Eger - hetilap, 1888

1888-01-31 / 5. szám

35

— Az egri mélt. fökáptalan újabb tanúságát adta mindenre kiterjedő magas figyelmének, s nemes áldozatkészségének, midőn a miskolczi kir. katb. fógymnáziumi szegény sorsú s jó előmenetelő tanulókat segítő egyesület alaptőkéjének gyarapításához a testület részéről 100 írtai, egyes tagjai közöl pedig Szele Gábor kisprépost érs. helyettes ő nsga 50 írtai, — egy egri Névtelen pedig szintén 100 írttal járult.

— Néh. Danielik János, vál. pristinai püspök, egri székesfő- káptalani kanonok temetése, a múlt. szerdán, f. hó 25-én délelőtt, a jeles férfiút s főpapot megillető egyházi pompával ment végbe. A gyász-szertartást, fényes papi segédlet mellett, az egri mélt. főkáptalan nagyprépostja, s az egri egyházmegye Nesztora, a minden tiszteletre méltó aggastyán, Lengyel Miklós püspök őmlga végezte. A temetésen részt vettek: az egri mélt. főkápta- lan, az egri egyházmegyei papság Egerben s a szomszédos vidékeken lakó tagjai, az egri növendékpapság, a közös hadseregbeli helyőrség, s az egri maery. kir. honvédzászlóalj tisztjei testületileg, az egri jogakudemia polgársága, az egri cist. r. főgymná- siumi ifjúság, az egri fitanitóképző intézet, s a kath. elemi s népiskolák növendéksége, a tanári karok s tanítói testületek vezetése mellett, s azonkívül számos testületek, egyletek, s a müveit közönség, valamint a nép köréből is igen nagy számmal. A gyász- szertartás alatt az egri növendékpapság énekkara, rézfuvók kísérete mellett, néh. Zsasskovszky Andor remek szerzeményű, megható gyászdalát zengette. A boldogult ravatalát számos koszorúkkal halmozta el a rokoni s baráti kegyelet. A gyászmenet, az itt állomásozó 60. sz. csász. és kir. Appel-gyalogezred zenekarának gyászindulói mellett, haladt ünnepiesen a főszékesegyház sírboltja elé, melybe a boldogult földi maradványai, a vég- beszentelés után, örök nyugalomra helyeztettek. Temetés után, a boldogult lelke üdvéért, a főszékesegyházban tartott ünnepélyes gyászistentiszteleten, melyen Szele Gábor kisprépost ő nsga celebrált, — szintén számos ajtatoskodók vettek részt.

— A főrendiház elnökévé, az elhunyt Sennyei Pál báró helyébe, király ő felsége Vay Miklós bárót nevezte ki.

— Klasszikus üdvözlet. Az egri ft. cist, rendház tagjai, régi jó ismerősük s barátjuk. Parcsetich Félix újvidéki főispánhoz, névünnepe alkalmából, latin nyelven, a következő üdvözlő távsürgönyt küldötték; „Cuncta precantur Felici felicia, felicides Felicem inter suos numerare posse tredecim fratres.“ (Félixnek, a tizenhárom testvér, kik boldogok Felixet övéik közé számíthatni, teljes boldogságot kíván.) Parcsetich főispán, ki szintén nagy miivelőj a klasszikus latin nyelvnek, a következő szójátékban köszönte meg a baráti üdvözletét: „Félix, felicibus fratribus, Felici cuncta felicia precantibus, gratias ágit. Ipsis praesentibus

■ ~ ...........................■■■ ■ ■ ......

„

Kettves Bader pácsi.“ Azóta osztán rajta maradt a „Ba- d e r név. így ösmeri hősünket most ország-világ.

Egyébként Baderunkat, mint egri Hári Jánost is széles körben ismerik, azon jó tulajdonságánál fogva, hogy, - mint jó magyarsággal mondják — nagyokat szokott „anzágolni“, mi, körülírva azt akarja jelenteni, hogy „messze veti a sulykot“, amint hogy Baderunk, ha jó kedve szottyan, nagyon is messze szokta dobálni az ő sulykát.

Bader Jérémiás bátyánk e század legszerencsétlenebb évszámában született Egerben, á p r i 1 elsején, egy zsák-utczá- ban, három rókafark czégér alatt, még pedig — mint a rossz nyelvek állítják, — burokban. Bizonyos azonban — hála a Nimródok védő istenének, — hogy még eddig nem teljesedett be rajta az a furcsa végzet, mit a példaszó a „burokban születettekre“ jósol; de az megest nem bizonyos, hogy még be nem teljesedhetik, ha az úristen sokáig élteti; — mit szívből kívánunk neki (nem a jóslat teljesedését, hanem a hosszú életet!)

Jó Bader bátyánk tehát „megfogyva bár, de törve nem“, mind e mai napig fennálló fris jó egészségben él, bár nagyon „megnehezült az idők viharos járása fölötte!“

Szülei járatták ugyan iskolába, de diákpályáját nem végezhette be kedvező sükerrel. mert pompás kalligrafikus Írását kivéve — amit pedig abban az időben jóformán nem is tanítottak, — a többi stúdiumokból előmenetele bakfittyet vetett. Oka pedig ezen malheurnek az vala, hogy Baderunk a puska iránt nagyobb előszeretettel viseltetett, mint a „Quae maribus“ iránt, annyira, hogy nagyon gyakran az iskolai órák helyett egy hórihorgas, ragyás lómasamód-legény czimborájával, napokig elcsavarogtak a

Felicis felicitas summa esset; felix Felix.“ (Félix, a Félixnek boldogságot kívánó boldog testvéreknek köszetet mond. Félix boldogsága akkor lenne teljes, ha ők is jelen volnának. A boldog Félix). — A baráti érzelmeknek a rómaiak klasszikus nyelvén való ilyetén kölcsönös kicserélése egyébkiut. ez úttal nem első Ízben történt közöttök.

— Ministeri köszönet. Trefort Ágost, vall. és közokt. magy. kir. minister o exja Dobos István domoszlói rom. kath. plébánosnak azon nemes tettéért, hogy az ottani rom. kath. iskolához egy második tanítói állomás rendszeresítésére 250 irtot adományozott, — elismerő köszönetét nyilvánította.

— A jogász-bálra, minél közelébb jutunk hozzá, annál erősebben folynak az előkészületek. Készül a rendező bizottság a bál minél nagyobb sikerére, és készül a bálozó közönség hölgyrésze, különösen a vidék —' mint már positive tudjuk, — oly számban, hogy nem városok-, de megyékről beszélhetünk, mert nemcsak Hatvan, — mely oly kitűnő háziasszonyt és oly kedves házi-kisasszonyt adott a bálnak, — nemcsak Puszta-Szikszó, Heves, Tiszafüred, Ivád, Apátfalva, no és Eger, — tehát nemcsak Hevesmegye (ezt nekünk mind besúgták!) — de Nógrádmegye, sőt még mi több Gömörmegye is képviselve lesz a bálon, még pedig többnyire szőke csillagok által, de hát ha „hét csillagból van a gönczöl szekere“, — miért ne lehetne kilenczből a jogászbál koronája. Úgy látszik, hogy még jobb, ha későbbre esik a farsangon a jogász-bál, legalább van idejök gondolkozni rajta, és készülni reája hölgyeinknek. Mint tudjuk a nő-tánczrend fölötte csinos és elegáns.

— Hymen. Széky Péter, hevesmegyei földbirtokos, megyei arany-fiatalságunk egyik kiváló tagja, f. hó 24-én tartotta esküvőjét Brezovay Ilona kisasszonynyal, Brezovay László eger- farmosi nagybirtokosnak városunk müveit társasköreiben is előnyösen ismert s kedvelt, kiváló műveltségű s szeretetreméltó leánykájával. Az egyik násznagyi tisztet M e 1 c z e r Gyula, Borsod- megye alispánja teljesítette.

— Az egri törzs-kaszinó, az egri önkéntes tűzoltó testületnek legközelébb, az egylet javára tartott tánczestélye alkalmából, egy régi óhajtásának tett eleget, midőn a törzs-kaszinói választmány, múlt csütörtökön, f. hó 26-án tartott ülésében, egyhangúlag elhatározta, hogy ötven forinttal az egri tűzoltó-egylet, alapitó tagjainak sorába lép.

— Az egri törzs-kaszinó választmánya, múlt csütörtöki ülésében, az egri kath. legényegyletnek, közelebbről az egylet javára tartott tánczestélye alkalmából, a legényegylet czél- jainak előmozdítására busz forintot szavazott meg.

— Bohócz-estély. Az egri koszorús dalkör által febr. hó 11-én rendezendő, tánczvigalommal egybekötött bohócz-dalesté lyre az előkészületek mind lázasabban folynak. Mint legközelébb

káposztás kertek körül, hogy egy úgynevezett „kálomista varjut“ lepuffanthassanak. Ez okozta aztán, hogy jó Bader bátyánk csaknem minden osztályt repetáit, mig végre a 7-ik iskolából a következő testimoniummal bocsátották el: „In frequentandis di- vinis N . . .-ens ; alias: Classis . . . erre hármas római szám következett.

E nem épen örvendetes iskolai kurzus daczára azonban elvégre mégis csak kellett valami pályát választania, mintán ekkor már mesterségre nem mehetett. Hogyan is lehetett volna elképzelni, hogy egy „1 ó gy i 1 k o s b ó 1“ (logikus), vagy „bagariából“ (igy hitták azon idők szerint a VII. osztály tanulóit), suszter- vagy kadár-inas legyen! Sok fejtörés után végre mégis a legkompetensebb pályát választá magának; t. i. az Íróit — vagy akarám mondani: az írnok it, se bölcs elhatározása után azon elvből indulva ki, hogy: „Nemo propheta in patria sua“ — szülőföldjének búcsú nélkül hátat fordítva, s a „Hosszút“ (igy nevezte első flintáját, mely mai napig is birtokában van) vállára vetve, per pedes apostolorum világgá indult szerencsét próbálni.

Ment mendegélt, — mig másnap borsodmegyei Harsány községben a kassai püspökség ott lakó tiszttartójához állított, be, holott a következő párbeszéd folyt le közöttük:

Bader: Dicsértessék a Jézus Krisztus. Szerencsés jó napot kívánok.

Tiszttartó: Mindörökké! Mi jóban jár, amice?

Bader. Irnoki állást keresek.

Tiszttartó. Hová való születés?