Eger - hetilap, 1889

1889-04-16 / 16. szám

130 5 frt; Samassa János érs.-urad. igazgató 4 frt, Stephanovszky S. kanonok, dr. Kösztler József 50—50 krt. A hangverseny tiszta jövedelme 90 frt. mely összeg az egri házi szegények közt való kiosztás végett az egri irgalmas-nénék főnöknéjének adatott át. — Az Egri dalkör húsvéti hangversenye előtt lehetetlen, hogy pár jóakaró szót ne emeljünk s közönségünket ne buzdítsuk e minden tekintetben oly pártolásra méltó egyesületünk irányában. Más városokban is vannak dalkörök, de csak kevésben olyan, mely méltán mérkőzhetnék a mienkkel. Es más városokban mit csinálnak? A dalkört portálják, pártolják; ha országos versenyre akar menni, a pénzintézetek, kaszinók, sőt maga a város, meg­nyitják zsebüket, s 25, 50, 100 forintokat tesznek folyóvá dal­köri czélokra; a versenyből hazatérő dalkört diadallal fogadják, tiszteletére diszlakomák s ünneplések készülnek. És nálunk?. . . Az „Egri dalkör“ már fél tizeddel ezelőtt, mint ifjú, haza hozta Miskolczról a szép serleget, de mindez ideig nem volt alkalom áldomást inni belőle. Versenyre kelő dalkörünk adósságokba verte magát, hogy a hazai kultúra oltárán áldozhasson városunk na­gyobb dicsőségére; és három hosszú év alatt nem törlesztheti le adósságait máig, mert nem egy dalestélye deficittel végződött a részvétlenség miatt. Pedig dalkörünk csüggedetlenül küzd és dolgozik, fárad, tanul, halad és fejük; társas életünknek éltető lelke; a zenemiiveltség iránti érdeklődést folyton terjeszti és szítja; idegen művészi erők fölléptetése által az ízlést nemesíti s ritka műélvezeteket nyújt; a társadalmi ünnepségek fényét mindenha emeli; nem hanyagolja el az istentiszteletek czéljait s érdekeit sem; szóval egész hosszú lisztára nyúlnék, ha részletezni akarnék dalkörünk érdemeit, — de melyekről, fájdalom, közön­ségünk évek hosszú sora alatt sem akar érdemleges tudomást venni. Sőt mi több: valóságos ellenséges érzületekkel, felfogások­kal s — horrendum!r— törekvésekkel kelle küzdenie a szegény dalkörnek! És ugyan miért? mi rosszat tettek? . . . És ugyan mikor koldultak, avagy mikor tettek zsebre csak egy krajczárt is érdemetlenül; mikor nem fizették vissza há­romszoros értékű műszolgálattal a dijat. . . ? Pártoló tagjaira támaszkodék eddig; ezek azonban úgy megfogyatkozának ez idő szerint, hogy a tagok dija az évi kiadásokat sem futja; hozzá még hány pártoló (?) tag nem fizeti be a csekélyke forintocskát sem a kívánt időre! — Ily viszonyok között lehetet­len, hogy a legmelegebben ne hívjuk föl t. közönségünk figyel­mét. a husvét hétfői hangversenyre, melyre sikerülvén dalkörünk­nek Sipos Antal, első rangú honi zongoraművészünket megnyer­nie, bizony ritka miiélveknek leszünk részesei! Rendezi pedig dal­körünk e hangversenyét különösen azon czélra, hogy az idei, Sze­geden tartandó orsz. dalversenyre elmehessen. Maga a műsor pedig a következő; I. 1. Szózat a dalhoz. Az „Egri dalkörének irta: Goll János. Énekli a dalkör. 2. a) Romance; b) Ünnepi megnyitó. Szerzé s előadja: Siposs Antal úr. 3. a) Dal a szép Margitról; b) Is, is, is. Szentirmaitól. Énekli a dalkör. — II. 4. Fohász. Huber Károlytól. Zongora (Szentkirályi Albert úr), s harmonium (Hausmann) kísérettel előadja a dalkör. 5. Zongora ábránd. Szerzé s előadja Siposs Antal úr. 6. Rajnai bordal. Liszt Ferencztől. Zongora (Szentkirályi s Pokorny urak) kísérettel elő­adja az Egri dalkör. — Hogy e műsor dicséretéhez nem kell bővebb kommentár, látni való. Még egyszer ajánljuk a közönség pártolásába derék dalkörünket. — Kitüntetés. Király ő felsége Alaghy Dezső cisf.-r. ál- dozár-, székesfehérvári főgymn. tanárt, s az ugyanottani kath. isko­laszék elnökét, városunk müveit köreiben is jól ismert, s szeretve tisztelt földinket, a tanügy terén évek hosszú során át szerzett érdemeiért, közelebbről a Ferencz-József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. — Az egri polg. Lövésztársulat részéről 1889. april hó 14-én megtartott választás alkalmával megválasztattak a követ­kezők: Főlövészmester Grónay Sándor 125, lövészmester Komá- romy József 131, pénztárnok Matékovits Mór 125. jegyző ifj. Subich György 80. — Továbbá választmányi tagok: Akantisz Jusztin 130, Babócsay Sándor 129, Hibay György 126. Jankovics Dezső 124, Eisenmann Oszkár 122, Kaizer János 121. Csókás István 119, Plank Géza 115, Koncz Lajos 114, Barsy József 102, Boday Aurél 79, Luga László 77. Ringelhann Káfael 75, Euzsin Ignácz 74, Bárdos Bertalan 73, Klein Ignácz 73, Tancsa Lajos 73, Makay Félix 72, Burik István 59. Egedy Antal 59 szav. — Előléptetés. Keleti Izsót, a hevesmegyei kir. állam- épitész-mérnöki hivatal segédmérnökét, müveit társas köreink e kiváló kedveltségi! fiatal tagját, — a közmunka- s közlekedésügyi m. kir. minister, ugyanazon hivatalnál III. oszt. kir. mérnökké nevezte ki. — Tűzoltó egyletünk választmánya folyó hó 11-ik napján tartott ülésében oly határozatot hozott, mely szélesebb körben is érdeklődést kelthet. Elfogadta ugyanis elvben főparancsnoká­nak azon indítványát, hogy az őrtauyálioz tartozó kertben egy fedett kettős tekepálya és mulatóház (pavilion) építtessék; ez utóbbi szétszedhető és hordozható módon állíttatnék: elő, hogy az egylet nyári mulatságainál is használható lenne. A tervezet és költségvetés bemutatására Dr. Danilovics Pál egyleti elnök és a javaslatot előterjesztő főparancsnok: Dr. Pásztor Bertalan kérettek föl. Remélhető, hogy a választmány már a leg­közelebbi napokban végleg dönteni fog a felett, hogy ezen életre­való eszme megvalósuljon-e? Ha a terv csak terv marad: egyedül annak lesz tulajdonítható, hogy a választmánynak mindenekelőtt a folyó évre közgyülésileg megállapított, költségelőirányzat sze- í int 604 frt 57 kr. pénztári hiány fedezetéről kell gondoskodni. Alig hihető egyébként, hogy a választmány ne találná el a leg­helyesebb utat tervének keresztülvitelére, melylyel kettős czél éretnék el, —• egyrészt elevenitőleg hatna az egylet, beléletére, másrészről alkalmas eszközül szolgálna arra, hogy minél többen az egylet érdekkörébe vonassanak. Az ülés további folyamán örömmel vette a választmány tudomásul, hogy az egylet működő tagjaiul nem kevesebb mint tizen jelentkeztek felvételre, s kívá­natos, hogy ennek folytatása lenne a további jelentkezésekben, mert eddig is éppen működő tagokban szenvedett leginkább hiányt az egylet. — Az idei ujonczozás, a honvédelmi m. kir. ministernek a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslata szerint f. é. máj. hó 10-étől jun. hó 20-áig fog megtartatni. A közös hadsereg ujoncz-jutaléka hazánkban 42,711; a honvédségé pedig 12.500 fo. — A hatvani czukorgyár már teljesen fölépült, s hir szerint pár hét múlva megkezdi működését. Ez a gyár répaszükségletét a szomszéd földbirtokosoktól, az iparhoz nélkülözhetetlen vizet pedig a Zagyvából veszi. Erre van alapítva jelene s jövője. De még meg sem indult, s már is veszélyes versenytárs fenyegeti. Hatvan mellett, nem messze az új czukorgyártól, mely a hatvani Deutsch Józsefé, és társaié, terül el tornyai Schossberger Henrik birtoka, kinek az az ötlete támadt, hogy ö is czukorgyár- rat épit. még pedig Selypen. Hiszen terem répa bőven a szom­széd földeken, vagy másutt, s nem kell félnie sem Hatvannak, sem Selypnek, hogy répa dolgában fónakadjon. De a viz, a viz! A Zagyva jgy tavasz felé bőven adja ugyan a vizet, de az év egyéb szakában ugy leapad, hogy két gyárat bajosan fog tudni kiszolgálni. Ha még hozzávesszük, hogy a magasabb fekvésű Selyp a tiszta vizet kapná, s ezt szennyesen bocsátana vissza a Zagyvába s adná Hatvannak, elképzelhetjük azt a felindulást, melybe Schossberger H.. terve sodorta a hatvani uj nemest. Be is jelentette rögtön a sziráki szolgabirónak, akitől Schossberger telep-engedélyt kért, hogy tiltakozik a terv ellen, mely tönkre, tenné a hatvani gyárat. Akik ismerik a két milliomost, tudják, hogy mindakettő kemény legény, s igy az igazságszolgáltatás érdekes pörnek néz eléje, mely hogy költséges, és éveken át, hú­zódó leszen. arról ügyvédeik élelmessége bőven fog gondoskodni. — Kanyaró. Hevesmegye Pásztó városában közelebbről a kanyaró járványos jelleggel lépett föl. minek folytán az iskolák bezárattak, s a baj tovaterjedésének meggátlására a szükséges óvó intézkedések a megyehatóság részéről nyomban megtétettek. — Rendőri hirek. Pórúl járt tolvaj. — Folyó hó 14-én éjjel 1 órakor Berkes Mátyás egri kapás kissé ittas állapot­ban, Domboróczki József Hatvan I-ső negyedbeli földmives padlá­sára galamb-lopás czéljáböl belopódzott; azonban rajta vesztett, mert a gazda fia által, a galambházban kifeszitett drótok közt, melyek az esetleg behatoló macskák elriasztására szolgálnak, a setéiben oly lármát csapott, hogy a házbeliek a szokatlan zajra felébredve a padlásra siettek, hol a jó madarat, mielőtt még elil­lanhatott volna, lefülelték és bekísérték a rendőrségre. Az eset a fény. törvényszéknek feljelentetett. — Talált pénz. A fópiaczon e hó 12-én néhány bankjegyet és ezüst pénzt tartalmazó bőrtárcza találtatott. Jogos tulajdonosa a rendőrségtől átveheti. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) A tartós esőzés az utat annyira elrontotta, hogy utóbbi hetivásárainkon alig volt terménybehozatal. Ennek daczára az árak kissé hanyatlottak. A múlt, hétről jegyzett árak : t. búza 6.60—6.80; vaggonrakomány 6.80—7.10; rozs és kétszeres 5.40—-5.70; kukoricza 5.30—5.40; árpa (vetni való keresett) 7.50—8.20; takarmányárú 6.50—6.80; zab 5.40—5.60 minkint. Felelős szerkesztő: SzaTbó Ignácz.

Next

/
Thumbnails
Contents