Eger - hetilap, 1888

1888-03-13 / 11. szám

86 — Rendőri hírek. Öngyilkos. Woclilarek Károly egri illetőségű m. kir. államvasúti nyugalmazott vonatvezető. múlt hó 29-én reggel ]/2 8 órakor Hatvan első negyedbem lakásán fela­kasztotta magát. A szerencsétlen véget ért ember már régibb idő óta elmezavarban szenvedett s különösen az utóbbi időkben az öngyilkosság eszméjével gyakran foglalkozott; sőt környeze­tét is többizben felszólította, hogy adjanak már neki olyas vala­mit, a mivel életét kiolthatná. — Mint a megejtett nyomozatból kiderült, gyilkos szándékának keresztülvitelére azon pillanatot használta föl, midőn neje a piaczra menve szobájában egyedül hagyta, ekkor egy e czélra elkészített véső segélyével három csavarszöget szorosan egymás mellé a szoba ajtajába zajtalanúl becsavart és az arra erősített vastag czukor spárgára felkötötte magát. Midőn a házbeliek észrevették, már kiszenvedett. Hullája az egri alapítványi női kórház tetemkamrájába szállíttatott, hol más nap a rendőri orvosi bonczolat elmezavarban elkövetett szán­dékos öngyilkosságot, konstatált. — S zivtel en anya.. Balá- zsovics Mária, ismeretlen születésű és illetőségű Egerben szol­gálatban állott cselédnő, f. évi január hó 25-én törvénytelen ágy­ból származó kiskorú gyermekét Sebestény Ignácz „Makiár“ első negyedbeli egri lakosnál azon Ígérettel helyezte el, hogy szol­gálatból való kilépése után maga is hozzá megy lakni és a ki­csikét, majd együtt fogják gondozni. A gyermek ápolását elvál­laló ember jóindulatát azonbau azzal hálálta meg. hogy midőn szolgálatból kilépett, a városból megszökött és azóta semmi élet- jelt sem hallatott magáról. Minthogy pedig az előnyomozat mind­eddig sükertelen maradt, a rendőrség a szánandó kisgyermeket ideiglenesen a menedékházba helyezte el, mig a kegyetlen anya föltalálása iránt a szokásos körözési eljárást megindította. — — Színház. Az elmúlt színházi hét sem volt különösebb az előbbinél, sőt azt mondhatjuk, hogy még borzalmasabb volt, ameny- nyiben először Kömley úr fenyegette megint a publikumot, egy, jutalmául adandó — operettel; — aztán meg az ódon kortina unta meg sablonszerű egyhangúságát, s elszakítva fékeit, rúgott olya­nokat magán, a Rónay Karola jutalomjátéka alkalmával, hogy minden hajunk szála az égnek meredt a gondolatra, hogy egyszer közé talál rúgni annak a lábainál heverő petroleumos battériá­nak. s fenekestől lángba borítja Thalia világrengető deszkáit, — s uram isten mindez nem elég, hanem ráadásul még az igazgató fog egy műkedvelőt a Bartók Endre úr személyében, ki nemhogy színésznek — de még műkedvelőnek is gyönge. S ennyi rette­géssel szemben, az egész héten alig volt két darab, mely gyönyör­ködtetett bennünket — annyival is inkább, mert e héten már be is volt fűtve a színház, vagy legalább ha nem éreztük is, felme- legitett a tudat, hogy be van fütve. No de lássuk a műsort: Hétfő márcz. 5. Szigeti bácsi bohózata, a „Csókon szer­zett vőlegény.“ Minden bolondsága mellett is e darab volt a legsükerúltebb a múlt heti műsorban". Kovácsicsné (Abray Irén) valódi lelke volt a darabnak. Mint szamóczás asszony, tót fiú, czigányleány, zsidó gyerek és hárfás leány sok ügyességet és élénkséget fejtett ki, jóllehet mint koloratura énekesnő, hangjá­nak és iskolájának némi hiányai miatt alig jöhet számba. Szint­úgy Borzsovay Erzsi (Róza centifolia), figyelmeztetjük a k.-a.-t hogy magyar nótát énekelni, — úgy hogy az hatást kelt­sen — egyike a legnehezebb feladatoknak. Jók voltak még B á- nyay (lóorvos). Kömley (Ripacs), no és Lipcse iné, mint Ne­felejts az ő crinolinjában. Közönség meglehetős számmal. Kedd márcz. 6. Kömley Gyula jutalmául katonai zenekar közremű­ködésével Lecocq gyönyörű zenéjű operetteje a „Nap és hold.“ Hát bizony ha katona zene nincs, nem nagy gyönyörűségünk lett volna e darabban. Mert hogy Kömley (dón Brazero) úrról mint jutalmazandóról szóljak, ő mint színész kitűnő, drámában, víg­játékban egyaránt jól megállja helyét, — komikum is van benne elég, de mint operette buffo, koránsem áll még azon a ponton, hogy gyönyörködtetni tudjon. Jobban csodálkoztunk azonban raj­ta mint operette rendezőn, hogy összetett kézzel elnézte, miként teszi tönkre Manola,, Kalabazasz és Miguel, a második felvonás gyönyörű imáját. („0 te szt. Mihály) s miként ütik agyon vele a saját jutalomjátékát. Hogy a csiri-ri-pi-pi csizdal jobban sükerült, az a Borzsovay E. (Beatrix) érdeme. Szerdán márcz. 7. „Bánkbán“ Katona József kitűnő tragoediája, a ezimszerepben Miki ósy Gyulával, kinek e szerep, egyetlen és kiváló force szerepe. Szerepét nem csak átérezte de át is élte. Szépen párosi- tá az erőt a mérséklettel szenvedélyei és indulatai rajzában. Tel­jes művészi erejét, melyben a drámai hatás legmagasabb fokát elérte utolsó jelenetében adá, neje holttesténél, — melyről elmond­hatjuk hogy a színész fölött uralkodóvá lön az ember. Annyira elérzékenyült, hogy nemcsak a közönséget, de színész-társait is szembetünöleg meghatotta, legalább erre engedtek következtetést vonni, a jelenetnél udvarhölgy gyanánt szereplő Miklósy Ilonka szemeiből alá hulló könnyek, melyeket hiába igyekezett elrejteni. — Nem kevesebb érdem illeti Rónay Karolát (Melinda) ki ma szintén mélyreható psychologiai tanulmányról tett tanúságot. Kitűntek még Horn okay né (Gertrud), B á n y a y (Tiborcz), Mik­lósy Gábor (Biberach), Kovács (Otto) és Borzsovay E. (Izidora). — Csütörtök márcz. 8. Henegqin és Meillard mulattató éne­kes bohózata „Lili és a szerelmes trombitás“, — a czimszerepek- ben Kovácsicsné (Lili( és Kovács (Anton trombitás) tűntek ki, pompás játékukkal. Azután Bányay kinél jobb személyesitő- jét a süket nagybácsinak Boránd is alig adta színpadunkon. Ügyesen játszottak még Miklósy Gábor, Homokayné, Borzsovay E. — Szombaton márcz. 10-én Rónay Karola a társulat első­rangú drámai színésznője jutalmáéi „Alöcsei fehér asszony“ Jókai hasonczimű regényéből gyarló sükerrel átirt színmű, s csak sajnálkozásunkat fejezhetjük jutalmazandó Ízlésével szemben, hogy egy jutalomra épen nem érdemes darabbal jutalmazta meg ma­gát. s tette erős próbára négy álló órán át közönségünk iga­zán bámulandó türelmét. S mi volt ennek az oka? . . . koránsem a darab hosszúsága, hanem inkább azon körülmény, hogy a sze­replők — jutalmazandót kivéve — nem tudták szerepeiket; mi­nek fényes bizonyítéka, hogy megtörtént az, a, színészet történe­tében ritka esemény, hogy a közönség kihívta, illetve ki­tapsolta a súgót. Hozzájárult aztán, hogy a 8 kép alatt 16-szor vagy többször is igénybe vett függöny vékony kötelékei felmondták a szolgálatot, s elszakadva nagy robajjal hullott alá, feldöntéssel fenyegetve a petróleum lámpákat, s lángba borítással a színpadot. Ilyen körülmények között nem csoda ha nem sike­rült e darab — s ha van mégis, ami megmentheti a feledés enyé­szetétől, úgy az jutalmazandó Rónay Karola szép játékában kereshető, ki Géczy Júliájában oly magasan vált ki szinésztársai közül, melyért méltán megérdemelte ama díszes széles rózsaszín és vörös szalaggal ékesített koszorút, melyet mindjárt első kilép­tekor kapott s a föl-föl ujuló tapsokat, melyekben közönségünk nem is volt fukar. — Vasárnap márcz. 11-én Bartók Endre helybeli műked­velő felléptével a „Falu rossza“. — Bartók urat (Göndör Sándor) — mert illő hogy mint vendégszereplőről, róla szóljunk első sor­ban, — nem tudjuk mi szállta meg, s egyáltalán nem értjük, mi czélja volt mai felléptével; azért ha azt hiszi, hogy benne óriási színi talentom szunnyad, s ezt fitogtató feltűnési viszketeg vitte a világrengető deszkákra ez, — a színigazgatónak, ki kö­zönségünket ily kevésre becsüli, nem, de — neki megbocsátható; — ha pedig — mint hallottuk — a szini pályára lépés a czélja, úgy csak sajnálkozunk rajta, s nem tanácsolhatunk neki jobbat, mint hogy térjen vissza az ollóhoz, — mivelhogy Bartók úr helybeli és már eddigelé jó nevű magyar szabó; Miklóssy színigazgatónak pedig azt, hogy az ilyenekkel nemcsak azt a kis közönséget idegeníti el magától, amelyik még színházba jár, de társulatának kevés jó renomméeját is anyira elrontja, hogy nincs az a Rákosi Szidi vagy Kissné amelyik azt helyre állítsa. Tutti frutti. Amerikaisan. Hogy az amerikai szerkesztők nem olyan türelmesek a kö­zönségnek gyakran a kicsinységekig menő kérdéseivel szemben, mint a mi szelidebb vérmérsékletű szerkesztőink : példa reá egy türelmét vesztett amerikai szerkesztőnek, az iránt hozzá intézett kérdésre, „hogyan érhetném el lakásomban legkönyebben a leg­magasabb hőfokot“ — következőkben adott felelete: „Rakja la­kását tele szalmával, azután adjon gyufát a kis fia kezébe és meg lesz a kívánsága.“ Felelős szerkesztő: Szabó Ignácz. Eladó ház. A Rózsa-utczában 819. sz. a. fekvő, Szentkirályi-féle sarokház, mely áll 7 lakosztályból a hozzátartozó melléképüle­tekkel, s nagy disz-kerttel együtt szabad kézből eladó. A vételár s föltételei iránt értekezhetni ugyanott a tulajdonosnőné]. (47) 2-1 Özv. Szentkirályi Kázmérné, szül. Isaak Irma. i

Next

/
Thumbnails
Contents