Eger - hetilap, 1888
1888-02-14 / 7. szám
53 egyik legszeretettebb, bájos virágát. A násznagyi tisztet Sajóssy Alajos akad. festesz és főgymnasiumi tanár teljesítette; a nyo- szolyóasszonyit özv. Kautz Józsefné úrnő töltötte be. Nyoszolyó- leányok a menyasszony nővérei: Anna, és Jolán, Gröber Irén és Gröber Sarolta kisasszonyok; vőfélyek: Gröber Ferencz, József és Károly, valamint Sajósy Béla urak voltak. Az esketési szertartást ft. Póka Zsigmond érd. plébános végezte, ki szép beszédet intézett az új párhoz. Az esküvőt a menyasszony szülei házánál gazdag lakoma követte, mely után az új pár Mezőkövesdre utazott. — Hymen. Ugyancsak a múlt szombaton, f. hó 11-én délután egy másik esküvő is ment végbe a székes főegyházban. T a m a s i Flórián, szorgalmas iparos polgártársunk kedves leánykáját. P i- r o s k á t vezette oltárhoz Hand hoher Gyula, egy nagyváradi előkelő kereskedő-czég könyvelője, ki kereskedő-segédi minőségben huzamosabb ideig tartózkodott városunkban. Az esketési szertartást ft. Fehér Gyula, Foglárintézeti aligazgató, a menyasszonynak, mint az egri angolkisasszonyok leányiskolája egyik kitűnő növendékének hitoktatója, végezte, ki is a boldog párhoz megható menyekzői beszédet tartott, mely nemcsak a boldog párt, de a nagy násznép közöl is számosakat indított könnyekre. Ez esküvőnek is nagy számmal voltak kiváncsi szemlélői. — Müveit társas estélyekben a múlt héten sem volt hiány. Sőt a múlt hét valóságos „estély-hét“ volt, mert az új kaszinó és dalkör estélyeit beleszámifva, majdnem minden napra esett egy. Ez estélyek elseje ismét özv. Mészáros István né szül. Matékovich Teréz úrnő, őnsga vendégszerető házánál folyt le kedden, f. hó 7-én. Kiváló bizonysága ez a fentisztelt úrnő minden jóra és nemesre törő páratlan vendégszeretőnek, s valóban nem tudom, hová lett volna már városunk társadalmi élete, ha ily kitűnő s ily derék úrnők nem tartanák kezeikben annak vezérfonalát. Maga ez estély pompás vacsora elköltése után, hajnali 6 óráig tartó tánczczal, fesztelen jó kedvben folyt le. Ott voltak a kedves háziasszony és müveit leányán Cornelia k. a.- nyon kivid: Fekete Jánosné, Gröber Ferenczné, Gröber Anna, Horváth Józsefné, Horváth Ilonka, Imre Miklósné, Imre Leona, Matékovich Irénke, Onczay Etel, Pátz Szidike, Szabó Ella, Szu- hányi Jánosné, Szuhányi Anna, Végli Jenőné és Wolf Károlyné úrnők és úrhölgyek. — S hogy mennyire szeret mulatni az egri müveit közönség, azt legjobban megmutatta a múlt csütörtök f. hó 9-ike, mely napra két estély is esett. Imre M i ki ó s n é szül. Schaffner Clo tilde úrnő őnsga gyűjtötte maga köré e nap városunk intelligentiájának egy részét. Korán sem enged többet vendégszeretet dolgában az előbbinek. Bámulatos az a higgadtság és nyugodtság, melylyel egy soiréet végig rendez, az a páratlan figyelem, mely alig észrevehetőleg minden legesekélyebbre kiterjed. Talán mondanom is fölösleges, hogy hosszú lucullusi vacsora után (melyben úgy látszik versenyeznek úrnőink) itt is úgy hajnali 5—6 óráig pompás jó kedvben tartott táncz fejezte be a Templom előtt néha koldus asszony térdel, Ima helyett ajkán nászszal esküvésse], Szegény öreg asszony! nincs, aki ne szánja. Másvilágon boldog menyasszony a lánya.---------------- Mátray Lajos. J ó Bader bátyánk. (Az egri Báró de Manx kalandjaiból.) id. Murányváry Jánostól. (Folytatás.) Városi tanácsnokunk: L. A. fiatal éveiben kiment puskájával a káptalan rétjére, ahol épen Bader bátyánkkal véletlenül találkozott, ki az idő szerint ott fűrjezett. Bader egész auktoritással szólítja meg L. A-t: „Mit keres itt fiatal barátom?“ — „Azt, amit ön! — feleié neheztelve L. A. — „Nem oda Buda, — szóla Baderunk — hanem először le kell tenni előttem a lövészeti érettségi vizsgát“, — és ezt mondva kivett zsebéből egy réz krajczárt, s azt begöngyölgette papirosba. „No rajta, fiatal barátom! — felhajitom, — lőjje el!“ — L. A. látván a tréfát, a feldobott krajczárt ellövé. — „Brávó, uram öcsém, kiáltá Bader, — most már együtt vadászhatunk.“ Mikor a gazdasági irnokságból kicseppent, haza jövet, — mint nagy reményű gazdászt, — megtették városgazdájának. — Azonban a gazdaság, — működése alatt — nem lendűlt sehogysem; s ezért az akkori főbiró haragját magára vonta, — és hozzá még azon malheurja is volt, hogy egy Boma János hires puska-művesünk által 100 fr.-ért csináltatott dupla-fegyverét hivamulatságot. A szeretetreméltó háziasszonyon és kedves müveit leányán Leona k. a.-nyon kívül ott voltak: Gáspárdy Gézáné, Anna és Coeleszta leányaival, özv. Majzik Viktorné, Lipovniczky Irénkével (Hevesről), özv. Mészáros Istvánná leányával Cornéliá- val és Szabó Ellával, özv. Okolicsányi Ödönné, Onczay Etel Pátz Szidikével, özv. Sikhegyiné, Reintzné úrnők és úrhölgyek. — Ugyanez nap adott estélyt dr. Akantisz Jusztin városunk kedvelt orvosa, újvilág utczai vendégszerető házában. Úgy a háziúr, mint a kedves háziasszony lekötelező nyájassága közel hajnali 6 óráig tartotta együtt a díszes társaságot. A kedves háziasz- szony Akantisz Jusztinná szül. Sárossy Her min úrnőn kiviil ott voltak : Brösztl Józsefné, Plank Kálmánná Speczial Angyélkával és Matekovics Irénkével, Simáczius Andorné Janik Etelkával és Vass Lajosné Hona és Irén leányaival ...................ó'. — Egyházi festményeink sora egy igen sükerűlt s valóban mübecscsel biró képpel gazdagodott. A kép Rafael úrszine-válto- zásának kitűnő másolata, melyet Sajóssy Alajos akad. festő s főgymn. rajztanár festett a, görgény-szentimrei kápolna részére, Kovacsóczy István prépost-kanonok őnsga megrendelésére. A képen különösen sükerűlt a Krisztus megdicsőült alakja, vakitó hó-fehér ruhájában s magasztos, szép arczával. Az apostolok alakja sem hagy hátra kívánni valót. A táj, a levegő, az ég — mind a bra- vourral kezelt színezés mellett tanúskodnak. S az egyik apostol arczán bámulatos hűséggel tükrözik vissza az elragadtatással vegyes azon örömérzet, mely ama szavakat adta ajkaira : „Mester, jó nekünk itt lenni. Ha akarod, épitünk három hajlékot.“ — A Mózes és Illés alakjai is nagy mértékben dicsérik a mestert. Gratulálunk a müszésznek s a megrendelőnek egyaránt. — Színészet. Miklóssy Gyula jól szervezett dráma- népszinmü- és operette-társulata a jövő szombaton, f. hó 18-án nyitja meg előadásainak sorát a törzs-kaszinó nagy termében, a „Koldus diák“ czimü kedves zenéjü operettel. Úgy az operettek, valamint a színi előadások közben is, a helyben állomásozó br. Appel-gyalogezred zenekara fog közreműködni, mi a szini előadások érdekét mindenesetre emelni fogja. A jóravaló tagokból álló s ügyekezetes társulatot melegen ajánljuk szinházkedvelő t. közönségünk pártoló figyelmébe. — Az idei egri jogászbál alkalmából, az egri jogakad. segélyegylet javára felülfizetni szíveskedtek: Scheidl Ágostonná ladi- patronesse 200 frt. dr. Samassa József érsek ő exja 25 frt. Babies János kanonok 25 frt. Lengyel Miklós püspök, Szele Gábor, Szmrecsáuyi Pál, Kovacsóczy István, özv. Frantz Alajosné 10—10 frt. Imre Miklós 8 frt. Buzáth Lajos 6 frt. Kandra Kabos 1 drb. cs. k. arany, Kolossy Gábor, Ivády Miklósné, Akantisz Jusztin, Gröber Ferencz, Kovács Kálmán, Kozma Károly, Zsendovics József, Visontai Kovách László, Györgyényi Ignácz, özv. Köllner Lőrinczné, Michalek Manó, dr. Martinovich József, Begovcsevich talos szobájából éjnek idején ellopták. Ekkor a főbiró maga elé rendelte, s kiadta néki az útlevelet, mondván: Aki a maga jószágát sem képes megőrizni, a városét meg kevésbbé. Elbocsáttatik! — Mire Baderunk, egész flegmatice, csak annyit mondott: „El is megyek én. De a főbiró úr Ítélete igazságtalan. Ne engemet büntetne, hanem azt, aki a fegyveremet ellopta!“ Egy alkalommal gazdasági ügyekről folyt a társalgás; különösen a jelesebb fajta veteménymagokról beszélgettek. Baderunk is jelen lévén, váltig azt állította, hogy a legjobb és szebb káposztamag, — a kukoricza-csutkákban található fel. Egy helyütt a dalárdáról, s annak szép előmeneteléről lévén szó, — Baderunk e felől igy nyilatkozott: Trilláznak — trilláznak, — de nincs eléggé erős hangjok. Olyannak kellene lenni, mint nekem volt, — midőn Eger-Szalókon Gondos kántor sógoromat, — betegsége alatt, — a kóruson helyettesítettem. Oly erősen énekeltem a „Seregeknek sz. Istenét“, hogy az orgonát nem lehetett a hangomtól hallani. Ugyancsak E.-Szalókon, búcsú alkalmával, Baderunk. sógorával, a plébános urat látogatták meg. — A vig estélyen jelenlévők. egyszer kiabálják: „Halljuk, — halljuk Bader bácsit!“ — ki akarván őt hozni sodrából. Baderunk azonban egész higgadtan kezébe véve egy veres borral telt palaczkot ilyetén pohárköszöntőt monda: „Az ám, — az ám, — az ám — az ám.“ Éljen a kedves plébánosunk: Orosz Ádám!“ és a czilinder tartalmát egy szuszra kiürítette. (Vége köv.)
