Eger - hetilap, 1888

1888-03-20 / 12. szám

94 is annyira magával ragadta, liogy határozottan meglátszott raj­tuk, mennyire iparkodnak a lehető legjobbak lenni. Remek és Íz­léses toilettejei annyira kiváltak a többiek közül, mint a rózsa a bozót közül. Másodízben kedden márcz. 13-án „Váljunk el.“ Sardou pompás vigjátékában lépett f(d Ciprienne szerepében, me­lyet, meglátszott hogy foice szerepe. Élénk, kedves játékával ma is annyira elragadta társait, hogy közülök többen igy különösen Kovács (Des Prunelles) egész átalakuláson ment keresztül, mintha csak kicserélték volna, úgy hogy mai játékával fővárosi színpadon is sükert arat vala. — Jól játszottak Mikló sy Gá­bor (Adhemár) Rónay Karola (Brionné) B á n y a y (Clavignae) stb. Még ilyen sükerűlt előadást keveset láttunk színpadunkon. Harmadizben szerdán márcz. 14-én lépett fel D. Ennery „Két árvá“-jában, mely alkalommal Rákossy Szidi assz. Henriette szerepében azt is bebizonyította, mily kiváló drámai tehetség. Voltak jelenetei, igy a Louisá.vali találkozása alkalmával, melyek­ben e hatásos szerepének beható tanulmányozását teljesen érvény­re emelte, s mélyen átérzett játékának igaz bensőségével teljesen hódított és magával ragadt. Közönségünk szép koszorúval s min­den felvonás után szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazta meg a kedves művésznőt. Mellette az előadás szép sükerének biztosítá­sára elismerésre méltó sikerrel működtek közre: Rónay K. (Lonise) kinek ugyan kissé kövér alakja, éppennem volt összhangban az annyi szenvedés, nyomor és sanyargattatásnak kitett vak ár­váéval, Kovács (Pierre) Bányay (Linniéres) Homokayné (Pauline) M ik 1 ósy Gábor (Roger) Lipcseyné (Frochard anyó) és Szerdahelyi (Jack) kik mindnyájan jól megérdemelt tapsok­ban részesültek. Péntek, márcz. 16. R á c z Gyula vendég fellép­tével a „Czigány b á r ó“ Strausz szép zenéjü operretteje. Rácz úr, ki még a bold. Puks korából régi ismerősünk, ma mint Ba- rinkay mutatta be magát színpadunkon. Tisztán csengő, érczes, terjedelmes, modulácziókra képes hangja, jó iskolája és kellemes előadása képezik kiváló tulajdonait. Szépen vagdalta ki a magas a-kat és b-ket, amiért minden coupleéja után zajos tapsokkal rótta le a közönség elismerését. Jó volt még Kovácsicsné (Arzéna) Bányay (Carnero) Köm ley (Zsupán) és —- the last but not the least — Borzsovay Erzsi (Czipra) — Sz o m b a t márcz. 17. „A Koldus diák.“ Rácz Gyula második vendégfelléptével, ki ma szintén szép sikert aratott any- nyira, hogy még Wanzély I. (Laura) is kedvet kapott a magasabb régiókba kapaszkodni, pedig jobban tette volna ha hallgat és nem háborgatja közönségünk türelmes halló érzékét fülsértő kukoriko- lásával. Rácz úr különben ma is teljesen meglehet elégedve a kö­zönség részéről nyert dicsőséggel, annyival is inkább, mert — mint halljuk — a mai darabból ez volt egyedüli anyagi és szellemi jutalma. — Vasárnap márcz. 18. Rácz Gyula vendég és jutalomjátékáúl a „Csikós“ Szigligeti kitűnő színmüve. Rácz Gyula mint Andris bojtár, úgy szép játéka mint különösen ér­zéssel előadott magyar dalaiért nagy tetszésben részesült közön­ségünk részéről, s csak azt nem tette helyesen hogy visszaélt a közönség szép elismermésével, amennyiben a rendesen háromszor elénekelt dalokat, negyed ötöd sőt hatodszor is rákezdte, ami pedig elvégre is unalmassá válik. Jól játszottak különösen Bá­nyay (Márton gazda) Kovács (Bencze) Miklósy G. (Asztolf) Kovácsicsné (Rózsi) ésÜrményi (Bálint); annál roszabbúl a három részeg asszony, kiknek igen kevés vagy épen sémi fogal­muk sincs a komikumról, mert a komikum mikor már annyira sü- lyed, hogy undort geijeszt, nem színpadra és nem müveit közön­ség elé való, mely drágán fizeti meg helyeit, hanem a piaczra, paprika jancsi-féle komédiákba és garasos pierhajzliba. — Hirdetmény. A m. kir. pénzügyministeriumnak a beliigy- ministeriummal egyetéi'tőleg a dohány-jövedéki törvények és tör­vényesített szabályok módosításáról szóló 1887. évi XLIV. t. ez. végrehajtása tárgyában 160. és 2062. sz. a. kibocsájtott körren­delet értelmében a lakosság figyelme az idézett törvény követ­kező §-aira felhivatik. 1 §. Az 1868. évi XIV. törvényezikk ha­tározatai alapján megengedett saját használatra való dohányter­melés, valamint az ugyanazon törvényezikk 8. §-ában felsorolt egyének által eddig az 1876. évi IV. t. ez. 6. §-a értelmében él­vezett azon kedvezmény, hogy dohánytermelésükből a törvény­szabta fogyasztási illeték lefizetése mellett fejenkint 10 kilo­grammig dohányt visszatarthatnak, megszüntettetik. Az, a ki a dohánytermelésből valamit visszatart, a visszatartott mennyiség minden 500 grammja után jövedéki büntető eljárás utján 80 krnyi fogyasztási illeték és a fogyasztási illetéknek kéíszeresétől-négy- szereséig terjedhető pénzbüntetésben marasztalandó el, és ha az a termelő tudtával történt, a termelési engedély tőle elvonandó. 2. §. A dohánytermelés ezentúl, ha a termelő hiteles térképpel a terület nagyságát nem igazolja, csak arra alkalmas, talajvíz (földárja) által nem veszélyeztetett, egészen száraz, a termelésre kellőleg előkészített, ellenőrzés czéljából mindenkor megközelíthető, könnyen felmérhető oly földterületeken engedtetik meg, melyek gyártásra alkalmas, jó égésű anyagot szolgáltatnak. — Annak megállapítása, hogy melyek a termelésre alkalmas területek, bi­zottsági bejárás utján történik. Uj termelőknek ezenkívül csak az esetre adható termelési engedély, ha kimutatják, hogy meg­felelő nagyságú zárral, és ha kívántatik ellenzárral ellátható szá­ritó pajtával és elegendő nagy, külön száritó helyiséggel bírnak, vagy ha arra kötelezik magukat, hogy a dohánytörésig száritó pajtát és a simításig külön száritó helyiséget állítanak. K’sebb termelők ily száritó pajtát és külön simító helyiséget többen együtt is állíthatnak fel. - Hogy a száritó pajta és simító he­lyiség minden kataszt. hold után minő térfogattal bírjon, azt a pénzügyminister rendeletileg állapítja meg. Régi termelők az 1890. évi dohánytermelési engedély kérelmezése alkalmával lesznek kő*, telesek kimutatni, hogy ily száritó pajtával és külön simító he­lyiséggel bírnak, mert különben a termelésből kizárhatók. Egy község határában, lehetőleg csak vagy a kincstár számára, vagy pedig csak külkivitelre adható termelési engedély, kivéve azon esetet, ha a kétnemű termelés elkülönített külterületen történik: ugyanazon termelő egy, vagy egymással határos két különböző község határában a kincstár és kivitel részére semmi szin alatt sem kaphat termelési engedélyt. Dohányt legkésőbb csak junius hó 30-ig szabad kiültetni. 5. §. Az összes termelő körzetekben és határokban, azon községek kivételével, melyek finom és közép­fülöm kerti leveleket termelnek, vagy házi kertekben ’külön a dohánygyártásra előnyösen használható, valamint burnót gyár­tásra alkalmas anyagot állítanak elő, ezentúl uj dohánytermelési engedélyek csak azoknak adhatók, kik e czélra legalább egy ka- tasztralis hold kiterjedésű és lehetőleg szabályos alakú, könnyen felmérhető területet szánnak. — A területnek egy katasztralis holdig összefüggőnek kell lenni. Kivételesen az 1888-ik évre meghagyható a termelési engedély azoknál is, kik most egy hold­nál kisebb területre bírnak termelési engedélylyel. 23. §. A magy. kir. postánál, továbbá az állami és magánvasutaknál, úgyszintén a gőzhajózási társulatoknál alkalmazottak kötelesek, minden tu­domásukra jutott csempészetet azonnal feljelenteni s a menyiben a magyar korona országainak gyárából v> gy raktáraiból nem származó dohánynak vagy dohánygyártmánynak forgalomba ho­zataláról tudomással birva, azt fel nem jelentenék, első esetben 10 írttól 500 írtig terjedhető birsággal, ismétlés esetében pedig ezen felül még állomásukról való elbocsátással büntetendők. A bírságot közigazgatási utón a dohánybeváltó felügyelőség állapítja, meg, melynek határozata ellen 15 nap alatt a pénzügyminister- hez van felebbezésnek helye, ki arra nézve végérvényesen hatá­roz. Az elbocsátási határozat kimondására az illetők fegyelmi ha­tósága illetékes. A feljelentők a feljelentett vagy felfedezett ki- liágási esetek után befolyt bírságokból a szabályszerű feljelentési és tettenérési jutalékra igénynyel bírnak. 24. §. Vendéglősök, korcsmárosok, kávéház és minden nyilvános helyek tulajdonosai, valamint a hajós kapitányok is 50 írttól 500 írtig terjedhető pénzbüntetés terhe alatt felelősek azért, hogy üzletük helyiségei­ben, illetőleg hajóikon, akár alkalmazottjaik, akár pedig idege­nek által nem a magyar korona országainak gyáraiból vagy rak­táraiból származó dohánygyártmány másoknak el ne árusittassék. Ismétlés esetén a fentebb emlitettek, ha az elárusitásról tudomá­suk volt, ezen pénzbüntetésen kívül egy hónapig terjedő elzárás­sal (fogságbüntetéssel) is fenyithetők. Ezen büntetések jövedék­büntető eljárás utján állapíttatnak meg. 25. §. A jövedéki hatóság,, engedélye nélkül a dohány iparszerű gyártásához szolgáló gépeknek szerszámoknak és eszközöknek birtoklása, áruba bocsátása vagy külföldről való behozatala tilos. 25. §. A dohánynak élvezetre való készítése, — a mennyiben a jelen törvény és az avval fenn­tartott szabályok kivételt nem engednek, — kizárólag az állam gyárainak van fenntartva. Tilos tehát dohányt iparszerűleg vagy egyátalában mások részére díjazásért feldolgozni (gyártani). 28. §. Ezen tilalmaknak áthágói a büntárgynak elkobzása mellett jöve­déki büntető eljárás utján 50 írttól 1000 írtig terjedő pénzbün­tetéssel rovandók meg. Mindazon egyének, kik a jelen törvény kihirdetése után három hónap leteltével a 25. és 26-ban említett tárgyak birtokában találtatnak, a büntárgynak elkobzása mellett a fennebb meghatározott pénzbüntetés súlya alá is esnek. Kelt Egerben, 1888. február hó 11-én tartott tanácsülésből. Grónaij Sándor, h. polgármester. Felelős szerkesztő: Sza/bó Ig'oaácz.

Next

/
Thumbnails
Contents