Eger - hetilap, 1888

1888-08-28 / 35. szám

275

Két kenyere, meg a mi kis gúnyája volt, az is benn égett a házban. Édes asszonyom, ha teheted, segíts e szegényen!"

És annak a neraeslelkü hölgynek Asszonyom, megesett a szive, magához vette a Jótékonyság Nemtőjének két serdülő pápuáját, s úgy jártak ama szerencsétlenek számára adományt gyűjteni a fürdő vendégei között. Fáradozásaiknak lett is eredménye, mert 71 frt 75 krt gyűjtöttek össze hamarjában, a mely összeg ma már a tűz által sújtottak között ki is osztatott.

S végül itt Asszonyom, csak annyit óhajtok tudomására hozni, hogy az a jószivű hölgy, ki a lelkesedés és jótékonyság magvát hintegetve, a gyűjtést megindította, Graefl Jenőué őnagy- sága volt, és hogy az Iréiike kíváncsiságának is eleget tegyek egyúttal: a Jótékonyság Nemtőjének ama serdülő kedves papnői pedig Körmendy Margit és Ella kisasszonyok voltak.

Az Ég áldja meg őket nemes tettükért és meg a szives adakozókat is, akiknek névsorát itt közlöm :

Az adakozók: Graefl Jenőné 5 frt, Bulyovszky Barcsay Irma 5 frt, Bárczay Gyula 5 frt, Szerelem Alfréd 5 frt. dr. Ma- gyari 1 frt, Esy fürdő vendég 1 frt, B. M. 1 frt, dr. N. N.-né

1 frt, K. L.-né 1 frt, L. M. 1 frt, dr. B. 1 frt, N. 30 kr., dr.

Grün Miksa 1 frt, dr. Fodor László l frt, Béry 1 frt, Vecsey

Bulyovszky Judith 1 frt, Ejgenné és Muhorayné 1 frt, Zierek Kralovánszky Jolán 1 frt, dr. Kölni Jágó 1 frt, dr. Alföldi Dávid 1 frt, Graf Lajos 1 frt, N. Antal 1 frt, Fekete 1 frt, dr.

Kétli 5 frt, Körmendy Imre és családja 5 frt, Hej 1 frt, dr.

Losteiner Károly 1 frt, Losteiner Károlyné 1 frt, Mayer százados 1 frt, Schlachta Adolfné 2 frt, Jámbor Hedvig 1 frt. Kosa Miklós 1 frt, Foltényi Elemér 1 frt, K. László 1 fi t, Todoreszku Pálné 1 frt, Flóré Annuska 1 frt, Fekete Irén 1 frt, Frenkó Lajos 1 frt, Polgár Béla 1 frt, Renker N. 30 kr., Samuel Ferencz

2 frt, özv. Karaguj Sándorué 1 írt, Kuliffay Kálmánná 1 fit, csetneki Jelenik Élekné 2 frt, Szőke Irma 1 frt.

Ezek után üdvözlő hive vagyok

Istvánfiy Gyula.

Fürdői levél.

Gleichenberg, 1888. aug. 15-én.

Nem csoda, ha az ember oly ritkán fog a tudósítások szerkesztéséhez, — hisz a kelet: „Gleichenberg“ már mutatja, hogy hol tartózkodik az üdülést kereső. Kúrát tartani és Írni, — fizikai lehetetlenség, mert elég strapa a szegény magyar legénynek ide utazni, Győrött, Kis-Czell,- és Feldbachban le és felszállni, a „mehet“ szócskát megváltoztatni stb. . . . előforduló gátakat és sánczokat áttörni. Nem elég, hogy a Rachenkatarus az otthoni levegőtől származott, még ezeket be kell színi. De türelem ! Mire is volna az Eina- és Constantin forrás gyógyvize, minek is teremtetett volna a Quellsoole, ha csupa fris levegővel foglalkoznánk. Hát a pneumatische Kammer! Az ám nagyszerű és csodálatra méltó szerkezet, de egész komolysággal mondom — ez már valami — ha nincs Luftunk, akkor üljünk fel a Blitzzugra és olyan levegőnk lesz — hogy 100 perczenttel gyorsítja a vonat robogását. De csitt! Kár e czélszerű, és számtalan hazámfiáitól használt jóhatásu intézményről oly humorban beszélni, mert e világhírű, segélyt nyújtó gyógyhely méltatásában már sok toll fáradott! Menjünk egy lépéssel tovább. Gleichenberg világhírű fürdőhely, és ez elnevezéssel dicsekedhetik. Romantikus vidéke uj életre ébreszti az itt lakókat, gyönyörű nyaralóiban tartózkodni valóságos földi boldogság és nagyszerű diszszel ellátott sétaterei, magaslatai és erdős, árnyékos helyei, rendkívüli élvezetet nyújtanak a kirándulást kedvelőknek. A fürdő-igazgatóság mindent elkövet és a legnagyobb áldozatok meghozásától sem riad vissza, csak hogy Gleichenberg érdemes legyen arra, hogy a publikum örömmel keresse föl. A „hideg dörzsölés“ se elvetendő, mert e gyógymód bizony úgy felfrisiti a vért, mint a hogy egészséges hatást gyakorol a „fenyő-belélekzés“ használójára. A tej- és savókéra Gleichenbergnek egyik leghatalmasabb gyógymódja. A mi a társadalmat illeti, ez: naponkint kétszer zene; számtalan bel- és külföldi lapok a nagyszerűen feldiszitett olvasóteremben, de Thalia temploma is megnyílik és mulattatja a közönséget. Hangverseny, és tombola nem ritkaság itt, de a múltkor megtartott tánczmulatság ellen sincs kifogásunk ; igaz ugyan, hogy nem járták a csárdást, de annál magvarabb taktus szerint húzták a körmendi fekete gyerekek a nagy közönség jelenlétében a mi nótáinkat, mert magyar emberben Gleichenbergben hiány nincs; „hogy volt?! úgy ám!“ — A múlt napokban a világteremtő egy kicsit megharagudott ránk ; hideg volt. Mintha a termométer megbolondult volna, mert igazán mondva, kénytelen voltam tavaszi felöltőmet téli-rokká kinevezni; — de hála neked jó Istenünk! ajtatos imánk felszállt zsámolyod elé, bebizonyítottad, miszerint földünk melegítője rendes hatású nyári cosztümjében bekopogtat; hadd teljék kedve; majd elfárad az őszi napok beálltával! Az idei saison körülbelül 4000 fürdői látogatót mutat ki, és azoknak körülbelül a fele magyar. De nemcsak a liszta a mérvadó, hanem minden lépésre hallani hazánk zengzetes nyelvét: „Hogy vagy

komám?“ F

............

K

ülönfélék.

— Dr. Samassa József, egri érsek őexja, az emsi fürdőkből tegnap estve székvárosába visszaérkezett.

— Néh. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter temetésén a cist. r. egri főgymnásiumát ft. Szvorényi József fógymnásiumi igazgató képviselte.

ben a házakban ép annyi szoba van, mint a hány ablak, szegény emberek mind megannyi kalitkája sorban egymás mellett és egymás felett. A szobák aztán mind alacsonyak, a konyhák aprók, a takaréktűzhely oly parányi, hogy tulajdonképen csak egy fazék vagy egy kasztról fér meg rajta. Az udvaron négy-öt emelet vasrácsai futnak körül, tele aggatva száradó ruhákkal, mi mindennap megújul, mert az ott lakóknak nincs annyi fehérneműjük, hogy a mosást hétről-hétre halaszthatnák. Itt mindennap mosnak, szántnak, hogy tisztát válthassanak.

A vasrostélyok rudjaiba kisebb-nagyobb gyermekek kapaszkodnak, kíváncsian kandikálnak lefelé, lármáznak s czivödó szavakat váltanak az udvar többi apró népeivel.

E külvárosi bérházak lakásai mindig el vannak foglalva, de legkeresettebbek a felső emeleti és padlásszobák, minthogy a legolcsóbbak ; ezek azonban nem mindig a legselejtesebb társaságot foglalják magokban. Iparosok, kézművesek ritkán költöznek ugyan a padlásszobákba, mert ezeknek biztos napi bérök van s alantabb is vehetnek ki lakást, bármily kicsiny legyen is az. A felső emeleti s padlásszobákban leginkább olyan fiatal emberek laknak, kiknek még nincs bizonyos jövedelmük s még csak lenni akarnak „valakikké“: kezdő művészek, szegény tanulók, népénekesek, kardalnokok. Laknak itt fiatal munkásnők, kiknek csekély keresetükből még szegény rokonokat is kell segélyezniük. És ez a vidám fiatal népség nem bánja, bármiként lakik is; sőt ketten, hárman is laknak egy szobácskábán.

A fönemlitett bérház éjszaki szárnyának legfelső emeletén szintén igy laktak párjával vagy hármasával az emberek egy-egy czellában. De hát hogy is lehetne ily szegénységet békével elviselni, ha valaki egyedül lakik ? A nyomort — ha bár a szebb jövő reménye kecsegtetőleg ringatja is őket ábrándjaikban — meg kell osztani. Már ha legalább ketten nincsenek, hol maradnak az élezek, a panaszok, a vigasztalások s a szép kilátások kölcsönös rajzolása? . . Es ha egyedül éhezik valaki, igazán elcsügged.

Meg az a drága fiatal kor! Ennek érzelmeit csak meg kell osztani valakivel; egynek sok lenne, szétrepesztené, vagy kedvezőtlen helyzetben buskomorrá tenné. Mit csinálna egy fiatal ember ott magában szerelmével, szivével, vidámságával, dévajságá- val, ha ezt meg nem osztaná vele egyenkoru pajtásával, élet- sorsosával ?

Gábor és Károly ifjú urak ketten laktak egy felső emeleti szobácskábán; egy széken ültek, egy tányérból ettek (ha volt mit enniük), egy pohárból ittak s egy ágyban háltak. Bizony pedig a fekhely igy keskeny volt Gábornak, ki vaskos termetű volt, s rövid Károlynak, ki hosszabb volt az ágynál.

A huszas éveket taposák mind a ketten. Boldog kora az önzéstelen, gondtalan pajtáskodásnak, mely utolsó vércseppét, — sőt többet mondunk, — egyetlen falatját is odaadta volna egymásnak.

Lőrincz Gábor festő volt, egy leendő Raphael, mert arczképei (mint barátai álliták) valóban mesteriek. Fájdalom, azonban senki sem rendelt nála arczképet s ez majdnem kétség- beejtette őt. Megvásárolt kótyavetyén egy fénykép-műtermet (?!), mely a „Biczegő kacsa“ vendéglő mellett fekvő hagymás-kertben volt felállítva; hát ha jobb lesz igy kezdeni. De biz a bor- és pálinkaszállitókon kívül ott még senki sem vétette le magát.

Mikor aztán a szükség kényszerűvé vált s a házi ur goromba

*