban necsak utasítsuk el őket, hanem tegyünk azonnal jelentést rendőrségünknél, mert csak igy érhetjük el, hogy e csavargók végkép kipusztittatnak városunkból. Egyébiránt az egész ügyben való részletesebb intézkedést ügybuzgó rendőrhatóságunk belátására lizzuk, azon kérelemmel, hogy e fontos és sürgős kérdésben saját hatáskörén belül körren- deletileg mielébb intézkedni szíveskedjék. Cívis. Az országos kisdednevelési kiállítás Budapesten. A kiállítások tárgyai hazánkban mindeddig főkép a mező- gazdaság és az ipar köréből vétettek, a társadalmi tevékenység más ágaiban elért eredményekről a nagyközönségnek ily úton alig volt alkalma tudomást szereznie, holott egyes ilynemű kérdések megítélésére különben hosszabb s fáradságosabb tanulmányok voltak szükségesek. Különösen mélyen érzett szükség volt nálunk magyaroknál a kisdedek ápolásának és nevelésének észszerű elveit minél tágabb körben elterjeszteni, mert hiszen szomorú tény, hogy hazánkban a kisdedek nagyobb része ötödik életévének betöltése előtt elhal s másrészt nemcsak anyagi és szellemi jólétünket zsibbasztja, de politikai reményeinket is veszélyezteti az a megdöbbentő tudat, hogy mi magyarokul kevesen, nagyon kevesen vagyunk. A nemzet jobbjai élőszóval az iskolák padjairól, az irodalom segítségével igyekeztek terjeszteni azt a tant, hogy a kisdednevelés ügyét felkarolni szükséges, hogy köztudattá kell már lennie annak az eszmének, hogy a magyar nemzet vagyonában legdrágább kincs maga az emberi élet, vagy a mint azt Széchényi mondotta, hogy nálunk még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, mert kevesen vagyunk. De hogy ennek a nagy- fontosságú eszmének hirdetésére, a modern társadalmi élet egyik leghatásosabb eszközét, a kiállítások által való oktatást s tapasz- talatnyujtást is felhasználjuk, az a magyarországi tanítónők és nevelőnők tevékeny országos egyesületének, a Mária-Dorothea egyesületnek érdeme, fnely a jelen kiállítás rendezése által bizonyos tekintetben úttörő volt, a menuyiben egy pár játékszerEngedje, hogy nemes védelmeért hálás köszönetemnek kifejezést adjak. S ha kegyességét még azzal is tetézni fogja, hogy megismertet nagylelkű védőm nevével, e nevet én örök hálával fogom szivembe zárni, s mindennapi imádságomba foglalni. Valamelyik külvárosi utcza egyik szerény házikója előtt állottak. Az éjjeli lámpa épen ott pislogott, halvány világot terjesztve a környékre. Hugónak csak most nyílt alkalma védenczének a lámpa fényétől megvilágított arczába tekinthetni. Egy kedves, fiatal, halvány madonna-aczról nagy, fénylő fekete szemek rnéla- bus tekintetével találkozott pillantása. Ez arcz, a szemek ez elbűvölő sugara egyszerre meglepte s lebilincselte az ifjú festőt. Alig tudott szóhoz jutni. Végre hevesen megragadva az ifjú hölgy kezét, igy kiálta fel: — Kedves kisasszony. Legyen áldva jó sorsom, mely útjába vezetett, hogy oltalmára lehessek kegyednek. Ez oly váratlan, és szerencsés pillanata volt életemnek, melyet nem fogok feledni soha. Amit én tettem, kisasszony, azt minden becsületes embernek kötelessége lett volna tenni, egy üldözött, védtelen növel szemben. Szó sem lehet tehát arról, hogy ezért kegyed nekem hálával tartozzék ... De ... de azért — folytatá az ifjú remegő hangon, s nem csekély zavarral, — engedje meg, hogy máskor is . . . esetleg ha még netalán szükség lenne rá . . . oltalmazója lehessek. . . Látja, édes kisasszony, az ember soha sem tudhatja, mi baj környékezheti, s ha ilyenkor el van hagyatva, soha sem árt, ha tudja, hogy van egy önzetlen, tiszta szándékú férfi .... — O, uram, — vágott az ifjú szavába a hölgy, mély érzelemtől áthatott hangon, — hogyan merészkedném én számítani ennyi áldozatkészségre, én, az ismeretlen, elhagyatott árva! . — Kisasszony! — folytatta az ifjú festő felmagasztosultan. kiállítás, s két három általános kiállításon levő csecsemő pavilion kivételével, hasonlót külföldön sem kísérlettek meg. Zirzen Janka, a fővárosi állami felsőbb tauitóuó-intézet országos nevű igazgatója, az egyesület több tagjának megbízásából e czélból, múlt évben április 28-án értekezletet hivott egybe a fővárosban működő nevezetesebb tanférfiak, gyermekorvosok s a kisdedek érdekében működő egyesületek vezértagjai köréből. A nagy számmal megjelent kitűnőségek egyhangúlag elfogadták az eszmét s a tervezet és más előleges munkálatok kidolgozása végett bizottságot küldtek ki, mely rövid idő alatt elkészült munkálataival s azt a Mária-Dorothea egyesület elé terjesztvén, az egyik rendkívüli közgyűlésen a következő tervezetet fogadta el: A Mária Dorothea-egyesület Budapesten 1889-ben országos jellegű s a tanköteles kort el uem ért kisdedek összes szükségleteire kiterjedő kisdednevelési kiállítást rendez oly czélból, hogy a művolt nagy közönségnek és különösen az anyáknak az okszerű kisdedápolás és kisdednevelés eszközeit lehetőleg szemlélhetőleg bemutassa s továbbá, bogy a kiállítással kapcsolatban az itt szerzett tapasztalatokat szakértők előadásai és nyomtatványok által megerősítse s minél tágabb körben elterjeszsze. Maga a kiállítás öt csoportra oszlik: I. Az egészséges kisded ápolása. II. A gyermek-betegségek. IV. A társadalom működése a kisdedekért. V. A kisdednevelés a múltban és a külföldön. Az öt csoporton kívül esetleg különleges vagy időleges kiállítások is rendeztetnek, minők pl.: 1. Minta-gyermekszobák. 2. Kisdedeket ábrázoló fényképek, olajfestmények s szobrok gyűjteménye. 3. Társas játékok gyakorlati bemutatása. A kiálllitás- sal kapcsolatban ketenkint legalább kétszer orvosok és nevelők a kiállítás irodalmi bizottsága által megállapított sorrendben, de mindenkor a meghatározott helyen s időben népszerű előadásokat tartanak, melyeket ugyanaz a bizottság a Mária Dorothea-egyesület névében s számlájára „Anyák könyvtára“ czim alatt egyen- kint is megszerezhető füzetekben kiad. A felolvasások keretébe, a kiállítás egyes csoportjainak kritikai ismertetésén kívül más, a kisdednevelés körébe vágó tárgyak is felvétetnek, minők pl. a következők: 1 Az anyák életrendszabályai a gyermek születése előtt és a szoptatás ideje alatt. 2. Tanulmányok és mérési eredmények a kisdedek növéséről, testi gyarapodásáról s egyes testrészek arányairól. 3. A gyermekek czélszerű és csinos öltöztetése. 4. Az anyák házi gyógyszerei s útmutatások az első segítségben. 5. Az an37ák által való szoptatás előnyei. 6. Darwin, Preyer és mások feljegyzései a kisdedek szellemi fejlődésének fokozatairól. 7. Gyermekhumor. 8. A kisdedek erkölcsi világa s annak fejlesztése. 9. Magyarország népesedési viszonyai, kapcsolatban a gyer— Ez úttal se ideje, se helye, hogy e fölött eszméinket tovább fűzzük. Hanem, igen kérem, engedje meg, hogy ne szakasszuk félbe, kedvező alkalomkor újra folytathassuk azt. De ez csak úgy lehetséges, ha kegyeskedik megengedni, hogy néha-néha, mikor legkevésbbé leszek terhökre, tiszteletemet teltessem! — Ó, uram, — válaszolt a hölgy alázattal — ennyi jóság! . . . Nagynéném és én mindenesetre a legnagyobb szerencsének fogjuk tartani, ha szerény hajlékunkban tisztelhetjük önt, s köszönhetjük meg, majd, irántam tanúsított nemes, lovagias magaviseletét ... És most ... — e szavakkal a hölgy kissé lehajolt, szembetüuőleg azon szándékkal, hogy az ifjú festő kezét, mely az övét még mindig a magáéban tartotta. — megcsókolja. De Hugó gyorsan észrevette, s megelőzte a száudékot. Hevesen, hosszan szoritá forró ajkaihoz a fiatal leány reszkető kezét. A jövő pillanatban az ajtó föltárult, s az ifjú hölgy egyszerre eltűnt annak sötét nyílásában. Hugó még soká—-soká állt ott a ház előtt, gondolataiba mélyedve. Azután lassú léptekkel indult hazafelé. III. Hugót a fiatal szív heve nem hagyta nyugodni. Csakhamar felhasználta a nyert engedelmet, s mindjárt másnap látogatóba ment tegnap esti kis védenczéhez. A harmadik emelet egy szerény udvari szobácskájábán lakott özvegy Wernerné, egy alsóbb rendű hivatalnok szegény özvegye, ki csekély nyugdijából éldegélt. Vele lakott Mary is, az özvegy régebben elhunyt nővérének egyetlen gyermeke, ki vagyontalan szüleinek elhunyta után kora árvaságra s elhagyatottságra jutva, az ő gyámolitása s anyai szárnyai alá került. (Folyt, köv.)
