Eger - hetilap, 1888
1888-12-11 / 50. szám
394 A népokt. törvény sarkalatos rendelkezése: a tankötelezettség kimondása. Alkotmányos államban, minő a miénk, hol a jog legegyszerűbb munkaággal foglalkozó egyénnek is megadatott az állam életére — legalább közvetve — hatást gyakorolni; méltán követelhető, hogy az állam polgárai bírjanak bizonyos minimális ismerettel, értelmiséggel, hogy igy nemcsak ezen jogukat gyakorolhassák tudatosan, de a nehéz életviszonyokkal is meg- küzdhessenek. Hogyan álluuk Hevesvármegyében a tankötelezettség érvényesítésével ? Látszólag tűrhetően; de a valóságban bizony elszomoritóan. A lefolyt tanévben tanköteleseinknek 82.s°/o-a' járt — a hivatalos kimutatások szerint — iskolába, tehát az országos átlagot (81.!°/,,) valamivel még túl is haladtuk; de beutazván immár a vármegye legnagyobb részét, meggyőződtem, hogy az iskolába járókul feltüntetett gyermekek egy felöl oly rengeteg iskolamulasztást követnek el, mely mellett sok gyermek iskolába járása valóban csak névleges; másfelől a legtöbb iskolában, bár papíron 8 havi szorgalomidő vau feltüntetve, de tényleg a külső mezei munka teljes megszűntével, tehát rendszerint november elején veszi kezdetét a komol}' tanítás, s már a tavasz első verőfénye ismét a mezőre csalja tanköteleseinket, úgy hogy a tulajdonké- peni szorgalomidő ezekben csak 5 hóig tart. — Ismétlő tanköteleseink, de azoknak is csak egy része meg éppen csak télen, heti 3 — 4 órán át ismétel. (Folyt, kör.) Különfélék. — Kanonoki installáczió. Az egri egyházmegye közelebbről kinevezett két uj ez. kanonokának: ft. Bal 1 a Józs ef, és dr. Párvy Sándor ő nsgaiknak kanonoki beigtatásuk a székes fő- egyházban. a múlt vasárnap, f. hó 9-én ment végbe. A beigtató tisztjét Pánthy Edre székesfőegyházi apát, éneklő kanonok őnsga teljesítette, az igaz szeretet s barátság bensőségétől átihlett szavakban üdvözölve az uj kanonokokat, mint az egri egyházmegye régi és uj gárdájának két jeles tagját kanonok-társaik körében. — „Mária-ünnep az egri papnevelő intézetben. Igen szépen sükerűit kegyeletes egyházirodalmi ünnepnek voltak hallgató vendégei városunk művelt, kath. közönségének azon számos tagjai, kik a múlt vasárnap, f. hó 9-én d. e. 10 órakor az egri növendékpapság magyar egyházirodalmi társulata által, a papnövelő intézet dísztermében rendezett „Mária-ünnepen“ résztvenni siettek. Örvendetesen vettük észre, hogy ez érdekes, és úgy vallásos, mint közművelődési szempontból fölöttéb fontos egyházirodalmi Az „EGER“ tárczája. Ifigénia. — Történeti elbeszélés. — Irta: Végh Kálmán. (Folytatás.) . — Mit mond a mama, ha megtudja, hogy a ruhát bepisz- koltuk! — mondta jóslatszerű hangon a kisebb Dezső. — Szegény néni, sóhajtott fel a nagyobbik és a tiszta gyermekszív, a mely még csak érez és keveset tud felhozni ajaka azon kristály tiszta érzelmekből, mik szive mélyén keletkeznek, — görcsösen szorította magához a kis Dezsőt és elkezdett keservesen zokogni. — Pedig nekünk uj ruhát is varrt — toldotta ki az öcs bátyja szavait, a mi annak keservét csak növelte, minek vég eredménye az lett, hogy a másik is neki keseredett és összeölelkezve, olyan jól esett a két ártatlan szívnek zokogni. — Ödön, Dezsőké, hangzott fel a kert egyik sarkából, hol vannak? — Hallod, minket is el akarnak vinni, mondta szepegve Ödön testvérjének. — Kiáltsd vissza Ödönkén, hogy nem hallod, — szegény nénit is elvitték, minket megakarnak ölni. Két ártatlan gyermek, ehhez hasonlót eleget hallottatok, volt okotok félni! ünnepély iránt, az azokat látogató müveit közönség soraiban, k fiion ö s e n müveit hölgy közön ségünk érdeklődése, évről évre növekvő számuk után Ítélve, folyvást fokozódik. Az egri növendékpapoknak, mintegy félszázad óta fönálló ez egyházirodalmi társulata évek óta meg szokta tartani ez ünnepet, melyen egyszersmind mintegy társulati évzáró nyilvános diszgyü- lésen, ád számotaz intézet iránt kiválóbban érdeklődő közönségnek az utóbbi évben tartott „Mária-ünnep“ óta, a társulat szellemi s anyagi állapotainak mibenlétéről: munkásságáról, elhaladásáról. S őszinte szivvel elmondhatjuk: a múlt vasárnapi ünnepély minden tekintetben méltó páija/ volt az előző évekbelieknek. A papnövelő intézet ez alkalomra ízléssel s csínnal földiszitett, s az ünnepi homlokzaton, élő disznövénycsoportozat által környezett Mária-képpel ékeskedő nagy termét teljesen betölté a díszes és előkelő közönség, melynek élén ott láttuk Szele Gábor püspök, érseki helyettes őmlgát, az egri mélt. főkáptalan több tagjával együtt. Hunyor Sándor kir. tszéki elnököt, Vessely ezredest, az itteni helyőrség parancsnokát stb. — Az ünnep programmja kiváló gonddal, választékossággal, s változatossággal volt egybeállitva. Az elnöki megnyitó, s egyszersmind igen ügyesen kidolgozott üdvözlő beszédet Baráczius József IV. é. hittanhallgató mondotta. Panniin Péter I. é. hittanhallg. Rudnyánszky Gyula „Immaculata“ ez. hangulatos költeményét szavalta, sok benső- séggel, s hatásos hanghordozással. Ugyancsak Baráczius József a rabszolgakereskedésről tartott egy sok tanulmányra valló s gondosan szerkesztett, érdekes értekezést. Kas zti Dezső IV. é. hittanhallgató „Akis Jézus csókja“ ez. —Török Kálmán II. é. hittanh. pedig Garay „Salamon ítélete“ ez. költeményét szavalták s mindketten nagy mértékben megérdemelték a közönség tetszésben nyilatkozó elismerését. Az ünnep szónoklati részét Szepessy Antal IV. é. hittanhallg. „jegyzői zárszava“ fejezte be, mely rövid összefoglalásban adott számot az egri növendékpapság magyar egyházirodalmi társulatának imént lefolyt évi beléletéről, szellemi munkásságáról, könyvtára, s vagyoni állapotairól. A szavalat-közöket a növendékpapságnak zene- és ének művészettel foglalkozó tagjai, zene- és énekelőadásokkal egészítették ki. Hallottunk duetteket zongora- és harmóniámra: zongora- és hegedűre („Változatok Mercadantetői, előadta Pethes Kálmán VII. o. növendék), s négyes dalokat férfi- és vegyes karokra. A növendékpapok számos tagból álló énekkara Abt „Ave Mariá“-ját, Reiser: „A hazához.“ Hermes: „A völgy rózsája,“ ez.férfi-négyeseit, s Gounod ismert pápai hymnusát adta elő, gondos tanulásra valló szabatossággal, a hangárnyalatok kellő figyelembe vételével, s korrekt összhangban. A zeneművészeti előadás fénypontját azonban Mozart klassikus szabású, gyönyörű kompozicziójú, s nem köznapi énekesek számára irt remek „Ave verum“ ez. egyházi énekének előadása képezte, melynek négy vegyeskaru átiratát a növendékpapság négy tagja énekelte harmonium-kiséret mellett. — Ödön urfi! hol van? én keresem az öreg János. — Dezsőké, hallod, János keres minket, kiáltsak. — Majd én kiáltok, szólalt meg az öcs bátorságra kelve. János! Alig egy pillanat alatt ott termett János. — Kedves urfiak, hol vannak ? — Itt! — Hol? — A pad alatt. Az öreg szolga reszkető örömmel emelte karjaira a feltalált két drága kincset s szaladt velők a kastélyba s addig meg sem állt, mig mind a kettőt biztos helyre nem tette. — Hol van a mama, kérdezték mind a ketten kíváncsian. — Már lefeküdt s azt üzente, hogy a fiúk is feküdjenek le. — De hisz én éhes vagyok, szólalt fel Dezsőké az önkényes eljárás ellen, ki mihelyt biztos karok közt érezte magát, mindjárt kezdte magát a régi állapotba találni. Az öreg János, kevés váltatva előteremtette a vacsorát; a két kis urfi nem volt hozzá szokva a válogatáshoz s Dezső példáján Ödön is buzdulva, olyan gyermeki mohósággal falatoztak, mint annak a rendje. Azután lefeküdtek, s mikor az öreg végig tekintett a három gyermeken, a csecsemőn, ki már csendesen szunyadt bölcsőjében s a két fiún, egy nehéz könnycsepp gördült ki a szeméből, mert szive, lelke, élete e családdal összeforrott s azon volt most mit siratni. Alig hogy elaludt a két fiú, lábujj hegyen hagyta el a szobát s ment úrnője felől tudakozódni. Margit állapota igazán aggasztó volt. Feküdt mozdulatlan mint egy halott; ha a gyönge pihegés, mi keblén látszott, el í
