Eger - hetilap, 1889
1889-07-09 / 28. szám
224 rendszer közötti ellentét egyenlíttetik ki, hanem egyéb előnyök is származnak. Mert a központi kormány szabadabb mozgást végezvén, a mi jó a centralizált közigazgatási rendszerben foglaltatik, egyesül azon előnynyel, a mi az autonómia által háramlik az államra, s a kettő összeliatásából előáll a régen óhajtott, jó köz- igazgatás, a nélkül, hogy alkotmányunk egy sarkalatos és hasznos intézményét fel kellene áldoznunk. Dr. Csutorás László. Nemzetközi kongressusok Parisban. x\zon körülmény, hogy a párisi világtárlatra a földkerekség minden részéről seregestől tódulnak az emberek, némely excentri- kusabb politikai s társadalmi eszmék apostolait arra indította, hogy e kedvező alkalomból eszméik híveit együvé toborozva, kongresszusokat hozzanak létre, s ez által czéljuknak minél több proselytát szerezve, s minél nagyobb manifesztáczióval hirdetve, annak sükerét elébbre vinni törekedjenek. E kongresszusok úgy politikai, mint társadalmi, s humanisti- kus szempontból is nem csekély figyelemre méltók, s ép ezért nem is kerülik ki a figyelmet. Nem legkisebb fontosságúak köztök az úgynevezett „békeliga“ kongresszusai. Most, midőn Európa mindenütt lázas izgalommal s óriási erőfeszítéssel fegyverkezik, s a béke bizonytalanabb, mint valaha, a nemzetközi békeszövetség apostolai eljönnek Párisba, hol most épen a világkiállítás sükerének dicsőségét, a békés fejlődés, az ipar, szorgalom, a tudomány és munka diadalát ünnepük, hogy a világbéke érdekében értekezleteket tartsanak, s minél szélesebb körű propagandát, a föld minden részében minél több hívet hódítsanak eszméjüknek, az „örök békének“, melyet a változhatlan emberi természet logikája a történelem agyrémének tart, de melynek IV. Henrik óta minden időkben voltak józan és munkás harezosai, s főleg napjainkban tekintélyes számmal, kik ma már nem ignorálható törekvéseket fejtenek ki, hogy kivált Európában a háború-ellenes közvéleményt minél szélesebb alapokra fektessék. Az „örökbéke-szövetség“ párisi kongresszusairól mondja a tekintélyes londoni lap, a „Daily Telegraph“ egyik közelebbi czikkében, hogy ez az ügy minden becsületes ember rokou- szenvére érdemes. „Ha két-három nemzet — úgymond az idézett angol lap, — kárhoztatja is a háborút, még ők magok nem fogják megakadályozni a konfliktust, ha esetleg más nemzetek, katonai hagyományaik és nagy seregeik élén, hódításokra vagy revan- chera vágynak. „Pedig nem jelentéktelen dolog, hogy némely országokból már végkép sikerűit eltűntetni a harczi szenvedélyt; igy p. o. attól senki sem fél, hogy Spanyolország vagy Hollandia, avagy Portugália, Svédország, melyek régebben minden konfliktusban részt vettek, most a legközelebbi háborúba is belekeveredjenek. Ez országokban kormány és kormányzottak meg vannak elégedve tényleges ország-határaikkal, s lehet mondani, hogy e hatalmak egyszersmind békések is, mert kicsinyek. „De már más országokban is vehető észre a béke iránt mutatkozó hajlam; igy, senki kétségbe nem vonhatja, hogy ötven év óta az összes angol kabinetek fóczélja az volt, hogy minden tisztességesen kikerülhető háborút kikerüljenek, s e tekintetben csakis a nép érzelmeihez alkalmazkodtak. „Olaszországnak se kellene jobb, mint megszüntetni költséges fegyverkezéseit, ha bizonyos volna benne, hogy Francziaor- szág nem támadja meg. „Németországban a harcz veszélyesokkal komolyabb jellegű, mintsem hogy akár herczegei, akár államférfiéi csak úgy könnyedén beleereszkedni merészeljenek.“ Ausztria-Magyarország két nemzedéken át szerette a békét, s kardot csupán saját védelmére rántott. Törökország egyebet sem kíván, minthogy nyugton hagyják. A béke-kongressus princípiumai tehát tényleg el vannak fogadva az európai uralkodók és népek legnagyobb része által s mégis mindenki háborúra készül, holott a hadüzenet a legborzasztóbb és óriási költségeket fölemésztő háborút vonná maga után. Európa háromötödének utálata a háború borzalmai iránt, tulajdonképen nem juthat érvényre, mert még mindig vannak meg nem tért katonai hatalmasságok; az a vén hagyomány, hogy a háború királyok játéka, hogy a leghadakozóbb nép a legnagyobb, hogy a háború nemes mesterség, már rég eltűnt ugyan, de az uj hir, hogy a háború borzasztó és elkerülhető, még nincs és nem is fogadható el. „Ama háborúk, melyeknek segítségével a népek zsarnokaiktól szabaditják meg magukat, sajnálatosak ugyan, de csupán a politikán végrehajtott gyakran szükséges sebészeti műtétet képviselik s különben is vannak olyan konfliktusok, melyek ki nem kerülhetők. „Általában úgy véljük, hogy a béke barátai szerencséseknek érezhetik magukat az elért eredmény fölött; a nagyhatalmak közül négy: Angolország, Németország, Ausztria-Magyarország, és Olaszország loyaüs módon óhajtják föntartani a jelenlegi fegyverszünetet; a hármas szövetség tisztán védelmi jellegű. „Oroszország semmiben sem járúlt a békés eszmékhez, s dél és nyugat felé irányúló mozgalma csupán idő kérdése; hogy azonban a jelen haladásról számot adhassunk magunknak, csupán azt kell tekintetbe vennünk, hogy még csak száz éve is a hatalmak mind azon támadási szellem által voltak áthatva, melyet jelenleg csak Franczia és Oroszországnak tulajdonítanak. Ama korban minden uralkodó kész volt szövetségeket kötni vagy bontani, földért verekedni, háborút üzenni, akár volt oka rá, akár nem. Akkoriban nem kellett megküzdenie a közvéle- ménynyel, mert még nem is létezett. „A történelem egyik korszaka sem látott még olyan szövetséget, mint a mi Német, Ausztria-Magyar és Olaszországot egybe Az „EGER“ tárczája. Eliland szerzetes dalai. (Prolog.) I. A halászaton. Ó, Chiemtó, környéked milyen bájos, mi szép! Azúrkék határral övez körül az ég, Hullámos tavadon enyhe szellő futkos, Hegyormod ragyogó napfénytől aranyos. Herrenwörth Eliland magas, bájos halmán A szent Benedekrend zárt kolostora áll; Ha búd fölött többé vigasz lángja nem ég, Ott megnyílik neked felhőtlen tiszta ég. Árnyas erdő borul a szikla-szigetre, Moha szőnyeg terül lágyan le a földre. Evezők csapása hallatszik el messze. A tavon halászok járnak hálót vetve. Már hajual hasadta óta ott halásznak, A jó apát urnák igy kedvében járnak, Evezőjök mártják mélyen le a vizbe, S mit találnak mélyen lenn a vizfenékbe’ ? Szilárd vasból készült keskeny szekrényke az; Ódon a külseje; — vájjon mit tartalmaz ? Tán az Elbe-folyam manói kötődnek ? A jámbor halászok mind keresztet vetnek. Halászok sietnek a kolostor felé, A szekrényt leteszik az apát úr elé: „Szent atyánk! téged az Isten malasztja véd; Csak te tárhatod fel e szekrény rejtekét!“ 2. A szekrény. Reggeli mellett ült az apát ur épen, A zárda-testvérek szent környezetében. Ajkukra bámulat hallgatag csöndje száll. Mozdul apát keze, s a szekrény tárva áll. A szekrény fenekén kicsinyke könyv pihen, Tartalmát őrzi hét pergamen-lap híven. Illata átható, mint fáé, mely korhad. Hajh! aki Írhatta, már az is rég porlad.
