Eger - hetilap, 1889
1889-04-02 / 14. szám
108 tisztelettel s elismeréssel szokott megemlíteni. Ezek: Jókai Mór, Vadnay Károly, és Mikszáth Kálmán. Hevesmegye országos képviselői közöl csak kettő került a kormánypárt Ud.vözitö kebelébe. Ezek egyikét: visontai Kováé h Lászlót, Gyöngyös város küldötte. A másikkal : A1 m á s s y Gézával, a kápolnai kerület boldogította fel Tisza Kálmánt. V. Kovád) László, ki betegen fekszik Abbáziában. — nem jöhetett el a szavazásra. Hevesmegye országos képviselői közöl tehát csak egyetlen egy: Aluiássy Géza szavazta meg a 25-öt. Eredmények. Végre megtörtént a szavazás s a kormány orgánumai dics- hymnust zengedeznek a megszavazott 25. §-uak s a megszavazó 109-es többségnek azért, hogy megmentették a parlamentarizmust az utczátúl. hogy manifestalták ország-világ előtt, hogy a józan hazafiság és a politikai eszély mily magasan áll nálunk a felzaklatott szenvedélyek felett. Ezt állítja a kormány a nagy vita eredményéül — elég tévesen. Valóban nem tudja az ember, hogy boszankodjék-e, mikor ily .fonák ferdítéseket lát, vagy nevessen inkább azon a naivitáson, melyet egy magát komolynak tartó lap, mint p. a Nemzet, tanúsít, nem vevén észre, mily rosszul áll neki e naivitás. Mert azt csak senki sem fogja elhinni, hogy ezen, parlamenti életünkben oly kimagasló vitának azok lettek volna eredményei, miket a t. félhivatalos állít! Hisz, azt még az a 253 honatya, kik megszavazták a 25. §.-t. sem hiszi el, hogy e §. megszavazásánál a politikai eszély győzött az elhamarkodás, a józan hazafiság, a sovinismus felett, s hogy a parlamentarizmust e szavazás mentette meg Magyarországon az utcza támadásaitól. Bárcsak igy volna! Akkor nem kellene mesterségesen lelkesíteni azt a nagy lelketlen többséget, mely érezve igaztalanságát, az elért eredményen lelkesedni magától nem képes. Mert a dolog úgy áll, hogy nem tudván a kormány és pártja az egyesült ellenzék támadásainak sem ellenállni, sem azt parírozni, kapkodott fühöz-fához; majd a felségjogokkal akart szemfényvesztő játékot űzni, majd az utczai zavargásokkal egy színvonalra akarta az ellenzék actióját leszállítani, s midőn egyik sem sükerült, sőt mind hangosabban követelte a nemzet a sérelmes §§. visszavonását, tehetetlenségében a nemzeti közérzület Az „EGER“ tárczája. Anniéhoz. E nagy házból nem hiába Szállt fel Ég felé Annyi fohász — mert való, hogy Ltját meglelő ; Es az égből csillagraj közt Angyal szállt alá. Ki a szent agg árva lelkét Megvigasztalá. — Lesz-e ifjú, kinek ilyen Angyalt szán az ég? . . . Lesz, ha még a hit szivében Tiszta lánggal ég; — Mert, kinél a hit megingott, Nem lehet remény. Hogy ráhintse sugarát ez Égi tünemény! — Erdélyi Béla.. Tre fontane. — Elbeszélés. — Irta Olsavszky Lajos. I. — Messieurs, faites vos jeux ! (Uraim, tegyék meg tételeiket!) A croupier rikácsoló felhívása már harmadszor hangzik el és szavát nem fogadja meg senki. Egy spleenes angol játszanék impozáns nyilvánításait, azonosítva az utczai csőcselék ujjongá- saival, szembe állította a parlamenti többséggel, hogy igy a szavazás után elmondhassa: inie, mi mentettük meg a magyar parlamentarizmust az utczától! De hagyjuk a félhivatalos erőlködését, melylyel a veszett ügyet védelmezni törekszik; kötelessége: teljesítse úgy, a mint tudja. Úgy sem tud oly sűrű fátyolt borítani az igazságra, hogy az keresztül ne csillogjon rajta. Más, igen fontos eredményei vannak e nagyszabású vitának, melyek közül nem a legkisebb a felségjogok határozott körvonalozása. Eddig uton-utfelen hangoztatták. — még tankönyvekben, közjogi múmiákban is olvashattuk — hogy a hadsereg nyelvének meghatározása ő Felsége korlátlan jogai közé tartozott már régi alkotmányunk alapján is. annál inkább az 1867: 12. t. ez. 11. §-a értelmében. Ily értelemben nyilatkozott a kormánypárt több szónoka, köztük Fabinv, a volt igazságügyiuinister is. E tévtant az ellenzék e vita folyamán megdöntötte; bebizonyította, hogy nem csupán a tiszti vizsga nyelve, melyről épen szó volt, hanem a hadsereg szolgálati nyelvének meghatározása is a törvényhozás mindkét tényezőjének közös jogát képezi, tehát nem felségjog, s midőn alkotmányunk e sarkigazságát kénytelen volt a többség is belátni (habár jó későn), ez által a hadsereg nyelvének kérdése egyszersmindenkorra tisztáztatott, a legilletékesebb tényező nyilatkozván annak természete felől. A második nagy eredmény a Tisza-kabiuet megiugtatása oly mértékben, a mint még eddig soha sem történt. A kormány ereje a nemzet bizalmában rejlik. E bizalom a Tisza-kormány iránt megrendült széles e hazában. A véderővita s a kormánynak ebben követett nemzetelleues politikája elmetszette mindama szálakat, melyek a kormányt a nemzet testéhez — mint fát a gyökerek — kötötték; s most, mint egy gyökér nélkül szűkölködő fa, roskadozik, s az első nagyobb vihar földre teríti. Hiába birja a korona bizalmát, hiába van a parlamentben 253 többsége, mindezek meg nem mentik a végenyé- szettöl, mert hiányzik belőle az életerő, mert el vaunak előle vágva az élet csatornái, mert eljátszotta létjogát. Rövid ideig még fennállhat e kormány, mert nincs épen kéznél alkalom, hogy eltávolittassék, de soká nem élhet, mert a korona bizalma, — melyet Tisza minduntalan felhánytorgat, — nem szól örök időkre egy embernek, sem egy pártnak, hanem ugyan tovább is. de a jó hírére sokat tartó kaszinó egyetlen betevő ellenében nem engedheti meg a roulette-játékot. Az igazgató elrendeli, hogy a bank és a croupier vonuljon vissza. Csaknem hihetetlen és a kaszinó történetében páratlanul áll ez a nap, mikor a roulette-banknak azért kell visszavonulnia, mert nincs játékos. Pedig a kaszinó helyiségeiben meglehetős számmal vannak jelen azok a kifogástalan gentlemanek, akik egyetlen arcz- izom megrándulása-, minden homlokránezolás nélkül, sőt gyakran mosolyogva tudnak elveszíteni vagy nyerni — amint jön. — egész vagyont képviselő összegeket. A levegőben van „valami“, ami erre az estére elvette a gyorsan pergő roulette-kerék zajának a vonzó erejét. Az igazgató csaknem kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy társaságot-, vagy legalább kisebb csoportokat hozzon össze és azokba életet öntsön. Régi, tapasztalt ember, aki igen jól tudja, mit tesz az, mikor az urak eljönnek ugyan a kaszinóba, de a helyett, hogy szépen zöld-asztalhoz ülnének, mindenki különvonul, választ magának a menyezeten valami pontot vagy arabeszket, és azt nézi órahosz- száig. Beszédet, kaczagást, vagy épen felkiáltást nem hallani, sőt ilyenkor még a bérruhás inas sem meri fennhangon jelenteni, hogy behozta a megrendelt ezukros vizet. A teljes dühvei kitörni készülő orkánt megelőző szélcsend ez. Marchese della Campagna igazgató a nyakába szeretne Weiden grófnak ugrani örömében, amint meghallja a szavát. A gróf most lép a terembe, és nem véve észre az uralkodó hangulatot, jókedvűen köszöntget jobbra-balra. — Jó napot, kedves marchese! Mi az, hogy ma itt olyan csend van? — Hogy érzi magát kedves gróf? — Szól az igazgató, kérdéssel ütve el a nem kellemes kérdést.
