Eger - hetilap, 1888
1888-12-04 / 49. szám
49-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Deczember 4-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt • kr Félévre . . 2 n 50 V Negyed évre. 1 n 30 n Egy hónapra — n 4ő n Egyes szám — n 12 n Hirdetésekért minden 3 hasábozoit péti* sorhely után 6, bélyegaiu fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A beteges társadalom. Ha végig tekintünk jelen társadalmunkon, keserű fájdalom fogja el a lelket a képnek látásán, mely szemeink elé tárul. A szivekből a vallás magasztos érzete — a hit kihalt, vagy kihalóban. A remény nem ihleti — nem melengeti többé a fásult kebelt. A szeretet oltárán a rut önérdek szenynyes lángja lobog. Minden cselekvés rugója az önhaszon; a pénznek — e földi istennek áldozatul esik becsület, élet, minden! Alig van polgári állás, társadalmi helyzet, hová be ne fészkelte volna magát a megveszt,egethetés, az erkölcstelenedés. melyek immár ezerkaru polypként húzódnak keresztül társadalmunk testén. A mi legfájóbb, a baj behatolt a magasabb körökbe is; az egyszerű nép még nincs végkép elromolva. Ily szomorú viszonyok égetően szükségessé teszik e tárgy feletti tüzetes eszmecserét. Álljon a síkra, ki erőt érez magában s mondja el véleményét leplezetlenül a bajról, részünkről örvendenénk, ha a figyelmet felkeltve, üdvös megbeszélésre szolgáltatnánk alkalmat. Korunk a haladás kora. Különösen a gyakorlati tudományok művelése nagy buzgalommal űzetik; a gőz és villany az ember szolgálatára áll; minden kísérlet megtétetik az anyagi jólét s az élet kényelmei előmozdítására. Helyesen van! Nem ez a hiba! A hiba abban áll, hogy századunk egyedüli központnak az anyagot állitá; ide irányulnak korunk összes törekvései, vágyai s az ember szivének minden óhajtása. A czél eszköz, az eszköz czél s minden eszköz szent, csak sikerre vezessen. Az anyag minden. a szellem semmi; amaz hízik, emez sorvad, a széngőz nem táplálja. De nézzük csak az alig múltat; midőn a magunk lábán kezdtünk járni. 1867-ik évben visszaszerezte hazánk függetlenségét, a legszélesebb alapokra fektettetett az államháztartás. Iparunk nem volt, a kereskedelem csak csirájában volt; fejlesztésükre, emelésükre nem jutott idő; a pártküzdelmek minden elevenebb tevékenységet elfojtottak. A nemzetgazdaság eszméjét mindamellett a tevékeny országos iparegyesület fejleszté; de a nagyobb tevékenység fejlesztésében nem segitették. Ezek helyett csináltak néhány görbe vasutat méreg-drágán, rossz törvényt pedig akár hányat, melynek folytatása mai napig tart. Az állam bevételei nem fedezték a kiadásokat. Adósságra adósságot halmoztunk. A példa vonzott. Igyekeztünk többet költeni a jövedelemnél. A takarékosság kivétel lett. A jó években nyakig úsztunk a bőségben, rossz évekre senki se gondolt, pedig ezek sűrűén követték egymást. Gabnánk ára, az utolsó aratás óta nagyolt hanyatlott, ma már elszegényedtünk ; a szegénység rossz tanácsadó, hamar letér az erkölcs útjáról. Az első lépés mindig a legnehezebb, a többi magától jő. És ez évben éppen úgy nem okulunk, mint a többiben! Manapság is úgy van. mint régen volt, ha nem rosszabbul. Van más baj is. Annak idejében özönével teremtettek a hivatalok, éppen úgy mint ma. A képzettséget nem kutatták, a jellemes munkásságot nem vizsgálták. Minden úgy volt legjobb, a hogy volt. A tevékenység embere mehetett oda — a hol a part szakad, nem fogadták be még csak kataszteri biztosnak sem. Ilyetén módon lehet-e csudálni, ha egyes munkakörét is alig ismerő magasabb rangú hivatalnok, a tétlenségben kereste és felis találta a megélhetést. A munka súlya az alsóbb hivatalnokok vállaira nehezedett; ezek dolgoztak, de fáradságuk dija nem volt arányban a teherrel. Irigy szemmel nézték főnökeiket. Lassankint erőt vett rajtuk is a henyeség. E közben a gabnaárak hanyatlásával a fényűzés és divat mindinkább terjedt, ma magas polczon áll. Nem is ruha, ha nem finom és drága. Nem is ur, ha inasa meg kocsisa, lovásza, és 5—6 agara vagy más vadász kutyája nincs; nem is urhölgy, kinek szakácsnéja, szobalánya nincs. Neki szegénynek elég dolga akad felöltözéssel, tükrével, pipere-asztalával bajlódni. Hát a gyermekeknek, a jövő e reményeinek, házi nevelése minő alapokon nyugszik'? A szülők egy része majomszeretettel csügg gyermekein. Ellesik óhajaikat, kifürkészik vágyaikat s két kézzel tesznek eleget kivánataiknak. Ezek bábalakok lesznek, dologtalan uracsok és gyáva semmittevők — élhetetlenek. A szülök másik része ma mindent megengednek gyermekeiknek, holnap meg mindent eltiltanak. Ha büntetnek: szigorúak; ha jutalmaznak : oktalanok. így nem alakul jellem, hanem következetlenség. Találunk oly szülőket is, kik semmit sem törődnek gyermekeikkel. Ott a dajka, ott a bonne, ott a nevelő, végezzék ezek a munkát. Szülői kötelességüket teljesíteni vélik, ha pontosan kiadják éretlen gyermekeiknek a havi zsebpénzt. Ezekből lesznek azután a fiatal aggok, kik hamar becsukják a könyvet, húsz éves korúban tanulmány nélkül, régen túl vannak az élet örömén; sivár kebleikben a csendes megelégedésnek nincs helye, békétlenek az élettel s kétségbeesve folyamodnak az öngyilkossághoz. De nem folytatjuk tovább. A baj meg van, gyors segítségre van szükség, másként társadalmunkat a megsemmisülés réme kisérti. A nemzet élni akar, csak fel kell rázni kábultságából ; mert hiszen minden ébredés — élet; minden álom — halál! Társadalmunk betegsége súlyos, de erős a meggyőződésünk, hogy alapos gyógyítási mód, kitartó munkával s ernyedetlen szorgalommal párosulva óhajtott sikerre vezet. A baj természete hozza magával, hogy a felépülés nem lehet rohamos; társadalmunknak egészen újjá kell születnie, a józan nevelés, a helyes gazdálkodás, kiállítások, gondos tanulmányozás és az öntevékenység által, a mi nagy időt igényel; mert az egykedvűség már annyira elzüllesztette a magyar hazafi- ság nimbuszát, hogy egy pinczei összejövetelt nem adnak semmiféle értekezletért; pedig bőven vannak eszközeink, melyek a baj terjedését gátolni és szükebb térre szorítani képesek. Legnagyobb rombolást a henyeség. az urhatnámság, gondnélküliség, fénjdizés, pazarlás és tudatlanság idéz elő; állítsuk fel ezekkel szemben a munkásság, az egyszerűség, megfontolás, fénynélküliség, takarékosság és képzettség erényét. Minthogy pedig a példának vonzó hatása van. kezdődjék mindez felülről, még azon esetben is, ha mindjárt bizonyos kedvencz eszméket kell feláldoznunk. A nemzetnek több joga van az élethez, mint amaz eszméknek. Gyors és olcsó legyen az igazságszolgáltatás. Szigorítani kell a törvényt a zsarolókra, sikkasztókra. Érdeme szerint bűnhődjék az uzsorás. Korcsma-adósságot ne Ítéljen meg a törvény. El kell törölni a lutrit, mely a szegény osztály erkölcste- lenitésére szolgál. A hivatalok betöltése ellenőriztessék. A tisztviselő fizetése képességéhez mért legyen; a fizetést a munka által meg is ér
