Eger - hetilap, 1888

1888-09-04 / 36. szám

286

— Ritka vakmeröségü tolvajok akartak a múlt augusztus hó 17-én éjjeli 11 óra tájt a Trinitárius katonai laktanya mögött elterülő tágas tiszti kertbe hatolni. A vakmerő ficzkók ketten voltak, s a kert déli szomszédságában fekvő házak egyikéből akartak, minden valószínűség szerint, tolvajlási szándékkal a kaszárnya belsejébe jutni. Az őr, ki a ruharaktár mellett áll, szigorú kötelessége szerint háromszor kiáltott rájok, megállásra szólítva fel őket; miután azonban a fölszólitásnak nem engedelmeskedtek, rájok lőtt, de egyiket sem találta. A kertnek nyomban megejtett átkutatása sem vezetett eredményre, miután a ficzkók a szomszéd házak egyikébe gyorsan elmenekültek.

— Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) A bécsi terményvásártól remélt ösztön az árak emelkedésére nem érvényesült, sőt ellenkezőleg hanyatlott hangulat, s ennek folytán ár nyomás állott be, mely piaczunkon is érezhető volt. Erős behozatal mellett a jegyzett árak: t. búza : tiszai 6.80—7.20; mátrai 6.60—6.80; rozs és kétszeres (csekély behozatal) 4.80—5.20; árpa keresett takarmányáru 5—5.40, jobb minőség 6—6 50; kukoricza (csekély) 5.80—6.20; zab (lanyha) 4.50—4.75 mmázsánkint.

Színház.

Hétfő aug. 27. Sz. Németh József, a társulat egyik kiváló komikai tagjának jutalmául: „A bőregjér“ Strauss szép zenéjü operettéje. Tehát ma, Sz. Németh is kivette a maga részét, anyagilag ugyan nem a legnagyobb eredményűvel, mert biz’ az szebb is lehetett volna, dehát megszoktuk már ezt jutalomjátékoknál; hanem annál nagyobb mérvben szellemileg. Németh, ki oly sokoldalú komikai alkotásaiban, ma azt is bebizonyította, hogy operettében sem áll hátrább, s bár kissé kövéres alakja, nem áll egészen összhangban számos szerepével, mint péld. az Eisensteinével sem, mindannak daczára sikkes könnyedséggel játszotta azt mindvégig. Mint jutalmazott iránt nem is késett közönségünk leróni elismerését tapsok — s kihívásokban. Köve s i Róza Rozalinda hálás szerepében szokott kedvességgel játszott és énekelt, s jóllehet a II. felvonás estélyén előadott „Kesergő leány“ hangverseny-darabjában kissé erején túl kapaszkodott, csak újabban meggyőzött vele bennünket szép tehetségéről. Örley Flóra Adélé kedves, szeretetreméltó kis szobaleányában ragyogtatta hangját és játékát. Egyedüli tagja a társulatnak, ki con amore játszik minden legkisebb szerepet, ez pedig nagyon jellemző egy igazi művésznőre nézve, és Hunfi (Alfred) a tenorista is kitett magáért szép intonatiója által. Mikei Frank fogházigazgatójában mint mindig, ma is páratlan alakítást mutatott be. III. felvonásbeli pityókos jelenetében, midőn az estélyről mámorosán hazajön, fütyülni is oly correctül, egészen a partitúra

szerint fütyült, s mégis egészben véve mintha hiányzott volna belőle valami, amit úgy hívnak, hogy elegantia; hanem Vendrey (Frosch) ő nem tud becsipve lenni. A kisebb szereplők közül Angyalllus (Orlovszky), Somogyi Nelli (Melanie), M á t r a y Margit (Ida) Lovászi (Blindt) Kis, Szarvasi stb. érdemelnek még különös dicséretet a minden izében pompásan és összevágóan sikerült előadásért.

Kedd aug. 28. „Francilion“ Dumas egyik ujabbi, előítéletes drámája, mely mindazáltal meglehetős számú nézőt vonzott a színkörbe, mindkét nembeli közönségünknek, úgy korosabb, mint fiatalabb nemzedéke részéről. A czimszerepben Pálffyné (Francin de Riverolles) excellált s valóban mesterileg oldotta meg és domborította ki Dumas ez alakját, melyben a valódi gyermeteg női- ség mellett még annyi más női lélekelemet: háziasságot, kaczér- ságot, félénkséget, gyanutalan tisztaságot stb. kell érvényre juttatnia, szintigy Follinuszné (Smith Teréz), ki igazán művészileg oldotta meg az átvághatlan csomót férj és nő között. Pálffy (Lucien) C sis z ér (Stanislais) Angyal IIus (Anette) Csiky (Henri) Zilahi (Pingnet) Lovászi (Carillac) egytől-egyig szép sikerrel töltötték be szerepeiket; és a rendezés is kitűnő volt, Ízléses kiállítás, egybevágó előadás — egészen a darabig, — melyről azonban nem tehet az igazgatóság, hogy fejjel lefelé áll benne az erkölcsösség, s úgy nézi a világrendet.

Szerda aug. 29. „TJff király“ másodszor.

Csütörtök aug. 30. Mátrai Margit jutalmáúl „Boccaccio“, Souppé kedves zenéjü operetteje. M á t r a i Margit Fiametta szerepét szép sikerrel adta, kiléptekor élénk tapsviharral fogadta a szép számú közönség, mely alkalommal egy csinos csokrot is nyújtottak felrneki a zenekarból. Örley Flóra páratlan kis Boccaccio. Élénk kedvességével, aranyos kedvével, routinirt játékával és énekművészetével minden újabb alakításában magával ragadja a közönséget. Templom előtti kettőse Fiamettával igen szépen sikerült. Szép volt a Somogyi Nelli (Izabella) énekes coupleéja is. Igen jók voltak még Gfondáné (Petronella) Angyal Ilus (Beatrice) Kiss Ferencz (Pietro) Hunfi (Leonetto) s ami a darab komikai részét illette, Mikei (Lambertuecio) Sz. Németh (Lotteringi) és Vendrey (Scaldza), szóval az egész előadás egyike volt a legjobbaknak.

Több oldalról történt felszólításnak engedve teszünk azonban eleget, midőn szép- és műérzékükre hivatkozva, illő tisztelettel fölkérjük azokat, a kiket illet, ha lennének oly szívesek felhagyni, színházlátogató müveit közönségünk finom Ízlését is fölötte sértő ama rendkívül falusias gentry szokással, hogy az előadások folyama alatt — sokszor a legkomolyabb jelenetek alkalmával hangosan felkaczagnak s ami leggyakrabban megtörténik hogy con amore oda beszélnek a színpadra, sőt mitöbb újjal mutogatnak a szereplők felé, — mert ez mig egyrészről zavarólag hat úgy a nézők

Károly és Gábor nem ringathatták egymást ily boldog érzelmekben, amint szobájokba egyszerre hazaérkeztek s töpren- kedni kezdettek.

— Egy krajczárt sem tudtam kiszivattyúzni! — kiáltott Gábor s kalapját az ágyba vágta.

— Te sem ? — mondá Károly panaszkodva. Na én is hiába követtem el mindent, a mit csak lehetett, semmit sem tudtam szerezni.

— Pedig hát még is csak át kellene mennünk a leányokhoz, hogy nekik szerencsét kívánjunk születésnapjok alkalmával.

— S ugyan mihez kívánjunk nekik szerencsét? Tán eme nagyszerű ismeretséghez, mint a milyennel mi őket boldogítjuk. Oh inkább szánakozásunkat kellene kifejeznünk.

— Egyébiránt ne okoskodjunk, hagyjuk ki divatból az aján* * dékozgatásokat s vigyük át szivünkben jó kivánatunkat.

*

* *

ügy is lett. A két fiatal ember átment a leányok lakásába. Tiszteletteljesen léptek be, a leányok részéről szívélyes bókkal fogadtattak s aztán elmondták csinos szavakba szedett üdvöz- letöket.

Csakhamar ismét kopogtattak az ajtón s belépett a vékony énekes és cziterajátszó: Haugai József.

A belépő oly siralmas arczot vágott, hogy mind a négyen azt hitték, miként határozottan azt jött jelenteni, hogy itt a muszka.

— Nem, — felelt József — gratulálni jöttem én is a kisasszonyoknak.

A leányok egymásra nevettek.

— Hát azért csinál oly siralmas arczot? — kérdé a pajkos Klára.

A gratulálón kopottas volt a kabát, mig fekete nadrága szembetüuőleg uj szint mutatott.

— Nini, uj fekete nadrága van! — kiált fel Gábor el- bámulva.

— A hölgyek tiszteletére van ez, felelt a népénekes kedvetlenül, Ez a tiszteletkimutatás az én születésnapi ajándékom.

— Köszönjük, — mondták a leányok — köszönjük. De nem tetszik helyet foglalni, szomszéd ur? — tévé hozzá Róza.

— Nem, a világ minden kincséért sem ! — válaszolt a népénekes megijedve; köszönöm, inkább állok.

— De csak nem fog az egész estén állva maradni? jegyzé meg Klára.

— De nekem állnom kell, — mond a zenész tompán.

— Na ez különös! — hangzék minden hangszólamban.

— Hát pedig az úgy van, folytatá József sohajva; nem is tudom, hogy mikor ülhetek ismét huzamosan, sőt félek, hogy ezentúl folytonosan ágyban kell maradnom.

— Az nem lehet, — mondák Gábor és Károly egyszerre — hisz gyékényen hál ágyunk előtt.

(Folyt, kov.)