Eger - hetilap, 1888

1888-03-06 / 10. szám

77

budapesti, valamint a vidéki városi menetjegy-irodákban elfogadtatnak, hol néhány nap múlva részletes programmok is lesznek kaphatók.

— A sorozás városunkban múlt szombaton befejeztetett. Az eredmény legkevésbbé sem igazolta az utóbbi számunkban kifejezett reményt, amennyiben évek óta nem volt az alkalmasok száma Oly' csekély, mint az idén; valóban elszomorító, mennyire satnyul a fiatalság Egerben! Mint halljuk, a 3-ik korosztályban összesen fel volt véve: 406 ember; ezek közöl mint részint igazoltan, részint igazolatlanul elmaradt 70 egyén. — A megvizsgált 336 ember közöl 11 felmentetett mint családfentartó, 3 törölve lett mint mindenkorra alkalmatlan, visszahelyeztetett testi fogyatkozás folytán 239, és mint kicsiny 31 egyén; 14-en felülvizsgálatra küldettek. — Az újonczjutalék javára besoroztatott 27, a honvédséghez 11 ember, vagyis a megvizsgált 336 ember közöl ösz- szeseu 38, — mi alig üti meg a 12%-ot. Ezen kedvezőtlen eredmény folytán Eger városa tartozása az újonczjutalékra 28, a pót- tartalék részére 6 fő, vagyis összesen 34.

— Hevesről írja r. levelezőnk: A hevesi izr. nőegylet

f. é. febr. 27-én az uj-kaszinó helyiségeiben tánczestélyt rendezett. Ismervén szép és nemes czélját az egyletnek, mely fönállá- sa óta a humánus téren oly sükeresen működött, hogy számtalan szegényt a szükséges élelmezési czikkekkel: fűtéssel, készpénzzel stb. látott el, az estélyre lelkes tagjain kívül többen megjelentek, szem előtt tartván a jótékony czélt, valamint eszméjének valósítását és hozzájárultak az igen kedvező anyagi sükethez. A mulatság este 8 órakor vette kezdetét. Az egylet derék és szeretetreméltó elnöknője, Spit ez er Mónié belépvén a tánezterembe, megéljeneztetett és hozzáfogott az összesereglett ifjúság a sora- kozáshoz. Volt dinom-dánom, sürgés forgás, de mekkora! Nem is csoda, hogy páratlan jókedvvel járták a csárdást, mert bármelyik házhoz vitt bennünket a jó vagy balszerencse, ott bizonyosan a bál képezte a társalgás alapfonalát. Fiatalságunk a szó szoros értelmében mulatott és buzgón élvezték az est óráit. De nézd csak barátom! Az eddig ott a szögben álló házas emberek is kedvet kaptak áldozni Therpsichore néninek és ime mit látnak szemeim? — álomkép-e? Nem, valóságos tény! Az öregek, áthatva a jótékonyság tiizétől, ifjúi lelkesilltséggel gvarapitották a tánezolók körét, és ők is járták. Az első négyest hány pár tán- czolta? Bizony-bizony nem tudom határozottan megmondani. A rendezőség fáradozását a közönség teljes megelégedéssel fogadta és szívből eredő szavakkal jutalmazá. Éljenek! Az anyagi siiker ellen szegényeinknek nem lehet panaszuk, mert maradt részökre szép összeg, hogy alkalmuk legyen ez estély lángjain megmelegedni és a nemes emberbarátokat jó emlékben tartani. Ismételve, mondhatom, hogy e mulatság ez idei karneválunk legszebb, leg- sükerfiltebb táuczestélve volt, melyre a számos jelenvoltak még soká kellemesen fognak megemlékezni! Nem mulaszthatom el az alkalmat a kaszinó t. választmányának az egylet nevében köszönetét mondani, azon határozatáért, hogy helyiségét a nőegyletnek ingyen átengedni szíveskedett. F. M.

— Adó ügy. 198—211/1888. szám. Közhírré tétetik, hogy az L888-ik évre szóló házadó, I-ső Il-od osztályú kereseti és tő- kekamat-járadék adó kivetési lajstromok a hevesmegyei kir. adó- felügyelő úr által érvényesítve előírás végett megküldettek. Erről az érdekelt adózók azon felhívással értesittetnek, hogy a jelzett kivetési lajstromok az 1883. évi XLIY. törv. ez. 16. §-a értelmében folyó év marezius hó 5-ikétől kezdve a városi számvevőség iroda-helyiségében 8 napi közszemlére kitétettek, hol azokat a hivatalos órák alatt mindenki megtekintheti; a netáni felszólamlásokat pedig: a) azon adózók, kik az illető kivetési lajstromban tárgyalt adónemmel, már a múlt évben voltak megróva a lajstrom kitételének napját; b) azon adózók, kik a kivetési lajstromban megállapított adóval, a kivetés évében első ízben rovattak meg, adótartozásuknak az adókönyvecskébe történt bejegyzését követő 15 nap alatt a városi tanácsnál előterjeszthetik. Eger 1888. február hó 28-án. Csíki) Attila, v. számvevő.

— Tűz a vasúton. A mátrai vasút egyik vonatán a múlt napokban tűz ütött ki. Egy III. oszt. kupéban a kályhától meg- gyuladt a fapad. Csakhamar a padló is égni kezdett, s egy kis leány ruhája is tüzet fogott. Az utasok közt nagy volt a rémület. Végre egy hivatalnok kilépett a külső lépcsődeszkára, s vaggon- ról-vaggonra egész a mozdonyig mászott, melynek vezetője aztán megállította a vonatot. A tüzet nagy nehezen eloltották, s a vonat 2 órai késedelmet szenvedett.

Nagy vasúti szerencsétlenség. A kassai 203 számú személyvonat, mely szombat este hét óra után indult Hatvanból, Túra és Aszód állomások között nyúlt pályán összeütközött egy

vele szembe robogó lokomotivval. A személyvonat is és a lokomo' tiv is nagy sebességei haladtak, úgy, hogy az összeütközés iszonyú erővel történt A kassai vonat lokomotivja kisiklott, a három első kocsi pozdorjává zúzódva, egymásra torlódott s a többi kocsi is kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett; az ütköző majd yala- menynyinél összezúzva. Az utasok halálra rémülve, hangos sikoltozással ugráltak ki a kocsikból s iszonyú rémülettel látták a halálos veszedelmet, melyben forogtak, s a szörnyű pusztítást, melyet az összeütközés véghezvitt. A mozdonyvezetője és a fütő, kik mindketten súlyos sérüléseket és égési sebeket szenvedtek, véresen, égő ruhával vánszorogtak elő a romok közül; s az egymásra torlódott romhalmaz közt egy agyonzuzott ember megüve- sedett szemű feje meredt elő; Franki vonatvezető volt, kit annyira összetörtek s eltemettek a romok, hogy holttestét három órai munka után se tudták a romok közül kiszabadítani. A vonaton volt utasok közül nagyobb baja senkinek sem történt, de kisebb zuzódásokat és sérüléseket többen szenvedtek. A szerkocsival haladó lokomotív gépésze, Kreuzer szintén életveszélyesen megsérült; az egyik keze két helyen összetört, súlyos zuzódások és égési sebek vannak az egész testén. A vele volt fűtő sem volt szerencsésebb; mire elővonszolták a romok közül, majd minden ruha leégett róla s iszonyú égési sebek borították. — A szerencsétlenségről azonnal táviratban értesítették a hatvani és budapesti állomás-főnökségeket, melyek nyomban gondoskodtak a gyors segélyről. Budapestről még jóval kilencz óra előtt kisegítő vonatot küldtek a szerencsétlenség színhelyére, s az üzletvezetöség utján rögtön jelentést küldtek az igazgatóságnak és a közlekedési minisztériumhoz. A kiküldött különvonaton az orvosokon kívül az üzletvezetőség egy tisztviselője és egy vizsgálóbíró is a helyszínére indult, hogy azonnal megállapítsák a tényálladékot. A vizsgálóbíró kihallgatta a vonatszemélyzetet, s a magános lokomotív súlyosan megsérült gépészét, Kreuzer mozdonyvezető azt mondta, hogy kocsitolást végzett egész délután, s a szabadnak vélt vonalon egész bátran haladt. A közeledő személyvonatot csak az utolsó pillanatban vette észre, mikor az öszeütközés meggátlására már gondolni sem lehetett. A kassai vonat vezetőjét és gépészét természetesen nem hallgathatták ki, mert az előbbeni holtan fekszik a romhalmok között, az utóbbi pedig eszméletlen, s a halállal vivődik. A vizsgálat mostani stádiumban még nincs megállapítva, vájjon az állomási vagy a vonatszemélyzetet terheli-e a felelősség. Annyi nagyon valószínű, hogy az összeütközést téves jelzés idézte elő s nagy szerencse, hogy a teljes erővel robogó lokomotivhoz csak egyetlen szerkocsi volt kapcsolva, s így a személyvonat nem talált oly nagy ellentállásra, mint ha teljesen felszerelt vonattal ütközött volna össze. Budapesten, hova 9 óra 22 perczkor kellettvolna a szerencsétlenül járt vonatnak érkeznie, a várakozó közönség közt nagy ijedtséget okozott, hogy a várt vonat nem érkezett meg. Az állomásfőnök a mint értesült a szerencsétlenségről, í'ögtön kiíratta a jelző táblára, hogy a 203. sz. kassai és 101. sz. ruttkai vonatok 5 órai késéssel érkeznek meg. E nagy késés természetesen még csak növelte az ijedelmet s a vasúti személyzetet mindenfelől ostromolták, hogy vájjon mi történt a vonattal. Az állomásfőnök megnyugtatta az aggódókat, tudtul adva, nekik, hogy kisebb baleset történt, melynél azonban egyetlen utasnak se történt baja. A fővárosban késő este mégis Ilire terjedt, hogy a magyar államvasuton nagy szerencsétlenség történt, s éjjeli egy óra tájban már számosán voltak a pályaházban, kik aggódva várták a kisegítő vonat megérkeztét, s mikor az, éjjeli V22 órakor a pályaudvarra robogott, zajos örömmel üdvözölték épségben, vagy csak egészen jelentéktelenül megsérülve visszatért rokonaikat. A különvonaton hozták meg a három sebesültet is, kiket előbb az orvosi szobában újból bekötöztek, s azután kocsikon a Kókus-kórházba szállították őket. A két halott a szeren- csétleuség színhelyén maradt, s Franki vonatvezető teljesen ösz- szezuzott holtteste még most is a romok közt van eltemetve.

— Színházi mizériák. - Általános a panasz, hogy a színházban oly hideg van, hogy a közönség nem bírja ki, különösen a hölgyek, kik kénytelenek az egész előadás alatt a teremben maradni. Komolyan figyelmeztetjük Miklósy igazgató urat, hogy saját érdekében intézkedjék, hogy a terem fűtve legyen; ez nem kerülne 60—80 krnál többe naponként, s a hideg miatt elveszít

20—25 frtot, mert összebeszélésünk folytán, mindaddig, mi g a terem fütve nem lesz, a színházba nem járunk! — Sőt azon is csodálkozunk, hogy az Öltőidében, a hol még hidegebb van, a nők, sőt a férfiak hangjukat tökéletesen el nem veszítik. — Reméljük hogy figyelmeztetésünket komolyan fogja venni, s a közönség kívánságát mielőbb teljesíteni fogja. Több színházlátogató.

VÁ. 4. -