Eger - hetilap, 1888
1888-03-13 / 11. szám
83 tók után 3125 fit 34 kr. Átmeneti kamat zálogok után 125 frl 57 kr. Ki nem vett zálogfelesleg 8 frt. 51 kr. Ki nem vett osztalék 568 frt 50 kr. Ki nem vett alaptőke visszafizetés 80 frt Folyó számla 13726 frt 40 kr. Tiszta jövedelem 13306 frt 53 kr. Összesen 785258 frt. 12 kr. III. Veszteség és nyereség-számla. K ö 11 s é g: Betéti folyó évi kamat 29933 frt 42 kr. Tiszti és eljárói fizetés 3943 frt 94 kr. Ügyvédi díjazás 200 frt. Lakbér 458 frt 24 kr. Irodai költség 45Í frt 48 kr. Adó 2707 frt 57 kr. Betéti kamatok utáni adó 2892 frt 91 kr. Osztalék utáni bélyegilleték 90 frt. Zálogok utáni bélyegilleték 81 frt 95 kr. Zálogok utáni becsdij 78 frt 99 kr. Zálogok utáni,árverési költség 8 frt 27 kr. Leírás a kötvényekből 323 frt. Értékpapírok árkülönbözete 151 frt 96 kr. Különféle 350 frt 71 kr. Tiszta jövedelem 13306 frt 53 kr. Összesen 54978 frt 97 kr. Jövedelem: Áthozat a múlt évi jövedelemből 128 frt 85 kr. Folyó évi kamat kötvények után 25557 frt 09 kr. Folyó évi kamat váltók után 25159 frt 78 kr. Folyó évi kamat zálogok után 2386 frt 90 kr. Átírási díj 31 frt 50 kr Könyvdij 26 frt 55 kr. Értékpapírok szelvénye 1688 frt 30 kr. Összesen: 54978 frt 97 kr. A községi pőtadök ügyéiben. Az „Eger“ egyik utóbbi számában dr. Alföldi Dávid úr felszólalt, hogy a városi pótadó behajtása sok költségbe kerül, s bizonyos irányelvet tűz ki, hogy miképen lehetne az adózó közönségre hatni, a pótadó szorgalmasabb fizetése végett. — Megvallom, nem osztom nézeteit, nem pedig azért, mert: a) törvényen nem csak nem alapszik, de azzal ellenkezik, miután a pótadó után késedelmi kamat s végrehajtási költség felszámítását semmiféle törvény nem engedélyezi; — b) mert az adózó közönség nyakába újabb terheket akar róni, a fentebbi járulékok kivetése s beszedése által. Már pedig újabb terhek kivetésétől tartózkodjunk, mert úgyis temérdek fizetéseink vannak. Az állami s községi pótadók behajtására s beszedésére nézve az 1883. évi XLIY. t. ez. 43. §-a intézkedik; — ha azt már most vezérfonalul elfogadjuk, a pénztári kezelés módosítására szükséges kiterjeszkednünk. Divatba jött az újabb időben a sikkasztás úgy Eger városánál is (a gyámpénztárban), mint országszerte több városokban. — Ezeken okúivá, bizonyos intézkedések történtek a pénztárkezelésekre nézve, — de igen visszás dolognak tartom, hogy az illető körök abban lelik megoldását a sikkasztások megakadályozásának, ha mentül czifrább kezelési rendszert alakítanak, s lehetőleg minél nagyobb személyzetet foglalkoztatnak. — SzerinAz időt aztán arra használtuk fel, hogy megnéztük Lajbach- ot. Csinos város a karinthiai síkságon, a Laj folyó két partjára építve, 30,000 lakossal. Szépségét nem élvezhettem, mert annyi volt a hó benne, hogy alig tudtunk behatolni a fősétatérre és a püspöki dómba, mely kívülről nem sokat mutatott ugyan, de belső csínjával kielégített. Mire visszajöttünk az állomáshoz, már készen volt a kemény- magos rántott leves és a két hig tojás. Fizettem érte egy „Mili- tär-Concert-re szóló belépti jegygyei. Mások is olyannal fizettek, és igy lett a vendéglősnek vagy 60 belépti jegye. De jól járt! Mennyi concertet hallgathat ő azért a szomorú villásreggeliért. Mikor már közeledett a délutáni két óra, mindenki helyezkedni készült a kocsikba. Egyszer csak taps. Valami jót hirdetnek, gyerünk csak hallgatni. — Hölgyeim és Uraim ! Az elemekkel embernek nehéz küzdeni. A pálya nem szabad. Bizonytalan időre itt maradunk. Lehet, hogy két vagy három óra múlva tovább megyünk. Csak a jó kedvet el nem veszíteni! — Sie werden wahrscheinlich bis abend da bleiben! — súgta nekünk férfiaknak az őszinte konduktor. — Gyerünk Villachnak, Ponteblanak, Udinébe, — hangzott a nem kért tanács a bizottság felé. — De kérem, ki biztosit minket, hogy arra meg nem akadunk ? Legyenek türelemmel! A bizottság rajta lesz, hogy mielőbb tovább menjünk. Csak a jó kedvet megtartani! Erre az utasok egy része ismét a városba ment, másik része sétált a perronon. Néhányan pedig kártyához ültek a restau- raczióban, és elkezdték a vad whistet játszani olyan tűzzel, hogy fern ez a legveszedelmesebb, mert ha czifra a kezelés (százféle napló százféle rovattal), az maga képes a zavart a hivatalban előidézni ; úgy találnak járni a sok naplóval, mint az egyszeri biró — ki írni olvasni nem tudott, — a sok zacskóval, ugyanis ahány pénznem volt, annyi zacskót akasztott a lajbi gomblyukába. Két napig csak ment a dolga, de azután eltévesztette, egyik zacskóban több volt a pénz, a másikban kevesebb; mig aztán csak egy zacskót használt, s azután nem volt többé semmi baja; — de másrészt a nagy személyzettel ama közmondás igazsága bizonyosodhatik be, hogy „sok bába közt elvesz a gyerek.“ — Ily rendszerrel az ellenőrzés, úgynevezett rovancsolás van az illető közegeknek meg nehezítve; — mert ezt csak szakértő közeg képes teljesíteni, mig a laikus ember eligazodni nem tudhat, nem látván az erdőt a fától, megnyugszik abban, a mit a szakértő számvevő mond, s bár meggyőződve nincs is arról, vájjon jól s rendben van-e minden vagy nincs? jónak kell lenni, mert a számvevő jónak találja. — Ily körülmények között persze hiába van a czifra kezelés és sok fajta napló, a czél elérve egészen nincs. Szerintem a pénztárkezelésnek oly egyszerűnek kell lenni, hogy azon bárki is, ki az irás-olvasás és számodás mesterségét némileg érti, eligazodni tudjon, — igy az ellenőrzés s kezelés nem csak könnyű, de gyorsabb is. Véghetetlen visszás állapotnak tartom, hogy Eger városánál 3 pénztár van felállítva 6 személyivel, nem számítva a gyámi pénztárt, holott a három pénztárt egybe lehetne öszpontositani a következő módon: Én, úgy a hadi — mint a fogyasztási adó-pénztárt beszüntetném, — a házi pénztárnokot „városi főpénztárnok“ czimmel felruháznám, kinek egyedüli kötelessége volna a befizetett pénzeket beszedni, s a kiutalványozott összegeket kifizetni s csak egy naplót vezetne bevétel és kiadási rovattal. — A főpénztárnok mellé két segéd-hivatalnokot neveznék ki; jelesen a) a tulajdonképeni ellenőrt, — kinél a pénztár másik kulcsa volna — alpénztárnoki, b) s egyet még ellenőri czimmel. — Az alpénztárnok s ellenőr vezetnék az egyes pénznemekrőli külön-külön naplókat, természetesen előre meghatározván, hogy ki melyik naplót vezetné, — péld. az állami-, községi-, iskolaadót s a pénztári bevétel s kiadási naplókat az alpénztárnok, — a többi naplókat, mint péld. közmunka, pásztorbér, fogyasztási adó, alapítványok stb. naplókat az ellenőr. Bevételezés naponkint csak délelőtt volna 8—lD/a óráig, ezután 12-ig zárlat s a befolyt pénzek elhelyezése a pénzszekrénybe; — kifizetés naponkint csak délután 2, illetve 3 órától 3, illetve 4 óráig lenne; azontúl a pénztári személyzet eszközölné a napi bevétel és kiadások elkönyvelését az egyes főkönyvekbe, s pénztári külön lajstromokba, s a midőn ezzel elkészültek, a hitán kettő vissza is térhetett volna a zarándokúiról, ha sürgöny útján nem segít magán. Egy másik asztalnál kicsiben kalaberez- tek és kergették az unalmat. En hiába vittem kártyát, társaim szétmentek úgy, hogy még mandlira sem tudtam belőlök társat fogni. Mit volt tennem? A jó meleg kocsiban ledőltem kipihenni az éjszakai fáradalmakat. Délután 5 óra. Jelentik, hogy legyünk készen, nem sokára indúlunk, csak a trieszti postavonat beérkezzék, azonnal tovább megyünk. Hat óra félé azután egész komolysággal kocsijainkba szállásoltak el, úgy hogy minden perezben készen voltunk az indú- lásra. Egyszer csak nagy örömünkre berobogott a trieszti vonat. Nyitva a pálya! Hála Istennek! így hát még is legalább holnap éjjel Kómában leszünk és Karácsony első napját ott fogjuk tölteni. Szinte kedvünk lett volna megéljenezni a berobogó vonatot, ha meg nem indúltunk volna. Örömünk ismét korai volt. Örömünkben eszünkbe sem jutott, hogy hát ha ismét befújja az utat a hó?! Vonatunk viga.i és bátran robogott tovább. — Csak a Karszton túl legyünk. Mikor leszünk Nabrezinában ? No semmi. —• így legalább Olaszország legszebb részét, Florencz vidékét látni fogjuk, mert ott már nappal fogunk menni. így fűztük a szót szóhoz ismét. Egyszer csak eszibe jut valamelyiknek közülünk, hogy öten vagyunk. Hát hogy is lesz az éjszaka ? Hogy elegendő hely van a vonaton, azt tudtuk, mert némelyek dicsekedtek, hogy ők csak kettecskén voltak és pompásan aludtak. Kértük tehát a sopronvi directort, hogy úgy * T
