Eger - hetilap, 1889
1889-06-18 / 25. szám
203 Föl tehát mélyen tisztelt hölgyeim, lelkes tagjai a két nőegyletnek, az egyesülésre, hogy jövőben még több árva hálája fűződjék nemes buzgalmuk eddig szerzett hervadhatlan koszorújába! Városi ügyek, a folyó év junius 16-án tart. képv. test. ülésből. A hatvani külváros Il-ik negyedében létesítendő uj községi iskolára vonatkozó előterjesztés, mely szerint Török János és Bóta István háza illetőleg telke lenne 2000 frt megállapított vétel árban megveendő, s a szükséghez képest iskolává és tanári lakká átalakítandó; elfogadtatott, s végrehajtásával h. polgármester megbizatott. Gyubek Alajos volt központi választmányi tag helyébe egyhangúlag Horváth József vár. képviselő választatott meg. A város' közliázánál tervezett hivatalos helyiségek építkezésére vonatkozó előterjesztés mely szerint a tervezett építkezés a jelenlegi számvevői helyiség folytatásával az emelet tovább építésével lenne folytatandó; egyhangúlag elfogadtatott azon kijelentéssel, hogy az építkezés 6000 forint keretén belől esz- közlendő. Wind István egri lakos és legtöbb adót fizető jogon városi képv. test. tag lemondása folytán helyébe Volf János hivatik be. Az 1887. és 1888-ik évi gyámpénztári úgy az 1886. és 1887-ik évi házi pénztári számadásokra nézve — miután azok helyeseknek, és kifogástalanoknak találtattak, — felelős számadók felmentettek. Dr. Alföldi Dávid városi képv. indítványa, mely szerint indítványozza hogy mondja ki a képv. testület, hogy az érseki kertnek kioskkal, vagy más épülettel kuttal és árnyékszékkel való ellátását szükségesnek, a vasúti állomással leendő összeköttetését pedig kívánatosnak tartja, és ezek kivétele czéljából 3 tagú küldöttséget választ, mely az érsek-uradalmi igazgató urat, esetleg érsekünk ő nagyméltóságát, a kívántak teljesítésére fölkéri, vagy szükség esetére az ügyet tanulmányozván a további teendők iránt a képv. testülethez javaslatot terjeszt be; — elvileg elfogadtatott s kiildöttségi tagokul h. polgármester elnöklete alatt : Gáspárdy Géza, Szederkényi Nándor, Horváth József, Imre Miklós, Babócsay Sándor és Alföldi Dávid kép. választattak meg. Csizik Mária és Victoria kiskorúakat illető 80—80 forint tömeg és kamatainak a tartalék alapból leendő kiutalványozása elrendeltetett, s ezen körülményről a kir. belügyminisztérium is értesittetett. Egy utczai öntöző beszerzésére a városi tanács felhatalmaz- tatott, úgy azonban, hogy az legfeljebb 200 forintból állittassék elő. Az egri mészárosok, illetőleg szarvasmarha vágással foglalkozók részére, külön legelőül a város alsó része 150 frt évi bérfizetés mellett átengedtetett; végül: az építési szakoszt. előterjesztése folytán, az építkezési rendszabály 37. §-ához képest elhatároztatott, hogy miután a munkálat alatt lévő „Servita“-utczának gyalog járdája már legközelebb befejezve lesz, első sorban a „Káptalan11 utczának azon vonala, mely a rom. kath. lelkész laktól a barátok hidjáig terjed, lesz asphaltjárdával az illető háztulajdonosok költségén, kiépítendő. „Van valami rothadt Dániában.“ Shakespeare. Sohase képzeltük volna, hogy egy ártatlan, humoros közleményünk miatt, mely minden bántó vagy sértő czélzás teljes kizárásával, nem akart egyéb lenni kedélyes tréfánál, s melyből egyesekre vagy testületekre sértést, vagy gúnyt kiolvasni s ráfogni — mi ellen e helyütt is határozottan tiltakozunk, — csak a legcsökönyösebb elfogultság s üres- fejiiség képes, — oly kvalifikálhatatlanul nyers, minden józan észt kizáró, s a társadalmi műveltség minden követelményét sárba tapodó módon támadtassunk meg. Hasonlít, az ily eljárás a fekélyes testéhez, mely minden 1 e g cs e k é 1 y e b b érintésre v a d ú 1 f e 1 o r d i t, s mintegy öntudatlanul rugdal, kapálózik mindenfelé. Hol ily szimptomák mutatkoznak, ott veszedelmes baj fészkelte be magát az organisnuisba, mely nemcsak a testet támadta meg immár, hanem magát a szellemi élet fészkét, az agyvelőt is annyira, hogy működése azontúl alig ha jöhet beszámítás alá. Megkérdeztük magunktól: van-e megyénkben s városunkban egyetlen egy hasznos, humánus intézmény, testület, vagy egyesület, melyet czéljainak elémozditásában lapunk, az „Eger“ mindenkor teljes erővel, munkássággal, s odaadással nem támogatott, s melynek minden időben készséggel szolgálatára ne állott volna ? — A feleletet a mélyen tisztelt közönségre bízzuk. Mindezekért nem vártunk sem elismerést, sem köszönetét, mert ez kötelessége a sajtónak. De hogy mindezekért érdemeltünk-e sértő megtámadást, minőben már néhányszor volt szerencsénk részesülni, — arra az őszinte, nyílt feleletet ismét a t. olvasó- közönségtől várjuk. Igaz: soha se voltunk a nálunk meglehetősen grassáló demagógiának uszályhordozóí, s nem is leszünk soha. Innét van, hogy nem szoktunk mindjárt mindenkit az első látszatra éli tél ni; de a hiányokat, gyarlóságokat, s hibákat se szoktuk leplezgetni, ahol azokra rámutatni, s helyrehozásuk-, vagy kiirtásukat a közjó érdekében eszközölni kötelesség. E fáradságos munkálkodásában, mint tudjuk, a sajtó sem csalhatatlan. Müveit emberek, akik a napi sajtó ténykedését folytonos figyelemmel kisérik, nagyon jól tudják, hogy péld. a legtekintélyesebb bpestí napi lapokban is igen sokszor megtörténik, hogy egyoldalú, vagy téves, — néha esetleg rosszakaratú, — de az illető lapok által egyelőre megbízhatóknak tartott informácziók után egyesekről, vagy testületekről olyasmikét közölnek, mik, mivel nem felelnek meg mindenben a valóságnak, az illetőkre nézve talán sérelmesek is. Mit teszen ily esetben az érintett egyén vagy testület, föltéve, hogy a mai társadalmi műveltség színvonalán áll? Az illető lap szerkesztőségéhez intézett levélben egyszerű udvariassággal, alapos érvekkel és adatokkal fölvilágosítja s rektifikálja az elferdített tényállást, s minden szerkesztő szent kötelességének tartja a netalán téves vagy hibás közleményt azonnal helyrehozni. Nálunk egészen más mores, és szokások uralkodnak. Itt a dicsériádák szörnyen hizelegnek hiúságunknak. De ha gyöngéinket, gyarlóságainkat — pláne olykor a humor csípős fegyverével is — érintik, akkor a kapczabetyárok stílusával s eszközeivel válaszolunk. De hát mit szóljunk mindezekhez? Suchet, a nagyhírű franczia hadvezér, a saragossai ütközet előtt igy kiáltott katonáihoz: „Veszve vagyunk! A vén asz- szónyok éjjeli edényeikkel harczolnak ellenünk.“ „Mit tennél, ha egy kapcza-betyár az utczán nyilvánosan sárral megdobálna? — kérdé Wellingtontól egyik barátja. „Semmit! — válaszolt a hős. Meg hagynám magamon száradni, s otthon lekeféltetném az inasommal.“ „A kutya ugat, az utas halad“ — tartja az arab példasző. Mi is haladunk a magunk utján nyugodtan. Tisztességes fegyverekkel szemben készséggel álljuk a har- czot. Nyers támadások ellen csak egy fegyverünk van: a megvetés. Mert ily támadással csak oly emberek élnek, „a quibus vituperari laudari est.“ De azért igaza vau Shakespear enak: „van valami rothadt Dániában.“ Különfélék. — Dr. Samassa József egri érsek ő exja Bpeströl székvárosába visszaérkezett. — Tudós vendégek. Dr. Szabó József, m. kir. egyetemi tanár, európai hírű geológus, geológiai tanulmány-utjában a ma esti vonattal érkezik Egerbe, s a ft. cist.-rendház szívesen látott vendége leend. A tanár úr két tanár-segéde, dr. Szádeczky Gyula, és Erős Lajos geologok, mint ugyancsak a vendégszerető cisterczi ház vendégei, már harmadnapja tartózkodnak körünkben, s földtani kutatásaikat a Mátra-vidéken tegnap megkezdették.-- Az országos gazdasági egyesület borászati szakosztálya, vándorutját, Miklós Gyula, a gazdasági egyesület alelnöke, mint borászati kormánybiztos vezetése alatt, e hó 11-én Budapestről kiindulva tette meg. Voltak Tarczalon, S.-A.-Ujhelyen, Tállyán, Miskolczon. Itt csatlakoztak a kongressushoz városunk meghívottjai, Grónay Sándor h. polgármester, Simonyi Károly, a szőlőszeti és kertészeti felügyelő-bizottság elnöke és Gröber Ferencz szőlőnagybirtokos, polgárságunknak az egri szőlőszeti viszonyok iránt legmelegebben érdeklődő derék tagjai. A kongressus tagjai Mis-
