Eger - hetilap, 1889
1889-05-21 / 21. szám
167 a t. miniszter ur intézkedni“, a költségvetés ezen tételénél a választ is meg fogom adhatni. A kormány a tiszafüredi hidat államköltségen szándékozik kiépíteni; minthogy azonban időközben a debreczen-fiizesabouyi vasút építése is czéloztatott és ez a Tiszán áthidalást tesz szükségessé, azon kombináczió jött létre, hogy eme két hid egyesittessék, miáltal nemcsak a hid istápol- tatnék, de a kormány is bizonyos megtakarítást érhetne el. A tervek készen vannak s egy a vasúti és a közlekedésre alkalmas hid felépítésére 350,000 fit van előirányozva. Ha e kombináczió a vasúttal létrejön, akkor körülbelül 608,000 fit az, a mibe e hídnak előállítása az államnak kerülne. Ezen összeg három részletben per 200 ezer frt ulalványoztatnék ki a vasútépítési vállalatnak. A magam részéről azt hiszem, hogy a leghelyesebb és a legkívánatosabb megoldás volt e két hid egyesítése. A vasút, létesítését illetőleg, a tárgyalások még nem lettek befejezve, ezen felül pedig még a törvényhozás sem határozván azon czélzat felett, mely az indokolásban részletesen elő van adva, addig nem tehettem a kivitelre nézve semmi intézkedést; de mihelyt egyrészt a költségvetési törvény szentesittetik, másrészt pedig a törvényhozás ezen helyi érdekű vasút felett egy vagy más irányban határoz, ezen fontos objektumnak kiépítésére meg fogom tenni a szükséges intézkedéseket. A viczinális vasutak segélyezésének tételénél: Szederkényi Nándor a következő interpellácziót intézte a közlekedési miniszterhez: Már előbb is fentartottam magamnak. hogy majd e pontnál, a mely a viczinális vasutak segélyezésére felvett összeget tünteti elő, még némi észrevételeket tehessek azok következtében, miket már megjegyeztem, a tisza-füredi, illetőleg egy kombinált vasúti hid építésére nézve. E rovatnál a viczinális vasutak segélyezéséről van szó, és midőn e rovathoz érek, jogom van e házban talán a keserűség hangján is szólani, mert egy oly vidéket, s oly kerületet képviselek, a mely kerület mintha csak szántszándékosan történt volna, az átfutó vonalak által kikeriiltetve, az Isten háta mögé lett dobva, az ország s annak a kerületnek s vidéknek igazi hátrányára. A t. miniszter ur az imént jegyezte meg, hogy még a helyi érdek is jogosult, ha az a közérdekkel nem ellenkezik. De vajon az a helyi érdek nem a közérdekkel karonfogva jár-e, s nem a közérdeket szolgálja-e? Már nagyon sok utassal beszéltem, de nem hiszem, hogy bárki képviselőtársaim közül, a ki a budapest-miskolczi vasúton utazott és egyszer egy mellék kis szárnyvonalat látott, a mely Gyöngyös felé vezet, és látott egy másikat, mely Eger felé, vezet, térképét elővéve, fejéhez ne kapott volna, és ne mondotta volna azt, hogy micsoda kombináczió lehetett ez, hogy ily óriási területeket és fontos emporiumokat kihagyva, a vasút egész pusztaságon megy keresztül és hogy mintegy megfordítva csinálták azon a vasutat, s megcsinálták a szárnyvonalakat ott, hol a főközlekedési vonal ott megy keresztül, a hol szárnyvonalakkal lett volna pótolható az, a mit fővonallal érnek el. De ezen már most segíteni nem lehet,, bár még időközben lehetett volna segíteni azon, hogy ily nagy közlekedési érdek, milyen pl. az alföld és a felföld összeköttetésében rejlik, és mely már századokon keresztül a közlekedés központja volt,, megvalósittassék. S hiába beszélnek kis herczeg!“ kiáltások hallatszottak; — mire a tömeg nyílást engedett s azon az ifjú főherczeg, Kisfaludy s többek kíséretében, a verbungosok közvetlen közelébe eljutott, a hol is mindannyian nagy kedvteléssel nézték a daliás tánczot. A közben Kisfaludy és az ifjú főherczeg között élénk beszélgetés keletkezett, de oly halk hangon, hogy abból még a legkö- zelébb állók sem érthettek ki semmit. Ezen beszélgetés végeztével, Kisfaludy intésére, a verbungosok abban hagyták a tánczot; az ifjú főherczeg pedig a káplár elé lépve, igy szólt: „Káplár úr! Szeretnék a vitéz ezredbe belépni; kérem, fogadjon el; ne legyen akadály, hogy a katonamértéket még meg nem ütöm, igyekezni fogok rajta, hogy azt mentül elébb megüthessem.“ Mondani sem kell, hogy az ifjú főherczeg ezen szavait a körülálló tömeg szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta; Móri Gábor káplár uram pedig nagy örömmel parolázott bé az ifjú főherczeg- nek, saját csákóját nyomta annak fejébe, egy ital borral megkínálta s nevét a bugyellárisába bejegyezte; annak utánira pedig a 12 dalia, körülfogván a főherczeg regrutát, tiszteletére oly kedvvel és oly lelkesiiltséggel járta el a toborzó tánczot, mint a hogy Isten azt nekiök tudni engedte. A táncz végeztével az ifjú főherczeg, kíséretével együtt, lakására tért; példáját pedig a legények közöl sokan követték, hogy a verbungosok nem győzték őket csákóval és áldomás-itallal. a technikusok s hiába akarják elcsavarni; Magyarországon a régen, századokkal ezelőtt kikeresett forgalmi irányok képezik ma is a közlekedés legegészségesebb forgalmi irányát. E forgalmi irány csak nem régen is egy uj helyi érdekű vasút építése által háttérbe szorult. Akkor is mondtam, hogy semmi kifogásom a helyi érdekű vasutak tekintetében, csakhogy e vasutak csak annyiban vegyék az állami segélyt igénybe, a mennyiben egyúttal szolgálják is az állam érdekét. Akkor a t. miniszter ur elődjének, br. Kemény Gábornak megjegyeztem, hogy a mátrai vasút oly előnyöket kapott az államtól, mint eddig egyetlen vasút sem. Nem csak hogy postai és távirdaí tételei legjobban dotáltatnak, hanem még tehermegosztás is adatott e vonalnak, úgy, hogy ez majdnem egyre megy a kamatbiztositással. De ám legyen; belőlem nem az irigység szól, bár fáj. keserűen érezzük mi ama vidéken, hogy az állam ily bőkezűségével egészséges belföldi összeköttetést lehetett volna Eger városán. Nádasdon keresztül vinni, melyből, további eszközöltetések folytán, hogy úgy mondjam, európai útvonal válhatott volna. A t. miniszter ur a tisza-füredi hid építésére nézve felemlítette, hogy az egy vasúti hid építésével van összekötve: az általa említett vasút iránya is egészséges és egy nagy forgalmi érdek kielégítésére fog szolgálni; ez fogja majd Debreczentől Füzes-Abonyon keresztül Egernek is az egyenes alföldi összeköttetést megnyitni. De itt nem lehet megállani, meg kell csinálni az eger-nádasdi összeköttetést is. Itt ugyan oly nehézségek merülnek fel, melyeket helyi erőkkel lehetetlen legyőzni : de azt hiszem, lesz majd az ország oly helyzetben, hogy ez oly fontos ügyben a bizonynyal nem felesleges áldozatokat meghozhassa. Nagyon szívesen és örömmel vettem tudomásul az előbb azt, hogy a t. miniszter ur a debreczen-fiizes-abonyi vasúttal a hídépítést kombinálni kívánja. Én ezt nagyon helyesnek tartom és csak egyet jegyeztem meg akkor, midőn azt mondotta, hogy ez a hídépítés az állam közvetítésével nagy segélyére lesz a vasútnak is. Igaz, nagy segélyére lesz, de az is igaz, hogy az állam is nyer rajta, a mint a t. miniszter ur az összeget is megjelölte. Es a mint én ezen fontos érdekű vasútnak építési részleteit ismerem, mondhatom, hogy az állam ezenkívül semmiféle, még azt lehet mondani, köteles segélylyel sem kíván az építéshez járulni. Hogy csak egyet emlitsek, a postát és távírdát illetőleg oly formán történik a számTás, hogy az állam kiszámítja, mennyit költ most a postára és ennek megfelelő összeget adja. De ezen vidék, melyről azt lehet mondani, hogy óriási dúsgazdag, termékeny és legszebb vidéke az országnak, ma valósággal ép úgy ki van véve a forgalmi irányból, habár Magyarországon vagyunk, akár csak Amerika egy része volna. Téli hónapokban csak a madár járhatja és közlekedési módja nem lévén, nagyon természetes, hogy élő lény nem keresi fel s annál kevésbbé közlekedhetek a posta. Ott a postakiadások oly kevésre mennek, hogy azt lehet mondani, talán semmit sem tesznek ki. Megengedem, hogy ez tisztán princzipium, hogy az állam csak annyit ad. De ez a közlekedés meg fog nyitni egy nagy postaforgalmat, mert nagyon élénk és népes községek fognak összeköttetésbe lépni egymással, de erre nincsenek tekintettel. Ezen postaforgalom nagy jövedelmet fog előidézni, az államAz ifjú főherczeget szállásán oly rendkívüli meglepetés érte, mely kebelét határtalan örömmel töltötte el. Nevezetesen: ezredének díszesen kiállított formaruhája, a sarkantyús csizmától kezdve, egész a forgós csákóig, volt számára ott kikészítve. Első meglepetésében Kisfaludy ölelésére futott, mint akit a dolog intézőjének hitt; ezután pedig lázas sietséggel igyekezett az angyalbőrbe bejutni; minek megtörténtével nagy kard-csörtetve rohant fenséges atyjához, aki előtt tiszteletes távolban megállván, s őt annak rendje és módja szerint megsalutálván, szólt: „Ezredtulajdonos úrnak alázatosan jelentem, hogy vitéz ezredébe beállottam katonának.“ Az ezredtulajdonos úr, elöljárói komolysággal vette jóváhagyó tudomásul a katonai jelentést, s a kis regrutának választotta pályáján sok szerencsét és fényes jövendőt kívánt; egyszersmind a dolog történetét magának elmondatni kívánta. „Kisfaludy bácsival“ — szólt a regruta — sétán voltunk; útközben a verbungosok mellett haladtunk el, a kik egy nagy fa alatt, nagy tömegtől körülfogva, zeneszó mellett járták a toborzó tánczot. Mi is megállapodtunk ott, s mi is gyönyörködve néztük a daliás szép tánczot ; közben a káplár ur a körülálló legénységhez oda-oda kiáltott: „Csapj fel öcsém katonának, „Szép szolgálni a hazának.“
