Eger - hetilap, 1889
1889-06-04 / 23. szám
23-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Junius 4-én. Előfizetési díj: Egész evre . 5 frt — kr Félévre . . 2 rí 50 ,, Negyed évre. 1 n 30 V Egy hónapra — n 45 „ Egyes szám — n 12 n Hirdetésekért minden 3 hasábo20it petit sorhely után 6, hélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilftérben egy peiit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széckenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az iparostanulók rajz- és munkakiállitása. Az iparostanulókat oktatni, haladásra inteni, abban kitartásra birni, jobb és czélszerübb mód a kiállitásuál nincs. A kiállítások czélja a nemes versenynek felébresztése, a szebb, jobb, hasznosabb és czélszerübb dolgoknak megtanulása, a gyengéknek serkentése, a különféle iparágaknak előbbvitele, tökéletesbitése, egyszóval: igazi küzdelem, a létért. Miután az inasmunkakiál- litáson minden egy éves tanulónak részt kell venni a felsőbbi rendeletben megjelölt módozat szerint, az általa előállított saját szakjába vágó készítményével: óhajtandó volna, hogy az iparosmester urak ezen ügyet jóakaró közreműködésükkel minél jobban támogassák. Kiállításunk üdvös eredménye a jövőben lesz legjobban érezhető, a midőn a mesterek tapasztalni fogják tanulóik előhaladását, midőn a kiállítások helyes és igazi czélja iránti ismeret általánosan elterjed. A jövő fog megtanítani arra, hogy a munkakiállitás erkölcsi és anyagi hatása nemcsak nemzetgaz- dászati, hanem társadalmi és humánus szempontból is megbecsülhetetlen. A t. egri ipartanodái felügyelő bizottság határozata folytán az iparostanulók ez idei rajz- és munkakiállitása pünkösdkor, vagyis f. junius hó 9, 10, és 11-én fog megtartatni a belvárosi községi iskola nagytermében, melyen képviselve lesz a fém-, fa-, bőr-, ruházati- és vegyesipar. A kiállítás a kitűzött napokon minden dij nélkül megtekinthető délelőtt 9—12-ig, délután 3—6 óráig. — Reméljük, hogy a munkakiállitás a müveit lelkű közönség tömeges látogatásával és részvételével igen szépen fog sikerülni és ez fogja igen fontos alapját képezni Eger város ipara előhaladásának és felvirágzásának. Eger, 1889. junius 4-én. Derszib Rudolf, ipartanodái igazgató. Az egri sikkasztások. E czim alatt a „Budapesti Hirlap“-nak a következőket Írják Egerből: I. A Lőrinczfi-féle sikkasztás. A méltán hírhedtté vált egri sikkasztások vizsgálata immár teljes befejezést nyert. A három évig tartott vizsgálat eredménye az, hogy az elsikkasztott 40,000 írttal szemben födözetül alig 6 — 7000 forint mutatkozik. A ki a vizsgálat összes iratait átolvassa, különösen két dolgon csodálkozik el. Először azon, hogy a végtelen slendriániz- mus rendszerét, mely valóságos melegágya volt a hivatalos bűnöknek, hogyan tarthatták fönn hosszú éveken keresztül ? Másodszor, hogy mennyi könnyelműség, mily alapos hiánya a szakképzettségnek s mennyi bűnös mulasztás kellett ahhoz, hogy egy ember, egy elhájasodott, nehézkes és sok részben bamba ember, észrevétlenül 40,000 frtot sikkaszthasson el csupán tőkében! A sikkasztást L őrin ez fi János, volt városi közgyám, ki most hihetőleg Amerika szabad ege alatt mulatozik, 1881-től űzte tervszerűen. A legelső sikkasztást az 1881. év május havának elején követte el, a mikor leányát adta férjhez egy katonasági tisztviselőhöz. Elsikkasztott pedig akkor 2100 frtot a Szilvássy-árvák készpénzvagyonából. Ettől fogva kisebb összegeket (100—200 frtot) sikkasztgatott egész 1886. év junius haváig. Sikkasztásainak összege ekkor már megközelítette a 10,000 frtot s működésére egyik egri lapban az akkor még hivatalban volt de állásában már nagyon megingott T a v a s y Antal polgármestert figyelmeztették s a városban szájról-szájra járt a hir, hogy az árvák vagyonát nem kezelik tisztán a város közházában. Minthogy tehát Lőrinczfi tornyosulni érezte maga fölött a felhőket, gyorsan akarta befejezni pályafutását, 1886. julius havában egyszerre nem kevesebb, mint 6000 forintot sikkasztott el Friedmann Dávid árváinak vagyonából, s rövid időközben, október elején, 19.560 frtot Schwarcz Irma kiskorú vagyonából. Ekkor már megelégelte működését és várt a következő év (1887) decz. hó 12-éig, a mikor az összes félévi kamatokat, a pénztári készletet s a deczember hó 1-től befizetett összegeket (mintegy 5000 frtot) vette magához. Ezzel aztán deczember 12-én éjjel eltűnt Egerből s hasztalanul kutatja a rendőrség máig is. Konstatálva van, hogy régi időtől kezdve az árvapénzekkel mindig úgy bánt, mint sajátjával; abból minden árvaszéki engedélyezés, jóváhagyás nélkül kölcsönöket adott, s a mi meg nem állapítható összegű pénz e réven elkallódott, nincs is benn a fönnebb jelzett 40.000 írtban. Lórinczfin kivül súlyos gyanú terheli Szúr mák Rezső már elmozdított árvaszéki ülnököt. A sikkasztások könnyűsége leginkább az Eger város árva- székénél dívott, rendszer helytelenségéből magyarázható ki. A közgyám ugyanis, a legcsekélyebb ellenőrzés nélkül, jogosítva, sőt kötelezve volt pénzek átvételére, s ezzel szemben nem volt gondoskodva megfelelő biztosítékról, hogy a visszaéléseknek eleje vétessék. Megkönnyítette még a sikkasztásokat az a körülmény is, hogy az árvák vagyonait nem összesítve, hanem egyén eukint kezelte, következőleg, ha valamely árvavagyont megcsonkított, ez csakis akként lett volna földeríthető, ha a törvényszerüleg megszabott pénztárvizsgálat és rovancsolás minden egyes árva tömegére ki lett volna terjesztve. Ez azonbon csaknem fizikai lehetetlenség. Pénztárvizsgálat különben, (a mi rendkívül szembeszökő s a fölfüggesztett polgármesterre nagyban súlyosító) 1881-től 1887. év végéig, tehát hat év alatt háromszor volt csak, s a gyámi főkönyvnek egyetlen lapján van 17,000 frtot meghaladó sikkasztás elszámolva, felülvizsgálva és jóváhagyva a számadás. A könyveket oly rendszertelenül s annyira zavartan vezették, hogy pl. a gyámi főkönyvek sok esetben a vizsgálat alapjául sem voltak elfogadhatók; sőt e miatt számos sikkasztásnál az sem volt megállapítható, hogy a sikkasztás mikor és mi módon történt. Az elsikkasztott összeggel szemben födözetül áll: 1. Lőrinczfi János tiszti óvadéka s elárverezett vagyonúiból befolyt vételár, körülbelül 6000 frt. 2. A fegyelmi vizsgálat által a mulasztó tisztviselők (polgármester és főszámvevő) ellen esetleg megállapítandó összeg, melynek biztosításául, a polgármester és számvevő vagyonára, már a vizsgálatot megelőzőleg 20 ezer forintot jegyeztek elő zálogjogilag. A fönmaradó, 14 ezer forintnál nagyobb összeg tehát föltétlenül Eger város nyakába szakad. A most jelzett 20.000 forint megtérülése is igen kétes, mert a zálogjogi biztosítást az illető urak vagyonán magánadósságok előzik meg, másrészt pedig kétes: vájjon elmarasztalhatók-e az ellenőrzést elmulasztott tisztviselők ez összegek megfizetésében. A sikkasztások természete s a könyvvezetés és pénzkezelés kétségbeejtő gyarlósága leginkább kivehető Tava s y volt polgár- mester és Csiky főszámvevő védekezéséből.
