Eger - hetilap, 1889
1889-05-21 / 21. szám
21-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Május 21-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt ■ Félévre . . 2 ti ÓO Negyed évre. 1 «1 30 Egy hónapra — 45 Egyes szám — n 12 Hirdetésekért minden 3 hasábOíOit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. r — ■ - ------ .■ _ ______ . .-------• ................................. - ■ ■ ..................................,== R econstructio és szabadelvüség. Megtörtént a Tisza-cabinet reconstructiója, megtörténtek az illetékes nyilatkozatok az újonnan előállott coalitiós kormány két irányadó férfia részéről. Hallottuk Szilágyit a pozsonyi levélben, és beszélt Tisza a budgetvita alatt az általános politikai helyzetről. Mindkét vezérlő egyéniség világosan nyilatkozott a jövő programmjárói — se nyilatkozatok véget vetettek mindazon combinatióknak, találgatásoknak, melyek a reconstructióhoz fűződtek. Mindkét államférfi iránt tartozunk annyi tisztelettel, hogy elhigyjük, hogy a mit mondanak, teljes meggyőződésükből mondják, hogy egyszer jelzett általános programmjukat lelkűk egész erejével megvalósítani igyekeznek. Következéskép nyilatkozataik alapján kell megítélnünk az egész reconstruction Es ha ezt tesszük, daczára annak a határozottságnak és világosságnak — vagy talán épen ezért. — melylyel mindketten körvonalozták álláspontjukat, a legnagyobb bizonytalanságban maradunk a kormány jövő politikája iránt. És miért? Mert szavaik homlokegyenest ellenkeznek, s mert mindkét államférfi egyénisége olyan, hogy inkább törik, mint hajlik, egyik a másiknak alárendelni magát nem képes, compromissnm közöttük létre nem jöhet. Köt ellentétes elem került össze a oabinet- ben, kik ideig- óráig egymás mellett haladhatnak, de sükeres együttműködés tőlük nem várható. Ez ellentéteket hiába akarja Tisza és sajtója nem létezőknek feltüntetni. A gondolkozó közvélemény nem a miniszterelnök taktikus nyilatkozatai, vagy az általa sugalmazott sajtó czikkei után alkot magának képeket a helyzetről, hanem a tények összevetéséből, logikus összefüggéséből alakítja Ítéletét. Szilágyi, mikor kilépett a mérsékelt ellenzék köréből, ez előtt mintegy három évvel, a kör elnökéhez intézett levelében világosan kijelentette, hogy ámbár kilép e körből,,azért, ő mégis marad az, a ki volt: „szabadelvű ellenzéki.“ És pártonkivüli állásában e szavát meg is tartotta. Valamint a mérsékelt ellenzéki körből történt kilépéséig, úgy azontúl is mindig egyik legfélelmesebb ellenfele volt Tiszának és kormányának; hogy csak friss emlékezetben lévő szereplését említsem, ő volt az, a ki a véderő-vita alatt a hírhedt 14. §. ellen a leghevesebb támadások egyikét intézte; s midőn a 25. §-nál folyt vita alatt már folytak vele az alkudozások az igazságügyi tárcza elvállalása iránt, égjük feltételül kötötte ki. hogy az egész törvényjavaslat megszavazása után kész csak belépni a kabinetbe, világosan azért, hogy e törvényért solidarís felelősséget Tiszával vállalni nem akart. Mikor belépett a kormányba, első dolga volt a szabadelvű körben kijelenteni, hogy ő elveit nem változtatta, hanem azokkal együtt lép a kabinetbe. Jött aztán a pozsonyi levél, melyben vázolta programmját nemcsak az igazságügyre, hanem az általános politikára nézve is. Es e nyilatkozatában foglalt politikai hitvallása ugyanaz, melyet az ellenzéki padokon is hirdetett, a melyet a mérsékelt ellenzék 14 év óta hirdet, s a melyre Horánszky Nándor, a mérsékelt ellenzék e jeles vezéregyénisége, bátran elmondhatta minapi beszédében, hogy azt pontonként aláírja. Tehát Szilágyi nem változott az elvekben; s hogy ez elveinek kiviteléhez is oly szilárdul fog ragaszkodni, mint magukhoz az elvekhez, egész jelleméből, egyéniségéből és helyzetéből következik. Ritka embernek adatik meg az, hogy azokat a tanokat, melyeket folytonos tanulmányai folytán helyeseknek ismert fel, s melyeket a tanszéken évek hosszú során át mint helyeseket, és megvalósitandókat hirdetett, — hogy azokat a tanokat a gyakorlati politika terén megvalósíthassa. Még egy közönségesebb akaraterejü ember is szorosan ragaszkodnék azokhoz. Hát még Szilágyi, aki különösen hajthatatlan akaratereje által t.ünik ki elvtársai között. Könnyű megítélni, hogy e tényekkel szemben mit ér Tisza azon nyilatkozata, hogy az eddigi politikában az uj miniszterek belépése által semmi változás sem áll be. Minthogy a tényeket e njülatkozat meg nem változtathatja, sem a tényeknek már előbb történt megváltozását e nyilatkozat nem jelenti, más értelme nem lehet, mint az, hogy csak Tisza nem változott, csak ő nem akar változni, mikor minden megváltozott körülötte. Ez értelmezés adja ama nyilatkozat értékét is; ez értelmezés mondja meg, hogy az a nagy hangú nyilatkozat a miniszterelnök egyéni nézete, az ő ismert szent meggyőződései közé tartozik, a melyek azonban nem csalhatatlanok, sőt a jelen esetben a tényekkel épen ellenkeznek. Ámde ez által igen nehéz helyzetbe jött az egész kormány. Mert egy kormány tagjait a közös elveknek, közös törekvéseknek, a kölcsönös bizalomnak, és ebből származó egyetértésnek kell összekötnie. De hol van itt e közösség elvek és törekvésekben? Hisz e közösség feltételezését egészen kizárja Szilágyi és Tisza egész múltja, s mindkettejök jeien programmja!. Elismeri Tisza is, hogy némi különbség Szilágyi és az ő programmja között létezik, de szerinte e különbség Szilágyinak a távol jövőre vonatkozó terveiben van meg; s ez eltérés súlyos következményeit azzal akarja elütni, hogy hiszen egy kormány sem képzelhető, a melynek tagjai mindenben egyetértettének. Ebben igaza lehet Tiszának; de kettőt kell megjegyeznünk. Egyik az, hogy ha vannak is eltérések a kabinet tagjai között, azoknak nem szabad soha elvi jelentőségüeknek lenni; mert ha ilyenek, az a kormány együtt soká nem állhat meg. Angolország, a parlamentarizmus eredeti hazája, számos példát mutat e tételünk igazolására. így Lord Granville kormánya, habár 1806-ban a legjelesebb államférfiakból alakult, úgy, hogy épen emiatt: „All the Talents“ minisztériumnak nevezték, mégis már 1807-ben felbomlott, mert a róm. káth. kérdésben ellentétes nézetben voltak tagjai. Lord Wellesleynek 1812-ben azért nem sikerült a kormány-alakítás, mert Grey és Granville lordok vissza- utasiták a nekik felajánlott tárczákat, azt adván okul, hogy „a cabinet-alkotás legelső és legéletbevágóbb elve az, hogy annak tagjai kölcsönös bizalommal viseltessenek egymás iránt, és semmi bizalmatlanságra ne legyen okuk.“ — Ezeken kívül is számos példát idézhetnénk, melyek mind arról tanúskodnak, hogy ily coalitiós kormányok rövid életűek szoktak lenni. A másik, a mit soha egy államférfinak sem szabad szem elől téveszteni az. hogy az ily elvi különbségek daczára egybe- állitott u. n. coalitiás kormányok mindig beteges parlamenti életre és a kormány fejének a hatalomhoz való szertelen ragaszkodására mutatnak. Egészséges parlamenti életben, ha a kormány valamely elvi kérdésben — nem leszavaztatok, mert akkor Tisza szerint is mennie kötelesség — hanem ha az ország közvéleménye, sőt talán pártjának egy része is, annyira félzudul ellene, hogy állását
