Eger - hetilap, 1889

1889-05-14 / 20. szám

161

az északkeleti vasút polgárai, a megyei hajdúk, valamint a fáklyákat vivő helybeli telkes gazdák sorfala között. A gyászoló özvegyet Péchy Tamás, az elhunyt leányát és özvegy Kovách Zoltánnét Teleki Géza gróf vezette. A lelkész imája után Vadnay Károly a nyílt sir előtt nagyhatású beszédet mondott, melynek végszavai a következők: Sírodnál az éu hangom csupán erőtlen visszhangja ama mély és erős fájdalomnak, mely barátaid, az imént még képviselőtársaid, tisztelőid szivére nehezül, mióta elköltöztél. S visszhangja egyszersmind ama hő szeretetnek, melyet élni megszűnt alakodról kegyeletkép kell átruháznunk most már emlékezetedre. Nemes alakodat nem láthatjuk többé, baráti nyájas hangodat nem hallhatjuk ezentúl, de a mily örömmel éreztük sokáig köztünk tevékenykedő lényedet, ép oly bánattal fogjuk ezentúl érezui hiányodat. Az enyészet bizonyára csak akkor fogja szivünkből kitörölni a te jóságos képedet, a mikor magunkat is egymás után kitöröl az élők sorából. Bánatunknak némi könnyebbülésre szolgál, midőn ezt sirod szélén hangoztatjuk. Ezután a jelenlevők meghatottan szétoszoltak, mire az ünnepélyes gyász- szertartás véget ért.

— Hymen. — Lige tkuthy Iván, nagyváradi kir. alügyész, még pár év előtt az egri arany fiatalság egyik kiváló, s müveit társas köreinkben még mindig élénk kedves emlékben élő tagja, lapunk kedvelt munkatársa, a múlt szombaton, f. hó 11-én váltott jegyet P a p o 1 ez y Irma kisasszonynyal, özv. Papolczy Ferenczné úrnő kedves és müveit leánykájával, Nagy-Váradon.

— Műkedvelő szinielöadások. Az egri koszorús dalkör az egri önkéntes tűzoltó egyesülettel karöltve, közelebbről együttes értekezletükön elhatározták, hogy a két derék egyesület javára műkedvelő szinielőadásokat fognak, a nyár folyamán az egri színkörben rendezni, s e czélból azon t. hölgyeken és urakon kívül, kik e nemes czélra közreműködésüket már szives készséggel megígérték, még t. müveit hölgyeink s fiatal uraink közöl többeket fel fognak kérni, kik e jótékony előadások létrehozását közreműködésük által elősegélleni, s azok sükerét biztosítani s emelni hajlandók. Annak idején a részletekről is tudósítani fogjuk t. olvasóinkat.

— A katonai zenekar majálisa. A helyben állomásozó cs. és

kir. 60 sz. Appel-gyalogsorezred derék zenekara, a csász. és kir. katonai zenekarmesterek nyugdij-alapjának javára f. é. máj. hó 19-én az érsek-kertben hangversenyt rendez a következő érdekes műsorral: 1. Induló (uj). Waranitschtól. — 2. Nyitány „Rienzi“ dalműből. Wagner. — 3. „Transfusionen“

keringő. Fali. — 4. Aria és Finálé „Ördög Robert“ dalm. Meyerbeer. — 5. „Violettes de Panne“ polka-mazur. Schlüge]. — 6. Egyveleg „Troubadour“ dalm. Verdi. — 7. „Afrika-utazás.“

Polka franc. Souppé. — 8. Bevonulási induló „Saba királynője“ ez. dalm. Gounod. — 9. Románcz „Szerencse-vadászat“ ez. dalm. Souppé. — 10. „Vetés és aratás“; gyors-polka Strauss. — Kezűd lelke megborzadt a gondolatra, hogy hátha az a lánczravert ifjú ártatlanul szenved?

— Nekem soha sem volt ilyen gondolatom! — válaszol a leány; de halk hangjának érzésteljes remegése, keblének indulatos hullámzása és tekintetének állhatatos földresütése nem igen alkalmasok arra, hogy szavát megerősítsék.

— Most már meggyőződéssé vált bennem e sejtelem; — beszél Maryan tovább. — Nem a tudat érlelte meggyőződéssé, hanem az érzés. Éu szeletem önt, Donna Beatrice. . . .

— Megtiltottam önnek, hogy szerelméről beszéljen; — vág közbe a hölgy; — de ön újra visszatér erre a tárgyra. Ha ezután is megszegi tilalmamat, beváltom fenyegetésemet és nem engedem meg, hogy meglátogasson.

Maryan gyakran hallhatta már e fenyegetést szigorúbb alakban ; valószinüleg azt is tapasztalta, hogy az a fenyegetés minden ismétlésnél enyhébb és bizonytalanabb; mert ezúttal, a nagyon határozott és minden ellentmondást kizáró hangon mondott szavakra megdöbbenve áll meg.

— Donna Beatrice, nem ismer ön irgalmat?

— Nem.

— Akkor hát Isten önnel; — válaszol az ifjú nem kevésbé határozott hangon; azután mélyen meghajtja magát és távozni készül.

— Ne menjen el igy, ne váljunk el egymástól haraggal; — szól a leány megváltozott, kérlelő hangon, és Maryan kezét megragadva.

det délut. 4 óra. Belép tidij 30 kr. Kedvezőtlen idő esetén a majális f. é. máj. 26-án fog megtartatni. A kellemes zene-élvezettel egybekötött nyári mulatságot, a jótékony czél tekintetéből is, melegen ajánljuk t. müveit közönségünk pártoló figyelmébe.

— Áz „Egri Dalkör“ 1889. évi május 2-án megtartott estélyén az egylet czéljaira felüladakozni kegyeskedtek: Imre Mikős 8 frt, Fógel Ágostonná furnő 1 fi t, Sajóssy Alajos 1 fi t, Kolossy Gusztáv 1 frt, Scheidl Ágoston 2 frt, Zsendovics József 5 frt, összesen 18 frt Az april 22-én megtartott estélyen: Imre Miklós 10 frt, Fógel Ágoston 1 frt 50 kr., Szolcsányi Gyula 1 frt 80 kr., Simkovics Imre 2 frt, Szabó Ignácz 1 frt. dr. Weintraub 1 frt, 50 kr., Samassa János 5 frt, Hudra Péter 2 frt, dr. Dombay Tádé 50 kr., dr. Glósz 40 kr., Szokolay Lajos 40 kr., összesen 26 frt 10 kr. az egylet nevében fogadják hálás köszönetünket. — Eger, 1889. april 24. Fógel Ágoston, egyleti ellenőr. Buzáth Lajos, pénztáros.

— Húsz év múltán. Tervben van, hogy az egri főgymnásium azon egykori növendékei, kik a nevezett intézet VIII. osztályát 1869-ik évben végezve, ugyanitt együtt tették le az érettségi vizsgálatot, most, húsz év múltán, Egerben találkozzanak. Az érdekes találkozás, melynek részleteiről annak idején eleve fogjuk t. olvasóinkat értesíteni, alkalmasint a f. évi jul. hó folytán fog megtörténni. Az egri fógynm. akkori tanárai, s illetve érettségi examinátorai közöl ma már csak ketten vannak Egerben: ft. Szvorényi József perjel, fógymn. igazgató ur, és Szabó Ignácz, fógymn. nyilv. rend. tanár.

— A kápolnai honvéd-emlék ünnep alkalmából, f. é. máj. hó

21-én, mint biztos forrásból értesülünk, az ünnepen az egri koszorús dalkör is részt fog venni, s közreműködésével fogja az ünnep érdekességét emelni, és pedig a gyászmise alatt Requiemet, a honvéd-szobornál végbemenendő ünnepségen pedig hazafias dalokat fog énekelni. Nem kevésbbé fogja a hazafias ünnep érdekességét emelni azon körülmény, hogy az ünnepen Farkas Gyula hevesi szolgabirő, ismert fiatal szónok is fog beszédet tartani.

— Gyászhir. — Hasselbauer Mihály, ismert jó nevű egri polgár, élete 67-ik évében, f. hó 10-én elhunyt. Temetése, polgártársainak tömeges részvéte mellett, f. hó 12-én ment végbe.

— Hevesről Írja lapunk r. l.-je: „Puchlin Kázmér uj plébánosunk múlt hó 29-én városunkba érkezett. Heves város közönsége nagy lelkesedéssel fogadta az uj lelkipásztort. A város szélén az elöljáróság, élén Marsó Gábor jegyzővel várta, és megérkezésekor Marsó szépen átgondolt beszéddel fogadta. Az üdvözlő beszéd után Puchlin szívből eredt szavakkal köszönte meg a szép fogadtatást, mely után bevonultak a városba. Délután 1 órakor Fülöp István főjegyző vendégszerető házánál volt az ünnepi lakoma, melyen az uj plébánoson kívül az egybegyült értelmiség is részt vett. F. hó 1-én pedig a helybeli olvasókör Puchlin tiszteletére bankettet rendezett, mely alkalommal a

— És miért nem akarja ön, hogy együtt maradjunk, hogy mindig együtt legyünk ? Miért kell nekünk megválni ?

A delnő arezvonásainak ideges megrándulása és szemeinek hirtelen kigyuladása szörnyű belső küzdelmet árul el, de csak pillanatra; a másik pillanatban már mintha elvonult volna a dúló vihar. Donna Beatrice visszafojtott indulattól szaggatott hangon válaszol:

— Mert úgy akarom, hogy megváljunk és mert a kit nem akarok magamnál fogadni, azt nem fogadom el.

Maryan csaknem kővé mered e kemény, kíméletlen és váratlan elutasításra és heves felcsattanó hangon kérdezi:

—- Tehát ennyire gyűlöl?

A hölgy, mintha nem hallaná a kérdést, hallgat; mire az ifjú ismétli kérdését.

— Igen gyűlölöm; — válaszol a leány, de elhaló hangja mély bánatot és nem gyűlöletet árul el.

— Donna Beatrice, én azzal a szilárd elhatározással indultam el hazulról, hogy életbevágó, nagy kérést intézzek önhöz. Akaratom mindig erős és igy most is az; noha gyűlöletének kijelentése igen alkalmas arra, hogy elriaszszon, — engemet nem egy hamar lehet, megriasztani és én előadom kérésemet. Meghallgat ?

A hölgy lehajtja fejét és hallgat.

Legyen a feleségem.

E jelenet után rövid idő múlva Maryan és Beatrice már mint férj és feleség kelnek útra.