Eger - hetilap, 1889

1889-07-23 / 30. szám

240

hidak ezen felül utalványozott építési költségeivel, — mert a töltést az árvíz folyása, különösen északi hullámverése évről-évre annyira megrongálta, hogy a munka és váltságdíj jelentékeny részét a javítás emészté föl, — mig a múlt és f. év tavaszán az egész töltést csaknem teljesen tönkre tette, még hidjai is alig voltak megmenthetők.

100,000 frt befektetése semmisült meg Hevesmegyének e két év alatt, nem maradván utána egyéb emésztő gondjánál a közlekedés és forgalom fejlődésével sürgetőbbé váló kötelezettségének s azon szomorú tanulságnak, hogy e kötelezettség teljesítése, mert erősebb töltésre és magasabb hidakra van az árvíz miatt szükség, — aránytalanul nagyobb mértékben veendi ezután igénybe pénztárát, ez ideig kárba ment áldozatainál, hacsak helyzete valami módon meg nem enyhithető.

E módot nyújtja jelenleg, tekintetes megyei bizottsági közgyűlés, a debreczen-füred-f.-abonyi vasút fölépítése, melylyel a megye pénztárát, nyugalmát sőt integritását évtizedek óta fenyegető, zaklató tisza-hid és poroszló-füredi uttöltés kérdése a megyére lehető legkedvezőbben és gyorsan volna megoldható,

a mennyiben a kocsiközlekedési tisza hid, melynek saját pénztárát fenyegető aránytalanul nagy költségei állami Üldözéséért a megye oly hosszú ideig sikertelenül folyamodott, — a vasúti híddal együtt, az állam költségén és a vasúti társulatén emeltetnék, eddig nem is remélt hatalmas, erős szerkezettel valószínűleg a megye terheltetése nélkül, de bizonynyal aránytalanul csekély igénybe vételével;

mig a füred-poroszlói uttöltés északi oldalán, közvetlen mellette, részben hozzá közel vonuló magasabb, kikövezett oldalú, erős vasúti töltés, e megyei uttöltést, az árvíz északi hullámverésétől és folyása erejétől megóvná, igy újra építése kevesebb áldozatot igényelne, fentartása aránytalanul kevesebb költségbe kerülne; állandóvá tenné, biztosítván a megyét újabb áldozatainak megsemmisülése ellen, biztosítván a közlekedés folytonosságát.

A tiszai átkelés ily biztosítása pedig, miután e rév forgalma nem oly természetű, hogy a vasútra volna terelhető, — kétségtelenül tetemesen emelné a megyei révjog értékét, melynek bérlete épen az átkelés bizonytalansága miatt hanyatlott 2500—3000 írtról felényire az utóbbi években.

Fejlődésnek indulna a megye forgalma, megkönnyittetnék úthálózatának kiépítése.

Nem 100,000 írtnak kamatját nyújtanák a megye pénztára részére tekintetes közgyűlés a fölsorolt előnyök. Jobban méltóz- tatik azok anyagi értékét felösmerni a vasúti érdekeltség e közAz „EGER“ tárczája.

A nap dicsérete.

Egy istent, egy napot imádok.

A nap az alkotó maga.

Ragyogó nyár, sugár-világod Pajkos tündérek évszaka.

Te himezesz sok fényes álmot,

Rejtelmes nyári éjszaka.

Tündérsereg lebeg az erdőn,

Manók nyargalnak röpke szellőn.

Beteg szív, fásult, léha, száraz,

Ki rózsáid közt sem hévül.

Kell mámor, üdv, erő ? . . . A nyár az!

0 alkot éltet, istenül.

Kit fájdalom sötéten árnyaz,

Napod sugarán felderül.

Békits ki emberrel, világgal:

Teljek be óh, nyár, fénysugárral! . . .

Szeptember, csöndes őszi hónap,

Kis hittel, fázva zengelek.

Siratlak, eltűnt ragyogó nap,

Vérem kezd hülni, szenvedek.

Elmém a szürke, zord valónak Hódol meg, kérkedik, leteg.

Köd, lomha köd, szivem lakója,

Elvitte jó kedvét a gólya.

Reviczky Gyula.*)

*) A korán elhunyt ifjú költő egyik utolsó költeménye, melyet Fekete J. tanár barátjának irt, négy nappal halála előtt, a kórágyon.

gyűlésénél, — hasonlithatlanul nagyobb biztossággal méltányolni erkölcsi eredményét, mely a megye integritásának, nyugalmának, administratiója megkönyitésének, társas élete, közszelleme, — és részei összetartozandósági érzete, solidaritása fejlődésének bizto- sitásában s a fölsorolt nagy érdekek méltánylását, lehető kielégítését követő megnyugvásban és ragaszkodásban áll.

— Mindezekhez járul, hogy a kért összeg törzsrészvények vételére fordittatnék, s nincs kizárva az eset, sőt a tervezett vasút érdekkörének nagyságát tekintve, valószínű, hogy a kezdet nehézségeinek leküzdése után a törzsrészvények kamatozása is várható, — állami megváltás esetében pedig a megyének tőkéje is visszafizettetnék.

Tisztelettel ujitjuk meg kérelmünket az eger-nádasdi vasút törzsrészvényeire megszavazott 50,000 frt átengedése iránt.

Kelt Tisza-Füreden a Debreczentől F.-Abonyig és P.-Kócs- tól Polgárig tervben levő vasút érdekeltségének 1889. évi junius

16-iki közgyűléséből.

Lipcsey Tamás, elnök. Kaiser János, jegyző.

A kérvényt Hevesmegye közönsége f. hó 29-éu tartandó közgyűlésében fogja tárgyalni, s azt hisszük, hogy a kérvényben felsorolt nagyfontosságú s alapos érvek kellő figyelebevétele s méltatásával kedvezöleg fogja azt elintézni.

Ismét a szénkénegezésröl.

Múlt év őszén alakult meg az egri szénkénegező szövetkezet, mintegy 15 részvényessel. Még azon őszön szénkénegezni kívánt a szövetkezet, tehát szénkéneget s gépeket rendelt. Egyúttal felkérte a földművelési ministeriumot, hogy küldene ki egy szakközeget a szénkénegezési eljárás betanítására. E tekintetben az idő elhaladtával — mi intézkedés sem történt.

Tavasz beálltával Szederkényi Nándor orsz. képviselő újból megsürgette a ministeriumot, hogy e szakközeg kiküldessék. Válasz azonban nem érkezett. Miután a nyári idő is beállott, mely a szénkénege/.ésre alkalmas, jött több szőllős gazda azon gondolatra, hogy Roboz Zoltán urat hívnánk meg, hogy a szénkénegezési eljárásra vezessen be.

A ministerium, mint most értesülünk, e közben, az itteni szénkénegező szövetkezetről tájékozást kívánt, s tudakozódott. Ezen értesítés késett, s igy mult a válasz is.

E hó 14-én érkezett Szederkényi Nándor orsz. képviselőhöz a tudósítás a földmivelési ministeriumból, hogy dr. Horváth Géza

Egy párbaj története.

— Elbeszélés. —

Irta: Margitay Dezső.

Viktor félretolta maga elől a kártyákat, és kijelentette, hogy nem játszik.

De hogy is játszhatott volna, mikor alig másfél óra előtt két ízben fogták el a huszonegyjét ?

— Szerencsétlen a játékban, szerencsés a szerelemben — mosolygott az egyik játszótárs, aki a huszonegy-fogásért járó huszonegy forintot besöpörvén, a bankjegyeket elegáns fölsem- vevéssel gyűrte a nadrágzsebbe. Mert úgy hozza magával a bonton, hogy ha az ember nyer, — akárhogy örül is a nyereségnek — közönségesen csettentsen a nyelvével, közönségesen gyűrje be a nyereményt a zsebébe és közönségesen vessen oda valami bókfélét a vésztőnek.

— De hát hogy is lehet ember olyan szórakozott? Kétszer egymásután elfogatni a huszonegyest! — dörmögött a másik fiatal ur, akinek a huszonegyfogás szintén 21 írtjába került, s akinek a bon-ton szerint szintén közönyösen kellett volna csetten- teui a nyelvével, de akinek — ámbár mosolygott — olyan görbére sikerült a szája, mintha valami nagyon keserű dolgot talált volna elnyelni.

— Kétszer elfogatni? — nyújtózkodott ki Viktor. — Hiszen éppen azért nem játszom tovább, mert szórakozott vagyok.

— Szép tőled, hogy beismered.

— De még szebb volna, ha elmesélné azt is, amiért szórakozott.

— Keresd az asszonyt. — Mondd csak Viki-Viki — hiszen bizalmas baráti körben vagyunk! — mennyire vagy már a kis tanárnéval ?

— Melyikkel? — Supné? — A kis szőke, mi? — hajtották össze a fejeiket a fiatal urak, kézelőiket, gallérjaikat igazgatva;