Eger - hetilap, 1889
1889-07-09 / 28. szám
225 kapcsolja, melynek nem támadás, nem hóditás, csupán csak az az egy a czélja, hogy kölcsönösen segitsék egymást védekezés esetében. „Megjegyzésre méltó még a jelenlegi czár álláspontja is, ki kaboziK országát egy kalandos háborúba dobni, s a ki többet nyert a Balkánon tétlensége által, mint elődje minden háborúja mellett is.“ A nemzetközi irodalmi kongresszus, mely csak imént fejezte be Parisban, a franczia közoktatásügyi minister elnöklete alatt tanácskozásait, szintén sok üdvös reformnak vetette meg alapját, s főleg az írói tulajdonjog szabatosabb meghatározása, és sükeresebb biztosítása érdekében hozott fontos határozatokat. Kimondta ugyanis egyebek közt, hogy a napi sajtó ephemer közleményei, a napi hírek és újdonságok szintén Írói tulajdonjogot képeznek, melyek reprodukálása csupán az illető szerző, vagy lapszerkesztő tudtával és beleegyezésével történhetik. Kimondotta továbbá, hogy tankönyvekben, chrestomathiákban, szóval, minden oly müvekben, melyeknek főképen oktatás a czéljok, az idézetek, szemelvények stb. ha közlésük a forrás, vagy az iró világos megnevezésével történik, nem képeznek az írói tulajdonjog ellen való vétséget. Sem alkalmunk sem elegendő terünk nincs, hogy e sokféle nemzetközi kongresszusok czéljait s tanácskozásait e lapban tüzetesebben ismertessük; de mielőtt e tárgytól búcsút vennénk, annak illustrálására, hogy a legkomolyabb dolgoknak is csaknem mindig meg vau a maguk komikus hátterük, érdekesnek tartjuk még megemlékezni a „nők kongresszusáról“ is, melynek — tán szükségtelen mondanunk, — hogy főczélja“ a nő email ez ipa- czió“, s hogy e kongressus, melynek ülésein különben fél fiák is szerepelnek, már eddig is több tanácskozást tartott. Hogy t. olvasóinknak némi fogalmuk legyen e női kongresszus tanácskozásainak menetéről, ide iktatjuk a ,,P. E.“ ide vonatkozó tudósítását: „A nők kongresszusának második ülésén — irja az idézett párisi magyar lap, — a két nembeli szónokok a nők állapotáról szólották minden időkből és országokban. Sőt dr. Verrier, a szónokok egyike, az özönvíz előtti időkre is visszament, s a legbá- jolóbb képet alkotta a praehistorikus nőről. — Bioin kisasszony, a kongresszus egy kiváló szónoka szerint a nőnek igazi hivatása: verseket és regényeket Írni, festeni, szobrokat faragni, s a színpadokon szerepelni. — Li enter Nelly kisasszony a IX. századbeli nőkről szavalt. Elmondja egyebek közt, hogy e felvilágosult században még az apáczák is férjhez mehettek, kiknek a derék liégei püspök, a hölgyek kiváló tisztelője engedélyezte e kellemes privilégiumot. Dr. Fris Ellent kisasszony, az upsalai egyetem tudora, pompás utiképeket rajzol Svédországról, melynek emanczipált hölgyei annyi pompás szabadságot élveznek. Ez az ország az Ígéret földe a litterátus nők számára — úgymond a szónok kisasszony, — mivel itt még a szolgálóknak is külön szakiskolájuk van, s általán mindenütt, még a pénzintézeteknél is szívesebben alkalmazzák pénztárosokul a hölgyeket, mint a férfiakat. Az apát úr szeme a könyv lapján tapad, Ifjak, vének ajkán most a szó elakad. S mig főnhangon olvas a könyvből az apát, Szent borzalom árja remegteti szavát. A kis könyv czimlapjáu egyebet nem látott, Egy mutató kéz e sorok előtt állott: „Eliland szent barát zengé e verseket. Legyen kegyes hozzá az ég s emlékezet!“ Ford. Odry Lehel. A mi speczialitásaink. I. A sváb pék. (Id. Nlurányváry János följegyzéseiből.) Kulcsos Eger városának azt a görbe utczáját, mely az egri várromok délnyugati meredek falaihoz támaszkodva, egész a várkapuig húzódik fel, — tudvalevőleg ma is „Német utczá“-nak hívják. Kapta pedig ezt a nevét onnét, mert azok a német iparosok, — vulgo: mesteremberek, — kik egy század előtt, különösen a nagynevű Eszterházy Károly püspök idejében Egerben telepedtek le, legtöbbnyire e helyen építettek magoknak lakóházakat, s igy hozták létre a „német utczát.“ Az ülést, melyről a párisi lap a fönebbi érdekes dolgokat irja, Mme Rouzade Leo nie, a leghatalmasabb szónoknőnek föllelkesült diatribja fejezi be, melyben a többek közt, ily dörgő szózattal apostrofálja a férfiakat: „Hogyan lennénk mi alárendel- tebb lények, mint a férfiak, mikor mi hozzuk őket a világra?“ Ez az argumentum aztán teljesen elbájolta, s kitörő lelkesedésre hangolta a kongresszus tagjait. A nők kongressusának legutóbbi ülése aztán annyira elfajult, hogy magát az ezen ülésbeli vita tárgyát se nevezhetjük meg. Ez ülésen Deraisme Mária kisasszony elnökölt, s általános helyeslés közt vonta meg a szót Allix Julien nevű vén kommunárd- tól, ki felszólalásában azt állította, hogy a nőkre vonatkozó törvények erkölcstelenek. Közigazgatásunk államosítása. Nem uj eszme, de fontos eszme. Szerencsés kivitelétől függ Magyarország közigazgatási kormányzásának javulása. Tévesen történhető megoldása végzetes zavart és visszaesést okozhat. Sok, nagyon sok függ attól, szerencsés kéz nyúl-e a reor- ganizáczió ezen mélyreható munkájához. A legjobb közigaztás az, mely a létező egzigencziákkal számol. Képzett és jól fizetett tisztviselői karral rendelkezik, mely hivatásának él s nem használtatok föl politikai párt- czélok előmozdítására. Erőteljes, öntudatos és pártatlan állami közigazgatás a magyar állameszme erősbülése és Magyarország, magyar szellemű felvirágoztatása érdekében üdvös eredményeket szülhet; inig egy élettelen, sablonszerű, a nemzeti géniuszszal teljesen ellenkező organizmus, a mai állapotoknál is jóval rosszabbakat szülhet. Ujabbi időben nálunk nagy hajlandóság nyilvánul mindannak utánzására és importálására, a mi külföldi. Példa rá több fontos törvény, melyet szó szerint lefordítottak, s "azután a mi jó volt a külföldiben, azt kihagyták, s a mi nem nekünk való volt, azt alkalmazták. Nálunk a közigazgatás államosításának súlypontja természetesen a megyékre nehezül. Itt fekszik az államkormányzatnak legfőbb érdekében, hogy kipróbált, megbízható és az állameszme iránt föltétlenül hű erőkkel rendelkezzék s aligha csalódunk, ha azon hitünknek adunk k fejezést, hogy az államosítás első vonalban a megyékben fog keresztülvitetni s közigazgatásunk jelenlegi tagozata mellett, az nem is fog valami nagy nehézségbe ütközni. Mert hiszen mindenki látja, tudja, hogy a nemes vármegye alig több már a kormány expediturájánál, s az autonom önkormányzatnak az a jogköre, melyet a mai vármegye, qua politikai testületként betölt, bizony nem sok vizet zavar s még a nemzetiségi izgatásoknak Lévén pedig hires Eger városában igen jó dolguk ide települt, idegen ajkú, értelmes, szorgalmas és becsületes polgártársainknak, honfitársaik közöl azontúl is sokakat édesgetének városunkba, úgy annyira, hogy itt aztán egész kis „német kolóniát“ alkottak, s számukra a derék egri „mizerikordiánusok“, avagy: irgalmas rendű szerzetesek, rendes német istentiszteletet, misét és prédikácziót is tartottak, az egri minárethez, az úgynevezett „csonka-mecsethez“ kapcsolt kisded, alacsony Imolájukban, melyben, mint gyermek, néha-néha magam is megfordultam, de rögtön ki is kotródtam, amint a jó svábok ajkain felhangzott a szent ének, hogy: „Hajlik, hajlik!“ (Heilig, heilig!) gyermekészszel azon hitben lévén, hogy a kis templom boltozata „hajlik“ s mindjárt reánk roppan. E derék német polgártársaink között vala e század elején egy becsületes pékmester is, akit közönségesen csak úgy hittak, hogy „a sváb pék.“ A „sváb pék“ nemcsak mint derék, szorgalmatos és becsületes iparos, de mint tréfás és furfangos ember is széltiben ismeretes vala vig Eger városában. De azért, mint mindenkinek, ő nekie is valának irigyei és ellenségei, akik egy alkalommal bé- akkuzálták őt a nemes városi magistrátusnál amiatt, hogy a kiszabott mértéket meg nem ütő, „igen kis zsemlyéket, kifliket és pereczeket süt.“ Intézé vala pedig azon idők szerint Eger város ügyes-bajos dolgait egy, pallosjoggal biró, s 12 tagból álló nagy, — és 24 *
