Eger - hetilap, 1889
1889-06-04 / 23. szám
186 Különfélék. — Bérmálás Bessenyön. Dr. Sa mass a József érsek ur őexja a bérmálás szentségének kiszolgáltatása végett legközelebb bessenyői híveit kereste fel. Mint lapunkat értesítik, őexjának megjelenése, s átalán a szent ténykedésnek lefolyása a legbensőbb örömre villanyozta fel Bessenyő derék népeit, s kegyeletének, igazi vallásosságának, rendszeretetének lélekemelő tanuuságait tüntette elő. Múlt hó 29-éu délutáni 5 órakor hagyta el székhelyét a főpásztor, udvari papjaival, meg-megujuló záporban, mely egész útja mentén, a hosszabb szárazság után, mint valódi áldás előzte meg s kisérte egészen Bessenyóig. Az eső daczára Dor- mánd község szélén Szabó Elemér bessenyői közbirtokos vezetése mellett díszes bandériummal Maczki Emil járási főszolgabíró s a bessenyői közbirtokosság, mint egyliázvédnökség tagjai nagy számban gyönyörű négyes fogatokkal várták a főpásztort, kit Dormándon művészi két koszorúval is megleptek, és Bessenyön a helység bejáratánál a közbirtokosság többi tagjaival, ünneplő néppel, diadaliv alatt Saáry Károly községi jegyző üdvözölt, meleg szavakkal, melyekre őexja válaszolva, örömének adott kifejezést, hogy bessenyői jónevü híveit megláthatta, s reményének, hogy a tapasztaltak csak még fokozandják örömét. A községen végig két oldalt sorakozott híveinek lelkesült üdvözlése mellett vonult őexja a templomba, melynek bejáratánál szintén diadaliv állott, s ajtajánál őt Szűcs József helybeli érd. alesp. lelkész a nagyobb számban összejött vidékbeli papsággal az előirt szertartás szerint fogadta. A templomban adott áldás után őexja a plébániára tért. De valóban mélyen megható volt a népnek ama ragaszkodása, tisztelete s kegyelete, melynek jeleivel a főpásztort a templomon végig mentében elhalmozta. A kezét, ruháját csókolá, a mellé tolongó nép áradásában alig haladhatott.... Kicsiny, nagy boldog volt, ha közelébe juthatott. — A plébánián Dankó Mihály főesperes és Bállá József alesp. vezetése alatt először is a vidéki papság tisztelgését fogadta; jelen voltak: Timber Ferencz mezőtárkányi, Klampaczky Alajos szihalmi, Újhelyi Alajos sarudi érd. alesp.-plébánosok, Farkas Vilmos poroszlói, Szmida Viktor komiéi lelkész, Novák, Koncz, Fábry káplánok stb. A főpásztor üdvözlésére megjelent Gráfl Jenő poroszlói birtokos is. — A reggel tisztán virradt, s már alig remélhetett módon lehetővé vált, hogy a bérmálás, a legszebb rendben künn a szabadban volt végezhető. Azt előzőleg őexja hét órakor csendes misét olvasott, s ez után szószékre lépett, tartva ismert ékesszólásával, gyönyörű, világosságával lebilincselő fejtegetéssel s hívei iránt érzett szeretőjének áttörő s áthevitő melegével szentbeszédet a kath. egyházról, mint üdvintezményről, melyben az élet bajai és mindennemű csábjai ellen a lélek a vigasz s erősség forrását találja meg. Kezdetét vette aztán a bérmálási ténykedés, mely alatt 1332-en részesültek a szentségben. Tizenegy óra felé vonult vissza őexcellentiája körmenetileg a plébániai volt az intézeti növelésben. Nemcsak az által, hogy nemesítette érzelmeinket, szelídítette, finomította kedélyünket, lelkületűnket, s gyarapította hasznos ismereteinket, de nem egy esetben az által is, hogy kisebb-nagyobb mértékben egész életünk sorsára s jövőjére nézve befolyással volt. Ezt én igazolhatom legjobban, aki egész jövőm s életpályám alapvetését legnagyobb mértékben a Foglár-intézetben szerzett — s később is nagy buzgalommal s ügyszeretettel kultivált, — zenei ismereteimnek köszönhetem. A foglaristák zenekara, azon időkben, épen olyan élvezetet szerzett az egri közönségnek, mint napjainkban a katona-banda. A kanonokok és a tanárok névünnepe alkalmából a Foglárbeli zenekar mindig kirukkolt, s alkalomszerűleg vagy ebéd alatt, vagy e s t v e játszott, ez utóbbi esetben künn a szabadban, lampionok mellett, rendszerint nagy hallgató közönségtől környezve. A kanokokat, mint a Foglár-intézet jótevőit tisztelte meg az intézeti zenekar névünnepök alkalmából. Mert, miként manapság, akkor is voltak az intézetben növendékek, kikért az egri főkáptalan tagjai fizették a növeltetési dijat. — Ami pedig a gymnásiumi tanárok megtiszteltetését illeti, azokban az időkben a tanuló ifjúság — már házi növelésénél fogva is, — sokkal igazabb, bensőbb, s nagyobb tisztelettel, szeretettel, ragaszkodással, s hálával viseltetett tanárai, s azok fáradozásai iránt, mint a mai fiatalság. S e nemes érzelmeit sietett is a tanárok iránt minden alkalommal kimutatni. Abban az időben egv-egy tanár névnapja valódi ünnep, — a direktoré meg pláne sátoros ünnep volt, melynek fényét a tanuló ifjúság, szavalatokon s éneklakba, hol később a közbirtokosság, a községi elöljáróság és iskolaszék tagjai mutatták be hódolatukat. Hosszabb, eszmegazdag rögtönzetben intézte mély hatású szavait őexja hozzájuk. fejtegetve a hit szükségét s áldásait. Ebédnél, melyen a közbirtokosság két képviselője is részt vett, ő excellencziája poharát emelte a lelkész működésének áldásos sikereire, s a közbirtokosságra, mint egyházvédnökségre, mely buzgó, áldozatkész támogatásával a hitélet emelésének egyik hathatós tényezője. Délután öt órakor hagyta el a főpásztor Bessenyőt, bandériumtól kisérve egész Dormándig, s a községen végig ünnepi díszben álló hívek lelkes üdvözletei és szeretetnyilvánitásai között. Öröme lehetett a főpásztornak híveiben, s ezek boldog nap emlékét őrizhetik meg. — Miklós Gyula, szőlőszeti és borászati kormánybiztos f. hó 2-án városunkban Zsendovics József kanonok ur vendége volt. Ide jövetelének különben czélja volt, hogy a tavaszi munkálatok előhaladottságáról a tanfolyammal kapcsolatos telepeken tudomást szerezzen; továbbá hogy a zöldojtás a telepeken és esetleg egyeseknél is, mily sikert helyez kilátásba, és van-e szükség itt a zöldojtási tanfolyam létesítésére ? A kormánybiztos ur 3-án tovább utazott. — Gyászhir. A magyar cisterczi rendnek újabb gyásza van. Gerlach Benjámin, nyug. perjel s főgymn. igazgató, f. é. juu. hó 1-én 67 éves korában Zirczen elhunyt. — A boldogult évtizedeken át volt a székesfehérvári cist. rendház főnöke és az ottani főgymnásium szeretve tisztelt s kegyeletes hálával emlegetett igazgatója. Bold. Gerlach Benjamin, mint a természettudományok szakavatott, szenvedélyes művelője volt hazaszerte ismeretes. — A szabadságharcz után az egri cist. fogymnásiuinnál is tanárkodott a boldogult, s egri polgártársaink közt még számosán vannak, kik, mint a boldogult jó ismerősei, vagy tanítványai, szívesen emlékeznek vissza a közkedveltségben állott, s hazafias érzelméről is jól ismert tanárra, mely utóbbi nemes tulajdona egy alkalommal csaknem végzetessé lön ránézve. A boldogult ugyanis egyebek közt egyik alsó osztályban Magyarország földrajzát is tanította, s Zemplén megye tanítása alkalmából a növendékekkel azt is föíjegyeztette, hogy Zemplénben fekszik Monok község, Kossuth Lajos nagy hazánkfiának szülőhelye. Az absolut kormány spitzlijei, — minők azon időkben, fájdalom, Egerben is termettek, — ezt a dolgot besúgták az akkori megyefőnöknek, aki szigorú vizsgálatot rendelt el Gerlach tanár ellen. De akadt ám a derék tanár tanítványai közt egy nem kevésbbé derék tanuló, aki neszét véve a bajnak, nyomban összeszedte tanulótársaitól a földrajzi jegyzeteket úgy, hogy a megejtett szigorú vizsgálat már egyet se talált. E derék tanuló — megérdemli, hogy nevét följegyezzük, — néhány év előtt elhunyt, közkedvelt- ségü polgártársunk s barátunk: néh. Kölln er Lórin ez gyógyszerész volt. — Galamb-lövés. Az egri vadász-sport-kedvelők néhány tagja, beli előadásokon kívül, rendszerint még pásztorjátékok, úgynevezett „ecclogák“ eljátszásával is emelte. Ezek az ecclogák a mi időnkben, a közép- és főiskolai növen- dékségünknél a középkorban, egész a múlt század végéig divatban volt, úgynevezett „iskolai drámákat“ helyettesítették. Magok a nagyobb szabású főiskolák európaszerte úgy voltak berendezve, hogy ily iskolai színmüvek előadására teljesen fölszerelt színpaddal, s színteremmel bírtak. Az egri érseki lyceum szintermében a remek szerkezetű színpadot a lyceum akkori gondnoka, P. A. az 50-es évek elején egy éjjel teljesen szétbontatta, — mert az akkori egri Bach-huszárok német diátristákat akartak bele telepíteni. Az iskolai drámáknak s később az ecclogáknak mindig nagy és elegáns néző közönségük volt. Nagy kár, hogy kimentek divatból. Bizony sok tekintetben többet értek, mint a mai nap divatos — műkedvelő előadások. A Foglár-intézeti zenekar élményeiből hadd csevegjek el egypár epizódot. Az egyiknek adjuk azt a czimet, hogy: „A b é k á k.“ Egy alkalommal, valamelyik cisterczi tanárunk névnapján, délben, a cisterczia-rendház refectoriuma előtt, a folyosón muzsikált a Foglár-banda. Szokás szerint magunk, bandisták, ebéd- után lévén, jó kedvvel, takarosán fujtuk. Jól voltunk lakva túrós csuszával, mert épen péntek, tehát böjti nap vala. Benn a refectóriumban pedig, a mi zenénk által is élénkített vidám lak- mározás közben, valamelyik jó kedvű, s szellemes ötletű tanárnak
