Eger - hetilap, 1888
1888-11-20 / 47. szám
373 Intézeteiben a tanulók száma, és pedit? a hittudományi intézetben 22; a 4 főgymnásiumban 1328. A parochiákhoz csatolt részek száma 59; az összes lelkészségi községekben, a hivek száma 27.894; a tankötelesek létszáma 4636; a cist. rend kegyurasága alá tartozó hitközségek száma 15. — Az egri korcsolyázó egyesület f. hó 18-án vasárnap a délutáni órákban tartotta meg szokásos évi közgyűlését az egri takarékpénztár helyiségében ; az egyesület rendes tagjai igen szép számának részvéte mellett. A közgyűlés legfontosabb részét az újonnan átdolgozott egyesületi alapszabályok bemutatása képezte, mely csekély változtatással elfogadva annak a in. kir. belügyminiszterhez leendő felterjesztésével az egyesület elnöke és jegyzője bízattak meg. A pénztár megvizsgálása czéljából egy 3 tagú bizottság küldetett ki. — A jövő évi választások határnapjául 1889 évi Január hó 5-ike jelöltetvén ki, a megejtendő szavazás körüli teendőkkel egy 3 tagú szavazatszedő bizottság bízatott meg, s miután szavazati joggal csakis azok bírhatnak, kik rendes tagokul beiratkozva, az alapszabályokban meghatározott kötelezettségeiknek eleget tettek, elhatároztatott, hogy az egyesületbe való beiratkozás már f. hó 19-étől eszközölhető. — Katalin bál. Az egervidéki jótékony nő-egyesület f. hó 24-én, jövő szombaton tartandó Katalin-tánczestélyére, mint halljuk, vidékről is számosán készülnek. Az ép oly diszesnek, mint fesztebnül kedélyesnek Ígérkező tánczmulatságia ismételve fölhívjuk tánczkedvelö müveit közönségünk figyelmét. *** Az egri Dalkör f. é. november hó 18-án tartá évi tisztújító — közgyűlését, mely alkalommal elnökké: Imre Miklós, tiszteletbeli-elnökké: Kapácsy Dezső, — alel nőkké: Dr. Matzki Valér, — karigazgatóvá: Pokorny János, — al- karnagygyá: Búzás László, — jegyzőkké: Székely János és Kelemen Lajos, — pénztárossá: Buzáth Lajos, — ellenőrré: Fógel Ágoston, — ügyészszé: Dr. Lipthay Gyula, — •orvossá: Toronyi Károly, — szer tárnokká: Balkay István, — választmányi-tagokká: Eliássy Ferencz, Mikus Antal, Kelemen Ernő, Kaszap Bertalan, Zsendovics József és Halász Ferencz egyhangúlag választattak meg. — Az alsófokú kereskedelmi és ipariskolák felügyelő bizottságának nov. hó 6-án tartott ülésében városunk közönségét közelebbről érdeklő dolgok fordultak elő, melyek közlésével szolgálatot vélünk teljesíteni az illető ügy érdékében. Lényegesebb mozzanatát képezte az ülésnek, a két igazgató-tanítónak a folyó tanév megnyitására és az iskolák eddigi beléletére vonatkozó jelentése, melyből kitűnt, hogy az iparos-iskolába a jelen tanévre 340, a kereskedelmi iskolába 53 tanuló iratkozott be. Mindkét iskola beirott tanulói szorgalmasan látogatják az előadásokat. A bízottg - -í. _ JzziíizziuxTr.~'jiiEi~ÁiziLir~~.. . ■... ■■ _ küzdöttek, a jutalom reménye, melyben a foglyok s kivált oly előkelő személy megkeritéséért részesítik őket a francziák mé- szárlói, meg a hosszú, veszélyes harcz, mit már vívtak, azzá tette őket, Keletfelé, keletfelé, ez volt a jelszó, mert Laval erre feküdt. Egy darabig b’zton haladtak ez irányban, de éjfél után elvesztették az utat; tanakodva állottak meg és e pillanatban a pihenés közben megcsendült egész váratlanúl közelben egy harang, mely reggeli üdvözletre hívta fel az éber, buzgó szivet. Ifigenia és két fogoly társa, kik közül az egyik szintén nő volt, reményteljesen tekintettek egymásra. Talán itt a menekvés ; a harang, templomot, kápolnát s ez emberi lakókat jelent. Buzgó, rövid fohász szállott a megkötözöttek szivéből, s azután a férfi, kit a katonák magokkal hoztak lármát kezdett ütni. — Segítség, rablók, zsiványok ! Egy aczél marok ragadta torkon a segélyért kiáltót s magasra tartott öklével egy jókora csapást mért a férfi fejére. — Égy szót se, vagy rögtön meghalsz. — Gazemberek, hisz úgy is a mészárszékre visztek bennünket, igy legalább reményt nyújtok két társamnak, hogy megmenekülnek. Segitség! Egy iszonyú csapás elhallgattatá a foglyot talán örökre. A harang elhallgatott s kevés váltatva a közeli fák megzördültek s a hold fényénél egy barna alak tűnt elő hosszú csuhában, tisztes szakállal. — Az ég szerelmére, mi történik itt?! — szólalt meg a kápolna őre. ság beható tanácskozmány alá vette az alsófokú kereskedelmi iskolai igazgató-tanitó jelentésének azon részét, melyben arról panaszkodott, hogy a beiratkozott tanulók között számosán oly hiányos elemi ismerettel léptek az első osztályba, hogy alig-alig tudnak írni és olvasni, s ezen tanulókat kell három év alatt az elméletben keresk. segédekké képezni, azaz egy magasabb szellemi látókörhöz mért és érettebb felfogásnak megfelelőleg szerkesztett olvasmányok alapján a becsületesség, jellemszilárdság, szorgalom, a kereskedő ezen és egyéb erényeinek eszméjéig emelni, a földrajzban, vasutak, hajózás, távirdai összeköttetés és más közlekedési intézmények ismeretében, továbbá a hazai és kereskedelmünk rövid történelmében, alkotmánytan, természet- és vegytan elemeiben, fogalmazás- és kereskedelmi ügyiratok készítésében, valamint a kereskedelmi számtan-, egyszerű és kettős könyvvitelben, kereskedelmi levelezésben, váltó- és árú-ismeretben, nemzet-gazdaságtanban oktatni. A fennálló körülmények mellett az emberi erőt teljesen igénybe vett tevékenység is csak alig biztosíthatja azon eredményt, melyet a minisztériumnak ezen iskolát szervező rendelete czélul tűzött ki. Az illető igazgató-tanitó jelentése szerint mi sem természetesebb annál, hogy az alsófokú kereskedelmi iskolában csak az biztosíthatná a sükeresebb oktatást, ha a minisztérium által kijelölt és szabályozott tananyaghoz mért előképzettséggel lépnének a keresk. tanulók ezen iskolába. De ezen, természetesen, a felügyelő bizottság nem segíthet. Segíthetnének maguk a kereskedők olyformán, ha a kereskedői osztály tekintélyének megfelelőleg előismeretekben képzett és ügyes fiukat szerződtetnének, a mily tanulókat maga elé képzelt azon minisztérium is, a mely részükre a tananyagot kijelölte. Vagy segíthetne talán rendelet útján a magas kormány, ha tudniillik csak olyan fiukat engedne tanulókul felvenni valamely üzletbe, a kikről nemcsak letelt a mindennapi iskolázás kötelezettsége, hanem legalább 4—6 elemi iskoláról bizonyítványt képesek felmutatni. A felügyelő bizottság sajnálattal vette tudomásul az igazgató-tanitó panaszát, kinek nézeteit magáévá tevén, akként intézkedett, hogy e jelentést jegyzőkönyvbe felvétetni és e körülményt a kir. tanfelügyelővel tudatni határozta, hogy ő az ügy érdekében illetékes helyen szót emeljen. — Nekünk csak az a megjegyzésünk van e dologhoz, hogy igen sajnálatra méltó felfogás volna az, ha azt tartanók, hogy azon fiuk valók a kereskedői és iparos pályára, akik minden iskolában megbuktak, tanithatlanok, vagy az iskolai fegyelmet el nem viselhették. Mert ha valamikor állt az, hogy az érintett pályákon csak azok jutottak közbizalomhoz, tisztességes hírnévhez, közbecsüléshez és vagyonhoz, a kik tevékenységben élték le gyermek, ifjú, és férfi korukat egyaránt s kellő szellemi tőkével is rendelkeztek : úary különösen áll ez ma, midőn nem egyedül a tőke, hanem az ezekkel párosult nagymérvű szellemi és erkölcsi erő az. a mi a közgazdasági élet mai fejlettségi fokán boldoguláshoz vezethet. Be se végezte jó formán szavait, mikor két katona mellette termett s megragadva társaikhoz hurczolták. — Barát! egy szót se arról a mit nem kérdezünk és szived szerint válaszolj, a miről kérdést teszünk ! — Jó emberek, engedjetek! Nem húztam még el a harmadik verset az Angelusból s a kis harang is hátra van, — bocsássatok, hadd végezzem kötelességemet. — Majd huzunk mi te reád bigott barát, ha nem teszed a/.t, a mit parancsolunk ! Melyik út visz Laval félé ? — Jó emberek vérrel van az becsepegtetve, ne menjetek arra! Azért, hogy ti katonák vagytok s a köztársaság jelvényeit viselitek, ti se lesztek ott biztosak! — Ne papolj, szajkó! Hanem felelj arra, a mit kérdeztünk! Hol a lavali út? — Nem tudom — válaszolt a szerzetes határozottan. — Csípjétek le a húsz körmiről! . . . — Hozzám ne nyúljatok, mert engem a szent olaj érintett, halálosan vétkezték, ha bántalmaztok. A katonák már megragadták; egy puskacsövét szegezett mellének és igy ismételték a fenti kérdést, mig végre a fenyegetett engedett, Vezess bennünket! Előre! (Folyt, küv.)
