Eger - hetilap, 1889
1889-01-22 / 4. szám
4-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Január 22-éu. Előfizetési dij: Egész t-vre . 5 írt - ki Félévre . . 2 „ -K> „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 4-‘> „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után ti, bélyegadt fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad . a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Tisza Kálmán és a parlamentarizmus. A most napirenden lévő katonai törvényjavaslat tárgyalása lerántotta ama leplet a magyar parlamentarizmusról, melylyel Tisza 15 éve takargatja jól-ros zul annak fattyu-hajtásait. Vagy helyesebben szólva: nem egyes fattyu-hajtásait ennek az eszményi és a modern államéletben egyedül czélra vezető kownányformá- nak, hanem magát az elfajult parlamentarizmust. Mert a parlamentarizmus Tisza Kálmán kezében végkép elfajult. Valóban szánalmas látványt nyújt, mint vergődik a kormánypárt hetek óta abban a kínos küzdelemben, mely egyrészt a honatyák lelkiismerete és hazafias aggodalmai, másrészt a mindenek felett álló pártfegyelem között folyik. S talán a lelkiismeret szózata győz ? Ó nem ! Van egy magasabb hatalom a többség felett : a pártfegyelem, mely előtt meghajolni feltétlen kötelességének tartja minden kormánypárti férfin! De még sem! Akad egy férfiú a nagy tömegben, ki meg meri mondani a hatalomnak is az igazat, ki elsőbbnek tartja lelkiismeretét. mint a pártfegyelmet, elsőbbnek a magyar alkotmány csorbítatlan fenni áradását, mint Tisza Kálmánr. És e férfiú Horváth Gyula, Tiszának meghitt embere, legjobb barátja. Egyedül ő az, a ki. inig mások kijelentik, hogy bár aggályaikat nem tudja a ministerelnök eloszlatni, mégis ha másként nem lehet (értsd: ha másként nem maradhatunk meg a hatalom birtokában) megszavazzák a sérelmes 14. §-t — addig a meggyőződés egész hevével követeli a sérelmes §. kihagyását, mert ellenkező esetben kész ellene szavazni. Alig volt a nemzetre nézve sérelmesebb törvényjavaslata Tisza Kálmánnak, mint ez a most tárgyalás alatt lévő katonai törvényjavaslat. Bosznia okkupacziójánál is szemben találta a nemzet közvéleményét magával; a zsidók és keresztények közti házasság eszméje is megtörhetlen ellenzésre talált, a nemzet kebelében : a főrendiház reformja is csak nagy nehezen ment át; — de mind ezek nem voltak oly sérelmesek a nemzetre nézve, mert ezekben nem adta tel tételes meglévő közjogát a kormány, hanem csak bizonyos népszerűtlen eszmét akart keresztül hajtani. De a jelen törvényjavaslat alkotmányunk egy sarktételét forgatja fel. midőn az országgyűléstől, tehát a nemzettől el akarja venni azt az ősi alkotmányos jogot, hogy beleszólása legyen abba: mily mértékben szolgáltassa ki a legsúlyosabb adót, a véradót. Jelen törvényjavaslat az által, hogy megvonja, vagy legalább kétes magyarázgatásoknak teszi ki az országgyűlés ujoncz-megaján- lási jogát, megvonja az önrendelkezés nagy jogát a nemzettől, s kiszolgáltatja azt egy önkényes kormány lelkiismeretlen kezeinek. Mert mit fognak érni az ujoncz-megajánlás körül fenálló egyéb garancziák. ha épen a legsarkalatosabb hiányzik belőlük, melynél fogva kényszeríteni lehetne a kormányt — habár 10 év elteltével — egy uj törvényjavaslat beadására? S bár ennyire sérelmes a törvényjavaslat, még sem volt talán egy sem, melyet oly gyenge érvekkel támogatott volna a kormány, mint jelen javaslatát, Ha végig olvassuk a múlt hét vitáit, azokkal a fényes parlamenti szónoklatokkal szemben, melyeket Apponyi, Horváth Boldizsár. Ugrón Gábor és még számosán tartottak. melyekben, nem tudja az ember, hogy az ékesszólás szépségeit bámulja-e, vagy a meggyőződés szent hevét csodálja, mely lelkesíti a szónokokat, — különösen három érvet találunk a javaslat mellett. Az egyik, amit Láng Lajos mondott, az. hogy a kormány az ily javaslatokkal szemben, melyek Ausztriával fenálló közösségünk folytán szerződés természetével bírnak, már eleve felelősséget vállalt a keresztülvitelért, tehát keze kötve van, azt, meg nem változtathatja. Tagadhatatlan, hogy az államjog terén vannak oly törvények, melyek szerződés természetével bírván, két államban, egyezség folytán, egyenlő módon fogadandók el; tagadhatatlan az is. hogy az 1867: 12. t. ez. folytán a hadügy nálunk és Ausztriában egyenlő elvek szerint rendezendő. De vájjon következik-e ezekből, hogy a nemzet egyes alkotmányos jogait feladja? Vájjon Ausztriával egyenlő elvek alapján csak úgy rendezhetjük-e a hadügyet, ha mi folytonosan legszebb jogainkat feláldozzuk? S ha a kormány ily jogfeladás kereszt i'ilhajtá,sara kötelezte magát, az következik-e abból, hogy már most a nemzet váltsa be a kormány ígéretét, bármily súlyos is reá nézve annak teljesítése ? Úgy hiszem, igen vakmerő logika volna az. mely e kérdésekre igennel felelne. De ezzel elértünk a másik érvhez, mit a javaslat mellett felhoznak. Ha u. i. a kormány he nem váltja Ígéretét, akkor nem tarthatja magát, mennie kell; már pedig inkább meg kell szavaznunk ezt a kis jogfeladó §-t, mint egy kormányválság beláthatatlan veszélyeinek kitenni az országot (s utána, gondolják a hű mamelukok: magunkat is!) A kormányválság rémeivel minden alkalommal szeretik ijesztgetni az országot. Legközelebb is a minisztereknél történt újévi tisztelgés alkalmával erősen hangsúlyozta az ünnepi szónok: Szapáry Gyula gróf a kormány állandóságának hasznait, utalva különösen Francziaországra, hol a gyakori kormányválságok nagy zavarokat okoznak. Több Ízben halljuk a vádat az ellenzék ellen, hogy ez is ily fejetlen állapotokat akar meghonosítani Magyarországon, megbuktatni akarván a 15 éves kormányt. Nem sok gondolkodás kell hozzá, hogy átlássuk, miszerint ez az egész okoskodás nem egyéb mint egy egyszerű szofizma. Hisz nem azért akarja senki a kormányválságot, mert az állandó kormány hasznait tagadná, hanem azért, hogy a mostani helyett egy szintén állandó, de a nemzet akaratának jobban megfelelő kormányt alakítson. Már ez is mutatja, hogy a kormányválság veszélyeivel való ijesztgetés olyan, mint mikor üres pisztolyt szegeznek az ember mellének. Nincs abban magában véve semmi veszély. De különösen a jelen javaslat esetét vizsgálva, kérdem, vájjon egy kormány megmaradása nagyobb szükség-e, mint az ország alkotmányának épségben maradása? Még ha oly nagy veszély rejlenék is a kormányválságban, mint, a minőt szeretnek neki tulajdonítani. akko> <em volna helye semmiféle jogfeladásnak vagy alkotmány-csorbításnak egy kormány kedvéért. Hát még, oly körülmények közt, mint a hogy most áll Magyarország, a hol egy uj kormány alakítása elé úgy szólván semmi nehézség sem gördül! Vagy talán azt hiszi a mostani többség, hogy kívüle nincs kormányképes párt Magyar- országon? Lehet hogy hiszi; de nagyon csalódik. Az utolsó érv. amit Tisza maga mondott egyik pártértekezleten. abban áll, hogy ha módosítania kellene a javaslatot, a többség némely tagjának és az ellenzéknek kívánsága szerint, nem kellene ugyan mindjárt helyét, elhagynia, de a kormmány tekintélye nagy csorbát szenvedne, Ausztriában épugy, mint a külföld
