Eger - hetilap, 1889
1889-04-30 / 18. szám
18-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Április 30-án. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt ■ - ki Félévre . . 2 n 50 „ Negyed évre. 1 n 30 „ Egy hónapra — * .. Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábo*oit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorheiyórt 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Értekezlet a hevesmegyei gazdasági egyesület érdekében. Megyénk néhány előkelő férfia, tudvalevőleg, f. Iió 28-ára értekezletre hivta -meg Hevesmegye gazdaközönségét a czélból, hogy az utóbbi években elhanyatlásnak indult hevesmegyei gazdasági egyesület további fönállása, s jövője fölött tanácskozzék. Az értekezlet, melyre Hevesmegye kiválóbb, s közügyeink iránt leginkább érdeklődő előkelőségeinek soraiból tekintélyes számmal, — mintegy 80—100, — jelenlek meg. a mondott nap délutáni óráiban nagy érdeklődés mellett tartatott meg. Az értekezletet Isaak István nyitotta meg, ki, mint általán ismeretes, a hevesmegyei gazdasági egyesület érdekét, mint ez előtt is mindenkor, — de főleg az egylet utóbbi, rohamos el- hanyatlása óta, — fokozott mértékben viseli szivén, s ki az egylet uj életrehozása érdekében megyeszerte nemcsak elméletileg szakavatott, s közfigyelmet keltett hírlapi czikkekben, de a gyakorlati téren, megyénk gazda-közönségének körében is, rendkívül élénk, és ami fö: sükeresnek Ígérkező mozgalmat indított meg. Isaak István, talpraesett megnyitó beszédében röviden ecsetelve a gazdasági élet s a gazdasági egyletek körében hazaszerte megindult újabb mozgalmakat, s ama törekvéseket, melyeket, amazok hatása alatt, a magyar kormány közelebbről a hazai köz- gazdasági viszonyok fejlesztése, s emelése körül kifejteni készül, — futólag megemlékezik a hevesmegyei gazd. egyesület bel- életében fölmerült ama sajnos körülményekről, melyek az egyesület működését főleg az utóbbi években annyira megbénították, hogy fölötte ma már a lét vagy nem lét kérdése lebeg. Kp e szomorú körülmény ösztönözte őt és társait, hogy megyénk gazda- közönségét a jelen értekezletre egybehívják a végből, hogy a hevesmegyei gazdasági egyesület, jövendő sorsa fölött eszmét cserélni s tanácskozni szíveskedjenek. Szívből kéri jelenlevő tiszt, gazdatársait, hogy tisztán az értekezlet czélját tartva szem előtt, a nagyfontosságú ügyhöz minden személyes vonatkozások, vagy a múltra való rekriminácziók mellőzésével, tárgyilagosan szólni szíveskedjenek. Végül az értekezlet jegyzőkönyvének vezetésére a hevesmegyei gazd. egyesület az idő szerinti pénztárosát kéri fel. Az első felszólaló Horváth József egri ügyvéd volt, ki a hevesmegyei gazd. egyesület jövő fölvirágzása érdekében igen fontosnak tartja, hogy az egylet székhelye, Gyöngyösről, a megye székhelye- s központjába Egerbe helyeztessék által; — mi ellen az utána felszólalt Kürthy Sándor nyomban tiltakozott. Isaak István, s utána Zalár József, felszólalásaikban okszerű alapossággal kifejtve, hogy mindenekelőtt annak eldöntése forogván kérdésben: vájjon a hevesmegyei gazdasági egyesület jövőre nézve föntartandó-e, mig erre nézve az értekezlet tisztába nem jő, a székhely kérdése szóba sem jöhet. Az értekezlet ezután egyhangúlag kimondja, hogy a hevesmegyei gazdasági egyesület föntartását a jövőben föltétlenül szükségesnek Ítéli annyira, hogy ha az még fönn nem állana, a mai előhaladott gazdasági viszonyok közt most kellene okvetlenül felállitatnia. A második kérdés, mire elnöklő Isaak István az értekezlet figyelmét fölhívta, azon módok és eszközök megbeszélése s javaslatba hozatala, melyek alkalmasak arra, hogy az uj életre hozandó hevesmegyei gazdasági egyesület fölvirágzását előmozdítsák, s azt fontos czéljának s feladatának minél megfelelőbbé tegyék. Erre nézve saját meggyőződése szerint leghatalmasabb ténye- zőnek találja a gazdasági egyesület tagjai számának — mely jelenleg csak 120-at tesz ki — szaporítását különösen az által, hogy abba lehetőleg a földmives osztály is belevonassék. Kas zap Bertalan alispán azt indítványozza, hogy lépjen be az értekezlet minden egyes jelenlevő tagja a gazdasági egyesületbe, mivégből egy aláírási iv megnyitását hozza javaslatba. Kosa Miklós egy állandó fizetéssel ellátott 'gazdasági titkár alkalmazását hangoztatja. Hozzászóltak még e tárgyhoz Kopp él y Géza, ki a czukorrépa termelési szak bevonását is a megye területén létesítendő czukorgyár érdekében czélszerünek találja. A1 tn á ssy Géza, Pol o n kay Endre, Kovács Kálmán, ki ismét visszatérve a több Ízben felhozott ama körülményre, hogy mindez csak úgy létesíthető, haliogy az egyesület székhelye Gyöngyösről, ahol csak tengődött, Egerbe, a megye székhelyére, mint a megyei kulturális érdekek és mozgalmak góczpontjára tétetik át, mi ellen ismét a gyöngyösi érdekek képviselői, élükön Isaak Istvánnal tiltakoztak, daczára több felszólalók, igy Gáspárdy Géza, Imre Miklós stb. érveléseinek, az egész értekezlet mintegy 3 óra hosz- szán keresztül a székhely kérdésében egészen elposványosodott, mig végre 6 órára véghatározattá érlelődött, hogy az értekezlet többsége Egert óhajtja székhelyül azzal, hogy az eddigi gazdasági egyesület egy, az egyesület felvirágzása és biztos fennállására vonatkozó programmot terjesszen elő a legközelebb összehívandó nagygyűlés elé. A kompolti lázadás. Heves vármegyében fekvő Ko m p o 11, jámbor sváb község, eddigelé mindössze is csak egy magyar közmondásról volt geográ- fiailag ismeretes, mely úgy szól, hogy: „Rátartja magát, mint a kompolti kisasszony.“ Hogyan szolgált rá a szerény község az idézett proverbiumra, — ez úttal nem fejtegetjük. De, úgy látszik, a jó kompolti svábok kevesellették ezt a históriai dicsőséget, s újabb érdemeket akartak magoknak szerezni arra, hogy ezentúl necsak a geográfia, hanem legalább egy időre a tettes bűnfenyitő törvényszék is foglalkozzék velők, mert f. hó 20-án, husvét szombatján, a feltámadás ünnepe alkalmából, olyan ribil- liót csaptak, amely komolyságánál fogva nemcsak az egyházmegyei, politikai s törvénykezési hatóságok, hanem, nemzetiségi szempontból, az ország figyelmét is hivatva van magára vonni, vele érdemileg foglalkozni, s egyszersmindenkorra leszámolni. A sajnos eset, a folyamatban levő hivatalos vizsgálatból eddigelé nyert hiteles adataink alapján, röviden, a következő. Kompolt, mint kath. hitközség, fiók-egyháza a kápolnai plébániának. A mondott Nagyszombat estéjén B a r'c s á k Mihály kápolnai segédlelkész ment Kompokra a feltámadás ünnepi szertartását végezni. Nevezett káplán ur eleve értesítette a kompolti kántort, hogy miután ő, a káplán ur, németül nem tud, s a kompolti templomban a többi egyházi közszertartást: prédikácziót, keresztelést, esketést stb. is magyarul szokta végezni, ez alkalommal, az eddigi szokástól eltérőleg, a feltámadási ünnepen is magyarul fogja intonálni, hogy: „Feltámadt Krisztus e napon!“ — fölhiván a kántort, hogy az ezt követő feltámadási éneket, a hívekkel együtt, ő is magyarul énekelje. E rendelkezésnek hírét vevén a csökönyös vén svábok, —- különösen vén asszonyaik, — szörnyűképen felförmedének, s meg-
