Eger - hetilap, 1888
1888-02-07 / 6. szám
45 ve; nem világi hangok, de kísérletek az egyházi költészet terén, mely napjainkban kevés mivelőre talál. Azon felekezet oltárára teszem le e virágáldozatot, melyhez tartozom, nem mint papja, de mint egyik szerény tagja a gyülekezetnek, akinek adatott pengetni a „kinor“, a hárfa húrjait. Ima, zsoltár, ének, hymnus és óda váltakoznak a kötetben, melynek a minden költészet vég- czélját képező aesthetikai hatáson kívül még az a magas rendeltetés is jutott, hogy első vigye be a magyar dal zengzetességét a zsinagóga szentélyébe, hogy a szószéken mindinkább meghonosodó magyar egyházi beszéd mellett helyet követeljen a magyar énekszónak is. Mert ha igaz az, hogy magasabbra ragadnak bennünket az áhitat szárnyai, amidőn anyanyelvűnkön lebeghetjük el szivünk sóhaját, viszont anyanyelvűnk is felmagasztosul és szentebbé lesz az által, hogy istenhez emeljük és azon imádkozunk. A múltból merítettem e dalokat és a jövőnek adom át: annak a zsidó fiatalságnak, mely magyarul érez és gondolkozik. Legyen neki magyar imádsága is! Budapest, 1888. jauuar végén. Kiss József. — A kötet előfizetés utján háromféle kiadásban fog közrebocsáttatni: 1., Egyszerű kiadás finom velin-papiion csinos vászonkötésben. Ára 2 fi t. 2. Amateur-kiadás legfinomabb karton- papiron színes arabeszk-körzettel, stylszerű bőrkötésben. Ára 5 írt. 3. Ajáudékkiadás, Whatman-féle karton-papiron, színes ara- beszk-körzettel, selyemkötésben. Ára 10 frt. — Ezen kiadás csak annyi példányban fog nyomatni, a hány megrendelés érkezik. Minden példány a megrendelő nevével fog elláttatni. Az „Ünnepnapok“ kiváló műgonddal lesz kiállítva és husvétra megjelenik. Az előfizetések legkésőbb február végéig szerző nevére (Budapest, váczi körút 80.) intézendők. — Kiss József e müvét melegen ajánljuk t. olvasóink pártoló figyelmébe. Előfizetéseket szerkesztőségünk is elfogad. — Uj zenemüvek. Reinprecht Alajos margitszigeti vendéglőstől 3 táncz-darab jelent meg, melyek az idei farsang báljai és hangversenyei újdonságait, képezik; ezek a következők: 36-ik mű. „Víg élet“ gyors polka ára 75 kr. 37-ik mű. „A kis csacska“ lengyelke ára 75 kr. 38-ik mű. Margit keringő ára 1 frt. E három igen kedves, dallamos és népszerű tánczdarab Táborszky és Parsch nemzeti zenemükereskedésében Budapesten kapható, áruk egyben postával együtt 1 frt 80 kr. — Táborszky és Parsch nemzeti zeneműkereskedésében Budapesten váczi utcza 30. szám, megjelent: „A bolondok grófja“ Jókai Mór eredeti bohóságának válogatott dalai. Énekhaiigra zongora-kísérettel vagy zongorára külön alkalmazta Herczenber- ger István. 1. Itt maradnék veletek. 2. Szép állat a hattyú. 3. Kis kertemben. 4. Ez a kis lány de árva. 5. Elmégy rózsára ? 6. Minek nekem ez a világ. 7. Bara piros kis szüzecske. 8. Zavaros a Tisza. 9. Zajjal tajtékzik a Maros. 10. A nagy hiri dédapának. 11. Ifjú varjú keresztről. 12. Beborula, jaj, elmúla. 13. Azt szöktem le. Ha elhibázom, s elmenekül, ma is meg mernék rá esküdni, hogy három fejű állat volt. Mert amint szembe jött velem, határozottan láttam mind a három fejét. Azonban hozzá érvén, — egy vén róka, szájában egy nagy süldő nyúllal, hevert előttem. Ekkor tudtam csak magam is megmagyarázni magamnak a háromfejűséget. A róka koma ugyanis, elfogván prédáját, derékon kapta szájába, s úgy hozta felém. Én tehát a nyúl fejét és hátulját két fejnek képzeltem, mi a róka fejével együtt hármat tévén, igy tűnt fel róka urfi háromfejűnek előttem. Bader bátyánk — mint mondá, — egyszer egy oly nagy Vadászaton vett részt, melyen 800 puskás és 6000 hajtó volt jelen! A napokban egy társaságban, hol Bader bátyánk is jelen volt, szóba került, hogy a mostani rengeteg hóesésben, mely he- lyenkint több lábnyi magasságban lepi el a földet, — nem lehet vadászni. — Baderunk erre nagy fitymálva csak annyit mondott, hogy: „Nem bizony, mert nem vagytok vadászok! Az én időmben hónaljig ért a hó, — mégis vadásztunk! Bader bátyánk a kártyajátékok közöl különösen nagy szenvedéllyel űzte az úgynevezett „tartli“-játékot, még pedig any- nyira, hogy képes volt, — állítása szerint — két nap és két éjjel egy folytában megszakasztás nélkül tartlizni, amint azt B. J. polgártársunkkal egy Ízben meg is cselekedte. És pedig mibe játszottak? — a kiváncsi olvasónak eláruljuk. Játszmáját egy darab kapszliba! (így hívták akkor a fegyvergyutacsokat.) — Sőt horrendum! — ez alkalommal a játszma szabályai fölött, játszótársával, régi kenyeres pajtásával össze is pö- röltek, még pedig oly hevesen, hogy már-már bírókra kerül a dolog, ha B. testvére idejekorán szét nem választja a versengőket. Noszvajon, az ott birtokos A . . család egyik tagjához, ták szememre vetni. 14. Ezen az úton menjen kend. 15. Isten azt az aratást. 16. Az én rózsám kis gunyhója. 17. Kerek az én kalapom. Ára 1 frt 50 kr. Különfélék. — Az egervidéki jótékony nöegylet által folyó hó 14-én tartandó, tombolával egybekötött álarczos és jelmezbálra a n. é. közönséget tisztelettel meghívja, az egyesület nevében: özv. Mészáros Istvánná e. elnök. Belépti dij: 1 frt 50 kr. Álarczo- soknak estve a pénztárnál 1 frt. — Egy tombolajegy 10 kr. Jegyek előre válthatók Köllner Lőrinczné gyógy tárában. Kezdete 8 órakor. Az egervidéki jótékony nőegylet álarczos és jelmezbáljának rendezősége: Békeffy Iván, Dusárdy Lajos, Eiszenmann Domonkos, Elek Árpád, Eötvös József, Erdélyi József, Földvári Ái-pád, Frantz Gyula, Fülöp József, Fülöp Zoltán, Götz Boldizsár, Gotli Ferencz, Horváth Béla, Kállay Sándor, Kelemen Ernő, Lefevre Dezső, Majzik Viktor, Mészáros Kálmán, Pilepic Rudolf, Porubszky Sándor, ifj. Simonyi Károly, Szabó Béla, Taby Márton, Tassy Géza, Werner Gyula. — Estély. Elegáns és vidám társaságot gyűjtött egybe városunk elite-közönségéből, múlt hó 30-án, hétfőn özv. Mészáros Istvánná sz. Matékovich Teréz úrnő ő nagysága szt.- János utczai vendégszerető házában. Hét-nyolcz óra felé már teljes volt a társaság, ott volt mindenki — kiket a háziasszony s kedves leánya fogadott, — páratlan szívességgel. — A kedélyes társalgást azonban, melybe merültek, nemsokára megzavarta a kedves háziasszony vacsorához hivó szava. Két asztal telt meg a lucullusi lakoma fogyasztóival, melyek egyikénél még toasztban sem volt hiány, mélyben a derék, mindenre kiterjedő páratlan figyelmű háziasszony éltettetett. Vacsora után folyt a táncz a Palócz „ha árva árvá“-ja mellett reggeli 7 óráig. A kedélyes estélyen részt vettek a házi asszonyon és kedves leányán Cornelia k. a-nyon kívül: Bubna Hermanne, özv. Erdélyi Józsefué, özv. Frantz Alajosné, Gáspárdy Gézáné, Matékovich Mórné, özv. Okolicsányi Ödönné, Ury Józsefné, Végű Jeuőné úrnők. Leányok: Bubna Ella, Erdélyi Marianna, Frantz Etelka, Gáspárdy Anna és Coeleszta, Imre Leonka, Matékovics Irénke, Szabó Ella stb. urhölgyek. — Az egri dalkör „bohózatos-dalestélye“. „Ilyen, vilaagba meeg nem voót!“ Az „egri dalkörnek“ jövő szombaton, f. hó 11-én tartandó „bohózatos-dalestélyére“ sükerült szereplökül megcsípni az auszráliai hangversenyutjáról közelébb hazánkba érkezett Pseudo- PatíiAdelaide világhírű énekmüvésznőt. Az egri dalkör néhány furfangos tagja ugyanis kieszelte, hogy van egy világ, hol e mint joviális, vendégszerető úrhoz nagyon szeretett Baderunk gyakrabban ellátogatni. A földesül', ki Baderunkat, vidám tréfás természetéért igen kedvelte, ismerte a tartli iránti olthatatlan szenvedélyét is. Egy ily látogatás alkalmával tehát, a házi úr próbára akarván tenni, mennyire megy Baderunknak e játék iránti előszeretete, — midőn Bader, fontos és elkerülhetetlen dolgával, s nagy sietségével mentegetve magát, útra felkészülten épen búcsúzott, a földes ur felszólitá, nem volna-e hajlandó indulás előtt vele még néhány partié tart lit eljátszani ? Baderunk a legnagyobb készséggel ajánlkozott. Leült tehát nyomban, úgy, ahogy utrakészen állott, bekecsben, s vadász-tarisznyájával a vállán; — elkezdtek játszani hétfőn reggel, — s jó Bader bátyánk úgy ott cseppent, hogy csak a következő szombat est ve került haza. Éz idő alatt az erősen fűtött szoba daczára, sem bekecsét, sem tarisznyáját le nem vetette, — de nem is tehette, mert folyton mellette vigyázó „Parizli“ kutyáját egyre biztatta: „Mindjárt megyünk haza „Parizli“! csak még ezt az egy pártiét játszuk el!“ — Ily kosztümben ült le mindig az étkezéshez is, s midőn, úri szokás szerint, étkezés végeztével az inas hozzá is elvitte a „szájöblitőt“, nagy indignáczióval szokta volt visszautasítani, mondván : „Egy máriás húszasért sem öblíteném ki a szájamat. Hogy is ne!? Majd bizony, e fölséges eledeleknek izét semmisítsem meg! ?“ — mi nem kis derültséget okozott a háziak körében. De azért e hosszas utrakészülődésnek megvolt a maga haszna, — mert Baderunk ez úttal oly nagy szerencsével játszott, hogy az egész héten folytatott játék végeredményében nyeresége 25 — mondd: huszonöt kemény vasat tett ki! (Vége köv.)