Eger - hetilap, 1888
1888-10-02 / 40. szám
317 A Mária Dorothea-Egyesület. A Mária Dorothea-egyesület, mely a fent ismertetett kiállítást tervezi, 1885-ben alakult József főherczeg ő fenségének leánya, Mária Dorothea védnöksége alatt. Az egyesület az összes magyarországi tanítással és neveléssel foglalkozó nők (tanítónők, gyermekkertésznők, nyelv- és zongoramesternők, nevelőnők stb.) anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítását és ezzel kapcsolatban a magyar nemzeti nőnevelés reformját tűzte ki feladatul. Az egyesület eddigi működése örvendetes eredményeket mutathat fel. A tagok száma a 600-at meghaladja s alaptőkéje alig három év alatt 30,000 írtra emelkedett, mely összegnek fele része mintegy 25,000 adakozótól, főkép serdülő leánykák gyűjtéséből származik. Az egyesület a tanítónők anyagi érdekének előmozdítása végett.: a) egy Budapest főváros által e czélra felajánlott 1,1000 Q-ölet meghaladó telken (melynek értéke a fentemlitett alaptőke összegében nem foglaltatik benn) már a jelen évben Pucher szép terve alapján „Tanítónők otthona“ czimen házat építtet, hogy itt a vidékről jövő, vagy Budapesten lakó családtalan tanítónők olcsó áron szállást kapjanak és munkatehetetlenné vált szegény tanítónők éltök utolsó napjait kellemesen tölthessék; b) több fürdőhelyen, legelőször Sárosmegyében, Czemétén -(Eperjes mellett) fürdőházat épített, tagjai számára és egyúttal e fürdőkön kedvezményeket eszközöl ki számukra; c) előmunkálatokat tesz az egyesület, hogy tanítónő tagjai számára külön kölcsönző- és segélypénztár létesüljön; a „tanítónők otthonáéban a tanítással és neveléssel foglalkozó nők számára helyközvetitő irodát állít fel. A magyar nemzeti nőnevelés reformja érdekében az egyesület eddig a következő lépéseket tette: a) tanítónői szakosztálya áltál összeállítja a legnagyobb gonddal a serdülő leányok számára alkalmas szépirodalmi és ismeretterjesztő müvek jegyzékét, hogy azokat Útmutató paedagó- giai jegyzetek kíséretében közhasználatra bocsássa; V) lépéséket tesz egy, a nők összes ügyeire, s különösen a nőnevelésre vonatkozó nagy szakkönyvtár gyűjtéséhez, melyben a hazai és külföldi összes e tárgyra vonatkozó müvek, lehetőleg még a röpiratok és egyesületi értesítők is feltalálhatok legyenek; d) erkölcsileg és szellemileg segélyezi a budapesti Andrássy- utí tanitónőképző intézet által kiadott „Nemzeti Nőnevelés“ czimü •egyesületi hivatalos közlönyt, mely havonkint 3 ivén jelenik meg s ára egész évre csak 2 frt. A Mária Dorothea-egyesület a tanítónőkön és nevelőnőkön kívül bárkit felvesz tagjai közé nőket és férfiakat. Jelenleg a tiszti kar és választmány többségét nem is tanítással és neveléssel foglalkozó nők teszik. A tagsági dij 3 évi kötelezettséggel évenként 2, azaz két forint; alapitó tagok legalább 50 irtot tartoznak fizetni. Az egyesület ügyeiről, valamint a kisdeduevelési kiállításról bárminemű részben felvilágosítás szerezhető a Zirzen Janka vezetése alatt álló budapesti állami tanitónő-képző intézetben (VI. kér Andrássy-ut 65.), mely intézetben lakó tanítónők vállalták el a tervezett kiállítás ügyeinek technikai elintézését is mindaddig, mig a kiállási iroda meg nem nyittatik. Különfélék. Felhívás előfizetésre. Azon t. iigybarátainkat, kiknek előfizetésük a múlt szept. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fünnakadást szenvedjen. Előfizetési dij: Egész évre Félévre Évnegyedre Egy hóra 5 frt. 2 „ 50 kr. 1 „ 30 „- „ 45 „ fpgF“ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden üt előfizető után egy tisztelet- péklánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. A hivatalos hirdetések, egyszeri közlésre bér lyegdijjal s lappéldány nyal együtt, az „Eger“ lapban ezen- túl 1 frt 30 krért vétetnek fül. Miről a hirdető t. közönséget s különösen a t. ügyvédi kart ezennel tisztelettel értesíti az „Eger“ kiadóhivatala. — Király ö felsége névünnepét, a jövő csütörtökön, f. hó 4-én, városunk kátb. közönsége szokás szerint a székesfóegyház- ban tartandó isteuitisztelettel fogja megünnepelni. — Egyházmegyei hírek. Zsitnyánszky Adolf karászi lelkész a balatoni plébániára helyeztetett át; karászi lelkészszé Lo visek Mihályjászladányikáplán, jászladányi káplánná Juhás a Károly zalkodi id. lelkészhelyettes, zalkodi leik szszé H or to lányi Antal fénszarui káplán, fénszarui káplánná ifj. Dósa József neveztetett ki. Pfeiffer József balatoni ideigl. lelkészhelyettes előbbi kápláni állomására, Apátfalára tér vissza. jó Bader bátyánk, — most nem kellene tartanunk a muszka háborútól. Rágalmazó, s Bader bátyánk iránt ellenséges nyelvek egyébiránt azt beszélték, hogy Baderunk e nemes erényét se gyakorolta bizonyos számitás nélkül. Czélja pedig az volt, hogy tette által bizonyos befolyásos városi atyák előtt feltűnjék. S e czél- ját — ha az volt, -- csakugyan el is érte, mert a buzgó s Eger javáért lelkesülő városi atyák egyike, egy alkalommal a városi közgyűlésen, fölhozva, s fennen kidicsérve Bader bátyánk ebbéli hazafias és halhatatlan érdemeit, azon inditványnyal állott elő, hogy Baderunknak a közjó előmozdítása körül tett eme fáradozásai elismeréseid, köszönet, s tízezer szerb tövis eddigi kiirtásáért tiz ezer vas szavaztassák meg. A városi közgyűlés számítóbb tagjai azonban ezt a kerek summát egy kissé sokallották, s csak — két ezerre szállították le, amely után járó összeg, t. i. 20 frt. nékie a városi kasszából meg is szavaztatván, Bader bátyánk ezt annak rendi és módja szerint fölvette, filozófiai bölcseséggel azt mondván: „Jobb valami, mint semmi!“ Baderunk azonban ilyetén hazafias kóborlásai közben a kapát nemcsak szerb-tövis-irásra, hanem olykor-olykor más czélra is használta, — arra tudniillik, hogy a baktai határ mentén fekvő úgynevezett „Töviskes-völgyben,“ a katonák lőgyakorlatának területén, a földbe fúródott golyókat — kikapálgatta. E buz- gólkodásában azonban egy Ízben két szuronyos baka tetten kapta, s rá ripakodván, fegyver közé vették, s rapportra vitték jó Bader bátyánkat a kapitány elé. Itt aztán a kapitány, ■egy jó szivű katona, megmagyarázta neki, hogy a kilőtt gclyó is állami vagyon; miket az arra rendelt katonák szoktak a lőtéren összeszedegetni. Az „öreg urat.“ — már mint Baderunkat — pedig ez úttal minden komolyabb következmények nélkül, csupán azon jó tanácscsal bocsátotta szabadon, hogy ezentúl csak a muszka töviseket irtsa, az állami golyóknak pedig jövőre hagyjon békét. — Baderunk örült, hogy a kelepczéből ily könnyű szerrel szabadult, — de azért a vadásztarisznyájába összeszedett mintegy 5—6 font golyót szépen haza vitte. Baderunk egyéb jó tulajdonságai közt nem utolsó helyet foglalt el — rendkívüli étvágya s étkessége, mit szembe- tünőleg bizonyít az, hogy egy alkalommal fogadásból megevett egyszerre 24 pár tormás virslit 6 zsemlével; egy más alkalommal pedig bepapált 24 pohár fehér kávét 6 darab vajas szarvassal. Czimborái csak azon csudálkoztak, hogy hová fér Baderunkba ez a rengeteg elemózsia, lévén ő keme czingár termetű, s alig 150 czentiméter magasságú férfiú. De a szerb-tövisek irtásán kivül volt Baderunknak egy másik, nem kisebb hazafiui érdeme is, s ez az: hogy 1848/9-ben ő is ott vitézkedett az egri nemzetőrök soraiban a ráczok ellen az alvidéken, s ezekkel együtt részt vett, 1848-iki aug. 28-án, a római sánczok és Járek közt vívott hires csatában. Sőt — mint maga beszélte, s ez előadásának igaz voltát, ez egyszer, kivételesen, hiteles tanuk is igazolták, — gróf Keglevich Gyula, ennek jágere, és Bader bátyánk voltak az elsők, kik a jobb szárnyon, Babies százados csapatával szemben, a mármár közéjök törő szerezsánokat gyors és ügyes lövéseikkel visszariasztották. Ez alkalommal egy rácz pópa egy boglya tetejéről harsány szóval biztatta rohamra embereit; de neki, már mint Baderunknak,
