Eger - hetilap, 1888
1888-02-21 / 8. szám
59 ügyeit igazán szivén hordja, s ki a dolgokat a legiudifferensebh tárgyilagossággal szokta megítélni, e tárgyban előttünk a következőkép nyilatkozott: „A legelső s legsarkalatosabb hiba a városi árvaszék azon vétkes mulasztásában rejlik, melynél fogva nem hagyta meg szigorun a pénzintézeteknek, hogy csak oly árvaszéki végzésekre szolgáltassanak ki pénzeket, melyek nekik hivatalos utón, kézbesítési könyv mellett adatnak át, e végzéseket pedig, saját igazolásukra tartoznak megőrizni. E mulasztásból keletkezett aztán a másik hiba, az t. i. hogy a pénzintézetek kezelői, haszontalan irkafirkára, állítólag hamis végzésre, melyet jóformán meg se néztek, oly jelentékeny összegeket szolgáltattak ki Lőrinczfynek, melyeknek kiadása mindenesetre több figyelmet s körültekintést igényel vala, s melyeknek kiadását az illető pénzintézetek semmivel sem tudják igazolni. A másik sarkalatos hiba az, hogy Lőrinczfynek, mint Eger város gyámjának, évek során át tartó hivataloskodása alatt, kezelése, könyvvitele, s számadása soha sem volt szakszerű vizsgálatnak alávetve. Lőrinczfy tehetett, amit akart. Téli}’, hogy első sorban a polgármesternek, ki az árvásszék elnöke is egyszersmind, kötelessége a gyámpénztárat, annyiszor amennyiszer, hivatalosan s tüzetesen megvizsgálni. De a polgár- mesteri qualifikáczióban nincs benne, hogy a kereskedelmi kettős könyvvitelt is tartozik érteni; ha tehát a polgármester nem ért a számviszgálathoz, az még nem bűne, — de ha nem ért hozzá, hanem az árvagyám irkafirkái, s kibeszéllései által annyira félre hagyja magát vezettetni, hogy a képviselő-testület előtt hivatalosan*’oda nyilatkozik, hogy az árva-gyámpénztárat megvizsgálta, s teljesen rendben levőnek találta, — holott a vizsgálatból 5—6000 frtnyi árvakamatnak, s 5—600 írtra menő kötvénynek időről időre történt elsikkasztása derült ki: — ez már aztán szarvas h i b a! De ha a polgármester nem ért a számadás-vizsgálathoz: ott van alantas hivatalnoka, akivel e tekintetben hivatalból rendelkezhetik : a városi számvevő, akinek kötelessége nemcsak a könyvvitelhez s számvizsgálathoz szakszerűn érteni, de egyszersmind a városi számadásokat meg is vizsgálni. Felfogásunk szerint a városi számvevőnek, mint mindenütt a világon, úgy nálunk Egerben is, a városi számadások szakszerű megvizsgálása az első és legfontosabb kötelessége. Első sorban a városi számvevő felelős a városi számadások helyessége- vagy helytelenségére nézve. Mikor aztán a számvevő átvizsgálta az árvagyámpénztár számadását, akkor áll elő a polgármesternek s illetve árvaszéki elnöknek az a kötelessége: személyesen meggyőződni arról: vájjon az árvavagyon a megvizsgált számadásoknak megfelelő-é, s megvan-é? Vízsgálta-é valamikor Eger város számvevő-hivatala az árCsókolja, öleli, Töredelmes szóval imigyen kérleli: „írtam volna neked, drága jó uramnak, Jaj de mikor Írni sohse tanítottak! írni - betűt vetni: Nem tudok én, rózsám — egyedül szeretni!“ * Ringatja Thurzó György térdin feleségét. Ketten fogják meg a makranczos toll végét. Kedvét csókkal szítja — Édes első betű, amire tanítja! Jó Bader bátyánk. (Az egri Báró de Manx kalandjaiból.) id. Murányváry Jánostól. (Folytatás.) Hargitán egy alkalommal úri vendégek látogatták meg Bader bátyánkat, A jó vacsora elköltése után egyik bizodalmas vendége felkérte: ha nem lehetne-e egy kis theát készíttetni, ha van a háznál? Baderunk nem akarván elárulni, hogy házánál e fajta csemegét nem szokott tartani, válaszoló: „Azonnal szolgálok!“ és kiment nejéhez, mondván: „Rézi, baj van. A vendégek theát kérnek, már pedig tudod, hogy nincs. De oda se neki! Ott a lóher-boglya. Szedj össze vagy két jó marokkal — a virágosvagyám-pénztári s leltári számadásokat, — vagy soha sem? — azt mi. természetesen, nem tudjuk. Mi elmondtuk, s illetve tolmácsoltuk e tekintetben egy t. polgártársunk nézeteit, A többit t. olvasóink, s a — törvény Ítéletére bizzuk. Egy pár báli czipö. (Levél az álarcosbálról.) Asszonyom! *) Eger, 1888, febr. 15. Sok embertől hallottam már ezt a közmondást: — „Fiatalság, bolondság!“ — Két szó az egész, de hogy mily életbevágó igazságot rejt magában, azt csak az tudja, ki valaha fiatal volt. Hát nem bolondság-é magában véve az is, hogy a legtöbb fiatal (mondjuk) ember, már 15—16 éves korában „őrült“ szerelmes ? nem bolondság-é, hogy mig a 24-ik életévét eléri, van legkevesebb 50—60 ideálja, szőke és barna felváltva, melyek min- denikéhez rebegnek vallomást ajkai (no persze leggyakrabban csak úgy — mikor senki nem hallja.) És az ilyen embernek elég egy elfelejtett legyező, egy eldobott keztyű, egy elejtett zsebkendő, egy elvesztett hajtű, virág, egy szó, sokszor egy bájos pillantás —• csak az „övé“ legyen. Hát bizony már innen-onnan túl vagyok e koron, de azért — restellem bevallani — mégis megesett rajtam, a tegnapi nőegyleti álarczos és jelmezbálon. — Mennyi sok szép tárgy a tombolában, mennyi sok szép kacsó, ragyogó szem, édes-bájos ajak segítsége azok elnyerhetésében, s mégis .... Tudja-é mibe lettem szerelmes ? Egy pár piczi kis czipőcs- kébe. — A nyelvemen a színe, formája, de nem árulom el, hisz’ az egész világ kitalálná, hogy kié volt. Annyit azonban megmondok, hogy abból az illatos világból való kis czipők voltak ezek, mely. telve van szerelemmel, s valami gyermekies pajzánság terült el rajtok. Ilyen csak az az egy pár volt az egész bálban. Hej pedig de sok czipő volt ott, kisebb nagyobb, rózsaszínű, fehér, kék, csinos, formás, elegáns, izlésteljes. Meg is olvastam a két négyes alatt, volt úgy 30—32 pár. Talán el is tudnám mondani, kik voltak bájos tulajdonosaik. — Igaz! hisz’ le is irtani egy darabka papirosra, azzal a szándékkal, hogy az „Eger“ számára irok egy referádát. — Meg is van!: Leányok: Borhy Ilona, Bubna Ella, Erdélyi Marianna, Gariup Irma, Gáspárdy Anna és Celeszta, Gröber Anna és Irén, Horváth Ilonka, Huberth Anna, Imre Leona, Kolossy Margit, *) Na vádoljon iiuiiseretióval, hogy e levelet nyilvánosságra hozom. Elkéstem a referádával, ez az oka amiért teszem, különben a referáda is csak a névsor kedvéért vau. sából; — forrázd le és hozd be a kávés ibrikbe. Czukor és rhuni van s kész az egész.“ — És úgy lön. Fel lett adva a rögtönzött tliea — s a vendégek nem győzték eléggé dicsérni — mint állitá — annak jóságát s vendégei közül egy különösen felkérte, hogy nevezné meg ama kereskedést, ahonnan e rendkívüli jó illatú theát be szokta vásárolni. — „Nem vásárolom én, — mondá — sehonnan, — saját termesztményem. Ott van az udvaron egy egész boglya, akar egy soroglyával is szolgálok belőle.“ De nem hitték neki. A halászatot rendesen tapogatóval szokta gyakorolni Bader bátyánk. De megjárta egyszer, mert — mint mondá — egy oly óriási potykára akadt, a mely legalább is 1 l/s mázsát nyomhatott. Bírókra került vele a dolog — és hol ő volt alól, hol a potyka felül. A volt a szerencséje, hogy mindig a feje körül forgott, mert különben a farkával agyon csaphatta volna. Nem sikerülvén kiszorítani a szárazra — elmenekült, mert oly sima volt, mint a jég, — nem lehetett megmarkolni. Most is sajnálja, hogy puska nem volt nála. Lesben ült egyszer Bader bátyánk nyulakra. Látja, hogy egy róka koma üldöz egy nyulat. — Már lövésre volt előtte mind a kettő, lelőhette volna mind a kettőjöket; — de nem, — megvárta, mig a róka uraság megfojtotta áldozatát, — és ekkor puff, — lelőtte a róka komát, — elkiáltván magát: „Köszönöm koma, hogy egy lövésemet megkíméltél, — most gyerünk hárman haza.“ Bade r unk — köztudomásúlag — kuruzsoló is volt. Gyógyított mindenféle betegséget, részint tettleges beavatkozás, részint tanácscsal. Gyógyszereit a természetből szerezte; mert — mint szokta volt mondani, — az Isten az emberek betegsé* I
