Eger - hetilap, 1888
1888-10-30 / 44. szám
349 )iyi László, Farkas Rudolf, Tlióber Ferencz, Weisz Izsák, Zsiga Gyula, Kecskés Sándor, Tlxoinka Illés. Szokol János, Barna Manó, Juhász Gergely, Schönberger Soma, Vavrik Endre, Gariup Péter, Rusznyák Gábor, Engel Gyula, Dankó Mihály, ifj. Gaál Lajos, Meizler Ignácz, Hibay György, Weisz Jóuás, Szabó István, Isaák István, Polácsik Herman, Hollner Ervin, Vavrik János, Berger Henrik, id. Preszler Ferencz. (A legnagyobb adóösszeg: 34,779 írt 71 kr.; a legkisebb: 264 frt 07 kr.) — Az egri női kórház. A sz. Vinczéről nevezett irgalmas uénék vezetése alatt álló egri női közkórház, az utóbbi évek alatt, tudvalevőleg, nagyszerű átalakításon ment keresztül. A kórházalap ugyanis, az irgalmas néuék jelenlegi fónöknője, Herschitz Rafaela testvér páratlan buzgalma s takarékossága által is jelentékeny mértékben támogatva, pár év előtt megvette a kórház tőszomszédságában fekvő s a zsebbközre nyíló nők. Boháfs- féle emeletes házat, s azt ezen idő alatt teljesen átalakítva, egy, minden hygienikus kivánalmaknak megfelelő, s a lehető legczél- szerübben berendezett nagyszerű női kórházzá emelte föl, mely e hó elején Windt István építészmérnök által befejezve, rendeltetésének átadatott. A kórház elöljárósága az uj kórházat, díszesebb fölszentelési, s nyilvános megnyitási üunepélylyel óhajtotta városunk érdeklődő közönségének bemutatni, mint ez közönségünk köreiben már közhírré is ment, s ez alkalomra városunk tiszti főorvosa, s egyszersmind kórházi főorvos, dr. Akantisz Jusztin, Kandra Kabos fiatal történettudósunkkal karöltve, megírták a kórház történelmét, s azt „Az egri alapítványi női kórház és ápoló intézet vázlatos története“ czim alatt, egy kis füzetben, e napokban ki is adták, mely füzetke az ünnepély alkalmával lett volna a részvevő közönség közt kiosztandó. A zárda-fönöknő tulszerénysége azonban, az irgalmas uénék rendszabályainak tiltakozására is hivatkozva, a nyilvános ünnepséget elhárította, minélfogva az uj épületnek a ház rendes lelkésze által való fölszentelése, s a kórház megnyitása, e f. okt. hó 11-én egész csöndben ment végbe. — A kórház vázlatos történetét tárgyazó füzetkének városunk közönségének érdeklődő köreiben való szétosztását a t. szerzők e napokban tették folyamatba. — Az egri „csonka mecset“ ügye. Az egri török minaret kijavításának, s stilszerű rekonstrukcziójának terve és költség- vetése — mint a legilletékesebb forrásból értesültünk, — a vallás- és közoktatási ministeriumban elkészült, s az már a legközelebbi napokban le fog küldetni Egerbe foganatositás végett. -Amennyiben pedig a költségvetés összege az e czélra adakozásokból begyült s a takarékpénztárba helyezett összeget haladja, e költségtöbbletet szintén a kultuszministerium fogja kiutalványozni, — de csak a jövő 1889-ik-évi januártól, miután a magyarországi műemlékek föntartására a folyó évre előirányzott összeg már másfelé lett igénybe véve. — Hymen. Mayer Imre nyug. csász. és kir. százados, egri birtokos, az egri dohány íőtözsde jelenlegi bérlője, a múlt szerdán, f. hó 24-én tartotta esküvőjét Lostei n er Ida kisasszonynyal. dr. Losteiner Károly-, a gróf Károlyiféle debrői uradalom orvosának kedves és müveit leányával, Kompolthon. A szőkébb körben lefolyt menyekző után az uj pár azonnal Egerbe, a vőlegény lakóhelyére utazott. — Dr. Chalaupek József, fiatal gyakorló orvos földink, szab. áll. honvédorvos, ki e miuőségben utóbb a soproni magy. kir. honvédzászlóaljhoz volt, próbagyakorlatra beosztva, — közelebbről a tettleges állományban, magy. kir. honvédfőorvossá neveztetett ki. — Gyászhir. Rády Endre, Hevesmegye ügyvédi karának egyik kiváló tagja, gyöngyös-patai birtokán, hol néhány év óta nyugalomban élt, f. hó 25-én, élete 64-ik élete 64-ik évében elhunyt. — Ichachnovfalvi Rády Endre a 48 —49-iki sza- badságharczban, már mint 24 éves ifjú részt vett, s mint hadbíró-százados Bem erdélyi hadseregében működött. Az alkotmányos élet beálltával Rá d y egyike volt megyénk politikai s társadalmi terén a legbuzgóbb elöharczosoknak. S mint nép szó nők megyeszerte ismeretes volt. Mint a gyöngyös-patai, majd mint a gyöngyösi választó kerület képviselője, két Ízben volt a magyar parlament tevékeny tagja. Mint megyebizottsági tag, s mint a „Gyöngyösi Takarék- és Hitelintézet“ egyik alapitója, s igazgatósági tagja, élete végéig tevékeny munkásságot fejtett ki a közügyek terén. — A boldogult hült tetemeit f. hó 27-én Gyöngyös- Patán megyeszerte nyilvánult általános részvét kisérte az örök nyugalom helyére. — Az egri polg. lövész-társulat a szokásos évi bezáró libalövést november 2. és 3-án délután, és 4-én egész nap társasebéddel egybekötve tartja meg, amikorra is, vendégek, habár nem tagjai is a társulatnak, szívesen láttatnak. — A philloxera ellen való óvó intézkedések tárgyában a h. polgármester által múlt csütörtökre, f. hó 25-ére egybehívott értekezletre az érdekelt szőlőbirtokosok köréből alig jelentek meg mintegy 25—30-an, kik is némi várakozás és meddő társalgás után minden értekezlet és eredmény nélkül oszlottak széjjel. Valaki azt a kérdést intézte hozzánk, hogy hát mi czélból voltak egybehiva? Mi is ezt a kérdést szerettük volna intézni, — de nem volt kihez.- Az Eger városánál megüresedett árvaszéki igtató-kiadói állásnak választás utján leendő betöltése folyó év november hó 1-ső napján délelőtt 10 órakor az alispán elnöklete alatt tartandó közgyűlésen fog betöltetni. — Szakáll Antal, műszavaló és recitátor, a budapesti nemzeti színház volt tagja — ki már az előző évben szép sikerrel mutatta be ebbeli tehetségét művelt közönségünk előtt — a múlt szombaton f. hó 27-én tartotta — ez alkalommal második felolMegdöbbenve hallgatták e szavakat a jelenlevők, minden arcz elsáppadt egy pillanatra s a védetlenség érzete, a fenyegető veszedelem, a teljesen nem ismert rémitő esemény hideg borza- dálylyal töltötte el az asszonyokat. Hátha az én férjemet is, hátha gyermekemet, hátha atyámat, hátha engem is felvettek a névsorba, mert a múltkor elrejtettem egy menekvő katonát, fegyvert adtam testvérem kezébe. Hátha, hátha..........ez a legrettentőbb pillanat. A katona a csata előtt sáppad el, a szuronycsatában már kipirul arcza; nagy esemény, csak mig várandó, szorítja el a szivet. Vajha már itt volna a vészt hozó sereg, csak tudná magát mindenki mihez tartani, csak igy lenne csak úgy lenne. . . . . . Oh de ezt nem gondolta egyiket sem senkisem, mert az elhagyott nők elméje megállóit, szivök hangosan szakadozva vert, egy szó sem jött ajkukra, hanem a pillanat fagyasztó hatása megdermészté őket. (Folyt, böv.) Koldus. — Az utezáról. — Összeszaladt ember, gyerek. Az utcza népe egy csomóba. Egy nagy gyűrűben állanak, csóválják a fejeiket, csapkodják a kezeiket, az érzékenyebb sziviiek a szemeiket törlik, a másik borzadva fordul el s aztán többen kifakadnak: Szegény! A sajnálkozó tömeg között fekszik a középen egy összetört öreg ember. Sárgás fehér, hosszú borzas szakála a földet éri, •amint elnyúlik a kövezeten, s egy nagy tarisznyát szőrit a repedezett, foltos bekecs alatt. Erősen, görcsösen magához szorítja. 8 forgatja a szemeit kínosan. Némelyek azt hitték, hogy részeg. Azt mondták ezek: vén rongy! S a vén rongy esengve nézett körül, segítségért nyújtogatta kiszáradt, nagy kezét, mely sáros volt, ahogy az utón mászott. Talyigát gurított elő két csavargó alak. A rendőr hajtotta ki őket a városház udvaráról, elszállítani az utcza nyomorultját. Megfogták a kezét-lábát a vén rongynak, akinek hörgött a melle s feltaszitották a talyigára. Háttal feküdt, a nagy üreges szemek fölbámultak az égre, összekulcsolta a kezeit, miközben nyikorogva megindult vele a talyiga. Elől a két mezit- lábos csavargó nyihogva. Az egyik tánczolva kapkodta a lábát. A másik egy virginia-csutkát kaparászott ki a sárból s a foga közé kapta. Egy csomó gyerek s két vén asszony a kiséret. S a kapuk lyuka alól borzas kutyák ugattak ki a menetre. A vén rongy a kényelmetlen ekvipázson összehuzódott. — Siessetek hé, nehogy meghaljon az utón. Kiáltott a rendőr a csavargókra, akik nagyot rántottak a talicskán s a zökkenésre az öreg koldus felült. — Bottal se verik ezt agyon — röhög vissza az egyik s a szomorú kiséret egyszerre vig hangulatba csap át. A vén rongy kinyújtotta a kezét. Emberies érzés kerekedett fölül András szivében: — Mi a baj öreg ? Beteg kend ? Rázta a fejét a vén koldus: — Éhes vagyok!