Eger - hetilap, 1888

1888-11-06 / 45. szám

354

távolságra rakhatók le; esetleg külön rakodó hely kijelölése iránti intézkedése; c) annak meghatározása, hogy a kormányrende- letileg megállapított helyeken mily mennyiségű viz és minő tartályokban, továbbá minő házi eszközök tartassanak készletben;

d) intézkedés az éjjeli őrség szervezése tárgyában; e) kutak és vizfogó medeuczék felállítása iránt való intézkedés; í) intézkedés targonczák és puttouyfec-kendő tartása iránt; g) meghatározása annak, hogy az évenkiut kétszer megtartandó tüzrendőri vizsgálat kik által teljesítendő; h) végül arról való gondoskodás, hogy a tűzveszélynél magát kitüntetett vagy működésében önhibáján kiviil károsult vagy szerencsétlenül járt tűzoltó jutalmazása, illetve segélyezésére nézve megfelelő alap létesittessék.

4. Gyöngyös városa köteleztetik. hogy amennyiben az önkéntes tűzoltóság felállítását és szervezését 1889-ik évi október hó 1-ig kellő sükerrel nem eszközöltethetné, az esetben a kormány-rendelet értelmében díjazott tűzoltóság rendszeresítéséről gondoskodjék.

5. A rendezett tanácsú városok, valamint a legalább 50 házból álló községek külön is fölhivatnak, hogy az idézett kormányrendeletben telsorolt tűzoltó-szerek beszerzéséről legkésőbb 1889-ik évi okt. hó 1-ig gondoskodjanak, s ott, ahol ez szükséges, e czélra pótköltségvetést készítsenek, s mutassanak be, ugyanez kiterjesztetvén az 50 háznál kevesebbel biró községekre is a tar- goncza-, vagy puttonyfecskeudők beszerzésére nézve, mi végből a járási főszolgabirák a községekkel szemben szigorú ellenőrzésre utasittatnak.

6. A járási főszolgabirák az idézett kormányrendelet értelmében köteleztetnek meggyőződést szerezni arról, vájjon járásuk területén az önkéntes tűzoltói intézmény nem volna-e meghonosítható akként, hogy két vagy több község, vagy egy körjegyzőséget képező községek közösen alkossanak egy tűzoltó szövetkezetei, természetesen csak úgy, ha ezen tűzoltó-szövetkezet a községek közelsége folytán czélszerűnek mutatkozik.

7. A járási főszolgabirák végül köteleztetnek, hogy járásaik területén lankadatlan buzgalommal hassanak oda, hogy minden egyes községben önkéntes tűzoltóság állíttassák fel; ott pedig, hol az a viszonyoknál fogva föl nem állítható, a köteles községi tűzoltóság legkésőbb 1889. ó. okt. 1-ig mulhatlanul létesittessék, megjegyeztetvén, hogy műszaki tekintetben előforduló bármily kérdésekre nézve az országos tűzoltó szövetség központi választmányának utasítása lesz kikérendő. Ebbéli eljárásuk eredményéről a járási főszolgabirák és polgármesterek legkésőbb f. év decz. hó 1-ig hiv. jelentéseiket személyes felelőség terhe alatt mulhat- lanul beterjeszteni köteleztetnek, hogy az idézett kormányrendelet, értelmében bekivánt jelentés annak idejében beterjeszthető legyen.

Az „EGER“ tárczája.

Ifigénia.

— Történeti elbeszélés. —

Irta: Végh Kálmán.

(Folytatás.)

E komoly pillanatban egy gyermeksikoltás metszette keresztül a levegőt, s utána fegyverzörej volt hallható. Mint villám ugrott fel e hangra a kastély fiatal úrnője Ifigénia, s azt se tudva hova, azt se miért, azt se merre, csak rohant egy irányban lelke sugallatát követve. A többi nő, mint mikor egy követ kiveszünk a halmazból s a többi is utána mozdul, követte Ifigénia példáját és menekült kiki arra, merre jó vagy rósz szelleme súgta.

— A Desille név viselőjét hol találhatom meg ? — törte fel egy durva, de érczes hang az elfojtott csendet, miközben az ágropogásról, ajtó csapkodásról, harasztzörgésről észre lehetett venni a menekülést. Egyetlen hang sem válaszolt a kérdésre.

Sokszor úgy összetorlódnak az események, melyek egy időben különböző helyen, más-más személyek által hajtatnak végre, de melyeket meg kell hogy ismertessen az iró, ha nem akarja olvasóját tájékozatlanságban hagyni, hogy három-négy kézre volna szüksége és három-négy lélekre, mely mindeniknek sugallatot nyújtana, ha az eléje tolult képeket papírra akarná tenni.

Ifigénia és nénje egy irányban futottak, arra, merre a hangot vélték és összetalálkoztak mindketten egy kis kőpad mellett,

A nők mint közegészségi tényezők.

%

Hazánk közegészségügyének kiváló megfigyelője s minden e téren javításra váró dolognak láuglelkű és tudós apostola: Dr Fodor József egyetemi tanár, ily czim alatt felolvasást tartott a múlt augusztus hó végén a természetvizsgálók tátrafüredi nagygyűlésén.

Azon rendszer mellett, mely leány-nevelésünknél dívik, nem véve ki talán egy családot sem, nagyon is figyelemre méltó az, amit a tudós tanár mond. Családanyák, kiknek leány-gyermekük van, nagyon sokat tanulhatnak belőle. A rendkívül érdekes felolvasásból közöljük a következőket.

„Nem arról a korról, szólok — mondja a kitűnő tudós — melyben vánkosba, pólyába szorítják a nőgyermeket úgy, mint a fiút. Ekkor egy a higienéja mind a kettőnek. De ezután csakhamar fölmerül a férfi és a nő különfélesége a nevelésben: a fiú vesszőparipát kap, labdát, szalad a szabadba, napba, szélbe, erőlködik, mászik, kapaszkodik, — izma, tüdeje, egészsége erősödik. S a leány ? bábot, szobajátékot, főzöjátókot kap, — hintés szoknyát, pántlikát a hajába s benguggol és kényeskedik a divánon, a tükör előtt, hűvösben. Arczbőre ugyan tejfehér marad, tagjai puhák, gömbölyűk, haja arauy-pehely; de szűk marad tüdeje, porczogó a csontja s mint a csirkéjé a húsa. Milyen feleség és nevezetesen milyen anya válik az ilyen melegházi csemetéből! Milyen férfiak lesznek gyermekei!

A nő létezésének czélja, rendeltetése, hogy megkívánt szép nő, boldogító feleség és arra termett anya váljék belőle. S úgy lehet a nő önmagával, s lehet az emberiség a nővel megelégedve, a mily mértékben ezeknek megfelel. Ennélfogva a nőnevelésnek már gyermekkorától kezdve, mindenekfölött szem előtt kell tartani a leendő feleséget és anyát. Nem kárhoztatom én azt, hogyha a gyermek-leány babával, főzéssel, bútoros szobával játszik. Szeresse, gondozza babáját, kedvelje meg a főzést, a lakást. Szokjék ahhoz, hogy ez a foglalkozás szórakoztassa. A család, a háztartás képezze gondoskodása és érdeklődése tárgyait. Az okos anya az egész kisded-ápolás higienjét beolthatja egyúttal a játszó leánykába, játéka közben. Legyen a leány gondos, rendes főző- és szobajátékával, legyen gyöngéd és figyelmes babájával, és sírjon keservesen, ha eltörik keze. vagy lába; ez jól fejleszti a feleség, az anya kedélyét, de e mellett nem szabad elfeledni a nő testét!

A leánygyermek testét ápolni, fejleszteni kell úgy — sőt még gondosabban — mint a férfiét, hogy szép nő s szerencsés anya lehessen belőle.

Frigyes porosz király — mint mondják — összeszedette a legerősebb s termettebb nőket s azokat adta nőül gárdistáinak, csak hogy nagy, erős, egészséges nemzedékre tegyen szert. A jó

mely a kastély végén volt, s hol Margit gyermekei dajkájok felügyelete alatt játszottak.

— Hol van a Desille név viselője? — csendült újra az előbbi hang a közeli bokrokból.

— Margit, itt minket keresnek. — az anya menjen gyermekeihez, én tudni fogom, mit tegyek, szólitá meg Ifigénia alig lihegő testvérét.

— Nem engedhetem, tudom mit akarsz tenni, — viszon- zá Margit.

Ifigénia felelet helyett nyakába borult nénjének, s egy pár heves csók után kiszakította magát annak görcsösen ölelő karjai közül s aztán a kastély nyílt ajtajára mutatva, melyen a lámpavilág kisütött a kert közeli bokraira, igy szólott parancsoló, egy amazonhoz illő határozott hangon:

— Néném, te anya vagy, négy kis árvád, mentsd meg magadnak őket, nekik magadat.

— A franczia köztársaság nevében kérdem harmadszor, — szólalt meg az előbbi hang, miközben egy szálas férfiú egyenruhában tűnt elő a kert fái közül, ép azon helyen, melyet a kiözönlő lámpafény megvilágított, körötte vagy tíz főből álló kiséret foglalva helyet, — hol van a Desille név viselője s ha választ nem kapok, összelövetem a kastélyt.

— Itt van, — itt van, csendült meg két női hang majdnem egyszerre, melyek egyike inkább a kétségbeesett félelem, mint bátorság hangja volt, — s a két nő oda rohant a katonák elé.

— Asszonyom, — rohant ki kétségbeesetten egy magas breton dajka a kastély nyílt ajtaján, két gyermeke elveszett! —

— Gyermekeim! — sikoltott Margit szivrepesztőn s önfeledten hagyta ott a bámuló katonákat és a hős nővért.

1