Eger - hetilap, 1888

1888-11-27 / 48. szám

381

4Vs órakor. Mely ünnepélyre at. szülőket, valamiut iskolai-barátokat tisztelettel meghívja a tanító testület.

— Gyászhir. Ball ági Károly, kir. tanácsos/Borsodmegye kir. tanfelügyelője, volt 1848/9-iki honvédfóhadnagy, — irodalmunk egyik, széles körben ismert szorgalmas munkása, kinek városunk értelmisége köreiben is számos jó barátja s tisztelője volt, — t. hó 21-én, hosszas szenvedés után, élete 65-ik évében Miskolczon elhunyt. Temetése ugyanott, közrészvét mellett, f. hó 23-án ment végbe.

— Az 1000-ik novella jubileuma vidéken. Vértesi Arnold összes munkáiból, az 1000 elbeszélés vállalatában megjelent a 10-ik füzet s a borítékon a közönség tájékozására a jutalom tárgyak, s a bekötési táblákra vonatkozó tudnivalókat közli. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Vértesi Arnoldot, ki a magyar elbeszélő irodalom terén hallatlan eredményeket ért el, s páratlan termékenységet fejtett ki. több nagyobb vidéki városban is jubileumok rendezésével tisztelik meg. A „Szatmáriban olvassuk a következő sorokat: A helybeli gazdakör, mely társaséletünk élénkítése czéljából felolvasó estélyek rendezését tűzte ki egyik feladatául, f. hó 15-én tartott választmányi ülésén elhatározta, hogy Vértesi Arnoldot, a kitűnő elbeszélőt, a múlt hetekben 1000-dik novellája fölolvasása.alkalmából ki a magyar irodalom ünnepeltje volt, meghívja azon czélból, hogy téli estélyeit nagybecsű felolvasásával megnyitni szíveskedjék. Vértesit ez alkalommal a gazdakör ünnepélyesen fogja fogadni s úgy a fogadtatás, mint az ünnepély rendezésére bizottságot küldött, ki. Vértesi a szives meghívást örömmel elfogadta s a vendégszerető szathmá- riak körében deczember hó első napjaiban megjelenik, hogy ott egyik legújabb novelláját felolvassa. Úgy halljuk, hogy még több városban is mozgalmat indítottak már, hogy Vértesit egy jóté- konyczélu felolvasásra megnyerjék. A Vértesi 1000-ik novellájának országszerte ünneplésében, mi az irodalom iránti érdeklődés felébredését látjuk, s csak örvendenünk lehet, hogy a hazai irodalom kitűnőségei az ő nagy érdemeiket megillető kitüntetésekben részesittetnek.

— Jókai Mórnak „A lélekidomár“ czimü regényéből, mely Révai testvérek kiadásában, mint a nagynevű iró újabb regényeinek gyűjteményében ez idő szerint megjelenik, a kiadóhivatal legutóbb a 5—7. füzeteket küldötte be nekünk. Lándory, a „lélekidomár“, kit a független magyar minisztérium leggavallérabb tagja fogadásban nyert meg az országnak, mint a kinek személyével a fogadást nyerő és az ország is nyert, folytatja munkáját. Áthatva a tudattól, hogy a kultúrának megnyitott ország lakóinak önmaguktól kell arra rájönniük, hogy az ósdi intézmények tart katlanok, ép azok segélyével folytatja áldásos működését, kik kevéssel ezelőtt minden újításnak legelkeseredettebb ellenségei voltak. Csak a ki úgy ismeri hazánk történetét, mint

kétszeresen, mert a vád, mi miatt elítélhetik, alaptalan s még akkor is, ha alappal bírna, nem őt illetné a köztársaság bosszúja; de a szent elhatározás fentartá erejét e pillanatig. Azonban e durva ember rettentő szavai, melyeket kétszeresen igazaknak vehetett, azon rettentő felfordúltság es kegyetlenség közepett, mely Fran- cziaországot dúlta, megfélemliték.

Gépileg követé a porkolábot, ki lánczaiknál fogva vezette őt, és társnőjét. Útközben igen beszédesnek mutatkozott az ember, kinek nyaka jobban oda illett volna a guillotin alá, mint sok másé, kiket hozzá vezetett, de ő polgár volt, elég durva és nagyszájú arra, hogy a robespieri köztársaság méltó tagjának neveztessék. Egyik rémképét a másik után tárta Iflgenia elé s mindezt oly rettentő, hideg kegyetlenséggel, mintha csak a baromfi-udvar •drámáiról beszélne.

Folyosó folyosó után tiiut el, s végre egy lépcsőn lemenve, egy szép faragásu, erős vasalásit, feketére festett ajtó előtt, állott meg két foglyával a porkoláb.

— Na drága kisasszony, tessék besétálni az ebédlőbe, fel van terítve az asztal zöldposztóval, tinta, toll, kalamáris az asztalon, a vendégek már szép számmal. Jó étvágyat! E szavak után durván lökte be Ifigeniát és társnőjét a kinyitott ajtón, mely a kolostor hajdani ebédlője volt, — minden megvolt benne, a mi erre emlékeztetett. A szószék, melyről a martyrologiumot olvasták fel, — rendeltetése most is ugyanaz, a vérbirák jegyzője foglalta el és innen szokta szólongatni a lajstromba felvett, elitéit áldozatokat, — a szent képek, csakúgy rútúl öszevagdalva, a nagy asztal, mely a barátságos ebéd alatt roskadozott egykor, most a bűnük terhétől, miket felette a lelketlen bírák elkövettek,

Jókai, — a kinek ép úgy kijutott a nemzet gyászából, mint a hogy szívvel, lélekkel osztozott annak örömében is, — csak a ki oly otthonos a budai várpalota termeiben, mint a mily közelből ismeri a nép baját, bánatát, — csak az ilyen iró tárhatja, fel szemeink előtt az ellentétük folytán is kápráztató, de mindenesetre elbűvölő képeket, melyek e legújabb regényben mint a hős „lélekidomár“ staffage-aként jelentkeznek. A kiadásnak egyik legfőbb előnye, hogy füzetekben jelenvén meg, azt a legszegényebb ember is megszerezheti 20 krjával, - az olvasásra nézve annyiban hátrányos, hogy a folytatást alig birja várni. De ennek is meg van a maga haszna, Elolvassuk először füzetekben, azután, ha egészen meg lesz, — újra el éji töl végig és igy kétszer volt részünk a gyönyörben, mit csak egy Jókai-regény olvasása nyújthat. — Előfizetni szándékozók forduljanak egyenesen Révai testvérekhez (Budapesten, IV. Váczi-utcza 1).

— Bulletin bibliographique de la librairie frangaise czim alatt Révai testvérek könyvkereskedése (Budapest IV. váczi-utcza 1.) három havonkint a franczia irodalom legújabb müveinek jegyzékét szokta szétküldeni. így kaptuk ezúttal már e jegyzékek 4-ik számát. Nálunk, hol a műveltebb polgári osztály csakúgy olvas francziául, mint a legfelsőbb körök, e jegyzék valóban hézagot pótló. Franczia kiadónak jegyzékéhez ritkábban és nehezebben férhetünk hozzá, — az újabb franczia termékeket meg legfeljebb a könyvereskedések kirakataiban láthatjuk, hol azonban sokkal gyorsabban váltakoznak, mintsem azokról tudomást szerezhettünk volna magunknak. E bajon segítenek Révaiék e „Bulletin“ által, minek egyik legfőbb előnye abban áll, hogy nemcsak czim szerint sorolja fel a megjelent könyveket, de néhány jellemző sor kíséretében azok tartalmával is megismertet. Azt pedig, hogy e jegyzék a legteljesebb összeállítása a franczia nyelven időnkint megjelenő és minden ághoz tartozó műveknek, bátran elmondhatjuk és melegen ajánljuk a franczia irodalom barátainak, hogy a jegyzék megküldése iránt Révai testvérekhez forduljanak, kik azt ingyen és bérmentve küldik meg.

— Az egri szölöszeti és borászati egylet f. 1888. évi decz11-én d. u. 3 órakor a városház nagy-termében rendes évi közgyűlést tart, melyre az egylet összes tagjai tisztelettel meghivatnak Tárgyak: 1. Az 1887. évi számadás megvizsgálása, a számadó és az igazgatóság felmentése fölötti határozat. 2. Áz egylet, nek a szőlészeti és kertészeti iskolával való viszonyának szabályozása. 3. A közgyűlés előtt 8 nappal az igazgatóságnál bejelentendő indítványok tárgyalása. Fülöp Zoltán, titkár!

— Az egri fogyasztási adóbérlet ügyében a városi képviselőtestület fölterjesztésére e napokban válaszolt a budai kir. pénzügyigazgatóság, melynek értelmében, az egri fogyasztási -adó bérletét az 1889. évtől kezdődő három évre 56,000 írtért, tehát az általa megszabott összegnél 566 frt 58 krral kevesebbért hajlandó

a feszület, de a szent tagok összetördelve, a pohárszék, de benne bilincsek, kötelek hevertek.

A két uj vendég felé kíváncsian fordult a teremben összegyűlt és összehordott közönség. Egy katona, ki a köztársaság jelvényeit viselte, bezárta az ajtót Ifigenia s a breton asszony megert és durván lódította őket a terem közepe felé. Katonák, férfiak, nők összekötözve bolyongtak a teremben fel alá, melynek kőtalapzata egy-egy elhagyottabb zugában nem egy keservesen zokogó könyétől ázott. A mi legfeltűnőbb volt e tarka csoportban, az. hogy tiszteségesen öltözött polgárok is jártak keltek közöttük szabadon, értekeztek velők, alkudoztak sokhelyt, az eladó, ki halálba fog menni, a vevő, ki még él, talán holnapig. Az ajtó újra megnyílt, s azon egy szép, nemes tartásu férfi lépett be, kinek válláról a trikolor kokárdája lengett alá. Tisztelettel engedtek helyet neki az ajtónál ácsorgó örök, ez pedig végig hordva tekintetét a teremben, mint a ki keres valakit, Iflgenián akadt meg tekintete. Egyenesen a meglepetve reábámuló nő felé tartott.

— Kegyed Desille Ifigenia?

Ifigenia megrettent neve hallatára, de meg azért is, mert a kérdező szakasztott mása volt azon tisztnek, ki őt foglyul ejtette. Kissé habozva, de meglepetését mégis lehetőleg palástolva, felelt a kérdezőnek.

— Porkoláb, oldja fel e nemes hölgy kezeit! — szólította meg az egészen mellette álló börtönőrt a jövevény.

Uram, mit akar velem? — kérdé Ifigenia a parancsolót, mi alatt a katona elég durván bontogatta a kezein összecsomózott zsineget.