Eger - hetilap, 1889
1889-07-16 / 29. szám
233 de föl nem fedezhető, annál kevésbbé, mert polgármesteri ideje alatt a pénzkezelő mellett nem volt ellenőr, a képviselőtestület nem akart választani. A pénztárvizsgálat gyakori megtartására a szabályrendelet őt nem kötelezi, mert az csak annyit mond, hogy a polg. mester időn kint vizsgálatot tart. De ha minden hónapban akart volna is tartani, akkor sem födözhette fel a csalást, az árvák vagyonának egyénenkinti kezelése miatt, mert minden árva vagyonának állását az árvaszéki aktákból s a könyvekből külön-külön kellett volna kiokoskodni. Egy ilyen vizsgálatot még a szakközegek is egy esztendeig végeztek. A takarékpénztári sikkasztásokat sem födözhette fel, mert L-fi hamis végzésekkel (pl. a Shcwartz Irma 20 ezer írtját) vagy végzés nélkül (pl. a Szilvásy-árvák 2200 írtját) szedte föl a pénzt s az elsikkasztott takarékpénztári könyveket újakkal pótolta. L-fi ellen volt fegy. vizsgálat, de csak rendetlennek tartották, konkrét panaszt ellene nem tettek, számadásait felülvizsgálták a szakközeg, alispáni hivatal, ministerium, s mindnyájan jónak találták, egyikök sem fedezte föl bennük a csalást. Mindenről jelentés tétetett a képv. testülethez, alispánhoz s mindketten tudomásul vették, a felügyeletre pedig az alispán van kötelezve s 20 évig e kötelességét soha nem gyakorolta. Ha nyugodt és megelégedett volt az egész világ, mért ne lett volna ő is ? Az összes kártérítési czimen terhére rótt s táblás kimutatásba foglalt összegek ellen tiltakozik, mert azok a részletes árvatár-rendezéskor véle nem közöltettek. Lürinczli dolgaiban neki semmi terhelő része, nem palástolt, az ügyrend 12-ik §-ában megirt kötelességeit teljesítette. Végül hivatkozik arra, hogy polg. mesteri ideje alatt mintegy 200.000 frtot meghaladó vagyonosodást eszközölt a város javára. 2. Csiky Attila szintén a vizsgálat kiegészítését kéri. mert tanúit nem hallgatták ki, mert nincs konstatálva, hogy az ő ro- vancsolásainál az árvaszék a számtételekhez csatolta-e az okmányokat. Csatol egy végzést, mely őt, tisztán a számtételek összegezésére utasítja s minden más bírálattól eltiltja. A pénz bevétel és kiadás az ő ellenjegyzése nélkül történt. A vizsgálatnál szakközeg nem szerepelt. 0 az ellenőrzésből ki volt zárva, amennyiben soha egyetlen utalványt sem látott. Mindenért Tavasy Antalt kívánja felelőssé tenni, akiről azt sem tudja, hogy a törv. hatósághoz a számadásokkal együtt az ő észrevételeit, felküldte-e ? Tavasyt okolja, amért a már felülvizsgált számadásokat kiadta L-finek, aki azok meghamisításával sikkasztott. Törvényellenesnek deklarálja az ügyészi indítványt, mert az árvaszéki kezelés és elügyeletről nem az 1886: XXII-ik községi törvény, hanem az 1877: XX. külön árvatörvény intézkedett, mely pedig a vagyonkezelést és felügyeletet a gyámhatóság kezeibe teszi le. Kártérítési felelőséggel ezek szerint tehát csak is az árvaszék s annak diszmagyarba öltözött levente-vezérekkel, a megyei gentry, a főnemesség legkiválóbb, a megyei élet terén is vezérszerepre hivatott ifjaiból. Érdekes és nem köznapi látványt, nyújtott a lovas bandérium elején, a zászlós lovag előtt, két trombitás, két, csehmuzsikus choralista: Y e p c s e k, egy hórihorgas, vörösképű sovány legény, meg az öreg Laud át, egy alacson, hordónyi terjedelmű, nagy tokája, csaszlaui hazafi. Mindketten jámbor mokányokon ültek, lobogós kék ingbe, lábbelibe, s tulipiros pitykés mellénybe voltak bujtatva, nagy árvalányhaj-bokrétás süveggel fejőkön, s úgy fújták a lovas-seregnek a huszár-indulót, — természetesen illő honoráriumért. A megyeház előtt pedig ott húzta hatalmasan az országos hírű rimaszombati czigány-banda, díszes egyenruhában, élén a banda feje- és prímásával, a derékig érő ősz szakállú Domby Marczival. Akkori időkben a czigány-bandák is másként voltak szervezve, mint a maiak. A régi czigány-bandákban rézfuvók: trombiták, vadászkürtök, harsonák (pozaun), bombardonok, dobok, réztányérok, csengetyű-szerek stb. is voltak alkalmazva. Beszélték akkor, hogy az ősz Domby Marczi bandájának hétországra szóló hires szárnykürtöse (flügelhornistája) volt. No hát, ennek az adminisztrátori diszbevonulásnak a tiszteletére a Foglárintézet ifjúsága is kivonult az intézeti épület elé, még pedig fegyveresen, élén a foglárintézeti ifjak zenekarával, s mikor az adminisztrátor a megye-huszárok által környezett fényes hatlovas batárján a Foglár-intézet előtt elvonult, az intézeti ifjak diszlövéssel üdvözölték, a banda pedig rázendítette a Rákóczy- indulőt. elnöke (Tavasi) terhelhető. Sehol a törvényben számvevő felelősséggel megnevezve nincs. De az ügyészi indítványban hivatkozott ministeri ügyrendeletet vele soha nem is közölték, neki arról tudomása nem volt; ő csak oly határok között, vizsgálhatott, aminőket, az árvaszék neki megengedett. E határok között s a divatban volt vizsgálati nemmel pedig absolute lehetetlenség volt bármi hiányt is fölfedezni. De különben is a sikkasztás legnagyobb része árvaszéki végzések alapján eszközöltetett; ő pedig nem leltet felelős sem a polgármesterért, aki aláírta, sem a bankért, amely kiadta. Hivatkozik, mint Tavasi, az egyénenkinti kezelésre, mely még nagyobb bűnök könnyed elkövetését is lehetővé tette; már pedig neki nem volt módjában a törvényeken változtatást tenni; de nem is volt árvaszéki, csupán közigazgatási számvevőnek választva 3. Babócsay Sándor legrövidebben, de legokosabban s legszebben nyilatkozik. Mindenekelőtt megjegyzi, hogy a közigazgatási hatóságok a kártérítési felelősséget nem, csupán azt állapíthatják meg, hogy bizonyos összeg erejéig a kártérítés iránti per az illetékes bíróság előtt megindítandó. Nincs alapja a főügyészi indítvány azon argumentumának, hogy felelőssége megállapítandó, mert a pénztár-vizsgálatok szabályszerű megtartását az összes födözetre és követelésre nem kivánta. Először is nincs szabály, és nincs törvény, mely a pénztár-vizsgálat mikéntjét meghatározná. Másodszor a kivánatok elmulasztása kártérítési kötelezettséget nem eredményez. Harmadszor 1200 árvának anyagi viszonyait s 4—5 száz pénztári könyvet egy nap alatt teljesen átvizsgálni annyira lehetetlenség, hogy a gyámpénztár valódi állapotát egy felfogadott és későbben egy másik kirendelt, par excellence szakértők is mintegy két évi ez irányú működésük után tudták csak megállapítani; amig pedig a hivatalos pénztári vizsgálat tart, a forgalomnak szünetelni kell, ami alatt a pénztári hivatal működésének felfüggesztését kell érteni. Ezt tenni nem állott jogában. Nem kívánhatta tehát, hogy az egyes pénztárvizsgálatoknál minden követelés és födözet ki- mutattassék, s igy nem győződhetett meg a kimutatás helyességeiről. Negyedszer az ügyészek teendőjéről az említett ministeri ügyrendnek csupán a 28 §-a intézkedik, eléggé röviden igy: „az ügyész az árvapénztár időszakonkénti megvizsgálásánál jelen van.“ De hogy jelenléteién kívül, tartozott-e vagy jogában áll-e ott valamit tenni, arról nem szól. É mysztikus §-ról az a vélemény, hogy a gyámpénztári vizsgálatot a polgármester mint árvaszéki elnök teljesiti, az ügyész pedig simpliciter jelen van, hogy mintegy törvényes bizonyságul szolgáljon, és ha e rendeletnek megfelelően hatáskörét túllépni nem akarja, egyéb funktiókba nem árthatja magát. — Nem foghat helyt a főügyészi indítvány Helyén valónak tartom itt megemlíteni, hogy a Foglár- intézet akkor abban a házban lakott, melyben most az egri angol- kiasszonyok kolostora, leánynövelő belső intézete, tanitóuő-képző- intézete, s 6 osztályú polgári leány-iskolája van elhelyezve. De az akkori időben a homlok-épület még csak egy emeletes volt, s a középpárkányzat fölött, egész hosszában, arany betűkkel ez a fölirat vada olvasható: Ne pudeat, quae nescieris, te velle doceri. Scire aliquid laus est; turpe est nil discere velle. A keleti s déli rész két emeletes volt. A második emeleten voltak elhelyezve a városi elemi (normális) iskolák. Elemi tanítók voltak azon időkben: Burik, Strecsko, Viklida (Vértesi Arnold jeles beszélyirónk édes atyja), Andrássy Ferencz; — utóbb: Reintz Ferencz, Derszib Rudolf, ez a derék veterán paedagog, ki innen-onnan félszázad a szolgálja már a magyar tanügyet, mintaszerű s a legnagyobb elismerésre méltó buzgalommal. Azután az épület egyik, — pár szák szobából álló — földszinti helyiségében elfért még az egri egyházmegyei ajtatos alapítványok (az úgynevezett „fundatio“) hivatala is. Hogy az „úszás“ szintén gymnasztikai tanulmányaink közé tartozott, talán fölösleges is említenem, valamint azt is, hogy csaknem mindnyájan, mint kitűnő úszók kerültünk ki a Foglár- intézetből. Nem állhatom még, hogy itt ismételve hálával ne emlékezzem meg a Foglár-intézetnek az ifjak növelése körül e tekintetben is tanúsított előrelátó bölcs gondoskodásáról. Az 1860- dik évben Tisza-Beőn a Tiszában leltem volna síromat, ha a Foglár-intézetben kitűnő úszóvá nem képeznek vala. De hogy a Foglár-intézetben a 40-es évek folyamán, a spár*
