Eger - hetilap, 1888
1888-08-21 / 34. szám
268 árleengedésről nyerhetnek, melyet csaknem valamennyi osztrákmagyar szállitótársulat a Becsbe való utazásra és vissza biztosított. — Az „Egyetemes Könyvtár“ újabban megjelent hat kötete igazolja e vállalat életrevalóságát, s mert kiváló becsű munkákat ad a művelt közönség és az ifjúság kezébe, pártolásra nagyon méltónak mutatkozik. Ily mesésen olcsó árakat még a népies kiadványokon sem látunk s mert a hazai kiadványok távolról sem közelitik meg e vállalatot olcsóságban, bizton reméljük, hogy rövid idő alatt minden ifjúsági, nép- és magánkönyvtár meg fogja szerezni. A második cyklusban vagyis az Egyetemes Könyvtár 7—12. kötetig ott találjuk „Dömötör Pál költeményeit,“ e kiválóan családias érzésű költőnek válogatott verseit csinos ízléses kiállításban. Csengeri János „Homeros“ felett irt nagybecsű tanulmányát, mely Homeros költészetét, korát és költészetének hatását világítja meg. Katona „Bánk bán“-ja képezi fénypontját e cyklusnak. 'Judtunkkal a Bánk bán eddigi legolcsóbb kiadása 70 krba kerül, s ez semmivel sem szebb kiállítású, mint az „Egyetemes könyvtár“ ezen kiadványa. Tiz iv finom chamoir papiroson, könnyen olvasható űj garmond betűkkel nyomott mű. Alig tudjuk elképzelni, miként állíthatta ki a kiadó 10 krnyi csekélységért s meg vagyunk győződve, hogy az „Egyetemes könyvtár“ ezen füzete rövid idő alatt sok ezer példányban fog közkézen forogni. Ha meggondoljuk, hogy e nemzeti irodalmi kincs teljes népszerűsítése által a kiadó mily érdemeket szerez magának, valóban sikert kell kívánnunk e vállalat folytatásához. A további kötetek egyikét Ferenczy József Tükördarabok czimü jellemrajzai képezik. Gőthe és Lili, Lenau és Emilia, Stael asszony, Rubens, Hugo Victor, Gounod, Björnson és az irodalom és művészet más nagy alakjai vannak e kötetben bemutatva. E füzetet mindjárt Gróf Széchenyi István életrajza követi Sebesztlia Károly tollából. A legnagyobb magyar életének népies kiadványa mindeddig hiányzott a könyv- piaczról, s igy ez valóban hézagpótló műnek mondható. Befejezi a cyclust Calderon „Síját becsületének orvosa“ czimü színmüve Beksics Gusztáv a kiváló publicista sikerült fordításában. Ez is egyike a vaskosabb és értékesebb szellemi becscsel biró müveknek. Az „Egyetemes könyvtár“ czimü vállalat tehát azon czélját, hogy a „közmivelödést előmozdítsa“ — derekasan igyekszik elérni, s valóban megérdemli, hogy pártolásban részesüljön s minél nagyobb körben terjesztessék. A füzetek megrendelhetők akár a kiadónál (Gross Gusztáv Győrött) akár más könyvkereskedésben a hol az egyes füzetek 10 krért kaphatók. Intézeteknek, iskoláknak és könyvtáraknak mutatványpéldány szívesen küldetik. — Fölhívás. A magyar-országi toruaegyletek szövetsége. A hazai tornaegyesületekhez és athletikai clubokhoz! Hazai tornaegyleteinknek 1885-ben történt szövetkezése meghozza gyümölcsét az aradi Il-ik országos tornaünnepélyben, melyet az alap- szabályszerüleg tervezett ünnepélyek sorozatában ahhoz az elsőhallgatták szavait s mindnyájuk szemei a legtisztább kegyelet kifejezésével függtek ékesenszóló ajkain. A franczia kapitányt, daczára hogy egy szót sem értett németül, megragadta a társalgás élénksége; s miközben Ízletes cot,elette-je elköltésével foglalkozott, szomszédjához fordulva, sajnálatát fejezte ki, hogy németül nem tudván, nem vehet részt az élénk s bizonyára szellemdús társalgásban. E szavak nem kerülték el a családfő figyelmét; rögtön francziára fordította a beszédet s ettől kezdve a társalgás könnyed, elegáns s hibátlan franczia nyelven folyt tovább. A társaságnak e gyöngéd figyelme láthatólag megörvendeztette a kapitányt; a mindinkább általánossá váló társalgásba elegyedett tehát s udvarias szavakkal fordúlt a családfőhöz: „Végtelenül örvendek. hogy a mai napon szerencsém van a bécsieknek udvariasságát, gyöngédségét, az idegenek iránti szere- tetreméltóságát és vendégszeretetét tapasztalásból megismerni. Már otthon, Parisban, sokat hallottam a bécsieknek ezen erényeiről, mindamellett nem bátorkodtam volna remélni sem, hogy mindjárt ideérkezésem első napján szerencsés legyek a legelső vendéglői table d’ höte-nál egy ily nemes, művelt család körébe jutni.“ Midőn a kapitány a vendéglőt és a table d’ höte-ot említette, a társaság legtöbb tagja nem volt képes egy futó mosolyt elnyomni, melyet azonban kapitányunk nem vett észre. A társalgás fonalát ezután csaknem kizárólag a családfő és a kapitány fonta tovább. A társalgás a kapitány részéről élénk, finom műveltségű szellemet, az öreg családfő részéről pedig úgy polgári, mint katohöz fűz, melylyel a magyar tornászság egygyé forradását akkor megünnepelte. Arad sz. kir. város közönsége, és társadalma kezet nyújtott ottani társainknak, hogy a hazai testgyakorló egyesületeket falai között összehozza, és az ünnepély költségeiről s a tornászok elszállásolásáról vendégszeretetével és áldozatkészségével, gondoskodott. Az „Aradi tornaegyesület“-tel egyetértésben, ezennel a magunk részéről is tisztelettel meghívjuk, és fölkérjük hazai tornaegyesületeinket, és athletikai clubjainkat, hogy a szövetségi közgyűlést követő napon Aradon, 1888 szeptember hó 9-ik napján tartandó Il-ik országos tornaünnepélyen megjelenni, és abban résztvenni szívesek legyenek. Midőn egyidejűleg közölhetjük, hogy hazai vasutaink 50"/0 engedményt helyeztek kilátásba az utazás költségeinek megkönnyítéséül; a midőn arra hivatkozhatunk, hogy a már szétküldött ünnepélyi tervezet a tornagyakorlatokkal foglalkozó mindegyik hazai egyesület tagjainak tért nyújt a képzettségüknek megfelelő gyakorlatnemek megválasztására és bemutatására; és a midőn egyesületeinket, az egyleti szervezettel nem biró tornásztársaságokat, sőt elszigetelt tornász- társainkat is fölkérjük, hogy megjelenésüket nekünk előre jelezni, a tervszerű tornagyakorlatokban résztvevő csapatjaik és tagjaik számát s a kiviteli értesítő d), g) és h) pontjára vonatkozó kívánalmaikat a szövetség elnökségére (Budapest, IV. egyetemtér 6. sz.) czimzett, értesitvénynyel, jó elve, legkésőbb f. évi augusztus hó 15-éig jelentsék: aradi társainkkal együtt várakozásteljesen engedjük át magunkat azon reménynek, hogy a magyar tor- názás fejlődését a mindnyájunkat vezető gondolatnak ezen a Il-ik országos ünnepélyen is kifejezésre hoznia sikerülend. Az ünnepélyen a résztvevők, a mennyiben egyszersmind valamely egyesületnek tagjai, saját egyesületük elfogadott öltözékét viselik. Az egyes tornászokat, és az egyesületi tagok közül az erre vállalkozókat azonban kérjük, hogy az ünnepélyen a szövetség részéről már elfogadásra ajánlott tornászöltözékben jelentkezzenek. Egyéb részletekre, úgy a versenyszabályokra nézve később, kellő időben visz körözvényünk értesítést. Budapesten, 1888. évi junius hó 15-én. A szövetség igazgatósága nevében: Hegedűs Sándor, orsz. képviselő. A „magyarországi tornaegyletek szövetségéinek elnöke. — Az orsz. m. kir. zene- és színművészeti akadémia sziné- szeti osztályaiban a beiratkozások f. é. szept, 6-án. csütörtökön, d. u. 3 órakor kezdődnek, s három napon át, minden délután 3—5-ig bezárólag szept. 8-án fejeztetnek be. A jelentkező drámai növendékek fölvételi vizsgálata szept. 10-én. hétfőn, d, u. 3 órakor tartatik ugyancsak az iskola helyiségében, kerepesi ut, nemzeti színház bér-ház a Ill-ik em. — az operai osztályokba jelentkezőké pedig szept. 10-én d. e. 10 órakor a nemzeti szinház színpadán. A felvételi kellékek: színpadias, csinos alak, tiszta kiejtésű csengő hang, s kifejlett testi alkotás mellett, (melyről a fölv. vizsgálaton jelenlevő orvos ad véleményt) legalább 18 éves kor nai dolgokban nagy ismeretbőséget, a franczia politikai és socia- lis életnek közvetlen tapasztalatokon alapuló ismeretét árulta el. Már végére járt a reggeli, már a desser-t hordták körül s a finom Jaquesson pezsgett a kapitány poharában. Beszéltek békéről és háborúról s a kapitány fölemlítette, hogy a század elején 1805-ben családjának több tagja volt Becsben Napoleon hadseregével. Erre az öreg úr megjegyzé, hogy ne hány évvel későbben ő is többedmagával járt Parisban. A franczia természetesen égig emelte nemzete hadi dicsőségét, de elismeréssel adózott az osztrák seregek kitartásának, bátorságának s hazaszeretetének is s különösen kiemelte Károly főherczegnek hadvezéri talentumát s hősiességét, ki tudvalevőleg osztrák részről többször volt Napóleonnak ellenfele. — Bizony, — fejezé be dicsőítő szavait a franczia — az időben nem fogadta oly szívesen a franczia katonákat Károly főhercz eg, »mint a mily vendégszeretöleg fogadnak bennünket most a „Károly főh e rez eg“-ben! A család ifjabb tagjai az öreg ur egy intésére fölemelkedtek helyeikről, kezet csókoltak atyjuknak, barátságosan üdvözölték az öregebbeket, kik még ott maradtak s a franczia kapitányt is nyájasan köszöntve, visszavonultak az étteremből. — Uram! — monda a kapitány a legmélyebb meghatottság kifejezésével — mily boldog ön, hogy ily kedves, ép, egészséges s mindenesetre müveit, okos és jószivü gyermekek veszik önt körül! Mily boldog ön, hogy ilyen gyermekek körében élvezheti öregségének csöndes örömeit! De mily boldogok a gyermekek is, kiknek ilyen atyjuk van, mint ön! Én — fájdalom — már régen elveszítettem szüléimét!“
