Eger - hetilap, 1889

1889-05-21 / 21. szám

171 — annyi áll, liogy Daróczon is teljesen tönkre van téve az összes széna-termés — mert a rétek be vannak iszapolva, — s a viz- hordta törmelék és gazzal jó vastagon borítva. A rétek mentén levő szántóföldeken elmosta az összes vetéseket és ültetménye- ket, — s a kárban osztozik itt mindenki. A gazdagok és szegé­nyek egyaránt nagy kárt vallottak, s ha csak jelentékeny segély­ben nem részesül e két község — évekig sem fogja kiheverni ezen szerencsétlenséget. — Eddig 6 kácsi, 2 daróczi illetőségű halottat találtak meg az iszapban. — Isten óvjon ilyentől! — A katonai zenekar majálisa, melyet a múlt vasárnap, f. hó 19-én, a katonai karmesterek uyugdij-alapjának javára, az érsekkertben tartott, eléggé népes közönség részvéte mellett, melynek egy jó részét müveit osztályunk képezte, kedvező idő mellett, kielégítő sükerrel folyt le. A „népségnek és katonaságnak“ is megvolt a maga szokott mulatsága. Kedve szerint járhatta, a bokorugró szoknyás, kamaslis konyhahölgyekkel, rikító czigány- zene mellett a csárdást. — Vonatösszeütközés volt f. hó 15-én éjjel a hevesmegye­beli pásztói állomáson. A 63. sz. tehervonat nekiment egy kavics- szállitó vonatnak. Emberéletben nem esett ugyan kár, de a vaggonok közöl mintegy tiz erősen megrongálódott. — A vallásháboritó svábok. A komp ölti svábok nagy­héti ribilliója ügyében a törvényszéki vizsgálat még folyvást tart. Maczki Emil főszolgabíró a múlt héten künn volt Kompokon s a letartóztatott községi elöljáróságot helyettesitette. — Ludá- nyi Béla dr. vizsgálóbíró a Kompokhoz közel eső Kápolnán tartja a vizsgálatot és idáig közel 200 tanút hallgatott ki. A por tehát valóságos monstre-pernek Ígérkezik. A vizsgálat kiderítette, hogy a zendülés tulajdonképeni indító okai Kom po lton kívül kere­sendők. De ezeket éppen a vizsgálat érdekében még ma nem lehet nyilvánosságra hozni. Konstatálták, hogy a gyanú alatt levő kompokiak mostanában éjjelenkint titkos gyűléseket tartanak, e gyűlések után a másnap reggel kihallgatásra kerülő tanuk abla­kán bedörömböznek s életveszélyes fenyegetésekkel igyekeznek azokat a rájuk nézve terhelő tanúvallomások tételétől elretten­teni. Most már bizonyosnak látszik, hogy a törvényszéknek nem­csak vallásháboritókkal, de a magyar nyelv és magyar állameszme ellenségei által fölbujtott és elszéditett emberekkel van dolga. A vizsgálat hihetőleg még egy pár hétig eltart. Érdekes, hogy a bujtogatók eljárásukat mivel mentegetik. Azt mondják, hogy „mikor a törvényben meg van Írva, hogy még az uraknak is muszáj németül tanulni, hát miért nem misézik nekik németül a pap ?“ A Csáky-rendelet s a 25-ik § szellemének e hódítása mindenesetre jellemző. — Labdázó társaságok. A derék „Budapesti Hírlap“ egyik utóbbi czikkében Felméry L. kolozsvári egyetemi tanár, a sport­nak egy igen fontos, és a régibb fiatalságnál nagyon kedvelt, de már jó idők óta teljesen elhanyagolt és feledésbe ment ágára, a láb d ázásra hívja fel, lelkes szavakban, a magyar fiatalság figyel­mét, kimutatva egyszersmind a labdázásnak, mint kiváló, s egyúttal a legveszélytelenebb testgyakorlásnak nemcsak izomfejlesztő s erősítő, de a mellett léleküditő s elevenítő előnyeit. A jeles és praktikus czikk országos figyelmet gerjesztett, s mint a Bp. H. Írja, azóta több városból nyert értesülést, hogy az illető helye­ken a fiatalság újból egész lelkesedéssel fölkarolta s gyakorolja a labdázás nemes sportját. E sorok Írója, fiatal tanuló korából éiénken emlékszik még rá, hogy az egri tanuló ifjúság, lyczeisták, jogászok ép úgy, mint gymnazisták és normalisták nagy kedvte­léssel űzték, rekreaczionális napokon, de egyébb szabad idejükben is, a labdázás és ballonozás (akkor úgy mondtuk, hogy: halmozás) nemes, mulattató s rendkívül élvezetes gimnasztikáját, s a fiatalság e testedző mulatságaiban a tanár urak közöl is számosán részt vettek, sőt magok mentek jó példával elől. Mél­tán megérdemlik, hogy némelyeiknek, kik nemcsak a komoly tu­dományokban, de a métában, duplex rótában, ballon­ütésben stb. szintén vezértanárai voltak az akkori fiatalság­nak, mint pl. M i n i k u s z Vincze, Do miss Gáspár, Farkas Gergely, Mayer Móricz, Schill Ignácz, Schill Athanáz stb. cist. r. tanárok, — neveit e helyütt méltó tisztelettel említ­sük fel a mai tanuló ifjúság előtt, s azt a szerény kérdést kocz- káztassuk, hogy hát a mai egri fiatalság nem volna-é hajlandó a manapság divatos „fumigáló dolce far niente“ helyett, derék elődeinek jó példáját követni a ba'lonozás és labdázás nemes sport­jában, melyek igen hathatós, mondhatnék első rangú tényezők vol­tak ama nevezetes eredményben, melylyel a régi magyar fiatal­ság testi és szellemi derékségben, férfias erőben és bátorságban, délczeg magatartásban, testi fejlettségben stb. a mai elpetyhüdt ifjúságot messze túlszárnyalta. — Humor a könyvészet köréből. — Egy párisi könyvked­velő egykor egy árverésre bocsátott könytár jegyzékében egy igen ritka és becses könyvpéldányra bukkant. Megbízta tehát rendes könyvárusát, hogy a kérdéses könyvet okvetlenül szerezze meg számára. „Mi áron?“ — kérdő a könyvárus. „Minden áron!“ válaszolt a vagyonos könyvkedvelő. — Az árverés napján a könyvárus épen el levéli foglalva, egyik segédét bizta meg azzal az utasítással, hogy a kérdéses könyvet minden áron szerezze meg. Amint a kérdéses könyv elárverezésére került a sor, a segéd hamarosan 10 frankot Ígért érte, s miután senki sem tett nagyobb Ígéretet, már-már leütötték a javára, midőn egy úr berohan, s nyomban nagyobb árt ígér. Ekkor aztán az idegen ur meg a könyvárus-segéd közt csaknem őrült hajsza indult meg a könyvre való tulajánlatban ugyannyira, hogy az utolsó Ígért összeg az idegen ur részéről már 1500 frankot ért el. Erre aztán a könyvkereskedő-segéd meggondolva magát, nem merte tovább hajtani a dolgot, s a kérdéses könyv 1500 frankért az idegen uron maradt, aki — mint csakhamar kisült — nem volt más, mint maga ama könyv kedvelő ur, aki a könyvárust a kérdéses könyvnek minden áron való megszerzésével meg­bízta. így történt ez a „Maison Silvestre“-ben, mint egy lap beszéli. — Epigramm a könyvkereskedésre: „Könyvet írni könnyű, nem kell hozzá más, mint tinta, toll, meg türelmes papír. Köny­vet nyomtatni már valamivel nehezebb, mert a lángeszű íróknak rendszerint olvaskatlan írásuk van. Könyvet olvasni még nehezebb, mert igen sok könyv olvasása mély álomba meríti az embert. De mindezek között a legnehezebb: köny­vet eladni. — Uj zenemű. Táborszky Nándor nemzeti zeneműkereskedé- sében Budapesten, váczi-útcza 30. szám megjelent: „Legújabb budapesti dalok és népdalok” melyek a népszínházban a legked­veltebb népszínművekben énekeltetnek. Énekhangra zongorakisé- rettel alkalmazta Ábrányi Kornél. Számonként ára 50 kr. 1-só szám: Húzzad czigány. . . E dalok akként vannak zongorára alkalmazva, hogy azokat ének nélkül is el lehet játszani, miután a dallamhangok a zongorarészben is bennfoglaltatnak. — Rendőri hírek. Megkerült kelmék. Az országos vásárkor M. F. divatkereskedő „piacz-téreu“ lévő üzletéből egy vég 60 forint értékű finom fekete selymet, K. J. rövidárú kereskedő „piaczutczai“ üzletéből pedig szintén egy 30 forint értékű kék alapszínű fél-selymet, ismeretlen tettesek elloptak. A tolvajoknak helyben nyoma veszett, de mint az egri csendőrségtől értesültünk, a sajószentpéteri csendőrségnek sikerült őket Bürki Andrásné, Jokkel Mihályné és Riz Istvánná állítólag bernátfalvi illetőségű ismeretes vásári tolvajok személyeiben elfogni s a megmotozásuk alkalmával birtokukban talált gyanús tárgyakkal együtt átadni a sajó-szentpéteri főszolgabírói hivatalnak. A jómadaraknál a már említett lopott kelméken kívül, még számos egyébb vásári árú- czikkek is találtattak, melyeknek tulajdonosait - minthogy való- szinűleg vidékiek lehetnek — még eddig kinyomozni nem sikerült. A vizsgálat erélyesen folyik. — Vásári verekedés. Az országos vásár másodnapján, Hra- bina József, Hrabina Ferencz, Smatek József és Hrabina Antal bohusloráczi (Morvaország) illetőségű miskárolók, ittas állapotban, Juhász Bálint [makiári illetőségű hason-foglalkozású földmivest ennek állítása szerint, pusztán kenyér-irigységből, megrohanták és véresre botolták. Az esetről értesült rendőri őrjárat által mindanégyen bekisértettek a rendőrségre, honnan csak kijózano­dásuk után bocsátattak szabadon. A fény. feljelentés megtétetett. — Elfogott vásári zsebtolvajok. Meszárcsik János szepes- sümeghi illetőségű veszélyes utazó zsebmetszőt, kinek neve a fővárosi m. kir. államrendőrségnél nyilvántartott gonosztevők jegyzékében is tüudöklik — Elek Ferencz városi közrendőr, épp abban a pillanatban csípte nyakon, midőn az „Aranyszőllő“ ven­déglő mellett egy földön heverő részeg ember zsebeit készült kifosztani. Ugyancsak hurokra került a vásárban Bánóczki Rózái galgóczi származású, tolvajnő is, a ki mint vásári fosztogató a rendőrség előtt szintén ismeretes. — Büntetésük kiállása után illetőségi helyükre tolonczoltattak. — Tűz. Folyó 20-án d. e. 10 órakor tűz ütött ki a „Mak­iári“ külváros Il-ik negyedében, mely Kreniczki Mihály egri föld- mivelő 405. számú háza fedelének harmadrészét elpusztította. Keletkezésének oka még eddig ismeretlen. A vizsgálat meg- indittatott. — Talált tárgy. A város területén egy csomag kis kulcs találtatott. Jogos tulajdonosa a rendőrségnél átveheti.

Next

/
Thumbnails
Contents