Eger - hetilap, 1889
1889-06-04 / 23. szám
185 alább is egy hónapot kivan, s mert a megyebizottság előbb nem tart ülést. II. A Szalay-féle sikkasztás. Szalay László volt mezei rendőrkapitány fegyelmi ügye, (kinek resszortjába tartozott a közmunka-ügyek ellátása is) szintén a befejezés stádiumában van. Az első és másodfokú büntető bíróság ugyanis Szalayt egy- értelmüleg két évi fogházra Ítélte. A megyei közgyűlés részéről pedig, a kir. építészeti hivatal előterjesztése alapján, mintegy 4600—4700 frt hiánynak törlése mondatott ki, mint olyannak törlése, mely természetben beszolgáltatott ugyan, de ez a zavart könyvvezetés mellett okmányokkal nem igazolható. Ezzel szemben a közmunka és közlekedésügyi minisztérium azt határozta, hogy a törlés kérdésében érdemleges Ítélet csakis a Szalay László ellen megindított bünfenyitő eljárás eredménye után lesz hozható. De e részben az a sajátságos helyzet állott elő, hogy a büntető bíróság magát illetéktelennek mondotta a megye által törültetni rendelt 4600 frtnyi hiány s illetőleg sikkasztás megállapítására. Hogy tehát a miniszteri rendelet miképen lesz most a büntető biróság elvi kijelentésével szemben végrehajtató, gondolkozás tárgyát képezi. Mártonffy megyei főügyész különben a kir. tábla Ítélete ellen felebbezést adott be. A párisi kiállításra utazóknak. Miután úgy vagyok értesülve, hogy városunkból s megyénk területéről a nyár és ősz folyamán többen készülnek a közelebbről megnyílt, s nagyszerűsége és terjedelme által, állítólag, minden eddigi világkiállítást messze fölülmúló, párisi világtárlatot meglátogatni, azt hiszem, nem teszek fölösleges szolgálatot, ha e lapok t. olvasói közöl azoknak, kik a párisi világtárlatot megnézni szándékoznak, saját személyes tapasztalataimból, ki már ilyetén kirándulást tettem, s az alkalommal Parisban három hétig laktam, tájékoztatóul egyetmást elmondok. Igaz, hogy az angol azt tartja, hogy „Times is money“ — az idő pénz. — De sok embernél, aki nem rendelkezik az angolok erszényével, a pénz sokkal becsesebb jószág az időnél, s igy legtöbben arra fognak törekedni, hogy a párisi világtárlatot minél olcsóbban láthassák meg, s igy ezeknél nem annyira az idő, mint inkább a pénz a főkérdés. Egy dolog bizonyos, s ez az: hogy az ember soha Párist olcsóbban nem láthatja meg, mint a jelen alkalommal, s ha tekintetbe vesszük, hogy ez utazása még egy nagyszerű világtárlat megszemlélésével is egybe van kötve, valóban nagy mulasztást, mondhatnám: bűnt követ el maga ellen, ha módja lévén hozzá, ezúttal a párisi kirándulást elmulasztja. Az első fontos kérdés mindenesetre az úti költség lévén, hában jártunk. Az intézeti uniformis állott: erős bőrcsizmából, szürke nadrág-, mellény- és zsinóros atillából, s katona sipikából. Ez egyenruhát, télen át, vörös galléros barna köpeny egészítette- ki. A sorkatonaságnál akkor időben az altisztek sipkájok szegélyén arany-paszomántot viseltek. — Nálunk az első eminensek kaptak arany-paszomántot. — Azon idők szerint tudniillik számsor szerint osztályozták az iskolákban a tanuló ifjúságot. Voltak jelesek (eminensek), első, másod- és harmad-osztálybeliek (classis primae, 2-ae, 3-ae) tanulmányi előmenetelük, vagy hátramaradásuk szerint. A mai „elégtelen“ tanjegy a „classis 2-ával“ kezdődött. — Amelyik Foglárintézetbeli növendék tehát kivívta magának azt a dicsőséget, hogy a maga iskola-osztályában első eminens lehetett, nyomban rávarrta sipkájára az arany-paszomántot az intézeti szabó, — akkoriban Buko vies uram, néhány év előtt elhunyt, lengyel származású, derék iparos polgártársunk. Az én időmben a gymnáziumnak csaknem minden osztályában foglárista volt az első eminens. Ma is büszke vagyok rá, s fennen dicsekszem vele, hogy az összes nyolez év alatt, melyet az intézetben töltöttem, folyton arany-paszomántot viseltem a sipkámon; — s talán végzetes lett volna rám nézve, ha valamelyik iskolatársam megelőz vala. Pedig erős versenytársaim voltak : az alsóbb osztályokban Pacor Albert, pár év előtt elhunyt honvéd altábornagy; a felsőbb osztályokban pedig Majorossy (Schweitzer) János, debrői földműves szülék gyermeke, — ma kalocsai p ü s p ö k. De ezek se bírtak legyőzni. erre nézve, az „Eger“ lap utóbbi számában említett, s a budapesti iparoskor által f. é. jun. hó 29-én rendezendő párisi kiránduláson kívül, — legajánlatosabbnak mutatkozik ama három rendbeli kirándulás, melyet a magyar államvasutak városi menetjegyirodája, külön vonattal, f. évi jul. 2-án, továbbá aug. 10-én, s végül szept. 10-én Svájczon keresztül rendez. Ez utazásnál a menettérti jegy (.oda és visszautazásra) I. o. 100 frt II. o. 74 frt III. o. 50 frt. Párisbau 8 napi teljes ellátással együtt I. o. 185 frt. II. o. 137 frt. III. o. 100 frt. Az odautazásnál a vonat nem időz sehol; de a visszautazásnál az ut tetszés szerint bárhol megszakítható, miután az utazási jegy 45 napi érvénynyel bir. Akik ellátással együtt váltanak jegyet, azok számára Párisban 12 fogadó áll rendelkezésükre, melyekben étkezhetnek, s melyek közöl több van a kiállítás területén, köztük a hires Brebantféle Restaurant, az Eiffeltorony I. emeletén. Hát ez bizony aránylag elég jutányosnak, sőt olcsónak is mondható, mert Párisban 8 napi tartózkodás alatt annak az utasnak, aki III. osztályú jegygyei utazik, egy napi élelmezése és elszállásolása nem kerül többe 6 frt 25 krnál. De azért én még sem ajánlom, hogy valaki, akármely kirándulási vállalattal utazik, ellátással együtt váltson jegyet. Nem pedig a következő okokból: Az ilyen vállalkozási kirándulásnál két-három embert szállásolnak el egy szobába, s az utas, a ki egy-két jóbarátjával, vagy ismerősével utazik, nem biztos benne, hogy ezekkel kerül közös szállásra. A rendezők ezt nem igen szokták figyelembe venni. Továbbá igaz, hogy az étkezésre 12 fogadó van kijelölve, a város különböző részein, s a kiállítás területén; de a roppant világvárosban, annak sok-sok ezer vendéglője közül hol keresse meg az idegen s járatlan utas, kivált ha még hozzá nem is tud francziául, — a 12 vendéglő egyikét, hol neki az ő jegyére ebédet adnak ? S még hozzá nem is olyan ebédet, aminőt maga az utas enni szeretne, hanem aminőt az illető vendéglőben eléje tálalnak. s amelyet utóvégre is meg kell ennie, akár Ízlik, akár nem, ha éhen maradni, vagy uj ebédért fizetni nem akar; szóval ez a kirándulási élelmezés, minden képzelt olcsósága mellett is, rendkívül sok kellemetlenséggel van összekötve, s ha még hozzá az ember nem bir egy jó adag élelmességgel, — mit bátran ,,szemtelenségnek“-nek nevezhetünk. — a nagy tolongásban, élelmes emberek közt., könnyen megtörténhetik rajta, hogy felkopik az álla. Aztán meg a magyar ember, még Párisban is, akár a városban van, akár a kiállítás területén, jobban szeret magyar vendéglőben, magyar csárdában magyar konyhát élvezni, mint párisi kotyvalékot, — magyar vendéglőt, s magyar csárdát pedig könnyen talál az ember úgy benn a városban, mint a kiállítás területén. (Folyt, köv.) Csak azt érték el, hogy velem együtt első eminensek lettek sub clausula. — Ez az igazi diák büszkeség! - (Minthogy „sub clausula“ beszélünk, záró jelben azt is megemlíthetem, hogy — pajkossá g dolgában sem igen engedtem át másnak az elsőséget.) * A zene- és ének művészetben Bauer Ferencz, egri székesfőegyházi zenekari tag (akkor „choralistáknak“ hitták őket), egy igen képzett, s minden hangszerhez értő cseh muzsikus oktatott bennünket; de csupán az intézet azon növendékeit (mintegy 20—24), akiknél bizonyos mértékbeli zenetalentum és hajlam vala fölismerhető. Intézeti zenekarunk a katonai zenekarok mintájára vala szervezve, s tisztán fa- és rézfuvó hangszerekből, rendszerint 3 búgósip (klarinét), 2 fuvola, pikula, 2 fagót, 3 trombita, 2 vadászkürt, egy bombardon, nagy és kis dob s réz-üstökből (czintányér) állott. Elmondhatom, s még ma is sokan vannak Egerben, akik emlékeznek rá, s bizonyithatják, hogy zenekarunk, a derék, s ritka buzgalma Bauer karmester vezetése alatt, meglepő haladást s eredményt mutatott fel, mert nemcsak holmi tánezdarabokat, hanem az akkor divatos operákból egész pot.pourrikat, nyitányokat, sőt egynémely nagyobb szabású zenekari müveket is — hozzánk, gyermekekhez mérve — igen szép szabatossággal játszottunk, annyira, hogy még a nagy zene-ismerő és zenekritikus Pyrker érsek is szivesörömest hallgatott bennünket, s valahányszor csak székvárosában tartózkodott, csaknem minden héten kellett előtte játszania a Foglárintézeti zenekarnak. S e zenetanulásnak megbecsülhetetlen, rendkívüli fontossága *
