Eger - hetilap, 1888
1888-10-16 / 42. szám
331 Tekintetbe véve — úgymond az idézett jelentés, — hogy a hosszas időt igénylő rendezés okozta átmeneti intézkedések által nehézségek merültek föl, mivel eme számadás összeállitása, nemkülönben annak számszakszerü megvizsgálása az e tekintetben követendő eljárásra nézve semmiféle utasítással és szabályzattal nem találkozott, mihez azon körülmény is járult, hogy a városi árvaszéknek úgy régi mint mostani eljárása a bevételekről, valamint a kiadásokról előjegyzést nem vezet, a helyes elszámolás tekintetéből pedig előzetes számvevői érvényesítést, följegyzést és ellenjegyzést nem vesz igénybe, mely alapos eljárás nélkül pedig a vagyonban történt változás, szóval mindennemű árvagyámpénz- tári művelet a könnyű, szakszerű lebonyolithatást merőben nélkülözi, e miatt az életbe léptetett óvatossági szabályok gyakorlása, valamint a szigorúbb pénztári fölügyelet, úgyszintén a számadások szakszerű átvizsgálása s részletes elbírálása tömérdek akadályba ütközött, s csak is hosszas és fáradságos munkálat által vált némileg lehetővé. Ezek előrebocsátása után a jelentés a következő végeredménynyel áll elő: Az egri árvagyámpénztár követelése a számvevőileg átvizsgált 1887-ik évi árvagyámpénztári számadás szerint készpénzben, papírokban és értékekben tesz összesen 310,274 fit 09 krt. Erre van födözetül készpénzben, papírok és egyéb értékekben összesen 271,586 frt 70 kr. Mutatkozik tehát az 1887-iki zárszámadás szerint hiány 38,687 frt 38 kr. és pedig 582 frt 45 kr. nem kamatozó kötvényekben, 38,104 frt 93 kr. pedig készpénzben. Az 1886-ik évi árva gyám pénztári számadás szerint a hiány még csupán 37,305 frt 75 kr. volt; 1887-ben tehát a hiány 799 frt 18 krral szaporodott. Ehhez járult azon 1159 frt 60 kinyi összeg, mely az elsikkasztott összegekből a múlt évben folyóvá lett, s ministen utasítás folytán a tartalékalapból kifizetni rendelt tételek födözésére fordittatott. minek következtében a lefolyt évről az árvapénztári hiány 1958 frt 78 krral szaporodott. Ha tehát a tartalékalapból kifizetett 1159 frt 60 krt is a hiányhoz vesszük, az egri árvagyámpénztárnál az 1887-ik évre kimutatott fódözetre váró pénztárhiány teljes összege 39264 frt 53 krt tesz ki. Oly összeg, mely — ismételjük — méltó aggodalomba ejtheti városunk műiden, komolyan gondolkodó po'gárát, ha azon kérdést veti föl, hogy: ki fogja ez összeget- megfizetni? Miután pedig városunk anyagi viszonyainak súlyos megrontása s válságos veszélyeztetése nélkül meg nem engedhető, hogy e hiány a múlt évihez liasonlag — évnd-évre szaporodjék, sőt egyenesen annak csökkentésére, s födözésének lehető módjaira keil törekednünk; nagyon is itt van az ideje, hogy e tekintetben a lehető legjobb, s legczélhozvezetöbb módokról s eszközökről gondoskodjunk. Egy városi képviselő. ugyancsak vigyáztunk jó hirneviinkre, mert a publikum akkor olyan kényes volt. hogy ha csak egyetlen tag is okot adott viseletével a megbotránkozásra, hát egyszerre elmaradt az előadásokról. Inkább oda hagyták veszni abonomájukat, vagy cselédjeikkel járatták ie, a mi aztán a társaságra nézve volt nagy szégyen és gyalázat. Elképzelheti tehát azt a rettenetes ijedelmet, megbotránkozást és felháborodást, a mit ez a történet mind a közönségben, mind társaságunkban előidézett. Egy szabad királyi városban történt, hogy melyikben, nem mondom meg, hogy kegyed se mondhassa tovább senkinek, mert az illetők tisztes családai még élnek, s nem akarnám őket közbeszéd tárgyaivá tenni. Volt társaságunkban egy gyönyörűséges szép fiatal leányka, ki bár még csak kezdő volt, még i< mindenütt kitudta nyerni a publikum szeretetét. Egyszerű természetes játékával is, de különösen a szépségével. .... Mert lefesteni való szépség volt, mint egy igazi Gratia. A férfiak mindenütt csak úgy bolondultak utána, de ő nagyon vir- tusos személy volt, s még azt sem engedte meg. hogy valamely férfi csak meg is látogathassa. Sem a társaságból, sem a közönségből. Annyira virtusos és szemérmetes volt, hogy ha a darabban szerelmes"jelenete volt- is, magát megöleltetni vagy megcsókoltat- ni a világért- sem engedte volna. A színésznek csak úgy kellett mutatnia, mintha most ölelné vagy csókolná. Hát ebbe a szép leányba beleszeretett, egy megyebeli, dúsgazdag. nemes ifjú, bizonyos, P . . . . i György, a ki mint hires csapodár gavallér volt ismeretes. Különfélék. WG* Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek eló'fizetésök a múlt szept. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük eló’fizetésök idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fönnakadást szenvedjen. Előfizetési dij: Egész évre ...... 5 frt. Félévre ...... 2 50 kr. Évnegyedre ...... 1 V 30 „ Egy hóra ...... — n 45 Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fé 1-á r o n fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- nynpéldával szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. A hivatalos hirdetések, egyszeri közlésre bé- lyegdijjal s lappéldány nyal együtt, az „Eger“ lapban ezentúl 1 frt 30 krért vétetnek föl. Miről a hirdető t. közönséget s különösen a t. ügyvédi kart ezennel tisztelettel értesítjük. KjgfF- A t. közönség kényei m éré a f. é. okt. hótól kezdve a Szolcsányiféle könyvkereskedésben (Piacz-utcza, Alapítványi ház) hirdetési fiók-irodát nyitottunk. T. Szol- csányi C4yula könyvárus úr minden, az „Eger“lap hirdetési s nyílttéri rovatába szánt hirdetményt, s közleményt szives lesz átvenni, az azokért járó dijakat a szükséghez képest nyugtázni, a beadott hirdetmények azonnali megjelenéséről, s a szükséges támlapok kézhez juttatásáról gondoskodni. az „Eger“ kiadóhivatala. — Városi ügyek. A f. é. aug. hó 14-én tartott képv. testületi ülésből. A f. év III. negyedéről szóló polgármesteri jelentés az ügyforgalomról és a pénztárak vizsgálatáról, tudomásul vétetett.; s a rendőrkapitányi hivatalnál mutatkozó nagyobb mennyiségű hátralék megvizsgálására h. polgármester figyelme fel hivatott. A megüresedett árvaszéki igtató és kiadói állás betöltésére kitűzendő határidő miatt az alispán felkéretett. A városi teendőkre vonatkozó szabályrendelet, mely szerint az állami adókiveDe. Zsuzsika leányasszony mit sem akart róla tudni. Igazi neve nem ez volt. de mi úgy neveztük a theátlirum-czédulákon. Pedig P. mindent elkövetett, hogy közelébe juthasson. Leveleket irt neki, izengetett, sőt még a direktorunkat, is meg akarta vesztegetni, hogy legyen szószólója a leánynál. De mind hasztalan. Zsuzsika olvasatlanúl visszaküldte leveleit, az izenet-lior- dóknak pedig nyilttan kimondta, hogy tudni sem akar róla, s hogy hagyjon neki békét. Ez természetesen még jobban ingerelte az elkényeztetett, csélcsap ifjút, ki nem volt hozzá szokva a visszautasításokhoz, s annál jobban a fejébe vette, hogy meghódítja a leányt. Mindig ott, őgyelgett a fogadó kőiül, a hol a theátrum volt, s leste, mikor megy próbára vagy előadásra. De Zsuzsika mindig csak lesütött szemekkel haladt el mellette. Aztán virágokat, bokrétákat dobált fel neki, még olyan rollékban is. a mikor mindössze is csak egy-két szava volt, Ez feltűnt a publikumnak, s csakhamar az egész város tudta, hogy P. űrfi szerelmes a szép aktrixnéba. De ez nem hogy használt volna, hanem még ártott a dolgának, mert, Zsuzsika igen röstellte ezt a dolgot és haragudott, miatta. Mikor P. űrfi látta, hogy ez sem használ, elment, az ottani aranyműveshez, s megvette tőle a legszebb brillians smukkját, kétezer váltó forinton. Még az árát is megtudtuk, mert az efélé- nek csakhamar hire futamodik, kivált a kisebb városokon. El is küldte a leánynak egy arczátlan nyitott levél kíséretében, hogy így kényszerítse Zsuzsikát a levél elolvasására. *
