Eger - hetilap, 1889
1889-05-28 / 22. szám
176 Az említett községek közül azok, melyek a f. évre iskoláik törvényszerű kifejlesztését kötelezték, elismerésre méltó buzgalommal igyekeznek e részben megfelelni. — így Kompolt és Boczo- nádon az iskolai építkezés elő van készítve, Zsadáuyon az iskola- épület már tető alatt, Karácsond az iskolai helyiség megszerzése iránt a közbirtokossággal folytat sükeresnek mutatkozó tárgyalást, Hevesen az új iskolai építkezés tényleg megkezdetett, Kápolnán az iskolai helyiség átengedésére vonatkozó közs. képviseleti határozat törvényhatóságilag is jóváhagyatott. A pusztai tankötelesek törvényszerű oktatása érdekében ez évben jelentékeny haladás történt, amennyiben a Hatvanhoz tartozó Sashalom-pusztán Csányi Ágoston úr, Adácshoz tartozó Ferencz- tauyán Jaulusz Ferencz úr a tanyai iskolát okleveles tanítóval tényleg megnyitották; most meglátogattam a Heveshez tartozó Sárgatanyát, hol Bischitz Dávid úr az iskola-helyiséget és tanítói lakást már átalakíttatja, s az iskolát pár hét múlva megnyittatja. — Ezekkel pusztai iskoláink száma 11-re emelkedett. A múlt havi jelentésemben említett községeken kivül a regále-váltság-összegnek iskolai czélokra átengedése iránt nyilatkoztak : Sírok és Kis-Köre községek. A Csáky szalmája. Valóságos üres szalmacséplés, — és igy nagyon hasonlít a magyar példa szóhoz, — ama vita, mely a magyar parlamentben pár nap előtt, a vallás és közoktatási minisztérium költség- vetésének tárgyalása alkalmával, Csáky vall. és közoktatásügyi miniszternek a középiskoláknál a német nyelv szigorúbb tanítása ügyében nem rég kiadott, s országszerte oly zajt és megbotránkozást keltett famózus rendelete fölött folyt. A lapis offensionist az idézett rendeletnek különösen amaz intézkedése képezte, mely szigorún meghagyja, hogy a középiskolák felsőbb osztályaiban a német nyelvi tantárgyból maga az előadás nyelve is német legyen. Nokát, hogy ez a rendelkezés csakugyan az, aminek országházban és országszerte elnevezték : germanizáczió, csak a vak nem látja be. Az 1848 —49-iki eseményeket követő absolutizmus alatt, T h u n Leo, akkori bécsi közoktatási miniszter is hasonló rendelkezés által erőszakoskodott a magyar ifjúságot germanizálni. Akkor is ki volt adva a parancs, hogy a középiskolákban a német nyelvet, no meg a hazafiui érzelmek istápolására legveszedelmesebb tantárgyat: a históriát is németül kell trad ál ni. S az éveken át tartott erőszakos kínlódásnak, vajúdásnak mi Az „EGER“ tárczája. Testvérem emlékezete. Esztendeje, vagy tán még nincsen is annyi, A mikor utószor találkoztam véled ; Esztendeje, vagy tán még nincsen is annyi, Mégis be egész más most nékem az élet. Együtt jártunk akkor virágos mezőkön, Virágos mezőkön, csergő patak alján, Reszkető bokornak árnyékos ölében Együtt éledtünk a fülemile daliján. Elnézve szemednek fénylő menyországát Fel se tűnt a patak, mely a rétet mosta, Elmerengve arczod viruló virágán A mezők virágát lábam eltaposta. Elhallgatva ajkad édes csevegését A fülmile dalját meg sem is figyeltem, Mit érdekelt mindez, mikor te voltál ott, Kit szerettem forrón, ki szerettél engem. Esztendeje, vagy tán esztendeje sincsen, Hej be megváltozott, be egész más minden, Járok, kelek most is a virágos réten, De beszédes ajkad nem cseveg már nékem. Nem mosolyog arczod nevető virága; Kereslek mindenütt. Hiába, hiába! . . . Megváltozott minden, egész más lett minden De szivemben azért csepp változás sincsen. lett az eredménye ? Semmi. Absolute semmi. A tanárok titokban maguk is jót nevettek a haszontalan erőlködésen. (Némelyik maga is ép oly kínlódva tanulta be a német praelectiót óráról órára, mint a tanítványa.) A fiuk aztán betanultak egypár nyakatokért constructiót a penzumból; a vizsgálatokon gondja volt professor- nak és discipulusnak, hogy azt felelje, amit ez utóbbi nagyne’ne- zen bemagolt. Ibant, qua poterant. S mikor a középiskolából kikerültek az iíjak, épp annyi német tudományt vittek ki magokkal onnét, mint amennyit oda vittek. Pedig azok egészen más idők voltak ám! Még sem lehetett a magyar ifjúságot terroristikus ukázokkal elnémetesiteni. Sőt a tapasztalás azt bizonyította, hogy ezzel magának a német nyelv hasznos — sőt mondjuk ki: akkor legalább nagyon is szükséges — megtanulásának sokkal több kárt okoztak, mintha simán, szép szerével, jó módjával s ügyes taktikával ügyekeztek volna ifjaink- kal a német nyelvet megkedvelteim. Annál inkább áll ez a dolog, mai viszonyaink között. Nem az a körülmény, hogy középiskoláinknál nagyon is számbavehető kevesen vannak a szó szorosabb értelmében vett német-nyelvtanárok, nem az az ellenszenv, mely a magyar nemzetnél a német nyelv iránt századokon át mindig erősebb és erősebb gyökeret vert; nem a német nyelv szigorú tanításának túlhajtott erőszakolása, hanem főleg azon körülmény fogja az egész Csáky- szalma-intencziőt alapjában megbuktatni, hogy a magyar embernek minden nyelvek közt épen a német nyelv irányában van legkevesebb tanulási hajlama, ösztöne, s kedve annyira, hogy még a gyűlölt, orosz nyelv megtanulásához is több készséget s ügyekezetet tanúsít, mint a német nyelv elsajátításához. Tapasztalásból beszélek. Középiskolai, nevezetesen gymná- ziumi tanuló ifjaink még a görög nyelvben is gyakorlottabbak, hogy ugymondjam: jártasabbak, mint a német nyelvben. Pedig a görög nyelvnél százszorta több nehézséggel kell kiizdeniök, mint a német nyelvnél. Teljesen czéltalan, s igy nagy oktalanság tehát a német nyelv ügyét, pláne a mai napság örökké panaszlott tulterheltetés korszakában, a középiskoláknál, a többi tanulmányok rovására, s a tanuló ifjúság jövőjének veszedelmes koczkáztatására, minden józanabb meggondolás és okos mód nélkül erőszakolni. Mit bizonyít a gyakorlati élet? Azt, hogy azon aránylag kevés magyar ember, kiknek nemcsak specziális hajlamuk és szükségök, de legfőképen kedvező gyakorlati alkalmuk volt a német nyelv megtanulásához, a nyelvet a praxisban könnyen és alaposan el is sajátították, ugyannyira, hogy manapság a müveit magyar emberek nagy része egészen jól, legnagyobb része pedig meglehetősen beszéli, vagy legalább is érti a német nyelvet a Legfölebb csak annyi: Ha a mezőn járok, Nem tapodom többé a kicsiny virágot, Hanem nézem, nézem s elmerengek mélyen, S mint anya a fiát épen úgy kímélem. Megszánja a szivem, letépi a kezem a többi virággal koszorúba teszem. És a temetőben vele felkereslek Hogy a sírban is lásd, mennyire szeretlek. Kazy Viktor. Nyolcz év a Foglár-intézetben. (Emlékeimből.) Arnóthitól. (I. közlemény.) Alig múltam hat éves, midőn az 1840—41-i iskolai évben az egri, Foglárféle vallásos finövelő intézet 'növendékei közé kerültem. Az intézetnek, tudvalevőleg, néh. Foglár György egri kanonok, ez. püspök alapítványa vetette meg alapját, azt azonban, amivé mai napig fejlődött, az egri egyházmegye főpapjaink bőkezű adománya eszközölte. Szintén ismeretes dolog, hogy a korábbi időkben ez intézetbe legfőképen más vallásról a rom. katli. egyház kebelébe tért, úgynevezett „convertita,“ szegény sorsú szülék tehetségesebb gyermekei vétettek föl, kik ott, ha jól megállták helyeket, az elemi iskoláktól kezdve, egész a gymnásiumi tanfolyam befejez- téig növeltettek, s ez idő alatt nemcsak teljes ellátásban, lakásban és élelmezésben, de ruházatban és mindennemű tanításban is egészen „ingyen,“ minden legcsekélyebb dij fizetése nélkül részesültek.
