Eger - hetilap, 1889
1889-05-28 / 22. szám
22-ik szám. 28 -ik év-folyam 1889. Május 28-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoít petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A kápolnai ünnep. F. é. május 21-ikén, Budavára visszavételének 40-ik évfordulóján, a hajnali órákban elkezdtek gyülekezni a fogatok a lyceum-téren. Az eső permetezett, de ez nem akadályozd a serény s hazafias dalköri tagokat a pontos gyülekezésben, kik a lantokra kapva, 7 óra tájban megindultak, hogy kiránduljanak Kápolnára, emelni azon hazafias ünnep fényét, melyet megyénk honvédegyesülete szokott ilyenkor rendezni az ott vívott nagy fontosságú csatában elhunyt hősök emlékére. Impozáns volt látni a borult idő mellett is a hintók s fogatok hosszú sorát, amint az indulás után kifejlődve kanyargóit s vonult végig az ut fehér sávolyán, virágos fák s üde mezők s vetések szegélye közt, hal- mokról-halmokra. A közelgőket nemzeti zászlócskák vidám lobo- gása üdvözlé a hősök sirhalmairól, a megérkezteket pedig ngos és ft. Bideskuthy, kápolnai lelkész úr barátságos csarnokai foga- dák be, hol már ekkor több mások is egybe valának gyűlve az ünneplésre, s folyton érkezének utóbb is a környék urai közöl. Barcsák segédlelkész úr, ki a távol levő házi urat helyettesité, fáradhatatlanul sürgőit a vendéglátásban, mig végre 10 óra felé az idő kiderülvén, a már nagy számban összegyűltek átvonultak a templomba, hol ft. Klampaczky, szihalmi lelkész úr ünnepi requiemet tartott, mely alatt az „Egri dalkör“ zengedezte szívhez szóló kardalait. Az istentisztelet után az impozáns tömeg a templom-téren zászlók alá sorakozva megindult a kápolnai honvédemlékhez, taraczk-durrogások s a Kossuth-induló hangjai mellett, hogy az ünnep másik részét ülje meg. Künn, az újabban díszes vasrácsozattal ellátott honvédemléknél, lobogók között, szép derült ég alatt, a mosolygó májusi virány ölén, a mély áhitatos csendbe merült sokaság hullámaitól környezve, megzendült az egri dalosok ajkán a Kölesey-himnusz, s aztán Farkas Gyula, hevesi szolgabiró úr lépett az obeliszk párkányára, az ő daliás alakjával s pallérozott előadásával siike- rűlt alkalmi beszédet tartva, melyből nem hiányoztak a közelmúlt politikai mozgalmakra való találó czélzások sem. Majd Horváth Gyula úr szavald el Ábrányi Emil egyik alkalmi költeményét ; s végre Csór Gáspár mondá a végbeszédet, melynek különösen a jelenvolt kompolti sváb sógorokat aposztrofáló része mondható kiválólag sükerűltnek. Megmagyarázá nekik a többek közt, hogy most azon hősök emlékét üljük, kik elvérzettek azon földért, melyet, ti svábok, szántotok; kik életöket áldozák azért, hogy ti, svábok, szabadok legyetek: hogy hiába fordultok akár a királyhoz, akár a miniszterhez ügyetekben, mert azok, ha akarnának sem segíthetnének most rajtatok; hogy most magyarokká kell lennetek, mert tudjátok meg, hogy e hazában a király is magyarul beszél csak hozzátok, s e hazában csupán magyar nyelvvel is lehet az ember minden, s a német nyelvvel egyéb semmi sem lehet, legfölebb — katonatiszt! Ne védekezzetek azzal, hogy a hadseregben a német nyelvet rendeli a törvény, mert e törvény csak hadi törvény, melynek a polgári téren semmi ereje. Végre békére s bocsánatkérésre hivá föl a svábokat, kik gondolják meg, hogy ha a magyaron kívül a világ bármely nemzete ellen követtek volna el hasonló vétséget, a legkisebb büntetésük az lett volna, hogy családonként széttelepitették volna a szélrózsa minden irányában! Ily, s hasonló lapidáris gondolatokkal végezvén beszédét a lelkes ifjú szónok, a dalkör éneke s taraczkdurrogás, valamint a sokaság lelkesült éljenzése közt ért véget az ünnepi rend második része. Következett aztán a harmadik: a „magnum áldomás!“ A nagyvendéglö tágas udvarán hűs lombsátorban volt a disz- ebéd, melyre a helyek mind elkeltek, úgy, hogy sokaknak vissza kellett térn’ök. Nem csoda; mert tekintve úgy az ünnepi alkalmat, mint a dalkör részvétét is, de különösen a konyhát, melynek olcsó, gazdag s ízletes volta méltán megszégyenítheti az egri fogadósok konyháit, hatalmas vonzó erők itatása alatt volt a közönség. A lakomán a szebbnél szebb pohárköszöntők úgyszólván egymás nyomába hágtak, mint a vig lelkesedés selyemszállára sűrűn fűzött gyöngysor; elannyira, hogy a dalkörnek alig nyílott alkalma a fogások és pohárköszöntők közé egy-egy dalt közbecsempésznie. A köszöntők közül említést érdemelnek: a Werner Gyuláé, Kemecheié, Csiky Sándoré, Klampaczkyéi, Kapácsyéi, Hellebronthé, Maczky Emilé ... de hova folytassuk ? Csak úgy emlékezhetnénk meg mindről kellőkép, ha külön emléklapot szentelhetnénk e napnak. Azt azonban lehetetlen emlités nélkül hagynunk, hogy a mi kedves Cserey apánk, noha ugyanaz napon a budai ünnepségeken díszelgett, lelkileg mégis közénk röppent, mert Kosa Miklós ur két levelét olvasá fel, melyet ez alkalomból menesztett az ő szeretett kedves hevesi fiaihoz. A diszlakoma a késő délutáni órákba nyúlt be, amidőn is tánczra perdült a fiatalság. Valóban, az idei kápolnai ünnep egyike volt a legsikerültebbeknek. Adja Isten, hogy úgy fényben, mint terjedelemben is zugó árrá növekedjék, melynek habjai: a hála, hazaszeretet, kegyelet, nemzeti fönérzés és büszkeség, szent lelkesedés és buzdu- lás, — üditőleg, ihletőleg s termékenyítve gyűrűzzék át széles e hazát. R. R. Népoktatási viszonyok Hevesmegyében. (A hevesmegyei kir. tanfelügyelő máj. havi hiv. jelentéséből.) A lefolyt hóban Kompolt, Kápolna, Karácsom!, Adács, Hatvan, Makiár, N.-Tálya, Detk, Ludas, Ugra, Zsadány, N.-Füged, Zaránk, Tarna-Méra, Boczonád, Heves, Mező-Tárkány, Bessenyő és Füzes-Abony községekben teljesítettem iskola-látogatást, megvizsgálva mindenütt főleg a tanításban elért eredményt. Hatvan város népoktatásügye a folyó tanévben jelentékeny lendületet vett, amennyiben nem csak rendesebb iskolázás, de jó tanítási eredmény is tapasztalható főleg a rom. kath. népiskolában. Jó tanítási eredményt tapasztaltam még Adácson és a hozzá tartozó Ferenczmajorban, Karácsondon, Makiáron, N.-Tályán, Detken a haladók osztályában, N.-Fügeden a haladók osztályában, Zaránkon, Tarna-Mérán és Bessenyőn a fiuk haladó osztályában, mely utóbbi különösen kitűnt az értelmes, tantervszerű eredményben. Heves városban főleg a kath. elemi népiskolában szintén örömmel tapasztaltam a jó és lelkiismeretes tanítás sükerét, csak az a kár, hogy a rendes iskolába járást még nem siikerűlt keresztülvinni. Az ottani izr. nyilvános iskola úgy kül, mint belélete szintén kielégítő. Füzes-Abonyban sajnálattal győződtem meg, hogy a rendes iskolázás biztosítására irányult egész évi törekvésem nem vezetett kielégítő eredményre, s ennek kell betudni a csekély tanítási eredményt is. — Itt úgy a helyi iskolai hatóság, mint különösen a közs. elöljáróság részérél az isk. kötelességek teljesítésénél komolyabb, s a népokt. törvény rendeletéinek megfelelőbb eljárás szükséges.
