Eger - hetilap, 1888
1888-12-11 / 50. szám
396 közre fognak munkálni, mert „mi lehet magasztosak!), mint a hazának hasznos polgárokat, a családnak jó tagokat nevelni?“ — Továbbá biztositá a tantestületet és annak minden egyes tagját, hogy miden jogos és méltányos érdekeik előmozditását czélzó törekvéseikben pártfogására számíthatnak. S végül kérte a tisztelgőket, hogy a kitüntetésért adják át köszönetét a „hevesm. általános tan. testületinek.“ — Ezzel a szép ünnepély véget ért. — Az okmány 80 cm. magas, 60 cm. széles, díszes aranykeretbe foglalt remek tollrajz. Felső részén Magyarország, alul Hevesmegye czimere van, jobb oldala közepén a csonkamecset, balra az egri várrom rajzaival. A felső sarkakat arabeszkek ékesítik. A betűk Ízlésesek, szépek. Szóval az egész úgy van kiállítva, hogy az bármely sálon falát ékesítheti. (Múlt számunkra megkésve érkezett. Szerk.) y . • ~y— Vértesi-jubileum. Az egri törzskaszinó kulturális hivatásának nemes felfogásáról tett tanúságot, midőn a múlt szombaton, f. 'hó 8-án tartott közgyűlésén, Petravieh Bertalan igazgató indítványára egyhangúlag elhatározta, hogy Vértesi Arnold jeles beszélyirónkat, városunk derék szülöttét, — kit nem rég, ezredik elbeszélésének megjelenése alkalmából, a Kisfaludy-társaság irodalmi jubileumi ünneppel tisztelt meg, s kit imént Szatmár város lelkes, hazaüas közönsége, körébe hiva meg, szintén a legkitünte- tőbb ováczióval fogadott, — szülőföldjére, városunk kebelébe is meghívja, s tiszteletére ünnepélyt rendez. Az ünnepély módozatainak elkészítésére nyomban bizottságot is jelölt ki, melynek tagjaiul: Zalár József, Gáspárdy Géza, Kapácsy D'-zsö, Szabó Ignácz, Babócsay Sándor, dr. Alföldi Dávid stb. választattak meg. — Előléptetés. Király ő felsége, a rangy. kir. honvédségnél legközelebb történt előléptetések alkalmából, nagy-egedi Rózsa Bertalan ezredest, a 20. honv. gyalog féldandár parancsnokát a 82. honv. gyalog dandár ideigl. parancsnokává nevezte ki. — Az „Egri dalkör“ Karácsony másodnapján dal estélyt rendez, melyre pártoló tagjai ingyen jegyet kapnak, de melyen az egész nagy közönség részt vehetend, s kérjük is a dalestély szives látogatását. A dalestélyen fővárosi vendégek is közre fognak működni, a többek közt, mint, halljuk, Máthé István, jó nevű he- gedü-virtuoz is megígérte lejövetelét. A zenei előadásokat táncz fogja követni; s hogy igy az estély nemcsak mérkőzni fog az előbbi éviekkel, de fölül is fogja múlni azokat, már csak azért is ígérhetjük, mert a dalkör számos fiatal tagjai gondoskodni fognak, hogy tánczosokban ne legyen hiány. Különben a műsorról közelebb bővebben. — A jogászok irodalmi estélye. Múlt számunkban már megemlékeztünk az egri jogakadémia által e hét szombatján (15.) az Ó-Kaszinóban tartandó, zenével egybekötött irodalmi estélyről. Helyeslő nézetünket elmondtuk már akkor róla; megemlitettük, hogy mily nemes czélt tűztek ki jogászaink akkor, midőn az ily És mit gondol életben van-e még húgom ? — Kegyelmes asszonyom, ezt csak úgy tudhatom mint te. Párizsból hozzánk nem érkezik kir, de ha érkeznék is, ki ügyelhetne arra, vájjon azon ezrek között, kiket csak egy hét alatt is lemészárolnak, ott van-e az a név, a melyet mi szeretünk, féltünk. Hanem ha kívánod, éu belopódzom Párizsba, tudomást veszek, ha lehet és értesítelek rögtön mindenről. — Én is elmegyek — magával, válaszolt az úrnő, egész zavarba hozva feleletével az öreget. — Asszonyom, az nem lehet. Elég ha gyermekei anyjok után anyjokat, a nagy nénét veszítették el, vagy veszíthetik el; ne tegyük ki a veszélynek az anyát is. Rossz időket élünk; Istenem, keserves időket; érzik szegény hazánkon az Úr sújtó karja; csak egy görbe pillantás kell s kész az ellenség, a ki bitóra juttathat. Maradj azért, kérlek, asszonyom. — Ifigenia életét adja, hogy engem gyermekeimtől el ne szakítsanak, és én egy lépést se tegyek érte? válaszolt Margit. — Engedj meg asszonyom, eddig nem tehettél, most meg még nem tehetsz. Ha lehet tudósitíak mindenről. Én még ma elindulok s holnap Párizsba leszek. Margit megnyugodott az öreg szavaiu; elvégre is belátta, hogy ő mit se tehet, sőt veszélynek néz elébe, mert akárhogy alakítja öltözetét, hangja modora, arcza, kezei, elárulják, hogy nem az a kit mutat s egy halvány gyanú elég arra, hogy valaki guillotinra kerüljön. Ellátta az öreget bőven, dúsan pénzzel; biztatta, hogy ha kevés, kérjen és az ősi kastély sem lesz elég irodalmi estélyeket megszokottakká akarják tenni közönségünk előtt; érintettük annak közművelődési hatását, úgy jeleztük már azon érdeklődést s jóindúlatot, melyet a jogászoknak ily irányban való nyilvános szereplése is városunkban előidézett. Eddigelé az 50—60 fiatal tagból álló testület alig adott magáról életjelt; egyebet alig tudott róluk a város, mint hogy maradhatós bálren- dezök, de hogy egy fiatalokból álló müveit testületnek más kötelessége is van oly nagy értelmiségü városban, minő Eger, mint pusztán mulatságokban a tánczolás: alig tanúltuk ismerni akadémiánktól. Úgy látszik, higgadtabb elemek befolyásának eredménye az az örvendetes újság, hogy jogászaink, megküzdve minden akadályával, egy oly szép s nemes eszmét testesítenek meg, minő az irodalmi estélyeké. Csak gratulálnunk lehet az akadémiának ezért, különösen, ha, mint hírlik, ez estélyeket állandósítja a téli szezonban. Közönségünket pedig újra felhívjuk, hogy becses támogatását az ifjúktól ne vonja meg, s ez estélyre tömeges megjelenésével hasson oda, hogy egyrészt az ifjak nemes buzgalma továbbra is sarkaltassék, másrészt meg e leghelyesebb, legolcsóbb s legjótékonyabb hatású téli szórakozási alkalmak számára biztosíttassanak, annyival is inkább, mert ez első irodalmi estély jó kimenetele teszi csak lehetségessé, hogy jogászaink több ily kellemes újsággal lepjék meg városunkat. Mi részünkről csak legmelegebben ajánlhatjuk ez estélyt közönségünk figyelmébe. A műsor igen tartalmas, ügyes összeállításban. Pontjai a következők: 1) Részlet „Noémi“ ez. verses regényből. Irta és felolvassa Verlier Gyula. 2) „Zizim“ irta Zalár József, szavalja Szapáry József. 3) „Szíiácsi emlék,“ ábránd Bertók Sándortól. Czimbal- mon előadja Posgay Margit k.-a. 4) ,.A mama“ irta és felolvassa Csoór Gáspár. 5) „A nefelejts“ Suppé Ferencztől, énekli Hrubos Árpád, zongorán kiséri Zsasskovszky Károly. 6) „Költemények prózában“ irta Lipcsey Ádám, felolvassa Lipcsey Lidiké k.-a. 7) „Magyar népdalok“ czimbalmon előadja Posgay Margit k.-a. 8) „Pipaszónál“, irta és felolvassa Barchetti Károly. 9) Részlet Petőfi „Saigonjából, szavalja Hrubos Árpád. 10) „Mars funebre“ Beethoventől, zongorán előadja Ónodi Szabó Károly. Már e változatos műsor is elég kezesség arra, hogy városunk minden szépért s jóért lelkesülni tudó közönségének élvezetes estélyt nyújt a rendezőség. Kezdete pontban 7 órakor, az ó-kaszinó dísztermében. Belépti dij: ülőhely 1 frt; állóhely 50 kr., tanúló-jegy 30 kr., felülfizetést köszönettel fogadnak s hírlap utján nyugtáznak. A táncz az adventi szent napok közbejötté miatt hagyatottkiaprogr aramból. — Tánczmulatság. Az egri jogakademia polgárságának tekintélyesebb része által rendezendő, — lapunk múlt számában jelzett — zártkörű tánczestély, az adventi napokra való tekintetből, újabb megállapodás szerint, nem mint múlt számunkban irtuk, jan. 5-én, hanem a jövő 1889. év jan. hó 12-én szombaton fog megtartatni az ó-kaszinó nagy-termében. E tánczestély (kránzehen) ára testvérje életének. Az öreg ily körülmények között kelt útra Párizs felé. V. Párizs XIV. Lajos óta a müveit világ Mekkája, a hova Ízlést, csínt, fényt, pompát, simaságot járt tanulni az ősi bárdolatlan, de életerős, mert eredeti gyökerén kifejlődött szokásokat megunt ember. A ki tehette Párizst felkereste; manapság is az utazók, ha Párizst nem látták, oly forma szavakban részesülnek, mint a ki Rómában volt és a pápát nem látta. Ha magyar embernek keiül utazásra pénze és tart hazafiasságára valamit, első nyáron hazája kincseit keresi föl, azután ha katholikus titkos vonzalommal vágyódik Róma felé és innen hajón tovább a vén Ázsia partjaira, hol minden fűszál szent, minden levegő atom élteti szent hitét, minden por-szemet kegyelettel ver le még ruhájáról is, hazája után ez második sziv-óhaja, a szent föld és Jeruzsálem; ha kálvinista, lutheránus prófétáik hazáját keresik fel Németországban; ha egyik se, vagy csak mérleges, akkor hazája után Párizs lebeg előtte s mikor a hivő vissza zarándokol a szentelt halmok tövéről, őt már a világ város ragyogásával betelve látja és visszaindulóban, és pedig harmadik helyen nézi azt meg. E Párizs volt és ma is az, a vérmes franczia jellemek méltó testesitöje. Szép, kedves, de a rossz, az aljas siucs kizárva; egyik tized a császár fejére teszi fel a koronát, a másik letépi onnan azt; egyik nemzedék a köztársaság búzakalász jelvényét fűzi az ország nerntője homloka köré, a másik királyi diadémmal ékesíti. Minden jóra, de minden rosszra is képes; a szép a fenségesig meg van benne, de a rút is egész az aljasig és undorítóig. (Folyt, köv.)
